Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-08 / 14. szám

1998. április 8. Kópé Zs. Nagy Lajos Indonéz bánat Ma éppen keletre nézek: ott laknak az indonézek. Fővárosuk Dzsakarta: valaki így akarta ­azt akarta, hogy Dzsakarta királyt is lásson gyakorta. S nem szamáron, teveháton: királynő jött elefánton. Követ urak követték, mintha nagyon szeretnék. Trombitáltak és daloltak, minden pagonyt megtapostak, pálmafákat döntögettek, nekimentek a ligetnek, nem kaptak rá parancsot, s leverték a naracsot! Sírt, jajgatott Dzsakarta, hogy ő nem így akarta. Balázsy Géza illusztrációi Kovács Magda A tököcske meg a kisegér Egyszer a tököcskéhez így szólt a kisegér:- No, tököcske, én most téged szépen megráglak.- Nem bánom - sóhajtotta a poros levelek közül a tököcske -, de mielőtt megrágnál, sze­retnék még egy jót inni. Napok óta nem esett, s majd eltikka­dok a szomjúságtól.- Hát jó - egyezett bele a kis­egér-, felőlem igyál, de ahogy az eget elnézem, még jó sokáig nem számíthatunk esőre.- Nem tesz semmit - mondta a tököcske -, elmegyünk, meg­keressük a felhőt, s megkéijük, hogy csavarjon nekem a köpö­nyege széléből egy kis vizet. Elindultak hát szépen. Ahogy mennek, mendegélnek, eléjük ugrik a macska.- Mnyau! - kiáll ott rá a kis­egérre, és harciasán mereszt- gette a bajszát. - No, kisegér, én most téged megeszlek!- Nem bánom - citerázta a kis­egér -, de mielőtt megennél, szeretném megrágni a tököcs- két, de mielőtt megrágnám, a tököcske szeretne egy jót inni. Ezért most elme gyünk a felhő­höz, s megkérjük, hogy csavar­jon egy kis vizet a köpönyege széléből. Te is velünk tartanál- hívta félénken a macskát.- No jó, veletek tartok - mond­ta a macska, s most már hár­masban bandukoltak. Amint így bandukolnak, egyszer csak honnan, honnan nem, felbuk­kant a kutya.- Ha-há! - húzta fel fogairól az ínyét, és vérszomjasán a macs­kának rontott -, most aztán megeszlek!- Nem bánom - kényeskedett a macska -, de mielőtt megen­nél, szeretném megenni a kis­egeret, de mielőtt megenném, az egér szeretné megrágni a tököcskét, de mielőtt megrág­ná, a tököcske szeretne egy jót inni. Most épp a felhőhöz me­gyünk, hogy megkéijük, csa­varjon a köpönyege széléből egy kis vizet. Gy ere te is ve­lünk. Négyesben bandukoltak, a tö­köcske, a kisegér, a macska meg a kutya. Feleúton járhat­tak, amikor találkoztak a far­kassal. Egy bozótból csörtetett elő nagy dühösen.- Na, kutya komám, most vé­ged, mert menten megeszlek!- Nem bánom - szűkölt a ku­tya -, de mielőtt megennél, szeretném megenni a macskát, de mielőtt megenném, a macs­ka szeretné megenni a kisege­ret, de mielőtt megenné, a kis­egér szeremé megrágni a tö­köcskét, de mielőtt megrágná, a tököcske szeretne egy jót in­ni. Ezért most a felhőhöz me­gyünk, hogy megkéijük, csa­varjon a köpönyege széléből egy kis vizet. Már csak a fele út van hátra, gyere velünk. S mivel a farkas velük ment, már ötösben bandukoltak. A tököcske, a kisegér, a macska, a kutya meg a farkas. Ahogy poroszkálnak, egyszer csak rá­juk ront az oroszlán. Rettene­teset ordított:- Most aztán végzek veled, far­kas, mentem megeszlek!- Nem bánom - mondta a far­kas -, de mielőtt megennél, szeretném megenni a kutyát, de mielőtt megenném, a kutya szeremé megenni a macskát, de mielőtt megenné, a macska szeremé megenni a kisegeret, de mielőtt megenné, a kisegér szeremé megrágni a tököcs­két, de mielőtt megrágná, a tö­köcske szeretne egy jót inni. A felhőhöz megyünk, hogy meg­kéijük, csavaijon a köpönyege széléből egy kis vizet. Már kö­zeljárunk hozzá, tarts velünk. Az oroszlán is velük tartott. Most már hatan voltak. A tö­köcske, a kisegér, a macska, a kutya, a farkas meg az orosz­lán. Már-már megpillantották a felhőt, amikor eléjük toppant a vadász. Azonnal célba vette az oroszlánt.