Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-18 / 7. szám

Sport 1998. február 18. 15 Öt bemutató után Naganóban olimpiai sportág lett a curling avagy a csúszókorong Jégseprés világszínvonalon \1 Nem mindegy, hogy milyen jégfelületen csúszik a korong CTK-felvétel Jegyzet A derűlátás csapdájában Szabó Krisztián _____________ Skóciából ind ult útjára a curling, amely öt többé-kevésbé sikeres olimpiai bemutató után az idén végre hivatalosan is felkerült az ötkarikás játékok műsorára. Bi­zonyára vannak olyanok, akik csak most hallanak róla először. Szabad fordításban talán „kanya- rítósnak” nevezhetnénk, ám hi­vatalosan csúszókorong vagy jégteke név alatt szerepel. A curling a sakk, a bowling és a biliárd keveréke, írja Brian Carr, a CBS neves téli szakírója. Annak ellenére, hogy hivatalosan csak most került először az olimpia műsorára, a játék már hosszú év­százados hagyományokkal ren­delkezik Nyugat-Európában és főleg Észak-Amerikában. A játék eredetéről megoszlanak a véle­mények, csak annyi biztos, a kel­táktól származik. Az első feljegy­zések hasonló szórakozásról a ré­gi Skóciába, IV. Jakab király ide­jébe nyúlnak vissza. Fennmaradt egy 53 kg-os gránitdarab, melyet a befagyott folyó jegén kellett mi­nél messzebbre csúsztatni. Em­bervolt a talpán, aki itt győzni tu­dott. Ha hihetünk az írásoknak, maga a király is szívesen játszot­ta. Később jócskán lecsökkent a kő­darab súlya, és kis mélyedéseket is fúrtak bele, amelyek a csúszta­tást kívánták megkönnyíteni. Az első klubot Skóciában 1838-ban Edinburghban alapították, idő­vel ebből alakult ki a sportág nemzetközi szövetsége (WCF). A kezdeti játék más országokban is elterjedt, és a telepeseken keresz­tül eljutott az Újvilágba is. Itt rö­vid időn belül hatalmas népsze­rűségre tett szert. Már 1807-ben megalakult az első kanadai és rá A játékot egy 42 m hosszú, 4,27 m széles jégfelületen játsszák, és a két ellentétes oldalon három különböző átmérőjű, kör alapú célfelü­let, ház van felfestve. A pálya három nagy egységre van osztva: lendítő-, söprési és célzónára. A megszabott te­rületen kívül, tehát a ház kö­rül csak a kapitány söpröget- het. A négytagú csapatok fel­adata, hogy saját korongju­kat az ellentétes házhoz mi­nél közelebb juttassák. Pon­huszonöt évre az első amerikai klub is. Ma itt találhatók a sportág fellegvárai. Csak Kanadában több mint egymillió az igazolt já­tékosok száma, és a bajnokság nézőszáma sem csökken három­millió alá. Az első válogatott mér­kőzést is ez a két ország játszotta 1884-ben az Erie-tó befagyott fel­színén. Azóta a „kő” sok változáson ment keresztül, míg elnyerte végleges formáját. A jelenlegi korongok 16 hüvelyk (91,44 cm) átmérőjű- ek, megközelítőleg 20 kg-osak és markolat is került rájuk. A ver­senyzők ezt a kör alakúra csiszolt gránitkövet próbálják a megfele­lő helyre irányítani. A játék első látásra kicsit komikusnak tűnhet. Különösen a „sepregetők” látvá­nya csal mosolyt az ember arcára, tot az ér el, akinek a menet végén a korongja közelebb áll a célfelülethez. Plusz pont akkor jár, ha egy másik korong is jobb helyen áll, mint az ellenfél legközelebbi „köve”. Ettől függően az eredmény 5:5 és 20:0 között alakulhat. A mérkőzés tíz menetből áll, és egy meneten belül minden játékos két-két korongot lendíthet, miköz­ben megengedett az ellenfél kövének kipöccintése vagy arrébb lökése a célfelülettől. ám a csúszókorong, hasonlóan a többi kollektív sporthoz, tökéle­tes csapatmunkát igényel, na meg jó erőnlétet. A legnagyobb felelősség a kapitány vállára ne­hezedik. Ő határozza meg a takti­kát, jelzi a csúsztatónak az irányt és az erősséget. Az éppen nem adogató játékosok sepréssel tisz­títják a kő útját, csök­kentik a légellenál­lást. Ha jól dolgoz­nak, a kő akár három­négy méterrel is to­vább csúszhat, ami adott esetben a győ­zelmet is jelentheti. Nálunk a curling még hivatalosan nem léte­zik. Magyarországon már nyolc éve űzik. Jelenleg a tizenötödi­kek Európában, de ez sajnos kevés az olim­piai részvételre. Az ötkarikás játé­kokon mind a férfiak, mind a nők mezőnyében nyolc csapat indult. A szakértők az erősebbik nemnél Kanadát várták az első helyre. A csúszókorong náluk hatalmas bá­zissal rendelkezik, egy esetleges kudarc nemzeti tragédiával érne fel. Megszorongathatták őket a világbajnok svédek, vagy a Nagy- Britannia színeiben induló, jó játékoserőt képviselő skótok. Apropó, világbajnokság! A Scotch Whisky Cup-ért, most az Air Canada Silver Brown-ért 1959-től folyik a küzdelem, és eddig mindössze hat ország tud­ta elhódítani. Huszonöt alkalom­mal Kanada, négyszer az USA, háromszor Norvégia és Svédor­szág, kétszer pedig Skócia és Svájc emelhette feje fölé a győz­tesnek járó trófeát. Az olimpián a felsoroltak mellett Németország és Japán indult. A hölgyek 1979-től küzdenek a világbajnoki címért, és eddig itt is csak hatan tudtak a dobogó legfelső foká­ra állni. Kanada tíz, Svédország négy, Norvégia két, Svájc, Dánia és Németor­szág egy-egy győzel­met könyvelhet el. A férfiakhoz hasonló­an a hölgyeknél is ko­moly felkészülés e- lőzte meg az olimpi­át. A svéd válogatot­tat az az Elizabet Gus­tafson irányítja, aki minden nagyobb világversenyé­ről éremmel tért haza. A világbaj­noki ezüstérmes norvég leány­zók ugyancsak fenték a fogukat az aranyéremre. Őket a tapasz­talt Eigil Ramsfjell próbálta győ­zelemre vezetni. De Kanada is kö­zéjük ékelődhet. A verseny mind­két nemnél körmérkőzéses torna formájában zajlott, s mire e sorok napvilágot lámák, már ismemi fogjuk a legjobbakat, hiszen a ver­sengés február kilencedikén kezdődött és a tizenötödikéi dön­tőben csúcsosodott ki. Ekkor dőlt el, melyik ország nyerte a sportág történetének első olimpiai arany­érmét. J. Mészáros Károly Hányán hittek a szlovákjég- korong-válogatott sikeré­ben? Majdhogynem kész tényként emlegették a na- ganói torna egyik selejtező- csoportjának megnyerését. Mit az osztrákok? Még egy­szer nem ismétlődhet meg a két évvel ezelőtti vb-kisiklás, hangzott mindenfelől. Aztán a részben kanadai vérű szomszédok odakorcsolyáz­tak a kék vonalukra, és vár­tak a kínálkozó alkalomra, Cígerék meg tanácstalanul ostromolták a furcsa emberi képződményt. Ezután követ­keztek az olaszok, amikor már csak nyerni lehetett, sőt kellett is. Főleg azután, hogy a kazahok is pontot hullajtot­tak az osztrákok ellen. Plavu- cha gólerőssége megalapoz­ta a fogcsikorgatva elért győ­zelmet. Csak az újabb két pont repíthette volna Szlová­kiát az elit csoportba. Ám Ka­zahsztán inkább orosz, mint ázsiai férfiúkból álló csapata kemény diónak bizonyult. Némi szerencsével, de felül­kerekedett, s tudtára adta a honi hoki felelőseinek, hogy országunk legjobbjai ugyan az A csoportba tartoznak, de egyelőre éretlenek a legjobb hatos fogatba kerülésre. Minden balsiker után sorjáz­nak a legkülönfélébb kérdé­sek. Nem volt-e önteltséggel teli a torna előtti derűlátás? Valóban olyan jó a szlovák hoki, hogy extraligás játéko­sokkal maga alá gyűrheti a világélvonal második vonu­latát? Elszórakozható-e az osztrákok elleni mérkőzés fe­le? Csupán a kapusposzton és a védelemben gyenge a honi jégkorong? Nincs baj a csatárokkal is? A futball után a második legközkedveltebb csapatjáték legjobbjaira is rá­szállt a gólhelyzetek kihasz­nálásának átka? Cígert és társait valóban elkerülte a szerencse? Túlságosan mély nyomokat hagyott a társasá­gon az influenzajárvány? Mi­ért csak a szlovákjégkoron- gozókat kényszerítette ágy­ba a távol-keleti vírus? Nem volt-e nagy luxus a hét NHL- játékos Naganóba utaztatá­sa? Miért csak kettejüknek maradt hely a mindent el­döntő kazahok elleni össze­csapásra? Túl nagy kockázat lett volna három ötös fogattal kiállni az első két ta­lálkozóra? Taktikai téren mi­vel próbálta meglepni riváli­sait a Sterbák-legénység? Le­het-e a mai hokiban vakon bízni a sikerben, amikor a kémkedés tetőfokán járva szinte mindegyik csapat be­lelát az ellenfél kártyáiba? Nem volt sok túlkoros koron- gozó a keretben? Hova tűn­tek a tavalyi olimpiai selejte­zőt megnyert Golonka- legénység fiataljai? Nem ép­pen az átütő erő hiányzott a szlovákokjátékából? Van olyan erős az Extraliga, hogy bővíteni kellene? Nem in­kább egy közép-európai baj­nokságot lenne jó tető alá hozni? Nem a szlovák jégko­rongsport jelenlegi valós helyzetét tükrözte a legutób­bi tizedik és kilencedik hely a vb-n, majd a mostani olimpi­ai szereplés? Szlovákia hokicsapatának naganói felemás helytállása - lillehammeri hatodik he­lyéhez képest lejjebb csú­szott - megnyitotta a balsi­ker utáni boncolgatás idő­szakát. Még mindig elhisszük, hogy a legjobb hat közé tartozunk a világon? Amikor a gólöröm még nem sejtetett rosszat CTK-felvétel A játék szabályai Nálunk még nem űzik, Magyaror­szágon már nyolc éve hódolnak neki. Sportolóktól hallottuk Van Almsick nem vonul vissza Nem villogott, de a váltóban mégis szerzett egy aranyér­met a januári perthi világbaj­nokságon Franziska van Almsick német úszócsillag. Részsikere alaposan megvál­toztatta a terveit, újra az úszás jelenti számára a jövőt. A tizenkilenc éves világ- és Európa-bajnoknő derűlátóan mondta: „Szeretnék harmad­szor is elindulni az olimpián, 2000-ben ott akarok lenni Sydneyben. Sokat ki kellett hagynom a balesetem miatt, de érzésem szerint így is jól úsztam, habár a korábbi évek­ben elért eredményeimtől azért elmaradtam.” Franziska perthi töprengése CTK-felvétel Parigin: lakás, autó, dollár Kazahsztán első olimpiai baj­noka, Alekszander Parigin ta­valyelőtt Atlantában az öttu­sában diadalmaskodott. Mit kapott hazájában ötkarikás győzelméért? „Nálunk a há­rom olimpiai bajnokot bőke­zűenjutalmazták. Mindannyian kaptunk egy kétszobás lakást, egy autót és százezer dollár anyagi támo­gatást. Aranyérmemért miért emeltek volna nekem szob­rot? Nálunk senkinek sem jutott ilyesmi az eszébe. Hogy is nézne az ki? Bár az igaz, az ország különböző részeiről számos meghívást kaptam, de nem szobrászok kértek, hogy álljak nekik modellt, hanem egyszerű emberek kerestek, hogy tartsak élménybeszámo­lót.” Pálffy szilasi elődei Tavalyi utolsó számunkban „Pálfíy nagymegyeri gyöke­rei” címmel immár másod­szor adtunk közre egy inter­júrészletet, amiből kiderül, hogy a New York Islanders szlovák gólzsákja apai ágon a Csallóközből származik. E so­rokra reagált Panyi Ferenc szilasi olvasónk. Leveléből megtudtuk, hogy a neves hokista, Zigmund Pálffy édes­apja, id. Pálffy Zsigmond nem a csallóközi Nagymegyerről származik, hanem az onnan öt kilométerre fekvő kisköz­ségből, Szilasról (Brestovec), amely már a Komáromi járás­ban fekszik. Az ismert jégko- rongozó szülei (és két lány­testvére, Alena és Erzsébet) 1971-ig Szilason laktak. Nagyapja, Pálffy Zsigmond 1918-tól 1978-ig ugyancsak a faluban élt, s a szilasi temető­ben nyugszik. Ziggy (ahogy Amerikában hívják) dédapja, Pálffy József 1873-tól 1950- ig lakott a községben, s ott is van eltemetve. Az iménti tények valódiságá­ról a szilasi községi hivatal­ban található okiratok tanús­kodnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom