Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-17 / 24. szám
Publicisztika 1998. június 17. 9 „Tavaly egy angol kereskedelmi iskola kínálta fel a baráti együttműködését, feltételként az Interneten keresztül történő információcserét jelölte meg; de sajnos, akkor még ennek nem tudtunk eleget tenni. Idén májustól kapcsolódtunk az Internet hálózatra. A gazdasági levelezést szlovákul, angolul és németül is oktatjuk. A párkányi Kereskedelmi Magánakadémia igyekszik felvenni a kapcsolatot cseh, magyarországi, angol, osztrák, svájci és németországi kereskedelmi iskolákkal is.” Tóth Lehel felvételei Jan Amos Komensky gondolata az akadémia jelszava lett: „Az embernek ahhoz, hogy ember maradhasson, művelődnie kell.” A szakosító tagozatukra nem egy anyuka és családapa iratkozott már be. A munkaügyi hivatal elgondolkodhatna az állást keresők szándékain, és javasolhatná számukra a tanulást, főleg a hiábavaló álláskeresés és semmittevés helyett. Michal Kovác és felesége 1996. február 27-én látogatott el a párkányi Kereskedelmi magánakadémiára. Elismerően nyilatkozott az iskola európai szellemiségű működéséről, a vendégkönyvbe beírt utolsó mondata ez volt: „Drzím Vám pake!” - Szorítok Önöknek! A saját nevével fémjelzett ajándéka, a gyönyörűséges toll és az elnöki címer az igazgatói vitrinben díszeleg, Mokos András mérnök csupán a bizonyítványok kiállításakor nyúl a becses írószerhez. „Az IES nemzetközi információs rendszer Certificate projektjébe szeretnénk felvételt nyerni, mely igazolja, hogy akadémiánk az Európai Bizotság elvei alapján működik, s diákjaink ezáltal nemzetközi oklevelet kaphatnának. Remélhetőleg már az idei végzőseink is kaphatnak ilyen, Európa-szerte érvényes oklevelet - nyilatkozta Mokos András. Ha Szlovákia oktatási tárcája tovább láma az orránál, teljes mértékben támogathatná a Párkányt és Esztergomot összekötő Mária Valéria híd felépítését. Hiszen a szlovák és magyar osztályokkal működő akadémia örömmel látná diákjai sorában a magyarországi szlovák fiatalokat is, akiknek ezáltal módjukban állna az „anyaország” egyik legszínvonalasabb magánközépiskoláját látogatni.” Az akadémia vezetősége az év végi bizonyítványokat a városi hivatal nagytermében adja át diákjainak. „A progresszív oktatás és a diákok európaiságra nevelése mindennél fontosabb a számomra. Nem élhetünk kirekesztve, nem éri meg struccpolitikát folytatni.” zet magával vinnie az iskolába. Korábban a tankönyvek, így az irodalmi tankönyvek is, a Pedagógiai Intézet koncepciója alapján készültek. Ma ilyen koncepció nincs, és ez számos gondot okoz. Nevezetesen azt, hogy sem a bírálónak, sem az intézet dolgozójának nincs hasonlítási alapja, jóllehet a kéziratot jóváhagyás előtt véleményeznie kell. A minisztérium aztán vagy elfogadja és kiadatja, vagy nem. Nincs mindig összhang a vélemények között, s a hiányosságokat már csak a pedagógus korrigálhatja. Ezekre a gondokra az új tankönyvek, ill. kéziratok kapcsán több alkalommal a kéziratok lektorai is utaltak. Az űj irodalmi tankönyvek túlméretezettek, és ez elsősorban abból adódik, hogy számos esetben helyettesíteni vagy pótolni kívánják a történelem, a filozófia és a társművészetek tárgykörébe tartozó ismereteket is; az irodalmat pedig felaprózva, kisebb-nagyobb írói életképekben tárgyalják. Sok esetben olyan írókra is oldalakat szánnak, akikről elég lenne röviden, egyetlen fejezetben említést tenni. Ugyanez vonatkozik a világirodalomra, a társművészetek képviselőire , a filozófusokra, és néhány irodalmi alkotásra is. Elhibázottak az új tankönyvek a tekintetben is, hogy az egyes irodalomtörténeti korszakok összképe helyett írókat, írói élet- és pályarajzokat tárgyalnak. Az irodalomtanítás mai koncepciója elsősorban az irodalomtörténeti korszakok egészére helyezi a hangsúlyt, azokat kell a tanulóknak jól megismerniük. Meg kell tanulniuk, melyek a jellemzői az ókornak, a középkornak, a reneszánsznak, hogy a reneszánsz miben haladja meg a középkort, miben hozott újat és mást a barokk a reneszánsszal szemben, és így tovább. Az új tankönyvek felépítése és feldolgozása egy olyan tanítási koncepciót sugall, amely visszatérést jelent a régi szemlélethez, az olvasási élmények helyett az irodalom- történeti ismereteket helyezi előtérbe. A tananyag tudományos kifejtését, feldolgozását, a didaktikai követelmények érvényesítését az új tankönyvekben alapjában véve dicsérni lehet; eszmei tisztaság, meggyőző erő jellemzi Nem mehetünk el szó nélkül olyan fontos szempont mellett, mint az új kiadványok rosszul olvasható, apró betűi. azokat. Általában világos jói érthető stílusban, olvasmányos formában íródtak. Szerkezetük jól tagolt, viszonylag áttekinthető, csak éppen túlságosan sok ismeretanyagot közölnek. Az új tankönyvek kiemeléseket, vastagon szedett szövegeket (többnyire neveket) tartalmaznak, amelyek didaktikai szempontból igen fontosak. Kár azonban, hogy a korábbi tankönyvekkel szemben mellőzik az ún. oldalcímeket, amelyek a tanulót az ismeretek összefoglalása során, az ismétléskor jól eligazították és segítették. Végül, nem mehetünk el szó nélkül olyan egészségügyi szempontok mellett, mint a tankönyvek olvashatósága, az új kiadványok rosszul olvasható, apró betűi. Változó korunkban változik a tankönyv szerepe is az iskolákban. Úgy gondolom, itt lenne az ideje az irodalmi tankönyvek célját és koncepcióját újragondolni. Már csak azért is, mert ha ezek egy-egy író élet- és pályarajzát, ill. jobb esetben azok munkásságának hosszabb-rövidebb feldolgozását nyújtják, az irodalmi tankönyvek szerepét akár a lexikonok is betölthetnék, a tanulók ezekből is elsajátíthatnák ezeket az ismereteket. El kell érni, hogy a pedagógus és a diák egyaránt több tankönyv közül választhasson. Egy új tankönyvsorozat kiadására persze aligha gondolhatunk, ám kézenfekvő megoldásnak látszik, hogy az újak mellett - apróbb korrekciók után - a jelenlegi könyveket is meghagynánk, újra kiadnánk.
