Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-05-06 / 18. szám

10 1998. május 6. Kópé Dénes György Az egér Cincogás van a kamrába’ egér jár a szallonnára. A csücskét már le is rágta, de nem gondolt a macskára. A szöcske Szöcske Samu vígan ugrál a felvidéki csordákétnál. Ha elfárad, lapulevél hűvösében cirpel, henyél. A rózsabogár Hét ágra süt a napsugár, elszunnyad a rózsabogár, sziromlevél a vánkosa, nem álmodik rosszat soha. Arák A rák mindig hátra mászik, vizek mélyén kotorászik, amíg vadászútját rója, csitteg-csattog az ollója. A hernyó A fa zöldjét hernyó rágja, jól működik rágókája. Hernyó Henrik vidáman él, a fáról meg fogy a levél. A sárgarigó A kert mélyén hull a dió, szépen szól a rigótrió. Mire lekopik a dió, délre száll a sárgarigó. A bálna Hatalmas állat a bálna, jó vastag a szalonnája. A végtelen tengeren át méltósággal úszik tovább. Rácz Noémi rajzai Francia mese Hogyan lelte meg Mirkó királyfi az aranyvirágot Reich Károly illusztrációja Volt egyszer egy király, volt annak három fia. En­nek a királynak az egyik szeme mindig sírt, a másik mindig nevetett. Megkér­dezte egyszer a legkisebb fia - Mirkó királyfi mi az oka annak, hogy király ap­ja egyik szeme sír, a másik nevet.- Nagy oka van anak, édes fiam - mondta a Fehér ki­rály, mert ez volt a neve. - Voh nekem egy vitéz bará­tom, a Fekete király, hej, sok ellenséggel megvívtunk mi ketten legény korunk­ban! Aztán egyszer úgy esett, hogy el kellett vál­nunk. Volt ennek az én ba­rátomnak egy tündér ke­resztanyja, az megmondta nekem, hogy három derék fiam lesz, de jó király csak abból lehet, aki majd meg­találja, az országomba el is hozza a Fekete király biro­dalmában termett aranyvi­rágot, meg melléje még egy aranyalmát is. Nevet az egyik szemem, mert három derék fiam van, sír a másik szemem, mert azt sem tu­dom, hol-merre van a Feke­te király birodalma; hogyan is várhatnám, hogy valame­lyik derék fiam elhozza az aranyvirágot, meg az arany­almát?- Egyet se búsulj, édes­apám! - mondta Mirkó ki­rályfi. - Elmegyek én is, meg két bátyám is, haza sem jövünk aranyvirág meg aranyalma nélkül. így is lett. Csakhogy a fehér király istállójában két szép paripa volt bekötve, azt el­vitte a nagy útra a két idő­sebb királyfi. Mirkónak egy öreg, sovány gebe jutott. Megveregette Mirkó királyfi a gebe oldalát, s szelíd szó­val biztatta:- Egyet se félj, derék öreg jószágom! Megitatlak, meg­etetlek minden reggel, min­den este, valahogyan majd csak eljutunk a Fekete király országába. Azzal felült a gebe hátára, s a testvérbátyjai után ő is el­indult a hosszú útra. Mikor esteledett, megszólalt az öreg ló:- Mit parancsolsz, édes gaz­dám? Szálljak-e, mint a szél, vagy röpüljek-e, mint a gondolat? Mert tudd meg, hogy táltos vagyok én, csak azt vártam, hogy szelíd szó­val szóljanak hozzám.- Röpülj, lovam, táltos lo­vam, röpülj, mint a gondo­lat! - örvendezett Mirkó ki­rályfi. Röpült is a táltos, röpült, mint a sebes gondolat; a hold sem világolt még az égen, Mirkó királyfi a Feke­te király palotájának udva­rába ért. A palota ablakából éppen kinézett a Fekete ki­rály szépséges lánya.- Hát te ki vagy, galambom?- kérdezte Mirkó királyfi.- Én a király lánya vagyok, de mit keresel az én apám udvarában, te idegen vitéz?