Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-13 / 19. szám
Modern élet 1998. május 13. 5 A kamaszok kritikus szemmel figyelik szüleiket és a világot Felmérés - tanulságokkal A gyilkos autó és a hawaii kövek titka Rontást hozó tárgyak Zsebik Ildikó _______________ Go ndolom, sokan egyetértenek velem abban, hogy az 1989-es forradalom óta nemcsak országunkban mentek végbe jelentős változások, hanem mi magunk is megváltoztunk. Hát még az azóta felcseperedett nemzedék! Talán nem is tudjuk igazán, hogyan élnek, éreznek és gondolkodnak tizenéveseink. Pedig amilyen a ma ifjúsága, olyan a jövő. Ez a tény pedig nem lehet közömbös számunkra. Egy kérdőívet állítottam össze a minap, kitöltésére százhatvanan vállalkoztak. A felmérésben 14-17 éves lányok és fiúk vettek részt, Ágcsernőtől egészen Rimaszombatig. Tizennyolc kérdést csoportosítottam három témakörben, az első körben szüléikről, családjukról kérdeztem őket. Mindenekelőtt arra voltam kíváncsi, milyennek ítélik szüleikhez fűződő kapcsolatukat. Míg a fiúk kétharmada elégedett vele, a lányok közül csupán minden második tartja megfelelőnek viszonyukat. A lányok 37 százaléka csupán a mamáját tartja megbízhatónak, 7 százalékuknak viszont egyik szülővel sem jó a kapcsolata. Vajon a másodállásokat is vállaló felnőtteknek marad-e elég idejük arra, hogy gyermekeikkel beszélgessenek? Amint azt a válaszok is egyértelműen alátámasztották, a jó szülő-gyermek kapcsolatnak éppen az őszinte beszélgetések képezik az alapját. Mindazok, akik jónak tartják szüleikkel kialakított kapcsolatukat, gyakran elbeszélgetnek egymással. A megkérdezettek 10 százaléka kevesli az erre szánt időt, sajnos, a lányok 5, a fiúk 10 százalékának családjában a családi beszélgetés nem része a gyermeknevelésnek. S hogy kit tart a mai fiatal bizalmasának? A válaszokból az derült ki, hogy tinédzser fiaink jóval zárkózottabbak és bizalmatlanabbak a hasonló korú lányoknál, hiszen egynegyedük senkit sem fogad bizalmába, illetve 25-25 százalékban barátaikat és szüleiket jelölték meg. A lányok nyitottabbak, ők közel azonos arányban szüleiket, barátaikat, illetve mindkét tábort beavatják legféltettebb titkaikba. De vajon elégedettek lennének-e azzal az életmóddal, melyet szüleik folytatnak? Válaszaik ismét jelentős eltérést mutattak. A lányoknak mindössze 27 százaléka vállalná szülei életmódját, 10 százalékuk bizonytalannak mutatkozott a válaszadást illetően, míg 63 százalék egyértelmű nemmel válaszolt. Indoklásukban az „én ennél többre vágyom, nálunk gyakoriak a veszekedések” típusú mondatok szerepeltek a leggyakrabban. Volt, aki szülei egyhangú életét, válását, szűkös anyagi lehetőségeit, a kevés együtt töltött időt, az apa alkoholizmusát kifogásolta. A fiúk kevésbé bizonyultak kritikusnak, hiszen a válaszadóknak valamivel több, mint a fele megelégedne egy, a szüleiéhez hasonló életmóddal. Tizenöt százalékuk nem adott egyértelmű választ, a többiek pedig nem tartották követésre méltónak a szülői példát. S hogy mennyire elégedettek szüleik nevelési módszereivel? A fiúk közel háromnegyede úgy érzi, megfelelő szigorban részesült, elegendő szeretetet kapott, szülei megtanították mindenre. Közel húsz százalékban elégedetlenek szüleikkel, volt, aki azt rótta fel, hogy keveset engedtek meg neki, másokat viszont túlzottan elkényeztettek, vagy sohasem értettek meg igazán. Egy fiú kifejtette, hogy ő nem szeretne apa lenni, gyermeket nevelni. Véleménye alighanem összefügg helyzetével: házasságon kívül született. A lányok ismételten szigorúan ítélkeztek szüleik felett, hisz alig több, mint a megkérdezettek fele elégedett saját neveltetésével. Ők azt emelték ki, hogy szüleik mindig odafigyeltek rájuk, helyesen szerették őket, megértették a problémáikat. A harminc százaléknyi elégedetlen leány viszont úgy érzi, nem szerették úgy, mint a testvérét, vagy kapcsolatukból hiányzott a bizalom és a szeretet. A maradék, közel 20 százalék túlnyomó többsége elégedett édesanyja nevelési módszereivel, édesapját viszont - elsősorban annak alkoholizmusa miatt - megveti. A témakör utolsó kérdése a család anyagi helyzetére vonatkozott. A gyerekek közel 70 százaléka korlátozott anyagi lehetőségek között él, 20 százalék kimondottan rossznak ítéli helyzetüket, míg 10 százalékuk úgy gondolja, szülei lehetőségei e téren korlátlanok. Ezen elgondolkodtató és egyúttal elszomorító adatok után arra voltam kíváncsi, elégedettek-e életükkel, és ha nem, mit hiányolnak elsősorban. A lányok 41 százaléka elégedettnek vallotta magát, hiszen úgy érzi, szeretetben él, céljait fokozatosan eléri, megkap mindent, szereti a családját, választott iskoláját, boldog a szerelmi élete. Ugyanilyen arányú az elégedetlenek tábora. Ők elsősorban a harmonikus családi hátteret és a megértő partnert hiányolják. Akadt olyan kiábrándult válaszadóm is, aki úgy érzi, Szlovákiában csak boldogtalan lehet, hiszen ebben az országban vágyai csupán elérhetetlen ábrándok maradnak. A zöldellő, hegyes-völgyes, vulkáni kitöréseiről is ismert Hawaiiszigeteken élő őslakosok mágikus hitet őriznek. Legszeszélyesebb istenük, Pele, a tűz istennője és a Mauna Loa nevű vulkán védelmezője mindmáig hallat magáról. Nemcsak kitöréseivel fenyegeti az embereket, de átka utoléri azokat a turistákat is, akik a helybeliek figyelmeztetéseivel mit sem törődve, köveket szednek fel a hegy lejtőiről szuvenírnek. 1977 nyarán Ralph Loffert is megtömte zsebeit. Ezután egyik fia, Todd vakbélgyulladást kapott, eltörte a csuklóját, és meg kellett műteni a térdét. Mark, a másik fiú karját törte, és kificamította a bokáját. A harmadik fiú szemfertőzést kapott, a leánygyermek pedig elesett, és kitörte több fogát. Ralph Loffert a történtek hatására utólag komolyan vette a helybeliek figyelmeztetését, és 1978 júliusában visszaküldte Hawaiiba a köveket. A család bajainak azonban nem akart vége szakadni, mígnem a pajkos Mark fiú bevallotta, hogy ő még mindig rejteget három követ. Amikor ezeket is visszaküldték, a Loffert családot nem érte több kellemetlenség. Hogy valóban volt-e közük mindehhez a köveknek, azt nem tudjuk. John Erickson, a hawaii nemzeti park igazgatója azonban elmondta: naponta körülbelül negyven, visszaküldött köveket tartalmazó csomagot kap pórul járt turistáktól. A megbabonázott tárgyakhoz fűződő balszerencse azonban nem feltétlenül tudatos vagy ártó szándékú átokból eredeztethető: talán az eredeti tulajdonosnak (vagy használónak) kellett olyan iszonyatos szenvedések között távoznia a világból, hogy fájdalma örökre nyomot hagyott a pusztulásával valamiképpen összefüggő tárgyon. A Habsburgokra, Európa évszázadokon át leghatalmasabb uralkodócsaládjára nehezedő átok - úgy tetszik - kiteljesedett, amikor 1914. június 18- án a trónörököst, Ferenc Ferdi- nándot és feleségét, Zsófiát Szarajevóban meggyilkolták. Gépkocsijuk azonban nem sérült meg a merényletben, noha a későbbi fejlemények arra vallanak, hogy szerkezetében tovább élt és hatott a pillanat borzalma: minden későbbi tulajdonosa erőszakos halállal halt meg, vagy súlyosan megsérült. Elsőnek Potiorek osztrák tábornok vásárolta meg; ő miután a valje- vói csatát elvesztette, megháborodott elmével halt meg. A következő tulajdonos kilenc nappal a kocsi megvásárlása után közlekedési balesetben halt meg. Sorozatos baleset érte a következő vevőket is: a jugoszláv kormányzó fél kaiját veszítette el egy összeütközésben, az orvos, aki a nyomába lépett, szörnyethalt a kocsiban, a soron következő szerb paraszt- gazda akkor halt meg, amikor a motort beindította, egy svájci autóversenyző kizuhant belőle, átbukott a falon, és halálra zúzta magát, utóda, aki garázstulajdonos volt, négy utasával együtt veszélyes előzésben halt meg. Végül a halált hozó masina egy bécsi múzeumban kötött ki: többé senki sem mert beleülni. A lányok közül csak minden második tartja jónak szüleii r /s f/ j //■ hez ruzodo kapcsolatát. Minden későbbi tulajdonosa erőszakos halállal halt meg. Lány született százhuszonöt év után A Nagy-Britanniában élő Jarrett családban 1872 óta kizárólag fiúk születtek. A szokatlan „hagyomány” néhány hónappal ezelőtt megszakadt, amikor a huszonnyolc éves Stephen Jarrettet felesége, a harminchárom esztendős Deborah kislánnyal ajándékozta meg. - Annyira biztosak voltunk abban, hogy fiunk fog születni, hogy lánynevet nem is választottunk. Aztán mindenki óriási meglepetésére világra jött a kislány, akit Rebeccának neveztünk el - mesélte az asszony. A házaspár lányinváziótóí tartva gyorsan leszögezte: második gyermeknek fiút szeretnének! m Teknős taxi Boo, a hathetes kiscica úgy döntött, hogy kényelmessé teszi az életét, hisz utál gyalogolni. Szerencsére házigazdái kertjében szintén albérlő ez a teknős, aki szívesen ajánlotta fel szolgálatait. Csak egy baj van, mivel a .jármű” igen lassú, sokszor az egész délelőttöt igénybe veszi a kert egyik végéből a másikba való furikázás. Remekművek óralapon A franciaországi Allauchban élő Roland Lopez festőművész egy alkalommal nem vászonra, hanem lakása faliórájának számlapjára festett tájképet, hogy az vidámabb, szebb legyen. S ekkor óriási ötlete támadt: kipróbálta, hogy vajon kisebb felületre, egy karóra számlapjára is képes-e remekművek másolatát megfesteni. Elégedett volt a végeredménynyel, ezért úgy döntött, hogy tökéletesíteni fogja a miniatűr képek festésének technikáját. A munka azzal kezdődik, hogy tűvel felkarcolja a „vászon” határvonalait az óralapra, s erre egy réteg festéket visz fel. Amikor az megszárad, szinte a szó szoros értelmében hajszálvékony ecsettel kezdi festeni a képet. „Nem használok mikroszkópot - mondja Lopez. - Megpróbáltam, de nagyon lassítja a munkát.” A francia festő olyan mesterek remekműveit festette már óralapra, mint Van Gogh, Renoir, Manet. - „Amióta megismertek az emberek, gyakran rendelnek tőlem portrét is magukról, a kedvesükről, vagy éppen a kutyájukról. Egyszer festettem egy akváriumot is, mikroszkopikus méretű aranyhalakkal. ”
