Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-03-11 / 10. szám

b 1998. március 11. Björn Dählie Naganóban a téli olimpiai játékok eddigi legeredményesebb résztvevőjévé lépett elő Nyolcszor az ötkarikás dobogó tetején J. Mészáros Károly Olyan fáradtnak még sohasem érezte magát, mint a naganói símaraton végén. Orvosnak kellett őt kezelésbe vennie. A nehéz, latyakos pálya a szám olimpiai bajnokát is alaposan kikészítette, minden erejét fel­emésztette. Björn Dählie bol­dogságát azonban semmilyen kimerültség nem ronthatta el. A sípályák egyeduralkodója az idei ötkarikás játékok utolsó versenyszámában is bizonyítot­ta kivételes képességeit és fel- készültségét: nyolcadik olimpi­ai aranyérmét szerezve immár magabiztosan vezeti a téli játé­kok legeredményesebb sporto­lóinak rangsorát. (Ugyanakkor hetedikként iratkozott fel azok­nak a versenyzőknek a sorába - névsorukat február 25-i szá­munkban közöltük -, akik egy­mást követő három olimpián szereztek aranyérmet.) Ezzel naganói diadalainak száma há­romra emelkedett, és nem sok hiányzott a negyedikhez sem... Pedig Dählie rettentően rosz- szul rajtolt Naganóban. Legelső versenyszámában a harminc ki­lométeres klasszikus stílusú fu­tásban mindössze a huszadik helyen ért célba. Majdnem a féltávnál még az első tízben versenyzett, de aztán vissza­esett. „Már a tizedik kilométer után rádöbbentem arra, hogy Név: Björn Dählie Született: 1967. június 19- én, Elverumban Magasság/testsúly: 184 cm/78 kg Klubja: Nannestad Skiklubb Családi állapota: élettársa van, két gyermek apja, Silvert négy-, Saner egy­éves Olimpiai sikerei: 10 km klasszikus stílus 1. (1994, 1998); 15 km üldözéses szabadstílus 1. (1992, 1994), 2. (1998); 30 km klasszikus 2. (1992); 30 km szabad 2. (1994); 50 km szabad 1. (1992, 1998); 4x10 km váltó 1. (1992,1998), 2. (1994) Világbajnoki érmek: 10 km klasszikus 1. (1997) nincs esélyem a jobb helyezés­re. Nagyon megkínzott a nehéz pálya.” Talán maga sem emlék­szik rá, mikor szerepelt ilyen gyengén. Persze balsikerében a rossz viaszolás is közrejátszott. Hogy felkészültsége ennél ran­gosabb helyezésekre juttathat­ja, azt további olimpiai szerep­lése egyértelműen bizonyította. Mindvégig sűrű esőben zajlott a tíz kilométeres klasszikus stí­lusú futás, ám ez sem zavarta a norvég síkirályt, szinte az elejé­től kezdve vezetett, s bár a ki­válóan hajrázó osztrák Gandler váratlanul ráijesztett a célban, megelőzni már nem tudta. Két nappal később a tizenöt ki­lométeres szabad stílusú üldö­zéses futással folytatták. Mivel a két szám összeredménye adta a következő sorrendet, így Dählie nyolc másodperces előnnyel vághatott neki a táv­nak. Honfitársa, Alsgaard hu­szonnégy másodperccel később rajtolt, de féltávnál befogta őt, majd mindvégig együtt verse­nyeztek. Nannestad norvég vá­roska egyazon utcájának lakói viaskodtak az elsőségért. A drá­mai hajrában Dählie maradt alul, egy egész tized másod­perccel. „Nyerni akartam, a kel­lő motiváció sem hiányzott, de a végére annyira elfáradtam, hogy képtelen voltam Thomast magam mögött hagyni.” Voltaképpen ez döntött arról, 2. (1995); 15 km szabad 1. (1991); 15 km üldözéses szabad 1. (1993, 1997); 30 km sza­bad 