- Téged kereslek, galam­bom, mert nálad szebb aranyvirágot még nem lá­tott a szemem! Most már csak az aranyalmát kell megtalálnom! A király leánya becsapta az ablakot, sehogyan sem ér­tette, mit akar az idegen vi­téz. Akkor Mirkó királyfi meg a táltos paripa háromszor megkerülte a palotát. A Fe­kete király meg a szépséges leánya kijöttek a palotából, de ahogy átlépték a küszö­böt, a király aranyalmává, a leánya meg aranyvirággá változott. Mirkó kiályfi a ka­lapja mellé tűzte a virágot, az almát meg zsebre vágta, s mint a sebes gondolat, szállt vissza az édesapjához.- Apámuram, meghoztam az aranyalmát, meghoztam az aranyvirágot, aztán most már nevessen ám mind a két szeme! Bartócz Ilona átdolgozása A karavánszerájok A Közel- és Közép-Kelet államaiban sok helyütt ki­etlen kősivatagok vagy magas sziklás hegységek nehezítették a kereske­dők útját. Kereskedni mégis kellett. A térség fontosabb keres­kedelmi útvonalait erő­dítményszerű épületek, karavánszerájok szegé­lyezték. Azonos szerepű építmények már a bizánci vagy a még korábbi idők­ben is léteztek. Főképp a viszontagságos karaván- utak fáradt utasait voltak hivatottak elszállásolni, s ellátták az állatokat, megőrizték az árukat. Lé­teztek olyan karavánsze­rájok is, amelyek őrállo­másként működtek. Ezek egyebek között a birodal­mat járó uralkodók - és népes kíséretük - elszál­lásolásáról is gondoskod­tak. A karavánszerájok több­ségében fizetni kellett a szolgáltatásokért. A te­kintélyesebb karavánsze­rájok építési és fenn­tartási költségeit az ural­kodók fedezték a többi ál­lomás bevételének meg­adóztatásából és adomá­nyokból. Az ókori geográfusok tu­dományát dicséri, hogy napjaink mérnökei, útépí­tői sem tudtak jobb útvo­nalakat találni: az autó­utak és vasútvonalak mind a régi karavánutak mentén húzódnak. A te­vehajcsárok századunk elején köveket szórtak az utakra, hogy rajtuk az au­tóközlekedést megakadá­lyozzák. Az autós szállí­tást persze nem tudták visszaszorítani, s a kara­vánszerájok kora vég­képp leáldozott. Ám sok helyütt a sajátos stílusú, szép kivitelű, egy­koron létfontosságú épü­letek ma is ott sorakoz­nak az út mentén - összeomlófélben. (ÉT) Gondolkodom, tehát,,. A zsiráf lábainak erőteljes csapásaival védekezik. De melyik a legfejlettebb érzékszerve? A kép (a CTK felvétele) két órával azután készült, hogy a zsiráfkölyök világra jött az Ústí nad Labem-i állat­kertben, és talpra állt. A ki­csi zsiráf születésekor 180 cm volt. Egyébként a zsiráf­anya 465 napi vemhesség után egyetlen borját hoz vi­lágra, s ez tíz óra elteltével már szaladgálni tud. Há­rom héttel születése után a kis zsiráf már elfogyasztja első növényi táplálékát, és négy hónapos korában kezd el kérődzni. A zsiráf okos, értelmes ál­lat, rendkívül kedves is, és nagyságához képest igen jóindulatú, békés, szelíd lény, amely nemcsak a ma­ga fajával fér meg békésen, hanem más állatokkal is együtt szokott élni, hacsak azok nem válnak terhére, vagy nem törnek vesztére. Veszély esetén a zsiráf jól tud védekezni, de nem a szarvaival, hanem hosszú, inas lábainak erőteljes csa­pásaival. Olyan erejű üté­seket tud így osztogatni, amiknek még az oroszlán is áldozatául eshet. Kérdésünk, amelyre vála­szotokat várjuk, a követke­ző: Melyik a zsiráf legfej­lettebb érzékszerve? 1. A szaglása 2. A hallása 3. A látása A helyes megfejtők közül öten könyvjutalomban ré­szesülnek. Megfejtés Az április 22-i számunkban közölt feladat megfejtése: a pelikánok húsevők. Nyertesek: Istók Júlia, Ajnácskő; Brestiansky Tamás, Fülek; Hegedűs Éva, Búcs; Köböl Kla­udia, Péterfala; Kendi Adrián, Zétény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom