Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-25 / 8. szám
Politika 1998. február 25. 3 „Arra törekszünk, hogy politikánk a legszigorúbb európai kritériumoknak is megfeleljen” Az elnök vesszőfutása Fekete Marian A napokban jár le a köztársasági elnök megbízatási ideje. Michal Kováé öt évvel ezelőtt, 1993. március másodikán a szlovák parlament előtt kijelentette: „Fontosnak tartom, hogy nemzeti kisebbségeink jogállása se támaszthasson kételyeket az európai integrációs szervezetekhez történő csatlakozást illetően. Továbbra is arra törekszünk, hogy a nemzeti kisebbségekkel szembeni politikánk a legszigorúbb európai kritériumoknak is megfeleljen. Nem kételkedem abban, hogy a világ megértéssel fogadja azt az elvárásunkat, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai a saját, teljesebb önmegvalósításuk érdekében is élnek majd azokkal a lehetőségekkel, amelyeket számukra a Szlovák Köztársaság nyújt az államnyelvnek, ennek a feltétlenül szükséges integráló tényezőnek az elsajátításához. A Szlovák Köztársaság valameny- nyi polgárának egy és oszthatatlan állama. ígérem polgártársaimnak, a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok tagjainak, hogy a jogaik korlátozására irányuló kísérletekkel szemben nem leszek közömbös, és mindig is meghallgatom kérelmeiket. Hasonlóképpen gondoskodom arról is, hogy szavatolva legyenek azoknak a szlovákoknak a jogai is, akik azon területeinken élnek, ahol ők vannak kisebbségben. Szlovákia szerves része annak az euroatlanti térségnek, amely egészen az Urálig terjed...” Kovác államfő megpróbált eleget tenni az ígéreteinek. Talán nemcsak rajta múlott, hogy olykor meggyőződése ellenére cselekedett. Az európai integrációs szervezetek ma még inkább, mint 1993-ban „kételyeket támasztanak”, ha a szlovákiai nemzeti kisebbségek jogállásáról esik szó. Egyértelműen bizonyítható, Szlovákia sohasem törekedett arra, hogy a kisebbségi politikája a „legszigorúbb európai kritériumoknak is megfeleljen” és erre - legalábbis kezdetben - maga Michal Kovác sem törekedett. A világ nem fogadta megértéssel a köztársasági elnök által is vallott elvárást, nem tekintették zseniális vívmánynak a Kiállása, magatartása sokak számára példamutató volt Megfeledkezett ígéreteinek betartásáról. „feltétlenül szükséges integrációs tényezőnek” nyilvánított államnyelv elsajátításához nyújtott lehetőségeket. Az elnök eleinte pontosan úgy viselkedett, mint aki Meciar közvetlen környezetéből jött. Magyar vonatkozású politikáját is ez jellemezte. Egyes 1993- as hírek szerint aktív szerepet vállalt a kis- antant valamiféle új köntösben történő felélesztésében, amiben viszont az ukránok nem akartak részt venni. Az ő meghívására érkezett Pozsonyba hivatalos látogatásra Ion Iliescu román államfő, aki sohasem titkolta magyarellenességét, s akinek a törvények megkerülésével lehetővé tették, hogy felszólaljon a szlovák parlamentben, elmondhassa magyargyűlölettől fröcsögő beszédét. Ugyancsak ő adta vissza a parlamentnek a saját megjegyzéseivel azt a névtörvényt, amelyet a parlament 1993. július 7-én fogadott el, az európai kritériumoknak részben megfelelő, számunkra is elfogadható szabályokkal. Maga is kifogásolt néhány rendelkezést, melyek a kisebbségi névhasználat liberalizálását szolgálták. Nem sokkal később hirdette meg 1994. január 8-ára a Csallóközi Falvak és Városok Társulása a komáromi nagygyűlést. A magyarellenes kampányt az elnök úgy akarta „csillapítani”, hogy megkérte a szervezőket: mondjanak le szándékukról. Emlékezetes az 1995- ös, az államnyelvről szóló törvény elfogadása után tett ígérete is, mely szerint, ha jogsérelmekre kerül sor, ő maga fordul az ügyben az alkotmánybírósághoz. Jogsérelmek voltak ugyan, de ő az ígéret teljesítéséről ismét megfeledkezett. Másrészt ő volt az, aki 1996-ban a parlamentnek megvitatásra visszaadta azt a parlamenti házszabályt, amely megvonta a kisebbségi nemzetekhez tartozó képviselőknek azt a jogát, hogy a törvényhozó testületekben a saját anyanyelvükön is felszólalhassanak. Michal Kovác 1993 végén, illetve 1994 első hónapjaiban kezdett eltérni Meciar politikai --------irá nyvonalától. Konfliktusukat a kormányzás módszerének különböző megítélése élezte ki. Az államfő egy szélesebb koalíciós kormányzás fontosságát hangsúlyozta, amit Meciar a hatalma elleni támadásnak tekintett. 