Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-15 / 15. szám
1998. április 15. 9 •őrt pontján, más időpontban, Kossuth téren többször is, önböző pártok, csoportok -külön ünnepeltek, illetve ányoltak. Andrej Bán felvételei Múzeum, piros-fehér-zöldben. Itt beszélt Göncz Árpád, s most, a tavalyi ünnepségekkel ellentétben zavartalanul elmondhatta beszédét. A pánhungarista szélsőjobb távol maradt, s nem is lehetett látni Árpád-sávos zászlókat lobogtató, borotvált fejű cso- portocskákat. A tömeg őszinte örömére. A forradalom egyik szent helyén, ahol elhangzott a „Talpra magyar...” és a 12 pont, nem történt rendbontás, és a tömeg is - a Kossuth téri ünnepséggel ellentétben - felduzzadt. Göncz Árpád beszéde méltó volt a Magyar Köztársaság elnökéhez. Nem kampányolt senki mellett és senki ellen. Magyarországról és Magyarországért beszélt. Sikere volt. Nemcsak a budapestiek s nemcsak a környékbeliek voltak itt, a tömegét illetően legnagyobb nagygyűlésen. Táblákon jelezték, honnan jöttek a résztvevők. Autóbuszok hordták őket össze az egész ország területéről, s ez bennem bizonyos asszociációkat váltott ki. Persze ez mit sem változtat a tényen. Hogy a százötvenezres tömeg a valóságban és május 10-én mit is jelent majd, azt ma még aligha tudni. Arattak a kokárda- és zászlóárusok. Egy picike kokárda 80, egy címeres kis lobogó pedig 1200 forintba került. Hiába, március 15. nemcsak ünnep, hanem üzlet is volt a szó szoros és átvitt értelmében is. Üzlet a relikviákkal és „üzlet” a politikai ígéretekkel. Voksvásárlási alkalom. A parádés lobogókra viszont alig akadt vevő. Illetve, nem tapasztaltam, hogy a szemüveges, kalapos öregúr egyet is eladott volna. Legalábbis addig, amíg figyeltem. Én sem vettem, pedig a zászló szép, na de drága. A huszárkultusz egyértelmű. Minden ünnepségen ott voltak a lovak s a történelmi egyenruhába öltözött huszárok, akik közt volt öreg, fiatal, fiú, lány. A pacik türelmetlenek voltak, sokszor bizony megrémítette őket a sokaság. Persze ismét divatba jött az eszme: lovas nemzet a magyar. Az egyik ellenzéki nagygyűlésen azt mondta a szónok: honfoglaló őseink nyereg alatt puhították a húst. Nyergünk még talán van - mondta -, de a hús megfizethetetlen. „Majd ha mi leszünk kormányon...”
