Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-06-17 / 24. szám

1998. június 17. Kópé . Nagy Lajos versei ülőparádé repülőgép, lett a levegőég, zengett, zsongott, dörgölt, repült, fordult, pergett, mind a száztíz, fénylő szárnnyal, száztíz bátor püótával, kétszázhúsz ejtőernyőssel, lebegőssel, libegőssel. Jött kétszázhúsz ejtőernyő, égből vígan lengő, sárgán, lilán, alá merészen, dvirágok gyűrűjében leszálltak a réten szépen. Selyemfűre heveredtek, s mert már éhesek lehettek, hátuk vetvén a világnak, csöndesen meguzsonnáztak. Cirkusz A cirkuszban egy porondon forog Feri egy korongon (így tödd rá, úgy tödd rá!), fején csörgősipkát csörget, orrán, lábán labdát pörget (így tödd rá, úgy tödd rá!), perdül, fordul, mordul, kékül, énekelni is kezd végül (így tödd rá, úgy tödd rá!), nekilát egy barna dalnak - a nézők lilát akarnak! (így tödd rá, úgy tödd rá!) Tud ő lilát, bordót, szépet, rózsaszínt meg halványkéket (így tödd rá, úgy tödd rá!), zöldet, sárgát, szürkét, tarkát - megfogta a tündér sarkát! (így tödd rá, úgy tödd rá!) ... lám, most egy kötélen mászik, fejen állva citerázik (így tödd rá, úgy tödd rá!), röppentyűzve hegedűzik, menekül, bár nem is űzik (így tödd rá, úgy tödd rá!) A verseket a Csodalámpás című antológiából vettük, amely a Kalligram kiadónál jelent meg. Balázsy Géza Illusztrációi Kubány Éva A nagy erejű Milón Az ókori olimpiai játéko­kon Görögország legjobb sportolói vettek részt és mérték össze erejüket a különböző verseny­számokban. Mindenki vá­gyott arra, hogy megsze­rezze a gyönyörű babér- koszorút, és olimpiai baj­nok legyen. Egyesek olyan kitűnő sportolók voltak, hogy többször is győztek az olimpiai játékokon. Az egyik leghíresebb közülük Milón volt. Hatszor lett olimpiai bajnok birkózás­ban. Milón Krotón váro­sából származott. Már mint kisfiúnak rendkívüli ereje volt. Rendszeresen edzett, mert híres sporto­ló akart lenni. Büszke volt az erejére, és szívesen di­csekedett vele a nyilvá­nosság előtt is. Egyszer, amikor edzésről hazafelé tartott, körülvet­te néhány ember. Kíván­csiak voltak, vajon Milón tényleg olyan erős-e, mint ahogy beszé­lik róla. Meg­szólították: „Sokat hallottunk az erődről. Mi lenne, ha be­mutatnád nekünk?” A derék ifjú egy pillanatig sem habozott, és moso­lyogva azt kérdezte: „Van valakinél egy alma?” „Igen, éppen egy teli ko­sárral viszek haza, adok neked egyet” - válaszolta az egyik kíváncsiskodó. - De minek neked az al­ma ahhoz, hogy meg­mutasd az erődet?” - kérdezte is mindjárt meglepetten, és át­adott Milónnak egy nagy piros almát. „Most aztán nézzetek ide! Ezt a gyönyörű almát csak az ujjaim között fo­gom tartani a jobb ke­zemben. Ki tudja kivenni belőle?” - kérdezte maga­biztos mosollyal Milón. És valóban, az emberek egymás után hiába pró­bálták kivenni Milón ujjai közül az almát. Erősen, de mégis olyan óvatosan tartotta a piros gyümöl­csöt, hogy még csak meg sem nyomódott. Milónnak olyan ereje volt, hogy senki sem bol­dogult vele. Máskor egy nagy, sima követ bekent olajjal, fel­állt rá, és fogadást kötött az arra menő emberekkel, hogy a kőről senki sem tudja őt letaszítani. Az emberek nem hittek neki, mert már az is nagy mű­vészet volt, ha va­laki a csúszós kövön csak egy pilla­natra is meg tu­dott állni. De Milón a fogadást ezúttal is megnyer­te. Szilárdan állt a csúszós kövön, és ne­vetett mindenkin, aki megpróbálta őt letaszíta­ni róla. Milón leghíresebb tette az volt, amikor egy fiatal bi­kát átdobott a vállán, és körülment vele a futópá­lyán az olimpiai stadion­ban. Az olimpiai játékok részt­vevői, az ókori görög em­berek többségéhez hasonlóan, nemcsak a testükről gondoskodtak. Ügyeltek arra is, hogy ál­landóan művelődjenek. A szépségideáljukhoz nem­csak az erő és a fizikai rá­termettség, hanem az okosság is hozzátarto­zott. Milón sem csupán ki­tűnő sportoló volt, ha­nem jól is tanult, és érde­kelte a számtan. Az isko­lában tudta róla minden­ki, milyen óriási ereje van. Egyszer lehetősége nyílt rá, hogy ezt ott is bemutassa. Az iskola épülete, ahová járt, már nagyon ré­gi volt. Egy­szer, a számtan­Zdenka Krejcová illusztrációi oran a diákok megdöb­benve vet­ték észre, hogy a mennyezet egy ré­sze kezd megrepedezni. „Gyorsan, mindenki fus­son ki!” - kiáltotta Milón, és ügyesen felugrott az egyik padra. „Én megtartom a meny- nyezetet, csak hozzatok nekem egypár erős desz­kát, amelyekkel a megre­pedezett helyeket alátá­maszthatom. Csak siesse­tek már!” És valóban, míg a tanító és a diákok hoztak neki valahonnan a közelből néhány deszkát, két kezé­vel megtartotta a mennyezetet. Ügyesen alátámasztotta velük a megrepedezett helyeket, és amikor meggyőződött róla, hogy a mennyezet nem omlik le, kiment ő is az osztályból. Mindenki köszönetét mondott Milónnak. A nagy erejű fiú pedig örült, hogy segíthetett másokon. Amikor Milón tizennégy éves volt, birkózásban el­indult az olimpiai játéko­kon, és megszerezte a győzelmi babérkoszorút. A birkózók királyának ne­vezték el. Gondolkodom, tehát... Hogyan telelnek át az éti csigák? A legismertebb csigafaj az éti csiga. Szereti a meleg hőmérsékletet, de ha mégis túl hosszúra nyúlik számá­ra a nyári hőség, visszahú­zódik a házába, s a héj szá- jadékánál nyákos váladékot választ ki. A párolgástól így megvédve, nyári álomba esik, s ezalatt minden testi működése lecsökken. Amint azonban nedvesebb idők jönnek, az éti csiga ki­nyitja házát, hogy ismét táplálék után nézzen. Zöld növényekkel táplálkozik, s csak kivételesen jár rá a gombára. Az éti csigának sok az ellensége. Elsősor­ban a varjak, seregélyek és szarkák leselkednek rá. A borz, sündisznó és vakond ugyancsak sok éti csigát pusztít. A rovarok közül kü­lönösen a lótetű, a futóbo­garak, a bábrablók és a dögbogarak nevezhetők az éti csiga ellenségeinek. Júli­us közepétől augusztus kö­zepéig az éti csigát gyakran a talajba ásva találjuk, csak házának felső része látszik ki a földből. Emeljük fel óvatosan a csigát, elég mély üregre bukkanunk, mely­ben borsó nagyságú petéket látunk. Az üreget a csiga sa­ját maga ássa - ez a folya­mat a talaj minőségétől füg­gően 6-12 órát vesz igény­be. Október kezdetén az éti csi­gák előkészülnek a telelés­re. Lustábbak lesznek, nem esznek többet, és gyakran többedmagukkal elbújnak a moha vagy lomb alá. Hogyan telel át az éti csiga? 1. Faágakon 2. Földbe ássa magát 3. Házfalakra tapadva A helyes választ beküldők közül öten könyvjutalomban Megfejtés A június 3-i számunkban közölt feladat megfejtése: a 3-as és a 9-es gyertya. Nyertesek: Matyó Krisztina, Palást; Horesnyík Ervin, Bajta; Molnár Éva, Gúta; Gergely Szil­via, Tornagörgő; Narancsík Ferenc, Nagyabony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom