Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-15 / 15. szám
8 1998. április 15. Március 15. Budapesten, a megosztottság és a választások jegyében Kokárda és kampány március idusán Polák László Hallottam egy érdekes megállapítást az idei március 15. kapcsán: ez az első olyan igazán kerek évforduló, amelynek alkalmából a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének napja protokolláris államünnep voít. Mert nézzük csak: az ötvenedik Ferenc Jóska k. u. k. idejére esett. A centenárium idején már Rákosi pajtás volt az úr, illetve elvtárs. Az idén volt a harmadik nagyon kerek évforduló, a százötvenedik, teljes pompával, az államünnep minden velejárójával. Persze ez mit sem változtat a tényen: március 15. mindig is egyik legszentebb ünnepe volt a magyarságnak, függetlenül attól, hogy a másfél évszázad folyamán éppenséggel tilos, megtűrt vagy engedélyezett volt-e. Olyan is volt, amikor már a kokárda kitűzéséért is gumibot járt, nem is olyan régen. Nos, ennek vége, márciusnak idusa államünnep s munkaszüneti nap. A naptár jóvoltából történt, hogy az idén vasárnapra esett. Egy prágai cseh lap megbízásából tolmácsként olyanokat kísértem, akik számára a magyar forradalom és szabadságharc, Kossuth, Petőfi és Jókai nehezen érthető dolgok. Nem értik, miért ünnep egy vesztes szabadság- harc, nem tudják, miért van kokárda mindenkin, még a kisgyerekeken is, még a presszó pincérének kabáthajtókáján is. Szóval nehéz volt a dolgom, mert a március 15-i ünnepségeken az egykori és mai magyar viszonyok ismeretének tekintetében „szingalézokat” kalauzoltam, s adtam nekik leckét magyar történelemből, meg a mai magyar politikai viszonyokból. Már amennyire tudtam. Sejtettem, hogy bajban leszek, mert előre lehetett tudni, hogy nem egy téren, nem egy ünnepség lesz, hanem sok helyen, sokféle. Jól sejtettem. Vasárnap. A Tizenötödike. Kossuth tér. Protokoll. Díszszázad, huszárok, zászlófelvonás. Védenceimnek magyarázom: az ott Göncz, az Horn, az Gál. Kérdezik, hol a Torgyán meg a Csurka. Lám, lám, azért mégsem teljesen szingalézok. Mondom, azok nincsenek itt, de ha nagyon akarják, megláthatják majd őket is. A hivatalos ünnepség szép és felemelő. Az ország három legfelsőbb méltósága koszorút helyez el Kossuth szobránál. A Parlament előtti tér nincs tele, van hely bőven. Ez viszont engem lep meg. Hiába, ami hivatalos és állami, az nem vonz tömegeket. Az ünneplők pár ezres csoportja, huszárokkal, politikusokkal, katonazenekarokkal az élen gyalog indul a Múzeumkertbe, és a menet közben egyre duzzad. Kokárda, lobogók, lovak, cserkészek, minden piros-fehér-zöld. A Múzeum hatalmas oszlopai is. Göncz beszél. Magyarországról, Európáról s arról, mit üzen Március a mának. Beszédét elmondja, rendbontás nincs. Útitársaim kissé csalódottak. Balhéra, pánhungaristákra számítottak. Én viszont örültem, hogy Göncz Árpád végigmondhatta veretes beszédét. Hősök tere, 15 óra. A MIÉP nagygyűlése. Csurka István díszmagyarban. A millenniumi emlékmű tetőtől talpig piros-fehér- zöldben. A kokárda talán az ország legnagyobb kokárdája, átmérője öt méter. A szobor mögött volt Csurka stábja, és a MIÉP egyenruhás „katonái” álltak díszőrséget. S hogy bizony kampánygyűlés volt március 15. ürügyén, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy asztalok álltak a téren a kopogtatócédulák begyűjtésére. Schuster Lóránt, a legendás P- Mobil frontembere, mint MIÉP- képviselőjelölt tett e szobor alatt esküt. A meglepetés erejével hat számomra is, hogy a tömeg nem fér el a téren, ami azt jelenti, többen vannak százezernél. S ez azért is meglepő, mert a Szonda Ipsos szombaton megjelent felmérése Csurkát meg sem említi. A millenniumi emlékművet „felöltöztették”, cúcsán egy hatalmas kokárda. A MIÉP elnöke arról beszél, Magyarországot meg kell menteni a nemzetközi pénzügyi oligarchia uralmától, a korrupciótól, a maffiától, főleg a jelenlegi kormánytól. S erre csak a MIÉP képes. „Tíz százalék a minimum, amit májusban elérünk” - mondja Csurka. A tömeg éljenez és skandál: „Vesszen Horn!” .Jenkik, haza!” Rendőr sok van, de dolguk, hál’istennek, nincs. Minden rendben. Pestlőrinc, sportcsarnok, 17 óra. Többezres tömeg, lényegében ugyanaz, mint a Hősök terén. Torgyán József hű önmagához. A bolsevista-liberális klikk leváltása a tét, s az egyetlen esély Magyarország megmentésére - mondja. A magyar föld meg a magyaroké. Az FKgP tagjaiból és szimpatizánsaiból verbuválódott tömeg tombol: „Vesszen Horn!” „Torgyán-kor- mány!” Mindenhová persze nem jutunk el. Bem- szobor, Petőfi-szo- bor, rakpart, délután Kossuth tér rockkoncerttel, Vár. Nem is szólva a vidékről, hisz több parlamenti párt Pesten kívül kampányolt. Égy ünnep, sok helyen. Egyértelmű, hogy 1998 március 15-e - Budapesten és szerte az országban - elsősorban már május 10-éről és 24-éről szólt. Megkezdődött a választási kampány. Kokárdásan és huszárosán. Kokárda, lobogók, lovak, cserkészek, minden piros-fehérzöld. A Parlament előtti téren nem volt tömeg. Érezhető volt, hogy március 15-e lényegében a választási kampány kezdete lesz. A Kossuth téren jóval kevesebben vettek részt a díszszemlén mint amennyire a hivatalos, áll megemlékezés szervezője Belügyminisztérium számi A nap folyamán ezek a felt sek beigazolódtak: Buda Budapesten megbénult a tömeg- közlekedés, vasárnap délelőtt és délután is. Legalábbis a föld felett. Autóval, villamossal, busszal a belvárosban nem lehetett közlekedni. A menő jármű a ló volt. A felvonulás a Kossuth térről a Múzeumkertig mintha felrázta volna a budapestieket. A tömeg egyre duzzadt, s mire a menet a Múzeumhoz ért, kiderült, hogy kevés a hely. Pedig még mindig a „hivatalos” ünnepség zajlott.
