Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-17 / 24. szám
8 1998. június 17. Riport A párkányi Kereskedelmi Magánakadémia az IES rendszerébe kíván tartozni Kopogtat Európa szelleme Zalaba Zsuzsa Nem kell hozzá alaposabb közvélemény-kutatás, hogy megállapítsuk: a szlovákiai oktatásügy lúdtalpbetétes cipőben jár. Az oktatási minisztérium újabb és újabb szövevényes rendeletekkel sérti és veszélyezteti az iskolák emberközpontú működését. Nem sok jót hozott a számunkra, hogy 1992 és 1995 között hét miniszter cserélődött az oktatási tárca élén. A hatalom egyre merevebb, a jelenlegi vezetés elhibázott, antidemokratikus döntéseket hoz. A magániskolák ugyancsak szálkát jelentenek a kormány szemében, hiszen az erőszakosan létrehozott kilencedik osztályok működéséhez korlátozni kellett az állami középiskolák osztálylétszámát, és bizony a rossz rendeleteket nem egyszerű rákényszeríteni a progresszív piacgazdaság alapján működő magániskolákra. Lássuk, miként működhet európai szellemben a párkányi Kereskedelmi Magánakadémia egy olyan országban, mely „Cipkerózika” tövises bokrokkal övezett, tetszhalott birodalmához hasonlít. A magyar és szlovák osztályokkal működő párkányi Kereskedelmi Magánakadémiát 1992. május 19-én elsőként jegyezték be a magán-középiskolák hálózatába. Ez az év volt életem legizzasztóbb időszaka, hiszen a nyári hónapokban épületet és méltó környezetet kellett találnom a szeptemberben induló két első osztály számára. Nem volt egyszerű még bérelhető épületet sem találni, hát még támogatást vagy simogató kezet remélni a különféle hivatalok részéről! A városban fellelhető három kihasználatlanul álló épület közül a legrosszabb állapotban lévőt kaptam meg - a cellulóz- és papírgyár jóvoltából. Mintha senkit nem érdekelt volna, hogy magyar és szlovák osztályokkal, valamint szakosító tagozattal működő kereskedelmi akadémiát szeretnék létrehozni a város és a környék fiataljai számára. Bárhol kopogtattam is, kértem segítséget, falakba ütköztem, és szó szerint a saját erőnkből kellett minden apró eredményt elérnünk. Egész nyáron építkeztünk, csinosítottuk az épületet, s bevallom, nem egyszer eszembe jutott, hogy jobb helyeken biztosan másképp viszonyul a város és a vezetőség egy ifjúságot nevelni óhajtó oktatási intézmény beindításához, hiszen az egész világ tudja: a színvonalas iskola a város hírnevét is növeli - emlékszik vissza a kezdetekre Mokos András mérnök, az akadémia megalapítója és igazgatója, majd így folytatja: - Az akadémia azóta bebizonyította, hogy az európai szellemiségnek megfelelően működik. Bosszant viszont a távolról érkező diákok étkeztetésének és elszállásolásának problémája. Nincs módunkban étkezdét nyitni, a kollégium ügye is szemellenzős politikába ütközik, ugyanis félig kihasználatlanul álló kollégium akad a városban, de amikor a mi diákjaink kértek volna ott szállást, a kollégium anyagi megkülönböztetést alkalmazott velük szemben. Az akadémián tanuló, messziről érkező (Nagykürtös, Losonc, Privigye, Liptószentmik- lós, Kassa környéke) diákok általában családoknál bérelnek kiadó szobákat, az étkezést pedig saját maguknak kell megoldaniuk. Az állam még ebben sem támogatja a magániskolák fejlesztését, csupán a működésükhöz járul hozzá 30-40 százalékos dotációval. Óriási tévedés azt állítani, hogy 70-80 százalékos állami dotációt is megkaphat egy magániskola. Még az állami iskolák költség- vetéséhez is aligha járul hozzá ekkora arányban az állam, mert ha így volna, nem vesztegelnének ilyen tarthatatlan állapotban az állami szakközépiskolák. Három évvel ezelőtt a bécsi Kereskedelmi Akadémia igazgatója nagy örömmel fogadta kétnyelvű iskolánk hírét. Azt üzente: »Ez az út Európába vezet.« Vallom is: teljesen nyitottak vagyunk Európa felé. Diákjaink rendszeresen részt vesznek az Európa Tanács oktatási osztálya által szervezett - angol nyelven zajló -, Európa az iskolában elnevezésű nemzetközi versenyen. Az International Education Society cseh képviseletétől kérvényeztem az akadémia nyugateurópai oktatási mércék szerinti elbírálását. A kelet-európai oktatási intézmények anonimitása óriási terhet ró az itt tanuló fiatalságra. Végzettségüket nem feltétlenül ismeri el a nyugati piac, márpedig elengedhetetlennek tartom a nemzetközi, nyugati oktatási modellel egyenrangú megmérettetést. Iskolánkban a nyugati norma szintjét megütő oktatás mellett kötelező az úgynevezett gazdasági héten való részvétel. A diákok csoportonként alapítanak cégeket, saját könyvelést vezetve működtetik a vállalataikat a megalapításuktól egészen a termékeik forgalmazásáig. Emellett alkalmazott gazdaságtant is tanítunk; a jól bevált, 160 országban működő Bat’a Junior Achievement rendszer alapján. Mokos András mérnök hangsúlyozta az oktatás progresszív fejlődésének szükségességét, s aggódva részletezte az oktatási tárca téves döntését is: - Míg a magániskolák igyekeznek minden lehetséges előrelépést megtenni az oktatás fejlődése terén, addig az államhatalom korlátozza az állami szakközépiskolák osztálylétszámát, és az évekre lebontott rossz és minden szemnontbó! veszélyes törvényt igyekeznek rákényszeríteni a magániskolákra is. Ahelyett, hogy átértékelnék hibás döntéseiket, ragaszkodnak a beteges rendelet törvényes megtartásához. A művileg kialakított kilencedik osztályok óriási problémát okoznak a diákok, pedagógusok és középiskolák számára. Egy egész tanév veszik el a kilencedikesek esetében, fejlődésükről aligha beszélhetünk, inkább a megfenek- lés és a felejtés veszélye fenyegeti őket. Egy, a piacgazdaság elvei alapján működő iskola, legyen az magán- vagy állami tulajdonban, nem engedheti meg magának, hogy önmaga ellen lépjen! Két éve diákjaink tizenegy napos vendégoktatáson vehetnek részt Angliában, ahol az angol nyelv tanulása mellett az Észak-Londoni Banktársaság is szakmai gyakorlatra invitálja őket. Betekintést nyerhetnek egy-egy bank vagy szálloda működésébe, példaként szolgálhat számukra az ott dolgozók mentalitása, műveltsége, intelligenciája és kulturáltsága. A fiatalok egyéniség- és személyiségfejlesztését, kommunikációkészségét a tanórákon kívül a diák és a tanár közötti partneri viszony is formálja. Fontos dolog, hogy a diák tudjon érvelni, véleményt nyilvánítani, adott esetben meggyőzni a tanárt arról, hogy neki van igaza. Meggyőződésem, hogy a problémákat és a nézeteltéréseket nem szabad konzerválni, a korrekt kapcsolat rugalmassá teszi az oktatást, és pontosan ez a feltétele a demokráciára való nevelésnek is! Szerintem a demokrácia éppen azt jelenti, hogy végezzük a kötelességünket, ugyanakkor élünk emberi és társadalmi jogainkkal! A törvények nem az emberi jogokat hivatottak megcsorbítani, hanem a polgár jogait kötelesek védeni és tiszteletben tartani! Senki sem tévedhetetlen. A diáknak, a pedagógusnak, a polgároknak és a hatalmi szerveknek egyaránt el kell ismermuk, hs hibát követnek el! Az érintett fél nem takarózhat hatalmi pozíciójával és tekintélyével, hiszen nem azért kell tisztelnünk a másikat, mert igazgató, politikus, vagy titulusa van, hanem azért, mert korrekt, becsületes és emberséges. A Kereskedelmi Akadémiát elsőként jegyezték be a magán-középiskolák hálózatába. Diákjaink vendégoktatáson és szakmai gyakorlaton vehetnek részt Angliában. Je: A középiskolák régi és új irodalomtankönyveiről Dr. Tanko László A Magyar értelmező kéziszótár a tankönyv fogalmát a következőképpen határozza meg: „tankönyv: tantárgyak (egy tanévre szóló) ismeretanyagát tartalmazó könyv”. A szócikk megítélésem szerint keveset mond a tankönyv igazi szerepéről és mibenlétéről. A 70-es évek végén megjelent Pedagógiai Lexikon ennél sokkal kézenfekvőbben fogalmaz: „A tankönyv a tantervben meghatározott oktatási és nevelési célok megvalósításának egyik eszköze. - A tankönyv egy-egy tantárgy anyagának tudományos, a tanulók számára eredményesen felhasználható feldolgozása, kifejtése, amely figyelembe veszi az általános és az adott tantárgy sajátos didaktikai követelményeit - az ismeretszerzés egyik forrása, de éppen a mai pedagógiai gyakorlatunkban nem lehet kizárólagos szerepe az ismeretek közvetítése során.” S végül, érdemes még idézni a jó tankönyv kritériumait: „eszmei tisztaság, meggyőző erő; tudományosság, a tananyagnak a korszerű tudomány alapján való kifejtése, a teljes hűség a tanterv szelleméhez; a világos, jól érthető, olvasmányos szövegezés, áttekinthető szerkezet, tagoltság, az egészségügyi követelmények megtartása: a papír és a betűk színe, a betűk nagysága stb.” Mindezt azért idézem bevezetőként, mert talán nem árt feleleveníteni, mi is a tankönyv szerepe az oktatásban. A nyolcvanas évek elején kiadott tankönyvek után, kissé megkésve, elkészült és megjelent az irodalmi tankönyvek első sorozata, eddig nyolcból négy. (1., 3., 7. és 8. rész; azaz az első osztály számára egy, a második osztály számára egy és a negyedik osztály számára kettő.) Emlékeztetni szeretnék arra is, hogy 1995-től kezdve már új, mai szemléletű tantervek vannak az iskolákban, s bár a régi tankönyvekkel, de hat-hét éve új értékrend szerint taníthatják az irodalmat is. Egy-két tankönyvpótló kiadvány eddig is megjelent, mint pl. a Hiányzó szemelvények 1992-ben, a Nyomkereső 1994-ben, az Irodalmi olvasókönyv - Szemelvények a XX. század magyar és világirodalmából 1995-ben. Köztudott, hogy a tankönyv a tanítás-tanulás eszköze, amelynek egyszerre kell szolgálnia mind a tanító, mind pedig a tanuló munkáját. Ismereteket közöl, fejleszti a tanulók készségét, és nem utolsósorban erkölcsi értékek hordozója. Megírása és megszerkesztése nem kis feladatok elé állítja a szerzőt. Napjainkig a gimnáziumi és a szakközépiskolás irodalomtanítást az egyes osztályokban egy kétkötetes tankönyv szolgálta, amely félévekre osztotta a tananyagot. Az egyik kötet az 1. félév, a másik kötet a 2. félév tananyagát tartalmazta úgy, hogy egymás mellett hozta az olvasmányokat az irodalomtörténeti résszel. Ezzel szemben az új tankönyvek két kötetben tárgyalják az irodalomtörténetet, és egy harmadik fogja közölni az irodalmi szemelvényeket (feltéve, hogy lesz ilyen takönyv, mert ez eddig késik). A régi tankönyv előnye abban volt, hogy a tanuló egy helyen, egymás mellett megtalálta a két ismeretterületet (az irodalom- történetet és a szemelvényt), Az új tankönyvek túlméretezettek, mert helyettesíteni kívánják a történelem, a filozófia és a társművészetek tárgykörébe tartozó ismereteket is. tehát nem kellett keresgélnie, és ami szintén nem lényegtelen, elég volt egyetlen kötetet
