Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-06 / 18. szám
4 1998. május 6. Háttér Magyarországi választási esélylatolgatás: a polgárok nagy része megundorodott a politikától Hervadóban a vörös szekfű esélye? Vajon milyen választási eredménnyel lepi meg a májusi választás Budapestet és az egész országot? Archív felvétel Botlik József_________________ Természetesen mindegyik párt mást mond, és a többiekre mutogat, mondván, csak én ismerem az ország (s nem a haza!) boldogulásának az egyedül üdvözítő útját. A Magyar Szocialista Párt magabiztossága, olykor önteltsége sokakat irritál, mert kiemelkedő sikerekről beszél, amit a lakosság túlnyomó része nem érzékel. Kivéve azt a néhány százezer újgazdagot, akik szocialista emlőkből táplálkozva szedték meg magukat. A kisebbik kormánypárt, a Szabad Demokraták Szövetsége öles választási plakátjain azt hirdeti: „Hogy tartsuk a jó irányt!” Nem tudni, hogy mennyire veszik komolyan ezt a felszólítást a nyomorszinten tengődő milliók, akiknek száma már régen túllépte az el- viselhetőség mértékét. A mai SZDSZ-es vezérek szülei a diktatúra évtizedeiben a Horthy-kor- szak hárommillió koldusát emlegették, mondván, mennyivel magasabbrendű társadalom a szocializmus, amely atyáskodva gondoskodik a dolgozó népről. Aztán ott vannak a szépreményű fiatal demokraták, a FIDESZ - Magyar Polgári Párt vezérei, akik az elmúlt évtizedben igen nagy utat tettek meg. Sokak szemében ők azok, akik megmenthetik az országot, hiszen még nem voltak kormányon, fiatalok, s nem utolsósorban már nyugati kultúrán nevelkedtek, szemben a szocialistákkal, akik a volt szovjet birodalmi szolgálat után most lelkesen, gyakran túllihegve a dolgokat, a Nyugathoz tuszkolják az országot, feladva számos magyar érdeket. Nem véletlen, hogy a választások finisében az MSZP és a FIDESZ fej fej mellett halad a cél felé, s már látható, hogy eredményük között csekély lesz a különbség, hasonlóan, mint 1990 tavaszán az MDF és az SZDSZ között. Mindezekből talán kitűnik, hogy elhervadóban a vörös szekfűs szocialisták nemrég még biztosnak látszó parlamenti győzelme. Szó sincs már arról, hogy 1994Szó sincs arról, hogy az MSZP most is megszerzi az abszolút többséget. hez hasonlóan megszerzik az abszolút többséget. A külpolitikai sikerekre, a NATO-ba való felvételre és az európai uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére, valamint a gazdasági stabilitásra való hivatkozások egyáltalán nem dobogtatják meg irányukba a társadalom szívét. A magyar családoknak ugyanis csaknem fele a létminimum alatt él, s a gyermekeknek legalább a 60 százaléka alultáplált. Mindez elsősorban a hírhedt Bokros-csomagnak köszönhető. A Hom-Kuncze-kormány egyvalamit tett a létminimum alatt élők helyzet (kép) ének a javítására. Egy bűvészmutatvánnyal megváltoztatta a létminimumszámítást, aminek „eredményeképpen” sok család került a létminimum fölé anélkül, hogy a folyamatos forintleértékelés és az évi 20 százalék körüli bevallott infláció közepette egy fillérrel is nőtt volna a jövedelme. Egy kétgyermekes családnak az Antall-, majd a Boross-kormány számítási módja szerint 1994 tavaszán 52 ezer forint havi bevételre volt szüksége a létminimumhoz, a Hom-Kuncze- kabinet szerint 1997 őszén (!) már 39 ezer forint is „elegendő volt” a megélhetéshez. Nem véletlen, hogy a FIDESZ negyvenpontos intézkedési csomagja számos szociális program megvalósítását helyezi kilátásba. Az MDF külön családpolitikát irányoz elő, a Kereszténydemokrata Néppárt pedig a családok pártjaként határozta meg önmagát, s kormányzati pozícióba kerülése esetén egy családvédelmi minisztérium felállítását ígéri, ígéretek tehát bőven vannak, a választópolgárok szinte elvesznek a részletekben. A másik, ami feltűnő, hogy nincsen igazi választási küzdelem, mint 1990- ben, de még 1994-ben is volt, amikor mintha nagyobb tétje lett volna a szavazásnak. Akkor kemény bírálatok, eszmei és ténybeli sortüzek ropogtak - és kíméletlenül igyekeztek kihasználni az ellenfelek gyenge pontjait. Most láthatóan lagymatag a kampány, a kritikusan szemlélődének olyan érzése van, mintha előre kiosztották volna a szerepeket. A televízióban vannak ugyan választási vitafórumok, amelyeken egy-egy téma - az egészségügy, a mezőgazdaság stb. - kerül terítékre. Értheteden módon azonban nem esik szó az utóbbi évek, hónapok nagy botrányairól, a szoclib koalíció legsúlyosabb mulasztásairól, és égbekiáltó panamákról, a Tocsik- ügyről, a Vektor Rt.-ről, a Co- Nexusról, a környezetvédelmi pénzből létesített zsurki vodkagyárról (a „Baja-bajról”), az elsíbolt Hujber-Máté-Dunai- milliárdokról, a Budapest Bankról, a „megélhetési bűnözés” tobzódásáról stb. Az SZDSZ-es Kőszeg Ferenc a minap kimondta Magyarország közbiztonságáról azt, amit a közvélemény már régóta sejt: a bűnözés ma már nagyobb részben a rendvédelmi szervek munkatársainak asszisz- tálásával, sőt segítségével zajlik. Mind olyan téma, amit csípőből tüzelve lehetne kihasználnia az ellenzéki pártoknak a jelenlegi koalíció leváltásához. A polgárok egy része érzi ezt, s ezért megundorodott a politikától. Szívesen leváltaná a jelenlegi kormányt, de az ellenzéki pártok esetleges hatalomra kerülésétől sem vár megváltást. Lagymatag volt a kampány, mintha előre kiosztották volna a szerepeket. Sokan vitatják a katolikus püspöki karnak a választásokkal kapcsolatban kiadott körlevelét, miszerint. „Ne vesztegessük el szavazatunkat esélytelen jelöltekre... Ha olyan pártot választunk, amelyik nem éri el az öt százalékot, és nem jut be a parlamentbe, akkor szavazatunkat más pártok kapják meg. így esetleg olyan pártot juttatunk előnyhöz, amelyik akaratunkkal ellenkező nézetet képvisel.” Ez az állítás nem szerencsés, mert a kétezer éves keresztény erkölcs megtagadását jelenti. Az ateista liberális csizma egyik alapja ugyanis, hogy az erősnek joga van letipomia a gyengébbet. Ráadásul a liberális közvélemény-kutató intézetek szerint - s ezt igyekeznek sulykolni a választókba! - a következő pártok az esélytelenek: a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Igazság és Élet Pártja, valamint a Magyar Demokrata Néppárt. Ezek - továbbá a Független Kisgazdapárt - formálisan vagy ténylegesen a keresztény pártok. A körlevél tehát lényegében ezeket tagadta meg. Az MSZP és az SZDSZ közismerten ateista, a FIDESZ pedig, amely újabban nemzeti liberálisnak vallja magát, annak idején az utóbbi párt köpönyege alól bújt ki. A liberális közvélemény-kutatók napjainkban csak négy párt - az MSZP, az SZDSZ, a FIDESZ és a kisgazdapárt - parlamenti bejutását jósolják. Más felmérések szerint azonban továbbiakkal is számolni kell, elsősorban a Csurka István vezette MIÉP- pel, 10 százalék körüli eredménnyel. Csurkáék a kopogtatócédulák gyűjtésekor 350 ezer (!) ajánlást szereztek. A KDNP és az MDF valamivel az 5 százalékos parlamenti küszöb felett áll, szintén esélyes a bejutásra. Az MSZP és a FIDESZ preferenciái egyenként 25 százalék körül mozognak, az SZDSZ 10 százalék tájékán, s ez a fele az 1994. évi választáson elért eredményének. Az iménti tények egészen más esélyeket mutatnak, a helyzet tehát több mint ellentmondásos. Néhány nap múlva, május 10-én azonban lésze világosság. A Sonda-lpsos pártfelmérése április első felében Ha most vasárnap lennének a választások, ön melyik pártra szavazna? Ezt a kérdést tették fel az április első felében végzett közvélemény-kutatás keretében a megkérdezetteknek, s az eredmények azt mutatják, hogy a múlt hónap elején nem csökkent a különbség az MSZP és a Fidesz szavazótáborának nagysága között. A Kisgazdapárt és az SZDSZ harmadik és negyedik helye pedig megerősödött. A Szonda Ipsos felmérésből arra lehet következtetni, hogy az élen nincs holtverseny. Palme-gyilkosság Egy török lap értesülése szerint a szakadár Kurd Munkáspárt (PKK) egyik korábbi vezetője, a nemrég török fogságba esett Semdin Sakik azt vallotta, hogy szervezete gyilkolta meg Palme egykori svéd miniszterelnököt. A „kurd vonal” már korábban is felmerült. Palmét 1986. február 28-án, 59 éves korában egy stockholmi utcán, felesége szeme láttára lőtte le egy eddig ismeretlen merénylő, amikor egy moziból hazafelé tartott. 1987-ben a svéd rendőrség letartóztatott húsz kurdot. Az államügyész elégtelennek találta a felhozott bizonyítékokat, szabadon engedték őket, s Hans Holmer, a nyomozás vezetője lemondásra kényszerült. Egyik munkatársa, Ebbe Carlsson titokban nyomozott tovább, de 1988 júniusában lelepleződött, s ennek következtében az ügyet támogató akkori igazságügyminiszter is kénytelen volt elhagyni posztját. Más külföldi szálak is előkerültek. Eugene De Kock, a dél-afrikai titkosrendőrség apartheid-kor- szakbeli vezetője 1996 szeptemberében állította, hogy Palmét - az apartheidrendszer egyik legkeményebb bírálóját - Craig Wüliamson, a szolgálat ügynöke gyilkolta meg. De semmit sem tudott bizonyítani, és a svéd hatóságok nem foglalkoztak tovább ezzel a vonallal. A svéd sajtó felvetette, hogy a gyilkosság kapcsolatban lehetett a Bofors-üggyel: a cég 1986- ban fegyvereket adott el Indiának, s az 1,3 milliárd dolláros üzlet létrejöttét Olof Palme közbenjárása is segítette. A Bofors konkurenseinél azonban semmi sem utalt arra, hogy közük lehetett a merénylethez. Palmét szélső- jobboldali ellenfelei, köztük Semdin Sakik váltig állítja, hogy a Kurd Munkáspárt gyilkolta meg a néhai svéd kormányfőt. CTK/AP-felv. magas rangú katonák és rendőrök azzal vádolták, hogy „eladta az országot Moszkvának”. Ezt a vonalat is vizsgálták - de eredménytelenül. A legígéretesebb a Christer Petterson-féle szál volt. 1988 decemberében őrizetbe vették a 41 éves kábítószeres alkoholistát, akiben a néhai kormányfő özvegye felismerni vélte férje gyükosát. Petter- sont 1989 júliusában életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd novemberben fellebbezésre megsemmisítették az ítéletet. Újabb bizonyítékok merültek fel, ezért az államügyész javaslatára májusban felújítják az eljárást. (PAN) Megoldódik a rejtély?
