Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-15 / 15. szám

8 1998. április 15. Március 15. Budapesten, a megosztottság és a választások jegyében Kokárda és kampány március idusán Polák László Hallottam egy érdekes megálla­pítást az idei március 15. kap­csán: ez az első olyan igazán ke­rek évforduló, amelynek alkal­mából a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének nap­ja protokolláris államünnep voít. Mert nézzük csak: az ötvenedik Ferenc Jóska k. u. k. idejére esett. A centenárium idején már Rákosi pajtás volt az úr, illetve elvtárs. Az idén volt a harmadik nagyon kerek évfor­duló, a százötvene­dik, teljes pompával, az államünnep min­den velejárójával. Persze ez mit sem változtat a tényen: március 15. mindig is egyik legszentebb ünnepe volt a ma­gyarságnak, függet­lenül attól, hogy a másfél évszázad fo­lyamán éppenséggel tilos, meg­tűrt vagy engedélyezett volt-e. Olyan is volt, amikor már a ko­kárda kitűzéséért is gumibot járt, nem is olyan régen. Nos, en­nek vége, márciusnak idusa ál­lamünnep s munkaszüneti nap. A naptár jóvoltából történt, hogy az idén vasárnapra esett. Egy prágai cseh lap megbízásá­ból tolmácsként olyanokat kísér­tem, akik számára a magyar for­radalom és szabadságharc, Kos­suth, Petőfi és Jókai nehezen ért­hető dolgok. Nem értik, miért ünnep egy vesztes szabadság- harc, nem tudják, miért van ko­kárda mindenkin, még a kisgye­rekeken is, még a presszó pincé­rének kabáthajtókáján is. Szóval nehéz volt a dolgom, mert a március 15-i ünnepségeken az egykori és mai magyar viszo­nyok ismeretének tekintetében „szingalézokat” kalauzoltam, s adtam nekik leckét magyar tör­ténelemből, meg a mai magyar politikai viszonyokból. Már amennyire tudtam. Sejtettem, hogy bajban leszek, mert előre lehetett tudni, hogy nem egy té­ren, nem egy ünnepség lesz, ha­nem sok helyen, sokféle. Jól sej­tettem. Vasárnap. A Tizenötödike. Kos­suth tér. Protokoll. Díszszázad, huszárok, zászlófelvonás. Vé­denceimnek magyarázom: az ott Göncz, az Horn, az Gál. Kérde­zik, hol a Torgyán meg a Csurka. Lám, lám, azért mégsem teljesen szingalézok. Mondom, azok nin­csenek itt, de ha nagyon akarják, megláthatják majd őket is. A hivatalos ünnepség szép és fel­emelő. Az ország há­rom legfelsőbb mél­tósága koszorút he­lyez el Kossuth szob­ránál. A Parlament előtti tér nincs tele, van hely bőven. Ez vi­szont engem lep meg. Hiába, ami hivatalos és állami, az nem vonz tömegeket. Az ünneplők pár ezres csoportja, huszárok­kal, politikusokkal, katonazene­karokkal az élen gyalog indul a Múzeumkertbe, és a menet köz­ben egyre duzzad. Kokárda, lo­bogók, lovak, cserkészek, min­den piros-fehér-zöld. A Múzeum hatalmas oszlopai is. Göncz be­szél. Magyarországról, Európá­ról s arról, mit üzen Március a mának. Be­szédét elmondja, rendbontás nincs. Útitársaim kissé csa­lódottak. Balhéra, pánhungaristákra számítottak. Én vi­szont örültem, hogy Göncz Árpád végig­mondhatta veretes beszédét. Hősök tere, 15 óra. A MIÉP nagygyűlése. Csurka István dísz­magyarban. A millenniumi em­lékmű tetőtől talpig piros-fehér- zöldben. A kokárda talán az or­szág legnagyobb kokárdája, át­mérője öt méter. A szobor mö­gött volt Csurka stábja, és a MIÉP egyenruhás „katonái” álltak dísz­őrséget. S hogy bizony kampány­gyűlés volt március 15. ürügyén, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy asztalok álltak a téren a ko­pogtatócédulák begyűjtésére. Schuster Lóránt, a legendás P- Mobil frontembere, mint MIÉP- képviselőjelölt tett e szobor alatt esküt. A meglepetés erejével hat szá­momra is, hogy a tömeg nem fér el a téren, ami azt jelenti, többen vannak százezernél. S ez azért is meglepő, mert a Szonda Ipsos szombaton megjelent felmérése Csurkát meg sem említi. A millenniumi emlékművet „felöl­töztették”, cúcsán egy hatalmas kokárda. A MIÉP elnöke arról beszél, Magyarországot meg kell menteni a nemzetközi pénzügyi oligarchia uralmától, a korrup­ciótól, a maffiától, főleg a jelen­legi kormánytól. S erre csak a MIÉP képes. „Tíz százalék a mini­mum, amit májusban elérünk” - mondja Csurka. A tömeg éljenez és skandál: „Vesszen Horn!” .Jenkik, haza!” Rendőr sok van, de dolguk, hál’istennek, nincs. Minden rendben. Pestlőrinc, sportcsarnok, 17 óra. Többezres tömeg, lényegében ugyanaz, mint a Hősök terén. Torgyán József hű önmagához. A bolsevista-liberális klikk levál­tása a tét, s az egyetlen esély Ma­gyarország megmentésére - mondja. A magyar föld meg a magyaro­ké. Az FKgP tagjaiból és szimpatizánsaiból verbuválódott tömeg tombol: „Vesszen Horn!” „Torgyán-kor- mány!” Mindenhová persze nem jutunk el. Bem- szobor, Petőfi-szo- bor, rakpart, délután Kossuth tér rockkoncerttel, Vár. Nem is szólva a vidékről, hisz több parlamenti párt Pesten kí­vül kampányolt. Égy ünnep, sok helyen. Egyértelmű, hogy 1998 március 15-e - Budapesten és szerte az országban - elsősorban már május 10-éről és 24-éről szólt. Megkezdődött a választási kampány. Kokárdásan és huszá­rosán. Kokárda, lobogók, lovak, cserkészek, minden piros-fehér­zöld. A Parla­ment előtti téren nem volt tömeg. Érezhető volt, hogy március 15-e lényegében a választási kam­pány kezdete lesz. A Kossuth té­ren jóval kevesebben vettek részt a díszszemlén mint a­mennyire a hivatalos, áll megemlékezés szervezője Belügyminisztérium számi A nap folyamán ezek a felt sek beigazolódtak: Buda Budapesten megbénult a tömeg- közlekedés, vasárnap délelőtt és délután is. Legalábbis a föld fe­lett. Autóval, villamossal, busszal a belvárosban nem lehetett köz­lekedni. A menő jármű a ló volt. A felvonulás a Kossuth térről a Múzeumkertig mintha felrázta volna a budapestieket. A tömeg egyre duzzadt, s mire a menet a Múzeumhoz ért, kiderült, hogy kevés a hely. Pedig még mindig a „hivatalos” ünnepség zajlott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom