Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-06 / 18. szám
2 1998. május 6. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Püspöki pofon Szűcs Béla ________________ Ritka esemény, amikor egy ország vallási vezetői nyílt levélben fordulnak a kormányhoz és a parlamenthez, hogy felhívják a figyelmüket a társadalomban fokozódó ellentétekre, feszültségre. A túlnyomórészt katolikus Szlovákiában kilenc püspök erre szánta rá magát, és a haladó világ, a nemzetközi szervezetek és a hazai demokratikus közvélemény után ők is gyors orvoslást sürgetnek számos területen. Levelük nem a napi politikába avatkozik be, csupán a hívők életét megkeserítő tényeken várnak változtatásokat. A kormány és a parlament döntései szétforgácsolják a társadalmat, és szembeállítják egymással az állampolgárokat. Mit vet a hatalom szemére a kilenc püspök? A politikai gyűlölködést, az etikai és erkölcsi értékek iránti érzéketlenséget, a mesterségesen szított és éltetett nemzetiségi gyűlölködést, a szervezett bűnözés elleni harc elhanyagolását, ami azt a gyanút kelti, hogy a maffiának kapcsolata van a politikai körökkel, a dúsgazdagok új rétegének létrehozását, melynek ellenőrizheteden a hatalma, a szociális problémákat, melyek csökkentik a népszaporulatot, gátolják a fiatalok lakáshoz jutását, és fokozzák bennük a jövőtől való félelmet. Az alkotmánybíróság döntéseinek semmibevételét, a választási törvények megváltoztatásával a csalások elszaporodását, a törvénysértők amnesztiában részesítését és az elnökválasztás elszabotálását. Szlovákia nemzetközileg egyre jobban elszigetelődik. A társadalmi élet minden területén semmibe veszik az erkölcsi értékeket. Különösen jóleső érzéssel olvastam, hogy a püspökök kimondják: nálunk nemzetiségi gyűlölködést szítanak. A hatalom természetesen mindent el fog követni a nyűt levél tartalmának megcáfolására, és politizálással fogja vádolni a püspököket, pedig az csupán egy jóindulatú atyai pofon volt. Az igazit majd a választóktól kapja szeptemberben a jelenlegi hatalom. Jegyzet Csak így tovább! Fekete Marian ____________ „N incs más lehetőségünk, a választásokat meg kell nyernünk, a parlamenti mandátumoknak legalább a felét meg kell szereznünk” - hajtogatja Meciar, aki az 1992- es és 1994-es parlamenti választásokon eleve jobb helyzetből startolt, mint politikai ellenfelei. Államcsíny, összeesküvés folytán degradálták kormányfőből egyszerű parlamenti képviselővé - hazudta akkor, hogy a szlovák néppel sajnáltassa magát. Az idei parlamenti választásokon az önsajnáltatási taktikát már nem tudja alkalmazni. Észre kellett ezt vennie már akkor, amikor a jónép nem akarta neki elhinni, hogy merénylet készül ellene. Az emberek azóta még kevésbé hisznek neki, hiszen a Meciar által előre bejelentett merénylettel kapcsolatban senkit sem lehetett megnevezni, letartóztatni, gyanúsítani. Mindennek ellenére nem lehet közvélemény-kutatásokkal felderíteni, hányán szavaznának Meciarra (a mozgalmára) a következő választásokon. A szlovák választók jelentős része Meciar iránti vonzódását olyan intim, szégyenleni való ténynek tekinti, amelyet csak egy, a titkosságot szavatoló, lepellel elzárt fülkében hajlandó megvallani. Biztosra vehető viszont, hogy Meciar mozgalma választási csalások nélkül nem tudja megszerezni a parlamenti mandátumok felét, mert egyre többen utálják az állam-kormányfőt. Sokkalta többen utálják őt, mint ahá- nyan szeretik. Meciar lehetőségei egyre szűkülnek. Éppen ezért tapasztalhatjuk, hogy Meciar az utóbbi időben olyan kétségbeesett lépéseket, intézkedéseket, nyilatkozatokat képes tenni, amelyekkel a fanatikus hívein kívül jóformán mindenkit (a koalícós partnereit is) felbőszít. Csak így tovább! - kívánhatjuk neki teljes szívünkből. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, KoSická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ma 16.30 órakor érvényüket veszítik a dzsungel törvényei, és a normális törvények lépnek érvénybe. Rajz: MS-Rencín „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” Menni vagy maradni ? Klein Melinda _______________ A magyar költészetben közvetlenül a szerelem után a szülőföld az a téma, amelyet leggyakrabban megénekelnek a költők. És a legszívhezszólóbb rímeket mindig azok a poéták faragják, akik távol kerültek a szülőföldjüktől. Mondják, a távolság, a múló idő mindent megszépít. Szeretettel gondolunk vissza még a Leczo Zoltán főiskolai hallgató: a Akik elszármaztak innen, v hajlamosak azt gondolni, hogy itt csak olyan emberek maradnak, akik sehol máshol nem állnák meg a helyüket. Apám vörös diplomával a tarsolyában, magas katonai rangról lemondva, itt élt Királyhel- mecen, és a bélyi alapiskolában tanított harminckét évig. Édesanyám is pedagógus, és mindketten szerettek itt élni. Vagyunk még páran, akiknek szívügyük a Bodrogköz jövője. A sárospataki főiskola végzős hallgatója vagyok, a főiskola elvégzése után itthon szeretnék tanítani. A családom évszázadok óta él itt, miért szakítanám meg éppen én ezt a hagyományt? legkellemetlenebb időkre is. De vajon mit érez az, aki nem o Nem tudnék máshol élni o Rossz helyen születtem megy el, hanem mindenek ellenére otthon marad? Aki marad, még akkor is, ha szűkebb hazája az ország többi részéhez viszonyítva több szempontból is hátrányos helyzetűnek mondható? Mint amilyen például az ország legkeletibb régiója, a Bodrogköz, ahol kézzelfoghatóan gyérebbek a lehetőségek, és nagyobbak a gondok (lásd: munkanélküliség, gazdasági lehetőségek szűkössége,bűnözés stb.). Végülis, mindenki nem menekülhet el... Egri Éva nyugdíjas pedagógus: a Szeretek itt élni, nem is tud- ” nék máshol. Ha nem foglalkoznék az ország ez isten háta mögötti helyének gondjaival, azt mondanám, ez itt a világ közepe. Meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek, pedig lehetőségeim voltak. Persze sokat forgattam a fejemben a gondolatot: jó volna-e elmenni vagy nem, de a végleges döntésig sosem jutottam el, nemhogy a kivitelezésig. Nem kell erről túl sokat beszélni, a magyarázat egyszerű: itt születtem, aminek örülök, azt megoszthatom Pista bácsival, ami bánt, azt megbeszélhetem Mari nénivel... Mindenkit ismerek, engem is ismer mindenki. Itt olyan emberek élnek, amilyen én is vagyok. Papp Ferdinánd pedagógus: a Bosszant, hogy éppen itt kel- ^ lett születnem, hiszen a lehetőségek mindig is korlátozottak voltak ezen a vidéken. Sokszor elgondolkodom azon, mennyivel elégedettebb ember lehetnék, ha egy nagyvárosban vagy legalább annak környékén születtem és nevelkedtem volna. Mindig többre vágytam, de az én dédelgetett vágyaim itt, a keleti végeken megvalósíthatatlan álmok maradtak. Szerettem volna változtatni az életemen, elmenni innen, de töredelmesen bevallom, hogy gyáva voltam hozzá. Amikor pedig rászántam volna magam, már túl voltam azon a koron, amikor kapkodnak az ember után. Egyeden lehetőség maradt, hogy itt próbáljak berendezkedni, úgy, hogy aránylag jól érezhessem magam. A területi újrafelosztás nem kedvezett nekünk, hiszen a bodrogközi, Ung-vidéki falvak és városkák lakói így még inkább eltávolodtak egymástól. Azért csak próbálkozom. Sok szép dolgot megéltem itt is. Kovács Pál vállalkozó: A Élni szeretek. Még itt is, pe- w dig nem könnyű. Több hátránya is van annak, hogy az ember itt él, és ezt vállalkozóként hatványozottan érzi az ember. Be kell vallani, hogy néhány lépéssel mögötte járunk az ország nyugatabbra fekvő területeinek. De aki akarja, itt is megoldhatja a felmerülő gondokat, és ugyanúgy élhet teljes életet. Távol vagyunk mindentől, és a itteni embernek sokkal több igyekezetébe kerül, ha tovább akar lépni. Egy időben eljátszottam a gondolattal, hogy máshol próbálok szerencsét, de ez mindvégig a ter- vezgetés szintjén maradt. Meg aztán nem is voltam már hozzá elég fiatal. Két gyermekem van, és ha ők egyszer azzal állnak majd elő, hogy elmennének innen, minden erőmmel támogatni fogom őket. Ha maradni akarnak, annak is örülni fogok. Olvasói levél Az embert tiszteljük egymásban! A Balaton mentén közlekedő vonatokon mint kalauz teljesítek szolgálatot. Egy alkalommal szlovák vasutas család kérdezte egy üres üdítős flakonra mutogatva, hogy hol tudnák azt vízzel megtölteni. Keszthelyen pár percet állt a vonatunk, és így a forgalmi irodában alkalmi kulacsukat volt lehetőségem megtölteni. Örömük nagy volt, ami abból is látszott, hogy nagyokat kortyoltak. Barátságunk ekkor kezdődött, méghozzá úgy, hogy egyikünk sem beszélte a másik nyelvét. Orosz és német szavak használatával értve meg egyik a másikát, egy későbbi alkalomra meghívtuk egymást. Nekem a Tátrában való túrázás jelent kikapcsolódást, nekik viszont a Balaton melletti nyaralás. Ezt kölcsönösen ki is használjuk minden évben. Ránk semmilyen soviniszta nézetek nem hatnak, mivel mi az embert tiszteljük egymásban, legyen az bármilyen anyanyelvű is. A legutóbb Párkányban voltam, miután tudomást szereztem róla, hogy milyen nagyszerű polgármestere van ennek a kisvárosnak. Munkája elismeréseként személyesen nyújtottam át neki a Balaton-közeli házamba szóló meghívót. Úgy érzem, ha mással nem is, de ezzel ki tudom fejezni az iránta érzett tiszteletemet. Székács József Balatonszentgyörgy Köszönet a támogatásért Ezúton mondunk köszönetét minden kedves önzetlen támogatónak, aki az Olvasói levél rovatban megjelent szegény, ötgyermekes családanya gondjain enyhíteni próbált azzal, hogy ruhát küldött neki. Szerkesztőségünkben többen kérték az illető címét, ennek nagy örömmel és megelégedéssel tettünk eleget. Ügy látszik, bármilyen zilált a politikai helyzet az országban, az emberi szolidaritás érzése és az önzetlen segíteni akarás szándéka nem veszett ki a polgárokból. A szerkesztőség