1994. március elején az államfő a parlament előtt megtartotta a köztársaság helyzetéről szóló beszámolóját, Somogyi Tibor felvétele amelyben Meciart is bírálta. Néhány nappal később a parlament megvonta a bizalmat Meciartól. A kormányfőnek távoznia kellett, s ezzel megkezdődött az államfő négy évig tartó vesszőfutása. Ha valaki a Vezérnél be akart vágódni, az az államfőt kezdte szapulni. Először csak a Slovens- ká republika hasábjain, az 1994- es parlamenti választások után már a napi politikában is. Ajárási hivatalnokok kerülték, mint a bélpoklost (állásukat féltve), elrabolták a fiát, a parlament bizalmatlanságot szavazott meg neki, a parlament elnöke öreg balfácánnak nevezte, korlátozták a törvényes jogköreit... Ennek ellenére maradt annyi joga, hogy megakadályozza az Európa- szerte hírhedtté vált első és második államvédelmi tör------------- vény életbe lépését, an nak ellenére, hogy ezeket a törvényeket a parlament megszavazta. 1995-től a külföld, a hazai ellenzék és a szlovákiai magyar közvélemény is úgy kezdett személyére tekinteni, mint a szlovákiai demokrácia egyik utolsó bástyájára. Alighanem joggal, hiszen kiállása, magatartása sokak számára példamutató volt. A szlovákiai demokrácia egyik utolsó bástyája volt. Külföldi lapszemle Curierul National Csak beutazási engedéllyel? A vízumkényszerről közölt cikket a Curierul National is. A román gazdasági körök szócsövének tartott napilap közelebbről meg nem nevezett román diplomáciai forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Lengyelország, Magyarország és Csehország az Európai Unió országaiba érvényes vízumrendszer bevezetésének lehetőségeit tanulmányozza. Az újság emlékeztetett arra, hogy a világ 90 országa - köztük Románia és Bulgária is - az EU feketelistáján szerepel, így állampolgáraik csak vízummal léphetnek be az Európai Unió országainak területére. „Úgy tűnik, Lengyelországot felkérték a feketelista átvételére, közben Magyarország és Csehország tanulmányozza ezt a lehetőséget” - vélik a lap által idézett diplomáciai források. Ha a szóban forgó három ország is átveszi az EU feketelistáját, akkor a romániai állampolgárok csak beutazási engedély birtokában kereshetik fel Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot, írta a Curierul National. A cikkíró szerint az EU-lista egyik kritériuma, hogy hány illegális bevándorló származik a vízumkényszerrel sújtott országokból. A lap szerint a bukaresti kormány ismételten kérte az illetékeseit, hogy enyhítsenek a Romániával szembeni előírásokon, és vegyék le az országot a feketelistáról. Az Európa Parlamentben támogatásra talált a bukaresti kérés, de a döntés az Európa Tanácson, pontosabban az EU-tagországok szakminiszterein múlik, panaszolta a román újság. Adevarul Politikai balfogás Az Adevarul számba veszi Horn Gyulának egy budapesti sajtómágnás, Fenyő Miklós meggyilkolásával kapcsolatos kijelentéseit és az elmarasztaló ellenzéki nyilatkozatokat. Kiemeli, hogy a Horn-féle meggondolatlan kijelentések idegengyűlölő reakciókat válthatnak ki. Az idézett magyarvéleményeket összegezve a bukaresti napilap ezt írta: „A sajtókommentárok és a politikai reagálások egyetlen tanulsághoz vezethetnek: Horn Gyula kockázatos kijelentései, amelyeket Kovács László külügyminiszter is megismételt, valamint az az elképzelés, miszerint a bűnözéssel szemben megoldás lehet a vízumkényszer bevezetése a szomszédos országok állampolgárai számára, olyan politikai balfogás, amely arányainál fogva túllép a magyar belpolitika keretein. Die Welt A nép szája íze szerint Horn Gyulát a külföldiek elleni uszítással vádolják - ezzel a címmel számolt be a Die Welt a Fenyő-gyilkosság után tett kormányfői nyilatkozat „váratlan utóéletéről”. Az ügyben nem is a bűncselekményről van szó, hanem a választási kampányról, véli a lap. A gyilkosság után Horn úgy döntött, hogy a nép szája íze szerint fog beszélni, hiszen májusban választások lesznek. Ezért a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy „az nem közbiztonság, ami ma Magyarországon van”. Majd felszólította Kuncze Gábor belügyminisztert hathatós intézkedések bevezetésére. Kuncze, a koalíciós partner SZDSZ vezetője - melynek választások utáni hűsége nem egészen biztosított - az utóbbi időben megpróbálta a Horn vezette szocialisták rovására javítani a pártjáról kialakult képet. Horn nyilván meg akarta fricskázni a koalíciós partnert, de aki üt, az kap is, vélte a jobboldali berlini lap. A miniszterelnök nyolcvanszázalékosnak mondta a külföldiek részvételét a bűnözésben, holott ez messze nem éri el ezt az arányt. E kínos melléfogása után Horn magyarázkodni kényszerült, hiszen az ellenzék bizonyíthatóan külföldiellenes uszításról beszélt. Vonal alatt Péntek, tizenharmadika Szűcs Béla _____________ Ne m vagyok babonás, de ezúttal a péntek, február 13-a valóban kellemetlen meglepetéssel szolgált a szlovákiai demokratikus közvéleménynek. Tibor Cabaj, a DSZM frakcióvezetője bejelentette, hogy a következő fordulóban kezdeményezi a parlamentben Meciar köztársasági elnökké választását. Igaz, hogy a miniszterelnök nyomban nem mondott igent, de nemet sem. így a felbocsátott kísérleti léggömböt hamarosan követheti a hivatalos bejelentés, noha eddig cáfolták a miniszterelnök ambícióit. Nehéz ma eligazodni a szlovákiai politikai dzsungelben. Egy biztos: március 3-tól megüresedik az elnöki rezidencia és március 5-én lesz a parlamentben az elnökválasztás második fordulója. Mint ismeretes, az első forduló eredménytelen volt. Felvetődik a kérdés: az uralkodó párt hirtelen miért gondolta meg, hogy legjobb lesz, ha a miniszterelnökből elnököt csinál, hiszen Kovác távozása után az elnöki jogkör jelentős része így is az ölébe hull? Ennek több oka is lehet. Az ellenzéki pártok benyújtották az elnöknek javaslatukat, hogy még távozása előtt írja ki a belügyminiszter által meghiúsított népszavazást a közvetlen elnökválasztásról, hiszen az alkotmánybíróság továbbra is érvényesnek tekinti a polgárok aláírásait és nem lehet probléma a népszavazás megtartása. Meciar azonban nem biztos abban, hogy az ország lakosságának többsége őt választaná, ezért megpróbálja a parlamentben megszerezni az elnökválasztáshoz szükséges 90 szavazatot. A hiányzó néhányat akár megvesztegetéssel is. Ennek sikere azonban még nem biztos, ezért a miniszterelnök latolgat, és határozott igent csak akkor mond, ha biztosra mehet, mivel ő nem tudná elviselni a vereséget. Az ellenzék most azon töri a fejét, hogyan akadályozhatná meg, hogy a titkos választáson egykét ellenzéki képviselő el ne adhassa lelkét az ördögnek. Azt tervezik, hogy ha Meciar mégis rászánja magát a jelöl- tetésre, az ellenzék képviselői nem fogják átvenni a szavazólapokat, és ezzel útját állják az árulás lehetőségének. Ha Meéiar mégsem jelölteti magát, az ellenzék közös jelöltet állít. Persze, a kormánykoalíció támogatása nélkül ennek sincs semmi esélye. Ha nem sikerül Meciar megválasztása a parlamentben, úgyis rászáll az elnöki hatáskör jelentős része, de ez a helyzet nem lehet tartós. Előbb-utóbb elnököt kell választani. Nyilvánvaló, hogy nem éppen sikeres miniszter- elnöki pályafutása után Meciar szívesen kipróbálna egy széles jogkörű elnöki teljhatalmat. Az idő halad és közelednek a választások, amelyek nem ígérnek győzelmet a DSZM-nek, még választási manipulációk árán sem. Erős kezű elnökként azonban az ellenzék győzelme esetén is Szlovákia első embere lehetne és meghatározó szerepe lehetne az ország politikájának irányításában. Hogy a bonyolult helyzet még kiszámíthatatlanabb legyen, nem tudjuk, mi lesz a meghiúsított népszavazás megismétlésével. A meciari államapparátusnak számos lehetősége van arra, hogy ha mégis sorra kerülne, újra kieszeljen valamit a lakosság akaratának elszabotá- lására. A Krajci belügyminiszterhez hasonló pártemberek megtorpedózhatják a népszavazást. A hivatalából távozó Michal Kovác ugyan nem sokat tett a magyar kisebbség jogainak biztosításáért, egyebek között a nyelvtörvénnyel kapcsolatos ígéretét sem tartotta be, azonban alapjában a demokrácia híve volt, támogatta Szlovákia euroatlanti csatlakozását és a miniszterelnökkel vívott csatározásaiban soha nem lépte át a politikai tisztesség határait. Nem hiszem, hogy akadna ma valaki, aki meg tudná jósolni, ki lesz az új elnök.