- Most lelőlek - mondta. De mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, az oroszlán királyi mozdulattal fölemelte a man­csát, és így szólt:- Nem bánom, de mielőtt lelő­nél, szeretném megenni a far­kast, de mielőtt megenném, a farkas szeremé megenni a ku­tyát, de mielőtt megenné, a kutya szeremé megenni a macskát, de mielőtt megenné, a macska szeremé megenni a kisegeret, de mielőtt megenné, az egér szeremé megrágni a tököcskét, de mielőtt megrág­ná, a tököcske szeretne egy jót inni. A felhőhöz megyünk, hogy csavarjon a köpönyege széléből egy kis vizet. Te em­ber vagy, te tudsz közülünk a legtöbbet, vezess bennünket.- Jó - egyezett bele a vadász, s a menet élére állt. így haladtak egyre közelebb a felhőhöz. A tököcske, a kisegér, a macska, a kutya, a farkas, az oroszlán meg a vadász. Végül elértek a felhőhöz. Elé álltak, s elmond­ták, mi járatban vannak. Hogy a vadász szeremé lelőni az oroszlánt, de mielőtt lelőné, az oroszlán szeremé megenni a farkast, de mielőtt megenné, a farkas szeremé megenni a ku­tyát, de mielőtt megenné, a kutya szeremé megenni a macskát, de mielőtt megenné, a macska szeremé megenni a kisegeret, de mielőtt megenné, a kisegér szeremé megrágni a tököcskét, de mielőtt megrág­ná, a tököcske szeretne egy jót inni, ezért kérik, hogy csavar­jon a köpönyege széléből egy kis vizet.- Jó - egyezett bele a felhő, de mielőtt kicsavarhatta volna a köpönyege szélét, jött a szél, rongyokra tépte, és szerteszét fújta. — Örökségünk Kazinczy Ferenc A legnagyobb magyar nyelvújító 1759-ben szüle­tett. Költő és irodalomszer­vező volt. A XVIII. század legjelentősebb magyaror­szági eseménye volt a nyelvújítás; a nyelvújítók (neológusok) és a maradiak (ortológusok) harcának te­tőpontja a Mondolat c. pamflet (gúnyirat) megjele­nése volt, amely a nyelvújí­tók alkotásaival megtűzdelt szövegben próbálta kigú­nyolni a mozgalmat és an­nak vezérét, Kazinczyt. A „Felelet a Mondolatra” (Kölcsey és Szemere műve frappánsan-csattanósan) visszavágott, s a nyelvújí­tóknak elismerést vívott ki a nagyközönség körében. A kor jeles költői és írói műve­ikben juttatták diadalra a magyar szókincs megújítá­sának, korszerűsítésének ügyét. Sikeres szavak A legsikeresebb nyelvújítási szavak egy része az elfele­dett régi magyar szavak fel­újításából keletkezett, mint pl.: aggastyán, ajánlat, ára­dat, fegyelem, hon, hegy stb. De a közszók mellett felújítottak magyar sze­mélyneveket is, mint példá­ul: Árpád, Ákos, Béla, Gyu­la. A nyelvújítás új szavai­nak zömét azonban szókép­zés, összetétel és elvonás útján alkották. így keletkez­tek a tátong, jajong, bitang, jeleskedik, füzet, bohóc, fe- gyenc, lelenc, ifjonc, hó­bort, tusa és más szavaink. Számos új me gyár szó más nyelvek $ zavai- nak tükörforc.ításá- val keletkezett, így például: benyo­más, belátás, elő­ítélet, ellen­szenv. Nem tetszettek A legsikertele­nebb nyelvújítási szavak már rég a feledés homályába merültek. Valójá­ban sohasem hasz­nálták őket szélesebb kör­ben. így például sohasem nyert polgárjogot az elfér- jesedni (férjhez menni), az unadék (unalom), a hír­V / dész (pap) és a hadronc szó, melynek mai jelentése regruta. Nem sok sikere volt a városnevek megmagyarí- tásának; lelkes nyelvújító­ink Koppenhágának a Kap- panhágó nevet, Stockholm­nak pedig az Istók- halma nevet ado­mányozták. Rácz Noémi rajza Petőfi „kedvencei” A leggyakoribb sza­vak Petőfi verses és prózai írásaiban a következők: az „egy” szó számnévi, főnévi, névmási és melléknévi használatban 1308-szor, az „én” névmásként és főnév­ként 2540-szer, a „de” kö­tőszó 3641-szer, a „mi” névmás 2509-szer, a „min­den” szó pedig névmási és főnévi jelentésben 1503- szor olvasható. A legszebb magyar szavak A legszebb magyar szavak­ról sokan és sokféle véle­ményt mondtak. Kosztolányi Dezső szerint a tíz legszebb magyar szó: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. Radnóti Miklós versben vallotta meg, melyek szerinte a legszebb szava­ink: göröngy, fátyol, ha­rang, lélek, gyöngy, csillag és hold.

Next

/
Oldalképek
Tartalom