Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-06 / 18. szám
Modern élet 1998. május 6. Az emberiség ősidők óta mágikus világban él, ahol a szellem uralkodik az anyagon A koala nem tartható állatkertben Légy átkozott örökre! Az átok kikiáltható a nyilvánosság előtt Archív felvétel Kedvencük a ciánkáli Bár a civilizált társadalmak minden babonát és mágikus hitet igyekeznek kiverni magukból, az átok ősi praktikái ma is fogva tartják a benne hívőket. Az átoktól való rettegés nemcsak Ausztrália isten háta mögötti vidékein vagy Haitin szedi áldozatait: Londonban, New Orleansban, San Franciscóban is számos férfi és nő hal bele a félelembe. De valójában mi az átok? A szó ősi angolszász formája, a cursien annyit tesz: valakire bajt vagy hántást hozni. Tehát az átok, akár kimondják, akár leírják, azt célozza, hogy valamely ellenségre szenvedést vagy halált hozzon, büntesse valamely tabu megszegéséért, esetleg veszélyt jövendöljön bizonyos gaztettek elkövetőinek. Az átok ez utóbbi válfaja gyakran az igazságtalan bánást elszenvedők végső menedéke: szegények sújtják vele a hatalmasokat, mert hisznek valamilyen egyetemes világrendben és igazságszolgáltatásban. A bűnösre eszerint bűnhő- dés vár, még akkor is, ha ez csak nemzedékekkel később következik be. Skóciában és Angliában az ilyen átkok számos történelmi példájával találkozhatunk. A tiltó átok arra irányul, hogy a következményektől való félelem felkeltésével megakadályozzon bizonyos cselekedeteket. Foszd ki a fáraók sírját, és elpusztulsz! Érintsd meg a király fejét, és véged! Szegj meg egy pápai bullát, és egyházi átok sújt! Egyél disznóhúst, és légy átkozott! Feküdj össze fűvel-fával, és juss pokolra! Az átok elmormolható titokban, vagy kikiáltható a nyilvánosság előtt, sötét tekintet és a megátkozottra szegezett ujj kíséretében. Elhangozhat szóban, de éppúgy le is írható, rábízható valamilyen, az áldozatnak küldött tárgyra, de foganatosítható mágikus szertartás, például az áldozat képmásának elégetése vagy átszúrása keretében is. Az ilyen képmások általában fából faragott vagy viaszból gyúrt bábuk, amelyekbe elrejtették a megátkozandó hajszálát, köpetét vagy levágott körmének darabkáit. Manapság az is elég lehet, ha hét egymást követő napon héthét percre meggyújtunk hét fekete gyertyát az áldozat fényképe előtt - New Orleansban igen kedvelt ez az eljárás. Az átok mágikus cselekmény, és a rosszakarat képzeletbeli kivetítésén alapul. Ősidőktől hozzátartozik a papok és a varázslók lélektani fegyvertárához, bár egyesek szeint csak akkor hatékony, ha a kiszemelt személy tud róla, vagy hisz benne. A rákbetegek közül is hamarabb halnak meg azok, akik várják a halált, mint akik felveszik a harcot a betegséggel, éppígy a megátkozott ember is elpusztulhat azért, mert feladta a reményt. A tudatalattin elhatalmasodott rettegés szétroncsolja a tudatot, különösen, ha a szóban forgó személynek még rossz is a lelkiismerete. Más esetekben az átok nem kötődik meghatározott emberekhez, hanem - a hiedelem szerint - lesújt bárkire, aki valamilyen konkrét helyszínnel vagy tárgy- gyal kerül kapcsolatba, vagy rontással sújtott családba születik. Számos beszámoló olvasható például megbabonázott kocsikról, hajókról, drágakövekről, amelyek a velük kapcsolatba kerülőkre balszerencsét és pusztulást hoznak. Ababonákban hívőkés ilyenek úgyszólván minden társadalomban akadnak - számos hagyományos védekezési formát ismernek az átkok és rontások ellen: bűvös amuletteket, varázsigéket, sőt olyan módszereket is, amelyek révén az átok visszaszáll arra, aki kimondta. Sok tabu és átok látszatra merő képtelenség. A nyugat-afrikai ho papok halálbüntetés terhe mellett vágathattak csak hajat, mert istenük a hajukban lakozott. Ha a Fidzsi-szigeteken élő namosik főnöke hajat akart vágatni, meg kellett ennie egy embert, különben - az átok szerint - hajával együtt férfiasságát is elvesztette volna. A japán miká- dót nem érhette nagyobb szégyen, mint ha a lába akár csak súrolta is a földet, és sem a nap, sem a hold sugara nem érinthette a fejét. Ezek az első pillantásra meghökkentő tabuk azonban érdekes célt is szolgáltak, mert a mágikus szertartások egyfelől ugyan kiemelték a magas személyiségek isteni rangját, másfelől ravaszul korlátozták is hatalmukat. A japán császárt vállon vitték mindenhová, nem időzhetett a szabadban, nem vághatta le maga a haját, szakállát vagy körmét, még csak nem is tisztálkodhatott: éjjel, álmában mosták le. Reggelenként pedig órákig kellett szobormereven ülnie a trónján, mert úgy tartották: mozdulatlansága megőrzi a birodalom békéjét és nyugalmát. A papok és királyok személye is tabunak számított. Tahitiban senki sem érinthette a király vagy a királyné testét. Életével játszott még az is, aki elhúzta a kezét a királyi személyek feje fölött. Amikor 1874-ben a kambodzsai király kizuhant hintójából, és sebesülten, eszméletlenül hevert a földön, egyeden szolgája sem mert a segítségére sietni. A nyugati világ sem mentes kemény és kegyeden átkoktól: első számú ezek közül a bűnbeesés története. E hatalmas erejű teológiai tan szerint mindnyájunkat végzetes átok sújt azóta, hogy az Úr kiűzte Ádámot és Évát az édenkertből, amiért ettek a tudás fájának gyümölcséből. Szent Pál értelmezése szerint elátkozottak vagyunk pusztán azáltal, hogy létezünk, hogy gondolkodunk, hogy bensőnkben harc dúl értelem, ösztön és érzelem között, és mindenekelőtt azáltal, hogy szexuálisan vezérelt lények vagyunk. A mai kor embere sem mentes a babonáktól. Az angol királyi családon és Anglián átok ül, a munka- nélküliség, a bűnözés és a bizonytalan jövő átka. Eltűnődhetünk a Kennedy családot sújtó átkon, még ha ez az átok nem volt is más, mint a család gigászi méretű becsvágya. Vajon miként éli meg Salman Rushdie, az író, az iráni ajatollahok által rámért fatwát (büntetést), amelynek értelmében bármelyik igazhitű törvényesen meggyilkolhatja? Az egész Európát lázban tartó 16 - 17. századi boszorkányhisztéria sem volt más, mintegy átok, amiből még alig nőttünk ki, ha kinőttünk egyáltalán. Elvégre a mi századunk aztán igazán az üldözések, a tömegmészárlások és az atombomba kora: átok sújtotta század. Az a táplálék, amelyet mindennap elfogyasztanak, annyi mérget tartalmaz, amennyitől ötven ember is meghalna. Ez azonban nekik meg se kottyan, sőt ínyencfalatnak számít. Nos, ez az állat az erszényes koalamackó. Vakbelében van egy kémiai méregtelenítő készülék, amely a levelekből összetevődő táplálékmasszát annyi ideig tartja vissza, ameddig ártalmatlan nem lesz. Az eukaliptuszfák leveleikben halálos mérget, ciánkálit termelnek, ezzel védik meg lombozatukat attól, hogy az állatok lelegeljék. Egyedül a koalák tudják hatástalanítani ezt a kémiai védőfegyvert. Ezzel olyan táplálékforrást találtak maguknak, amely más állat számára nem hasznosítható. Csakhogy ezért nagyon nagy árat kell fizetniük ezeknek a puha bundájú állatkáknak, mert semmi más élelemmel nem képesek életben maradni, kizárólag az eukaliptuszfák leveleit eszik. Természetes ellenségük alig van a koaláknak, csak az óriáskígyó és a sas fenyegeti őket. Ahogy sok más vadon élő állat esetében, a koalák számára is az ember jelenti a legnagyobb veszélyt, értékes bundájukért csaknem kipusztította őket. Ennek ellenére nem félnek az embertől, de más állattól sem. Ausztráliában, ahol őshonosak, számukra legnagyobb veszély a farmerek által előidézett bozóttűz, amelyben menthetedenül elpusztulnak. Élőhelyüket még ilyenkor sem hagyják el, inkább odavesznek a tűzben. Mindennapjaikat állandó eszegetéssel töltik. Néhány rövid alvási szünetet tartanak, de ettől eltekintve egész nap kitartóan majszolják a leveleket. Eközben nem a táplálékban lévő méreg koncentrációja alapján válogatnak, mint azt korábban hitték, hanem a fehérjetartalmuk szerint. Valóságos porcpárnává átépült farkuk megfelelő ülőalkalmatosságul szolgál ehhez a türelemjátékhoz. A hosszú száraz időszakokban azonban - amelyek Ausztráliában gyakoriak - már nem nő több tápláló fiatal hajtás az eukaliptuszfákon, az öreg lomb pedig egyre inkább emészthetetlen cellulózzá fáso- dik. Hogyne pusztuljon éhen, ilyenkor nagyobb mennyiséget kell elfogyasztania, mint az esős időszakban. Ha pedig a szárazság tovább tart, az állandó evéssel túlterheli a gyomrát, és ez oda vezethet, hogy szegény kis állat elpusztul. Fura ellentmondás: miközben a koala eldo- rádóban él - éhen hal. A kicsinyek hat hónapig egyfolytában az anyjukon lógnak, a tejen kívül méregtelenített eukaliptuszle- vél-masszát is kapnak. Amikor a kölyök végre kimerészkedik a biztonságos erszényből, anyja hátán viteti magát. Harapófogó formájú ujjaival fogódzkodik anyja finom bundájába. Ilyenkor előfordulhat, hogy a mami sietősen mászik fel a fa törzsén, csemetéje pedig elkap egy ágat, de egyidejűleg anyja bundáját is szilárdan fogja. Vészfék. Az anya felvisít fájdalmában, megáll, a kölyköt szabályosan a térdére fekteti, és úgy elfenekeli, hogy az sírásban tör ki, mint az embergyerek. De rögtön utána puszit is ad, és már szent a béke. A koalák jövője elég sötét. „Korábban 20 millió élt belőlük Ausztráliában - állítja Vitus B. Dröscher zoológus - az elmúlt években beutaztam a keleti partok eukaliptuszerdeit, és csak négy koalát találtam...” A rettegés szétroncsolja a tudatot, különösen, ha rossz a lelkiismeret. Fura ellentmondás: miközben a koala eldo- rádóban él - éhen hal. Az epilepsziás állatok Az epilepszia a központi ideg- rendszer görcsrohamokban jelentkező, visszatérő működészavara. A rohamot kiválthatja stressz, hangulatváltozás, félelem, időjárásváltozás, fény, zaj, holdfázisok. Görcsökok nélkül, alvás közben is jelentkezhetnek. Ez a betegség az állatok között is gyakran előfordul. A beteg kutya például ilyenkor zavartan szaladgál, tekintete merev, nyüszít, gyakran elbújik. A nagy roham a test egészére kiterjed, az állat kapálózik, a szája habzik, nincs tudatánál. Ez az állapot fél perctől néhány percig tarthat, és az állat gyorsan magához tér. A kis rohamkor mindig egy-egy izomcsoport rángása figyelhető meg. Ez mindössze néhány másodpercig tart, nyálzás, pupillatágulat, rángás kíséri. A görcsök átterjedhetnek az egész testre. Ez nagyon komoly betegség, folyamatos állatorvosi ellenőrzésre van szükség. A teljes görcsmentesség állandó, az állat élete végéig tartó gyógyszeres kezeléssel érhetőek Sárgarépaszerelem Egy szép napon Dave Foster plymouthi kertjében járva két ölelkező, szerelmes sárgarépára lelt. Az angol kertésznek fogalma sem volt arról, hogy nap nap után ezt az ifjú és imádni való sárgarépapárt öntözgette, ápolgatta, nevelgette, a szemérmes párocska ugyanis szárai alá, a föld mélyébe rejlevesben végzik, mint közönséges sárgarépatársaik. Tízmillió a lefolyóban tette szerelmét. Most aztán csodálattal adózik e minden bizonnyal nem örök zöldségszerelem előtt. Hogy mi lesz a plymouthi sze relmesekkel? Reménykedjünk, hogy nem a vasárnapi Alaposan meglepődött az a spanyol vízvezeték-szerelő, aki egy toalett eldugult lefolyójában tízmillió pezetát (mintegy hetvenezer dollár) talált. A dugulást okozó bankók öt- és tízezres címletű pezeták voltak. Az eset Pontevedra közelében, egy hatemeletes lakóházban történt. Elgondolkodtató, vajon kitől félhetett az ismeretlen. Mozaik
