Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-02 / 100. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 2. KOMMENTÁR Drága bankszámla SIDÓ H. ZOLTÁN A Beruházási és Fejlesztési Bank (IRB) szerdai rendkívüli közgyűlése döntött a pénzintézet alaptőkéjének emeléséről. A tervezett 2 milliárd korona azonban korántsem elegendő az üdvösséghez, pontosabban a bank talpraállításához, igaz állítólag júniusban további 1 milliárd koronás alaptőkeemelést hagynak jóvá. Az egészben csupán az a bosszantó, hogy éppen azok a pénzintézetek - a Szlovák Takarékpénztár és a Szlovák Biztosító - bábáskodnak az IRB megújításánál, amelyek maguk is tőkehiánnyal küszködnek, ráadásul a bajkeverő Nemzeti Vagyonalap hatása alatt vannak. Az ország harmadik legnagyobb kereskedelmi bankjának megroppanását közvetve vagy közvetlenül a Nemzeti Vagyonalap és a kassai vasmű okozta. A jelentős alaptőkeemeléssel még megmenthető bank megsegítéséből azonban e két szubjektum nem akar ja kivenni a részét, inkább kivár. Helyettük a Szlovák Nemzeti Bank kénytelen ideiglenesen (az ideiglenes sokszor a legtartósabb megoldásnak bizonyul) állni a számlát. Tavaly decembere, vagyis az IRB kényszerfelügyelete alá helyezése óta legalább 11 milliárd koronát ölt az összeomlás szélére került pénzintézetbe, mindhiába, hiszen a bank továbbra is ugyancsak veszteséges. Ivan Mikloš volt privatizációs miniszter az üggyel kapcsolatban rátapintott a mélyben húzódó összefüggésekre: a bank talpraállítását Célzó modellnek az a lényege, hogy a vasműnek ne kelljen pénzt fordítania a pénzintézet megsegítésére, ám az IRB-ben szerzett befolyása megmaradjon. Vladimír Mečiar kormányfő is korábban úgy nyilatkozott: mindent meg kell tenni azért, hogy a kassai vasműt az IRB-ben ne étje veszteség. Vladimír Masár, a Szlovák Nemzeti Bank elnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján nem titkolta: a jelenlegi törvények a központi jegybankot mint az IRB kényszerfelügyelőjét korlátozzák a bajba került pénzintézet megsegítésében. A jelenlegi törvények a részvényesek érdekeit védik - fogalmazott nyíltan Jozef Mudrík, az SZNB alelnöke. Az igazi megoldás egy külföldi partner belépése volna. Ennek egyelőre kicsi az esélye. Egyrészt azért, mert Szlovákia nem igazán vonzó befektetési célpont a nagybefektetőknek, másrészt a Beruházási és Fejlesztési Bank jelenlegi részvényesei nem akatják kiengedni markukból az IRB-t. Inkább halódjon a bank, csak legyen az övék. A számlát úgyis mi, polgárok álljuk. icrvíct i CV

lit I Várótermi őgyelgőlc SIDÓ ÁRPÁD Tapasztalat alapján leszögezhető: a pályaudvarok várótermei ideiglenes jelleggel menedéket nyújtanak a pihenni vágyó csavargóknak. A hajléktalanok tudatosabbja úgy éjfél körül szállingózik az időjárás viszontagságaitól védő épületrészbe, hogy ott kiválassza nyughelyét. Persze, a céltalan őgyelgők szárnyaszegett csapata pontosan tudja, a járőröknek lehet némi beleszólásuk a dolgok menetébe. A lecsúszott egzisztenciák ösztöneikre hallgatnak: bátraké a szerencse. Félretaposott, divatjamúlt csukáikban egyenként somfordálnak be az üyentájt már félig kihalt vasútállomásra, s szemlesütve, de célirányosan baktatnak a már ismert helyiség felé. Nehéz szatyraik tartalmát talán még tulajdonosuk sem ismeri igazán, a lényeg, hogy párnaként beváljanak. Ők a megmondhatói, fapadon csúnyán koppan a fej. Takarónak megteszi az a zavaros, alkoholtartalmú lötty, melyből elég néhány apró hörpintés. Nincs többé se huzat, se hideg, egy darabig nem kell dacolni a rideg valósággal. Némelyikük ezt erőteljes horkolással teszi közhírré. Arrébb egy szófoszlányokkal zsonglőrködő remete tér magához, tétován beletúrva ápolatlan szakállába. Némi töprengés után zsibbadt végtagjait veszi kezelésbe, gyakorlott mozdulatokkal életet csal beléjük. Az általános nyugalmat az sem kavarja fel, hogy egyikük lábakelt ingóságát artikulátlan hangon követeli vissza sorstársaitól. Akiket közvetlenül nem érint a perpatvar, latin sziesztázok nyugalmával, egykedvűen dünnyögnek. Ez hozzátartozik a mindennapokhoz, mint ahogy az egyenruhások menetrendszerű felbukkanása is. Ekkor kezdődik a színjáték. A szigorú szabályok szerint érvényes menetjegy nélkül ugyanis tilos a várótermi padokat koptatni. Lebukni pedig könnyű. Aki csak az óriásposztereken lát szappant és sampont, varázsütésre nem keltheti golfklubtag látszatát. A rajtakapott éjszakai vándor utolsó szalmaszálba kapaszkodva jegykeresést mímel, de hasztalan. Sosemvolt tárgyak ritkán kerülnek elő. így az önérzetében megsértett hajléktalanok maroknyi csoportjajobb híján megadóan tűri a kitessékelést. Helyüket perceken belül hasonszőrű teremtések foglalják el. Sajnos, utánpótlásból nincs hiány. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, Űrfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálliató: http://www.voxnova.sk/ Fiam, fiam, mi leszel ha nagy leszel? A tanárod azt mondta, hogy úgy hazudsz, mint a politikusok. (Peter Cossányi rajza) Az emberek nem programok, hanem jelöltek, személyiségek szerint szavaznak Te kit választanál? Megéltük hát, hogy a Magyar Koalíció pártjainak belső vitája ezúttal nem a sajtó hasábjain zajlik. LOVÁSZ ATTILA Valóban örömmel vehetjük tudomásul, hogy megszűnik egy választópolgárakat idegesítő tényező, melynek következtében az említett pártok akár szavazóik egy részét is elveszíthetnék. Az egyesülő magyar párt a belső vitát ezentúl valóban belsőnek tekinti, így a nyilvánosság csak az egyeztetett álláspontokról szerez tudomást. Ennek ellenére a tollforgató ember kíváncsi marad és véleményét sem rejti véka alá. Függetlenül attól, mit tudunk meg az egyeztető tárgyalásokról, már most sejtjük, hogy két komoly feszültségforrás létezik az egyesülő pártban. Az egyik egyértelműen az elnök személye, a másik a jelölőlisták öszszeállítása. Mindkettő fontos, mert mindkettő arról is szólni fog, müyen kép alakul ki az eddig egyértelműen heterogén koalícióról a fúzói után. Az egyesült párt elnökének két kritériumot kell teljesítenie. Legyen elfogadható a másik két párt választói számára és legyen az a személy, akit partnernek tekintenek a potenciális szlovák koalíciós társak is. Az első kritérium teljesítésejóval nehezebb mint gondolnánk. Bizonyosságot megközelítő valószínűséggel írható le hogy a szövetségi párt elnöke nem lehet egyetlen jelenlegi magyar pártelnök sem. Nem azért, mert csúnya, gonosz és jellemtelen, egyszerűen azért, mert az elmúlt nyolc évben (és nyolc hétben) olyan dolgok hangzottak el egymás számlájára, amelyeknek nem kellett volna és amelyek mára a „másik két párt" szavazóit tarthatják vissza attól, hogy a szövetségi pártra voksoljanak. A másik kritérium már könnyebben teljesíthető. A honi magyar aktívan politizáló emberekről kialakult egy kép, amely ugyan korántsem kell, hogy megfeleljen a valóságnak, mégis jelen van és számít. A leendő magyar pártelnöknek a szlovák koalíciós pártok előtt (bocsánat a plágiumért) a „nyugodt erőt" kell képviselnie. Higgadtan, kommunikatív konfliktuskezeléssel, mégis határozottan, tényekkel és érvekkel kell majd tárgyalóasztalokhoz ülnie. Mindemellett az sem mindegy, milyen kép alakul ki róla a szlovák sajtóban, hiszen az SZDK is keményen küzd (legalábbis úgy tesz) minden egyes szavazatért. Információink megfelelnek a valóságnak, az első pártelnököt az Együttélés adja. E párt alelnökei közt van olyan személy, aki mindkét előbb felvázolt kritériumnak eleget teszt. Csak remélhetjük, hogy megtalálják. Mert ez lesz az első olyan komoly döntés, amelynek alapján a választópolgár véleményt alkothat a korántsem ennyire átlátható, mégis roppantul fontos jelölőlistákról. Azt ugye nem kell elmondani, hazánkban a pártprogram másodlagos - a választót a személyiségek érdeklik és jóformán csak szerintük szavaz. A Magyar Koalíció Tanácsának csütörtöki ülésén elfogadott nyilatkozat szövege Tisztázták a szabályokat A Magyar Koalíció pártjai egyetértenek abban, hogy az Együttélés és a Magyar Polgári Párt a választójogi törvény elfogadása után szövetségi párttá egyesül az alapszabályát megváltoztatott Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal és ebben a formában kívánnak indulni a parlamenti választásokon, valamint tovább folytatni a munkát a választások után. A létrehozandó szövetségi párt neve: Magyar Koalíció Pártja. A párt elnökjelöltjének személyére a másik két egyeOLVASÓI LEVELEK Egy hadjárat nyomában A tavaszi hadjárat útvonalán megálló, díszmagyarba öltözött huszárok és gyalogsereg hozzánk, Szlovákia egyes falvaiba is megérkezett. A műsorok, találkozások, a nem mindennapi eseményekre való emlékezések, a múltban való történelmi barangolás a meggyötört magyarság szívében felszínre hozta a múltat. A hősiesen harcoló vitézek között e vidék fiait is megtalálhattuk. Köbölkúton és Búcson az ott elhangzott beszédek, a történelmi visszaemlékesülő partner egyetértésével az Együttélés, a Képviselői Tanács elnökjelöltjére a Magyar Polgári Párt tesz javaslatot. Az egyesülő kongresszus előtti időszakban a felek megtárgyalják a szövetségi párt alapszabályának módosításait. A szövetségi párt létrehozása előtt a Magyar Koalíció pártjai megegyeztek a szövetségi párt (Magyar Koalíció Pártja) választási listájában, programjában és kampánystratégiájában. A Magyar Koalíció Tanácsa lezártnak tekinti az eddigi nyilvános vitázések, az élő múlt látványa, a dobszóra énekelt katonadalok könnyeket csaltak a szemekbe. Hajtman Kornélia Nána Szükség van Durayra Szánalomra méltó dolog, amit az MKDM első embere és az Új Szó munkatársai (tisztelet a kivételnek) megengednek az Együttéléssel és főleg Duray Miklóssal szemben. Örökös hadjáratot folytatnak azzal a mozgalommal szemben, amely annak idején a legtöbb magyar és egyéb nemzetiségű szlovákiai lakost szólította meg a békés kat és azoktól a jövőben tartózkodik. Célunk a politikai megegyezés, amelynek a szlovákiai magyarok érdekeit kell szolgálnia. Aláírók: Bugár Béla, Csáky Pál, Farkas Pál, Szigeti László, Bárdos Gyula (mind MKDM); Duray Miklós, Duka Zólyomi Árpád, Rózsa Ernő, Kvarda József, Komlósy Zsolt (mind Együttélés); A. Nagy László, Gyurovszky László, Tóth Károly, Berényi József, Mészáros Lajoas, Petőcz Kálmán (mind MPP). együttélés céljából. Ezek a fáradhatatlan „kritikusok" bőven eleget tesznek a régi magyar mondásnak, miszerint ahány magyar, annyi felé húz. De ne feledjék, az önök szerint bölcsnek és igaznak hitt nyilatkozatoknak nemcsak az MKDM választói tapsolnak, hanem főleg a szlovákok. Pontosan úgy lehet elnyerni a szlovákok szimpátiáját, ha magyar létére valaki Durayt ellenségként tünteti fel. Vagy talán ez volna a cél?! Az utóbbi hetekben nem egyszer remekül sikerült bölcsnek és engedékenynek feltüntetni az MKDM-et, az Együttélést pedig hatalomra éhesnek és radikálisnak. Nem emlékszem, hogy valaha is kritizálta-e az Együttélés TALLÓZÓ JUTARNJI LIST Az ENSZ két hónappal elhalasztotta a horvátországi újjáépítés elősegítésére szervezett nemzetközi adományozói konferencia összehívását, mert a horvát vezetés képmutató magatartást tanúsít az elmenekült szerbek visszatelepítésének ügyében — írta a Jutarnji List című zágrábi napilap. A nemzetközi bizottság szerint továbbra sem felel meg a nemzetközi normáknak a horvát kormány visszatelepítési terve, amely továbbra sem szögezi le, hogy minden menekültnek feltétel nélkül joga van a visszatelepülésre. A szerb viszszatelepülőknek kérvényezniük kell a horvát állampolgárságot, míg a nemzetközi megítélés szerint azt csak meg kellene erősíttetniük. A lapértesülés szerint az EBESZ, az EU, az Egyesült Államok és az UNHCR felkéri a Világbankot és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, hogy szakítsanak meg minden együttműködést Zágrábbal, az ENSZ Biztonsági Tanácsát pedig arra, hogy hozzon büntetőintézkedéseket Horvátország ellen. Zágráb csak egyéni kérelmek alapján, főképpen humanitárius okokból teszik lehetővé a visszatérést. A kormány arra hivatkozik, hogy a nemzetközi közösség nem veszi figyelembe: az elmenekült szerbek részt vettek a független horvát állam elleni fegyveres lázadásban, viszszatérésük ismét háborús állapotokat eredményezhet. IL SOLE 24 ORE A koszovói válságban közvetítő hathatalmi csoport római találkozóján végül az Egyesült Államok kemény irányvonala kerekedett felül, de „a játékot valójában Milosevics jugoszláv elnök irányítja" - írja az II Sole 24 Ore című olasz napilap. A római találkozón a házigazda Olaszország az utolsó pillanatig küzdött azért, hogy halászszák el a Jugoszlávia elleni büntető intézkedéseket. Ezt az is motiválta, hogy Olaszország ma a szerb-montenegrói föderáció első számú kereskedelmi partnere és az új szankciók első „áldozatai" a jugoszláv föderáció külföldi kereskedelmi partnerei lesznek. Szlobodan Milosevics számára viszont a büntetés „friss oxigént" jelent: mostantól a jugoszláv gazdaság katasztrofális helyzetéért ismét a nemzetközi közösséget teheti felelőssé. A legnagyobb sikert azonban a felkínált .jutalom" jelenti: az, hogy Jugoszlávia teljes joggal visszatérhet a nemzetközi szervezetekbe, ha párbeszédet kezd Koszovóval és elfogadja a nemzetközi közvetítést. Ezt az árat várhatólag Belgrád megfizeti majd, hiszen a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba úgy térhet majd vissza, hogy nem kell lemondania a volt jugoszláv örökségéről, amit eddig feltételként szabtak neki. oly módon az MKDM-et, mint ahogy ezt mostanság ők teszik. Pedig bármennyire is fáj és hihetetlennek tűnik „egyeseknek", Duray Miklós olyan politikus, aki nem csak a forradalom után kezdett el „szónokolgatni", hanem már évekkel azelőtt figyelmeztetett a magyarság szomorú jövőjére Szlovákiában. Nem véletlen az sem, hogy évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet a magyar pártok egyesítésére. És hát valljuk be, már akkor is igaza volt! Azt hiszem, ezeket a dolgokat nem szabad elfeledni, sőt, nagyon is illik figyelembe venni, mert reá szükség van a szlovákiai magyarságnak. Fehér Attila Dallas, Texas