2. (1997); 30 km klasszikus 1. (1993), 2. (1995); 50 km szabad 2. (1995), 3. (1993); 50 km klasszikus 3. (1997); 4x10 km váltó 1. (1991, 1993, 1995,1997) Világkupa-győzelmek (együttvéve negyvenegy versenyt nyert): összetett győztes (1992, 1993,1995, 1996, 1997), 2. (1994); 3. (1990, 1991) Hobbija: vadászat, horgá­szat, különösen szeret tele­víziós műsorokban fellépni egykori sífutó csapattársával, Vegard Ulvaggal hogy a váltóban milyen sor­rendben álljanak csatasorba a norvégok. Szakvezetőjük Dáh- lie-t a harmadik, a már jobban hajrázó Alsgaardot a negyedik szakaszra jelölte. S ami a skan- dinávoknak lillehammeri ott­honukban négy éve elúszott, azt most visszaszerezték az ola­szoktól: a váltószám olimpiai aranyát, ami egyben Dahlie he­tedik ötkarikás diadalát jelen­tette. „Hát ez csodálatos visz- szavágás volt! Én jobban szere­tem, ha húsz centivel nyer vala­ki, mint fél perccel. Egyáltalán nem motivált, hogy én lehetek Hetedikként iratko­zott fel azoknak a versenyzőknek a sorába, akik egy­mást követő három olimpián szereztek aranyérmet. a legeredményesebb téli spor­tot űző versenyző. Ez csak az újságíróknak volt fontos. Lehet, hogy évek múltán nagyra érté­kelem majd. Talán azért állhat­tam fel ilyen sokszor a dobogó tetejére, mert soha nem akar­tam a legjobb lenni. Inkább összeszorított fogakkal küzdöt­tem, és ez hozta meg a sikere­ket. Ma sem érzem magam a legjobbak legjobbikának.” Dáhlie diadalainak sora az utolsó versenynapon ért véget. Ekkor rendezték a férfiak ötven kilométeres szabad stílusú futá­sát. Albertville bajnoka nem sok egyenrangú ellenfélre talált ezen a távon. Szinte mindvégig csak a svéd Jonsson maradt ve­le versenyben, ő viszont utolsó erőtartalékait is kikénysze­rítette belőle. Teljesen kimerül­ve, ám győztesen zuhant a cél­ba Björn Dáhlie, a sípályák nyolcadik olimpiai aranyérmét kiérdemelt királya. „Ilyen fá­rasztó versenyre még nem em­lékszem. Előtte még az éremre sem mertem gondolni, hisz gondolatban már befejeződött számomra ez az olimpia. Ugyanakkor rettentően fáradt­nak éreztem magamat. Ám a táv második felében átvillant az agyamon, hogy részidőm akár a dobogóra is feljuttathat.” Nehéz előre megmondani, hogy a siker és a kimerültség együttes varázsa milyen dön­tésre készteti az északi csodafu­tót. Elképzelhető, hogy felhagy a versenyzéssel, hisz maholnap harmincegy éves lesz. Ám a norvég természet szeretetéről, kedvenc vadászatairól és halá­szatairól aligha mond le. Ezen­túl már az olasz Fauner sem ke­veredhet rémálmai közé, hisz a norvég váltó felülkerekedett az itáliain. Lillehammerben u- gyanis Dáhlie (és vele együtt Norvégia) tán csak egy centivel vesztett dél-európai mumusá­val szemben. Utána mesélte Dáhlie magáról: „Reggel negy­ven a pulzusom, de ha Faunerre gondolok, rögtön két­százra szalad fel. Ennyit még akkor sem szoktak mérni ná­lam, mikor teljes erőbedobással küzdők.” Egyáltalán nem időmilliomos. Évente nyolcszáz órát edzéssel tölt(ött). Fejére gyakran kis lámpát szerel, hogy éjszaka is futhasson. Norvégiái villája előtt egy utánfutóban légnyo­másos kamra található, ebben teremt magaslati légköri vi­szonyokat. Azért is kevés az ideje, mert sokat tesz népsze­rűségéért. Csupán Naganóban ötventagú reklámstábja dolgo­zott. Osztrák becslések szerint évente ötvenmillió schilling a jövedelme. így tehát kevés ide­je jut a mindennapi dolgokra. Egyik fia mondta: „Édesapám akkor lesz az igazi apám, ha el­veszi az édesanyámat.” Dáhlie eddig ugyanis nem talált időt Vilde barátnőjével az esküvő­re. De ami késik, nem múlik. Utolsó naganói nyilatkozata is valamilyen változást sejtet: „Most úgy tűnik, végeztem a sí­futással. Ugyanis nincs már semmilyen motivációm. Még egyszer végiggondolom, aztán családi körben döntünk. Pálya­futásom alatt annyi sikert ér­tem el, hogy ez feljogosít az él­sport befejezésére. De ne kérje­nek tőlem ma végleges választ, tavaszig közlöm elhatározáso­mat.” Névjegykártya Kínai játékos az angol élvonalban? Csang Enhua és honfitársa, Fan Cseji egyhetes próbajáté­kon vett részt a Southamp- tonnál, ahol a jelek szerint meggyőzte a klub vezetőit, hogy érdemes őt szerződtetni. Ha nyélbe ütnék a dolgot, ak­kor Csang Enhua lenne az első ázsiai játékos az angol labdarúgó-bajnokság élvona­lában. Egyelőre visszafogottan nyilatkozta:,Amióta hazatér­tünk Angliából, azóta várjuk a híreket. Olvastam az újságok­ban, hogy vissza akarnak hív­ni, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Itthon sok mérkőzés vár rám, köztük válogatott ta­lálkozók is. Sok függ attól, hogy a kínai szövetség hogyan viszonyul a kérdéshez.” Megjelent a magyar Bravo Sport Magyarországon útjára indult a magyar Bravo Sport képes sporthetilap, amely harminc­két oldalon kínál érdekessége­ket, híreket, interjúkat, színes anyagokat a magyar és a nem­zetközi sportéletből. A V1CO médiabirodalom nemrégen meggyilkolt feje, Fenyő János által létrehozott magazint fő- szerkesztőként Buzgó József, a Népszava sportrovatának ve­zetője jegyzi, s alapvetően a napilap sportújságírói készítik. Egy példányszám ára kilenc­venkilenc forint. A partner, a félmilliós példányszámot túl­szárnyaló német Bravo Sport segítségével a magyar olvasók fokozatosan számos világ- klasszisról találnak anyagot új lapjukban. A magyar Bravo Sport százötvenezres példány­számmal indult. Mennyibe került a német érem? Németország tarolt a nemrégen véget ért naganói téli olimpián, hisz mind az éremtáblázaton (12 arany-, 9 ezüst- és 8 bronzérem), mind a pontversenyben a mezőny élén végzett. A Die Welt című lap szerint minden egyes né­met érem átlagosan majdnem tízmillió márkába került, hiszen az előző téli olimpia óta az állam minden évben hetvenmillióval támogatta a havas-jeges sportágak ver­senyzőit. Walther Tröger, a Német Olimpiai Bizottság el­nöke kijelentette, hogy az egyes sportágakra szakosodó országokkal szemben a néme­tek a jövőben is minél széle­sebb skálát akarnak fenntarta­ni, mert Naganóban is ez bizo­nyult a siker egyik alapjának. A másik fontos pillér az olim­piai központok létezése. Eze­ket állami pénzből - a határőr­ség, hadsereg eszközeiből - tartják fenn. Az aranyérmesek több mint fele a hadsereg vagy a határőrség alkalmazottja. A hét fotója, avagy így örül az amerikai Jim Courier újabb diada­lának ŐTK-felvétel Björn Dáhlie, a sífutás királya CTK-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom