Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-06 / 32. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1997. augusztus 6. • 30. évfolyam Riport Szlovákul tanulnak gyónni, áldozni, nemjárnak a magyar Q misére. O 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. aug. 9-től 15-ig 32. szám • Ára 11 korona Melléklet Tizenhatoldalas színes, reklámmagazin. Agrokomplex ’97 t és sok-sok plusz.... 1 „Csak” az A betűs cikkek ára emelkedik: a villanyé, a gázé, a vasúté... Búval bélelt nyári kár (és) öröm Miklósi Péter________________ Nyakunkon az augusztus, mondhatni: oda az idei nyár első fele, ráadásul jócskán elmosta azt az özönvízszerű esőzés, a hetekig tomboló árhullám. Itt állunk hát a nyár kellős közepén; s inkább a szvetterünk, semmint a kissé bepókhálóso- dott fürdőruhánk után nyúlva bőven tűnődhetünk a világ folyásán, meg hasonlókon. Tulajdonképp jó is, hogy elillant a június és a július, végre megköny- nyebbülten összehajthatjuk az újságokat. Végre, hiszen itt az uborkaszezon! Két-három hétre a Meciar-kormány is szabadságoltatta önmagát, így az országos politikában nagy durranások nemigen lesznek. Legfeljebb az ún. szlovák arany körül esztendők óta dúló csehszlovák huzavona után, most egy újabb botránykő: a briliánskincs eleddig eltussolt dossziéját találja majd egy szép napon az íróasztalán a szlovák kormányfő, vagy egy jópofa kormányszóvivői nyilatkozatból kiderül, hogy a miniszterelnök úr soha egyetlen ferde szóval sem illette Michal Kovác államfőt; horribile dictu: az gyébként eléggé ernyedten ágáló ellenzék követelésére Gasparovic házelnök zokszó nélkül összefüttyen- ti a parlament rendkívüli ülését, amelyen a koalíciós többség megköveti a képviselői mandátumától jogtalanul megfosztott Frantisek Gauliedert. Azért valljuk be, nemcsak a politikai botrányok dömpingje miatt, hanem különben is utáltuk már egy kicsit a nyár első felét - a tavaszból átmentett romantikájával, a dús lombú fák alatt elcsattanó csókjaival együtt, amelyekkel persze csak az a baj, hogy az érintett párokból legalább az egyik fél lehettünk volna magunk is; de hát annál azért régebben voltunk tizenévesek. Sajna, mi már túl vagyunk azon az olyan nagyon, olyan hi rtelen, Valahogy azért majd csak kihúzzuk ezt a nyarat, meg az egész esztendőt is, hiszen tavaly is ezt tettük. * S olyan leküzdhetetlen állapoton; mi inkább már csak ott állunk a konyhaablakban, hosszan bámulva a sűrűn érkező esőt s az üvegen át belátható irányokat. S miközben a világ folyásán szeretnénk el-elmélázni, hirtelen rajtakapjuk magunkat, hogy már percek óta arról kárálunk: honnan a búbánatból lehet any- nyi pénzt előkeríteni, hogy stimmeljen a nyári kassza? Ettől méltán lesz rosszkedvűnk, hiszen a sarki zöldségesnél négy szem alma és négy darab őszibarack kereken egy ötvenes, és a fűszeresnél sem adnak ugyanezért a pénzért többet, mint egy liter tejet, egy kenyeret és nyolcad vajat... Ha kisütne a nap, nyaralás helyett legalább a strandra ki kéne menni, ám az is kiadás, így inkább a téli ruhákat lenne jó kiválogatni és most elcipelni mindent a pucerájba, hogy ősszel ne kelljen felárat fizetni a divatjamúlt göncök gyorstisztításáért... Bára fene tudja, jó időben csak el kéne menni arra a strandra, hiszen napsütésben, habok, vízpermet, a köldök- meg egyébmutogató bikinikben mászkáló fruskák között mégiscsak nehezebb deprimálódni; azon búslakodni, hogy újra drágább lesz minden. A vasúti menetjegy, a benzin, a hőszolgáltatás, a villanyáram, a szemétdíj, közben pedig szép csendben leértékelődik a korona, úgyhogy mindaz, amit húsvét óta nyári költőpénznek összespóroltunk, rögvest rámegy minderre. De esőáztatta nyár s árhullám ide, pocsék közhangulat s árhullám oda, még mielőtt úrrá lenne rajtunk az augusztusi depresszió, nem árt tudatosítani: valahogy azért majd csak kihúzzuk ezt a nyarat, meg az egész esztendőt is, hiszen tavaly is ezt tettük, a korábbiakról és a szocializmus évtizedeiről már nem is beszélve. Akkoriban megtanulhattuk, hogy húszharminc évi búskomorság után fordul a kocka. Legfeljebb kicsit fanyarabbak, megkeseredetteb- bek leszünk. Ám az ökörnyálas mélabú helyett így is inkább a szelíd iróniát ajánlom. Úgy talán könnyebben megemészthető a miniszterelnök úr nyári adomája, miszerint akár hálát is adhatunk neki az EU-ból és a NATO-ból való kimaradásért, hiszen a csatlakozás hirtelen ránk szabaduló gondjai helyett Szlovákia időt nyert az alaposabb felkészülésre... Ez aztán a félvilágosítás! Nem szökő ár, nyári agytakarítás kéne ide. Vezércikk Az elvetett sulyok Kövesdi Károly Még le sem vonult az ár, Csehországban már fellángolt a vita, ki tehet arról, hogy ilyen méretűek az árvízkárok és ennyi az áldozat. Ki kit nem figyelmeztetett, s ha igen, miért úgy, ahogyan. A községi hangszóróban a két zeneszám között bejelentett rémhír helyett szirénázni, dobolni, harangozni, esetleg üvöltözni kellett volna. Ágyút sütögetni. Akkor talán nem járt volna úgy No- vák úr, hogy éjjel lenyúlt az ágy mellé, s hideget érezve vette észre, hogy vízben áll a szoba. Lehet, egyesek számára furcsának, netán ízléstelennek tűnik a vádaskodás és a bűnbakkeresés, ami a katasztrófát követi. Az emberek kárát, a gyászolók fájdalmát tekintve azonban azt mondhatnánk: egy normális társadalomban ez normális jelenség. Illetve, ha még nem tart ott egy ország, hogy felkészültebb legyen e téren is, hogy ne derült égből villámcsapásként érje a baj, akkor természetesnek tűnik, hogy legalább - a jövő érdekében - utólag keresse a megoldást, hogy ne ismétlődhessen meg a katasztrófa. Ehhez pedig - bármily fájdalmas és kínos - fel kell tárni a hibákat és a személyi felelősséget is. Az ízléstelenség különben is ízlés dolga. Mit mondhatunk mi, akiket hála istennek, nem sújtott akkora méretekben az árvíz, mint a lengyeleket, cseheket, vagy a németeket? Szerencsénk volt? Egyesek szerint a sors keze van ebben is, meg a világpolitika, amely ezúttal is összejátszott, s azokat sújtotta, akik „megérdemelték”. A mosoly országát még az árvíz is elkerüli. Az a néhány pórul járt ember pedig, aki várhatja a kormánytól, hogy segít rajta, nem számít. A párezer hektáron tönkre ment termés is ba- gatell. Segítségről meg szó sem lehet, legalábbis a miniszterelnökünk szerint, aki volt olyan felkészült a nagy országféltésben, hogy kapásból visszautasította a felajánlott külföldi segítséget. Kérdés, hogy csupán amiatt-e, mert Magyarország ajánlotta, vagy akkor is így tett volna, ha teszem azt Argentína, Kuba, vagy Rodézia ajánlott volna segítséget? A miniszterelnök úr talán másképp reagált volna, ha mondjuk Moszkva vagy Peking nyújt segítő jobbot, Szerbiáról nem is szólva. Ismét egy tanulság, illetve több is egyszerre. Az elbaltá- zott euroatlanti csatlakozás is három napos csoda volt Szlovákiában, a kormányt nem vonták felelősségre, mint a cseh faluban a kisbírót a kárvallottak. Voltak ugyan megjegyzések, hangzottak el nyilatkozatok, de az élet megy tovább. A karaván ugat, a kutya pedig halad a maga jól kitaposott útján. A másik tanulság sem meglepő. Megszokhattuk, hogy miniszterelnökünk olykor gyorsabban beszél, mint gondolkodik. A magyarországi segítség ügyében is rájött, hogy elvetette a sulykot, mert ő gondolhatja ugyan, hogy a segítség fejében azok a fránya magyarok majd kisebbségi jogokat követelnek, s majd ujjal mutogatnak Szlovákiára: tessék nézni, mi önzetlenül segítünk, s mit kapunk cserébe? Komoly politikus, ráadásul kormányfő, azonban ilyet nem mond. Vagy ha már kiszalad a száján egy-egy meggondolatlan kijelentés, igyekszik azt helyre tenni. Miniszterelnökünk is így tett. Sajátságosán. Állítólag felhívta Horn Gyulát, de mivel az nem dicsérte meg a bősi gátat, amelynek köszönhetően Budapestet nem mosta le a térképről az árvíz, ő sértődötten visszautasította a segítséget. Legalábbis szerinte ez volt az oka, hogy a kárvallott polgárok nevében és helyett Ő így döntött. Harmadik tanulságként: nem lenne érdektelen utána nézni, valóban meg- esett-e az a bizonyos telefon- beszélgetés, arról folyt-e a diskurzus, amit Meciar állít, vagy csak arról van szó, hogy az elvetett sulyok után repült a mosószék is? A választ talán csak Horn Gyula tudná. Lehet, hogy látta is a repülő széket... Méry Gábor illusztrációs felvétele Kutya meleg van...
