Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-13 / 19. szám
4 1998. május 13. Háttér A fél évszázada alakult Izrael Állam polgárai jobban félnek az állam és az egyház konfliktusának éleződésétől, mint az araboktól Békesség - sorozatos háborúk között Az ötvenedik évfordulón az ágyúcsőre tűzött izraeli lobogó közeléből egy rovart próbál elűzni ez a kisfiú. Az újabb háború veszélyét a palesztinokkal kötendő mielőbbi kompromisszum háríthatná el. CTK/AP-felvétel Medgyesi Csilla ____________ „Nem jókedvet érzek, csak mélységes aggodalmat” - mondta David Ben-Gurion ötven évvel ezelőtt, mikor kikiáltotta Izrael Államot. Nem a levegőbe beszélt, hiszen az arab szomszédok már a következő napon megtámadták az országot. Izrael túlélte a támadásokat, túlélte az első fél évszázadot, de közben olyan gyökeresen átalakult, hogy az alapító atyák már rá sem ismernének. Egészen más kihívásokkal lép át történelmének következő ötven évébe, mint amilyenekkel születésekor találkozott. Az a 37 ember, aki 1948. május 14-én aláírta a függetlenségi nyilatkozatot, szocialista egyenlősdivel kevert nyugati típusú demokráciát, olyan világi államot képzelt el, amelyben tiszteletben tartják ugyan a vallást, de a rabbik csupán az étkezési szabályok megtartását felügyelik, a házasságkötéseket és temetéseket intézik. Azt tervezték, hogy az ország minden állampolgárának - az araboknak is - azonos társadalmi és politikai jogokat biztosítanak majd. A tét akkor az volt, sikerül-e megvédeniük magukat s biztonságos otthont teremteni a világon szétszóródott, üldözött zsidóságnak. E célkitűzés megvalósult. Izrael ötven év alatt befogadott több mint kétmillió - Európából, a Közel-Keletről, Amerikából és Afrikából érkezett - zsidót, köztük a holocaust negyed- mülió túlélőjét. Közben pedig a térség egyik vezető hatalmává nőtte ki magát, virágzó gazdasággal, nukleáris potenciállal, erős hadiiparral és öt háborúban edződött hadsereggel. Azt persze ennek ellenére sem lehet állítani, hogy biztonságban van. Bár 1979-ben békét kötött Egyiptommal, és 1994-ben Jordániával, ezt legföljebb „hidegbékének” lehet nevezni. A palesztinokkal 1993- ban született meg Oslóban az ideiglenes megállapodás a gázai övezet és Ciszjordánia városainak átadásáról, a szélsőséges iszlám terroristák mégis időről időre elkövetnek öngyilkos merényleteket Jeruzsálemben és Tel- Avivban. Zsidó civilek tucatjait rántják magukkal a halálba, ismételten figyelmeztetve az izraelieket: állandóan rettegniük kell. A szomszédok közül Szíriával és Libanonnal Izrael papíron hadiállapotban van, Irán változatlanul a zsidó állam elpusztítását, a zsidók tengerbe söprését tekinti célnak, Irak pedig talán még mindig rendelkezik azokkal a rakétákkal, amelyekkel az öbölháború idején óvóhelyre kényszerítette az ország lakóit. Az izraeli társadalmat belülről is komoly ellentétek feszítik. Szemben áll a kisebbségben lévő, de hangos és jól szervezett ortodox vallásos zsidóság a szervezetlen világi többséggel; a gaz- daságilag-társadalmilag hátrányos helyzetben lévő szefárd (vagyis a közel-keleti országokból származó) zsidó az elitet adó, Európából jött askenázival; a középosztálybeli a szegénység csapdájában vergődő újonnan bevándorolttal; a módos vállalattulajdonos a koldusszegény, de fanatikus telepessel; a hedonista Tel-Aviv a bigottan vallásos Jeruzsálemmel. Nagyon komoly dolgokról van szó, különösen a vallásos-világi ellentétet illetően. A világi többség veszélyeztetve érzi magát, különösen azóta, hogy Benjamin Netanjahu az ortodox vallásos pártok foglyaként kénytelen kormányozni, a rab- binátus egyre inkább próbál beavatkozni a mindennapokba. Hol azt javasolják, hogy a feleségek legkésőbb éjfélre éljenek haza, hol egy újabb közutat akarnak lezáratni szabhat idejére. Az ultraortodoxok szerint a férfinak életét a Tóra tanulmányozásának kell szentelnie - az Economist brit hetilap szerint a férfiak több mint fele emiatt nem is dolgozik. Családjuk annál népesebb - nem ritka a 9-10 gyerek -, így aztán szociális okokból a helyi adók fizetése alól is mentesülnek. Mivel szerintük a zsidók államának csak akkor lesz joga a létezésre, ha majd visszatér a Messiás, nem ismerik el legitimnek Izraelt, s egyedül az ő fiaik nem vonulnak be katonának egy olyan országban, ahol még a lányoknak is fel kell húzniuk a mundért. A nem vallásos zsidók parazitáknak tekintik őket, akik csak követelnek, de nem adnak cserébe semmit. Csoda-e, ha egy felmérés szerint az izraeliek jobban félnek az állam és az egyház közötti konfliktus éleződésétől, mint az araboktól? Súlyos identitásválságot okoz már az is, mi valójában Izrael; zsidó állam vagy demokrácia - mert a kettő együtt nem megy. Izrael minden ötödik lakosa ugyanis arab, s hogyan lehetne egyenlő jogú polgár egy arab - a magát egyértelműen zsidónak valló államban? Izraelnek a közeljövőben túl kell lépnie önmagán ahhoz, hogy megoldhassa az előtte tornyosuló legnagyobb és legveszélyesebb problémát: végső kiegyezésre jusson a palesztinokkal. Bár sokuk számára a bibliai Izrael minden négyzetcentimétere Isten akaratából a zsidóké, kompromisszumok nélkül soha nem lesz övék a béke. Biztató, hogy a többségük kész áldozatot hozni a nyugodt jövőért. Otven év eseménykrónikája 1948. május 14.: David Ben- Gurion kikiáltja Izrael Államot. 1948. május 15.: Öt arab ország megtámadja Izraelt. 1949: Izrael fegyverszünetet köt Egyiptommal, Jordániával, Szíriával és Libanonnal, noha a háború folytatódik. 1950 október: Az izraeli csapatok bevonulnak a Gáza-övezet- be és a Sínai-félszigetre, de hamarosan kivonják az egységeket. 1967. június 5.: Izrael „hatnapos háborújának” kezdete Egyiptom és Szíria ellen. A zsidó csapatok elfoglalják a Sínai- félszigetet, Ciszjordániát, Gázát és a Golán-fennsíkot. 1970: Izrael és Egyiptom az Egyesült Államok közvetítésével tűzszünetet köt. 1972. szeptember: Palesztin fegyveresek megölnek 11 izraeli sportolót a müncheni olimpián. A gyilkosságot a zsidó állam gerillavezetők egész során torolja meg. 1973. október 6.: Egyiptom és Szíria összehangolt támadást indít Izrael ellen a Szuezi-csa- tománál, valamint a Golán- fennsíkon. A kezdeti sikerek után az izraeliek visszaszorítják az arab erőket az 1967-es tűzszünet! vonalak mögé. 1977: Menahem Begin jobboldali Likud pártja nyeri a választásokat. 1977 november: Szadat egyiptomi elnök történelmi látogatása Izraelben. 1978 március: az izraeliek behatolnak Dél-Libanonba a palesztinokkal folytatott harcok során. Izrael kivonul, ENSZ-bé- kefenntartók érkezése. 1979. március 26.: Begin és Szadat az arab tiltakozás ellenére aláírja az izraeliegyiptomi békeszerződést. 1982. áprilisa: Izrael átadja Egyiptomnak a Sínai-félszi- getet., 1982 június: Az izraeli hadsereg ismét behatol Dél-Libanon- ba, hogy elűzze a határ közeléből a palesztin fegyvereseket. Izrael később bejelenti hatalmának kiterjesztését az ún „biztonsági zónában”. 1987 december Kitör a palesztin felkelés, az intifáda. 1991: Megkezdődik a zsidók bevándorlása a Szovjetunióból, 700 ezren érkeznek. 1991 október: közel-keleti békekonferencia kezdődik Madridban Izrael, Szíria, Libanon és a jordániai palesztinok részvételével. 1993. szeptember 13.: Jichak Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat történelmi kézfogása Washingtonban. 1994. október 26.: Izrael béke- szerződése Jordániával. 1995. szeptember 28.: Rabin és Arafat ideiglenes megállapodása Ciszjordániáról és Gázáról. 1995. november 4.: A zsidó szélsőjobboldali Jigal Amir merénylete Rabin ellen. Peresz külügyminiszter veszi át a kabinet vezetését. 1996. május 29.: Benjamin Netanjahu Likudja nyeri a választásokat. 1997 január: izraeli kivonulás Hebron nagy részéről. 1997. március: Zsidó lakásépítés kezdődik a kelet-jeruzsále- mi Har Homában. A palesztinok tiltakoznak, a békefolyamat befagy. Irán változatlan célja a zsidó állam elpusztítása. Komoly vallási-világi ellentétekről van szó. Politikusi és pártpreferenciák A 3. oldalon közölt interjúban taglalt adatfelvétel 1997 nyarán zajlott le. Keretében Szlovákia 129 magyarlakta településén 600 felnőtt szlovákiai magyart kérdeztek meg. A reprezentatív értékrendkutatás fő célkitűzése az volt, hogy felmérjék a szlovákiai magyarság általános nemzeti és politikaii értékrendjét, s ennek keretében vizsgálták a politikusi és pártpreferenciákat is. 1. táblázat Pártpreferenciák százalékos megoszlásban 1996 nyarán 1997 nyarán Melyik pártra adná második szavazatát? Együttélés 39,6 38,2 25,7 MKDM 33,3 37,8 39,4 MPP 11,7 14,1 15,2 MNMMJ 1,0 0,9 3,7 valamelyik szlovák párt 3,1 3,6 3,0 nem tudja 5,1 2,3 6,3 nem válaszolt 6,3 3,1 6,7 összesen 100,0 100,0 100,0 2. táblázat A legmegbízhatóbbnak tartott politikusok százalékos megoszlásban (a megkérdezettek három politikust nevezhettek meg és rangsoroltak) 1. helyen választották 2. helyen választották 3. helyen választották Sugár Béla 61,2 1,6 1,5 Duka-Zólyomi Árpád 9,4 14,7 0,2 Duray Miklós 6,7 27,4 4,7 A. Nagy László 4,7 12,2 6,9 Csáky Pál 0,8 14,2 27,2 Ján Carnogursky2,3 1,9 más szlovákiai magyar politikus 1,4 4,3 21,5 más szlovák politikus 2,5 8,1 17,2 nem tudja 13,3 15,2 18,9 összesen 100,0 100,0 100,0 Táblázatok: BFI-Spectator TM
