Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-08-06 / 32. szám

Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1997. augusztus 6. • 30. évfolyam Riport Szlovákul tanulnak gyónni, áldozni, nemjárnak a magyar Q misére. O 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. aug. 9-től 15-ig 32. szám • Ára 11 korona Melléklet Tizenhatoldalas színes, reklámmagazin. Agrokomplex ’97 t és sok-sok plusz.... 1 „Csak” az A betűs cikkek ára emelkedik: a villanyé, a gázé, a vasúté... Búval bélelt nyári kár (és) öröm Miklósi Péter________________ Nyakunkon az augusztus, mondhatni: oda az idei nyár el­ső fele, ráadásul jócskán elmos­ta azt az özönvízszerű esőzés, a hetekig tomboló árhullám. Itt állunk hát a nyár kellős köze­pén; s inkább a szvetterünk, semmint a kissé bepókhálóso- dott fürdőruhánk után nyúlva bőven tűnődhetünk a világ fo­lyásán, meg hasonlókon. Tulaj­donképp jó is, hogy elillant a jú­nius és a július, végre megköny- nyebbülten összehajthatjuk az újságokat. Végre, hiszen itt az uborkaszezon! Két-három hétre a Meciar-kormány is szabadsá­goltatta önmagát, így az orszá­gos politikában nagy durraná­sok nemigen lesznek. Legfel­jebb az ún. szlovák arany körül esztendők óta dúló cseh­szlovák huzavona után, most egy újabb botránykő: a briliáns­kincs eleddig eltussolt dosszié­ját találja majd egy szép napon az íróasztalán a szlovák kor­mányfő, vagy egy jópofa kor­mányszóvivői nyilatkozatból ki­derül, hogy a miniszterelnök úr soha egyetlen ferde szóval sem illette Michal Kovác államfőt; horribile dictu: az gyébként eléggé ernyedten ágáló ellenzék követelésére Gasparovic házel­nök zokszó nélkül összefüttyen- ti a parlament rendkívüli ülését, amelyen a koalíciós többség megköveti a képviselői mandá­tumától jogtalanul megfosztott Frantisek Gauliedert. Azért valljuk be, nemcsak a poli­tikai botrányok dömpingje mi­att, hanem különben is utáltuk már egy kicsit a nyár első felét - a tavaszból átmentett romanti­kájával, a dús lombú fák alatt el­csattanó csókjaival együtt, ame­lyekkel persze csak az a baj, hogy az érintett párokból leg­alább az egyik fél lehettünk vol­na magunk is; de hát annál azért régebben voltunk tizenévesek. Sajna, mi már túl vagyunk azon az olyan nagyon, olyan hi rtelen, Valahogy azért majd csak kihúzzuk ezt a nyarat, meg az egész esztendőt is, hiszen tavaly is ezt tettük. * S olyan leküzdhetetlen állapoton; mi inkább már csak ott állunk a konyhaablakban, hosszan bá­mulva a sűrűn érkező esőt s az üvegen át belátható irányokat. S miközben a világ folyásán sze­retnénk el-elmélázni, hirtelen rajtakapjuk magunkat, hogy már percek óta arról kárálunk: honnan a búbánatból lehet any- nyi pénzt előkeríteni, hogy stim­meljen a nyári kassza? Ettől méltán lesz rosszkedvűnk, hi­szen a sarki zöldségesnél négy szem alma és négy darab ősziba­rack kereken egy ötvenes, és a fűszeresnél sem adnak ugyan­ezért a pénzért többet, mint egy liter tejet, egy kenyeret és nyol­cad vajat... Ha kisütne a nap, nyaralás helyett legalább a strandra ki kéne menni, ám az is kiadás, így inkább a téli ruhákat lenne jó kiválogatni és most elci­pelni mindent a pucerájba, hogy ősszel ne kelljen felárat fizetni a divatjamúlt göncök gyorstisztí­tásáért... Bára fene tudja, jó idő­ben csak el kéne menni arra a strandra, hiszen napsütésben, habok, vízpermet, a köldök- meg egyébmutogató bikinikben mászkáló fruskák között mégis­csak nehezebb deprimálódni; azon búslakodni, hogy újra drá­gább lesz minden. A vasúti me­netjegy, a benzin, a hőszolgálta­tás, a villanyáram, a szemétdíj, közben pedig szép csendben le­értékelődik a korona, úgyhogy mindaz, amit húsvét óta nyári költőpénznek összespóroltunk, rögvest rámegy minderre. De esőáztatta nyár s árhullám ide, pocsék közhangulat s ár­hullám oda, még mielőtt úrrá lenne rajtunk az augusztusi depresszió, nem árt tudatosíta­ni: valahogy azért majd csak ki­húzzuk ezt a nyarat, meg az egész esztendőt is, hiszen tavaly is ezt tettük, a korábbiakról és a szocializmus évtizedeiről már nem is beszélve. Akkoriban megtanulhattuk, hogy húsz­harminc évi búskomorság után fordul a kocka. Legfeljebb kicsit fanyarabbak, megkeseredetteb- bek leszünk. Ám az ökörnyálas mélabú helyett így is inkább a szelíd iróniát ajánlom. Úgy ta­lán könnyebben megemészthe­tő a miniszterelnök úr nyári adomája, miszerint akár hálát is adhatunk neki az EU-ból és a NATO-ból való kimaradásért, hiszen a csatlakozás hirtelen ránk szabaduló gondjai helyett Szlovákia időt nyert az alapo­sabb felkészülésre... Ez aztán a félvilágosítás! Nem szökő ár, nyári agytakarítás ké­ne ide. Vezércikk Az elvetett sulyok Kövesdi Károly Még le sem vonult az ár, Cseh­országban már fellángolt a vi­ta, ki tehet arról, hogy ilyen méretűek az árvízkárok és ennyi az áldozat. Ki kit nem fi­gyelmeztetett, s ha igen, miért úgy, ahogyan. A községi hang­szóróban a két zeneszám kö­zött bejelentett rémhír helyett szirénázni, dobolni, harangoz­ni, esetleg üvöltözni kellett volna. Ágyút sütögetni. Akkor talán nem járt volna úgy No- vák úr, hogy éjjel lenyúlt az ágy mellé, s hideget érezve vette észre, hogy vízben áll a szoba. Lehet, egyesek számára furcsának, netán ízléstelennek tűnik a vádaskodás és a bűn­bakkeresés, ami a katasztrófát követi. Az emberek kárát, a gyászolók fájdalmát tekintve azonban azt mondhatnánk: egy normális társadalomban ez normális jelenség. Illetve, ha még nem tart ott egy or­szág, hogy felkészültebb le­gyen e téren is, hogy ne derült égből villámcsapásként érje a baj, akkor természetesnek tű­nik, hogy legalább - a jövő ér­dekében - utólag keresse a megoldást, hogy ne ismétlőd­hessen meg a katasztrófa. Eh­hez pedig - bármily fájdalmas és kínos - fel kell tárni a hibá­kat és a személyi felelősséget is. Az ízléstelenség különben is ízlés dolga. Mit mondhatunk mi, akiket hála istennek, nem sújtott akkora méretekben az árvíz, mint a lengyeleket, cse­heket, vagy a németeket? Sze­rencsénk volt? Egyesek szerint a sors keze van ebben is, meg a világpolitika, amely ezúttal is összejátszott, s azokat sújtot­ta, akik „megérdemelték”. A mosoly országát még az árvíz is elkerüli. Az a néhány pórul járt ember pedig, aki várhatja a kormánytól, hogy segít rajta, nem számít. A párezer hektá­ron tönkre ment termés is ba- gatell. Segítségről meg szó sem lehet, legalábbis a minisz­terelnökünk szerint, aki volt olyan felkészült a nagy országféltésben, hogy kapás­ból visszautasította a felaján­lott külföldi segítséget. Kér­dés, hogy csupán amiatt-e, mert Magyarország ajánlotta, vagy akkor is így tett volna, ha teszem azt Argentína, Kuba, vagy Rodézia ajánlott volna segítséget? A miniszterelnök úr talán másképp reagált vol­na, ha mondjuk Moszkva vagy Peking nyújt segítő jobbot, Szerbiáról nem is szólva. Ismét egy tanulság, illetve több is egyszerre. Az elbaltá- zott euroatlanti csatlakozás is három napos csoda volt Szlo­vákiában, a kormányt nem vonták felelősségre, mint a cseh faluban a kisbírót a kár­vallottak. Voltak ugyan meg­jegyzések, hangzottak el nyi­latkozatok, de az élet megy to­vább. A karaván ugat, a kutya pedig halad a maga jól kitapo­sott útján. A másik tanulság sem meglepő. Megszokhattuk, hogy miniszterelnökünk oly­kor gyorsabban beszél, mint gondolkodik. A magyarországi segítség ügyében is rájött, hogy elvetette a sulykot, mert ő gondolhatja ugyan, hogy a segítség fejében azok a fránya magyarok majd kisebbségi jo­gokat követelnek, s majd ujjal mutogatnak Szlovákiára: tes­sék nézni, mi önzetlenül segí­tünk, s mit kapunk cserébe? Komoly politikus, ráadásul kormányfő, azonban ilyet nem mond. Vagy ha már kiszalad a száján egy-egy meggondolat­lan kijelentés, igyekszik azt helyre tenni. Miniszterelnö­künk is így tett. Sajátságosán. Állítólag felhívta Horn Gyulát, de mivel az nem dicsérte meg a bősi gátat, amelynek köszön­hetően Budapestet nem mosta le a térképről az árvíz, ő sértő­dötten visszautasította a segít­séget. Legalábbis szerinte ez volt az oka, hogy a kárvallott polgárok nevében és helyett Ő így döntött. Harmadik tanul­ságként: nem lenne érdekte­len utána nézni, valóban meg- esett-e az a bizonyos telefon- beszélgetés, arról folyt-e a dis­kurzus, amit Meciar állít, vagy csak arról van szó, hogy az el­vetett sulyok után repült a mo­sószék is? A választ talán csak Horn Gyula tudná. Lehet, hogy látta is a repülő széket... Méry Gábor illusztrációs felvétele Kutya meleg van...

Next

/
Oldalképek
Tartalom