Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-08-06 / 32. szám

1997. augusztus 6. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Csak stílus kérdése? Fekete Marian Fel kell adni az eddigi tisz­tességes hangnemű, az álta­lánosan elfogadott értékekre épülő ellenzéki politizálást; Meciarnak a saját stílusában kell válaszolni - olvasom egyes lapokban a demokrati­kus ellenzéknek adott taná­csokat. Várható volt az ilyen nézetek megjelenése, hiszen az erőszak erőszakot szül. Szerencsétlen dolognak tar­tanám, ha az ellenzéki pár­tok Meciar módszereit ven­nék át. Őszintén remélem, a demokratikus ellenzék még ragaszkodik a 89-es fordulat hagyományaihoz, a „Ne le­gyünk olyanok, mint ők!” elvhez. Nem tudom elkép­zelni, hogy mondjuk Camo- gursky olyan bunkóként vi­selkedjen, mint tapasztaljuk a kormánypárti jogászoktól; hogy bármely ellenzéki poli­tikus úgy megalázna egy nőt, feleséget, anyát, mint tette azt a kormányfő Car- nogursky feleségével, hogy megkergessék, fenékberú- gással fenyegessék az újság­írókat, vagy a parlamentben pofozkodjanak. Nem tudom, hogy a koalíciós politikusok­nál ez alkati kérdés, vagy otthonról hozott beidegző­dés, ám ha az ellenzék is át­venné a stílusukat, akkor a parlamenti ülésteremben szavazógombok helyett pá­linkát és Konárik-féle sört öntő csapokat, a mikrofonok helyett furkósbotokat kelle­ne az asztalokra állítani. És egyáltalán, ne higgyük, hogy a Meciar által képviselt poli­tika nem tudja fokozni az ag­resszivitását. Meciarral a sa­ját stílusában versengeni, az ország balkanizálását jelen­tené. Előbb vagy utóbb el­csattanna egy pofon, elsülne egy fegyver, miként az pro­vokációként 1968-ban is megtörtént, és rögtön lenne indok a keménykezű kor­mány hatalomátvételére, az emberi és szabadságjogok felfüggesztésére, Meciar sze­mélyi diktatúrájának a beve­zetésére. Másrészt, van egy határ, amelyet ha Meciar ön­kényeskedése túllép, akkor már ki kell mondani, elég volt, lázadni kell - alkotmá­nyos jogainkkal élve. Vendégkommentár Szárnyakon száll a butaság ZUZANA KOLLÁROVÁ _______ A kubai kormány megvádol­ta az USA-t, hogy 38 évvel a forradalom győzelme után is tovább folytatja a sziget elle­ni mocskos háborút. Havan­na állandó politikai, gazda­sági, diplomáciai, sőt bioló­giai agresszióval, Kuba-elle- nes terrorakciók szervezésé­vel és az ország belügyeibe való beleszólással vádolja Washingtont. Ezeket a nagy Fidel öccse, Raul Castro je­lentette ki az ifjúsági és diák világtalálkozó előestéjén. A diáktalálkozó ennek a pro­pagandának a része, hiszen „Az antiimperialista szolida­ritásért, a békéért és a barát­ságért” jelszó jegyében ren­dezték meg. S hogy a kubai­ak nehogy árván érezzék magukat ebben a fenyege­tettségben, Szlovákiából 27- tagú delegáció (a DSZM ifjú­sági szervezete, a Szlovák Nemzeti Ifjúság, az Ifjú Szo­cialisták Szövetsége, a IUVENTA és más szerveze­tek képviseletében) kelt útra a szigetre, hogy fizikai jelen­létével támogassa őket. Mi vonzotta oda őket (azon túl, hogy élőben láthassák a ve­zért)? Csak nem a közös ide­ológia és az amerikaiakról alkotott vélemény? A kedves résztvevők inkább elgondol­kozhattak volna azon, hogy a kubai családoknak élelmi­szert és hűsítőt kellett kiutal­ni, hogy megvendégelhessék őket. A gondolatnak nincse­nek határai, jelentette ki Victoria Velasguez, a kubai ifjú kommunisták vezetője. A gondolatnak (és a buta­ságnak) valóban nincsenek határai. Egyik fejből köny- nyen átröppen a másikba, akár többezer kilométerre is. A Szlovákia elleni összeeskü­vés, a színész-diák-szak- szervezeti puccs ötlete Dusán Slobodník fejéből pat­tant ki. A szerző a Práca jegyzetírója Péter, ezek a jámbor emberek azt állítják, hogy még az özönvízzel is kivételezel... Rajz: MS-Rencín A miniszterelnök döntött a károsultak helyett... Kádek Zsuzsa, Somorja: A Rettenetesen sajnálom ^ azokat, akiknek odaveszett a nehéz munkával megszerzett otthonuk. A morvaországi árvíz tudósításai a szüléimét, de fő­leg a nagyszüleimet rendítették meg a legjobban. Ők ugyanis átélték a borzalmakat, s olyan helyzetbe kerültek, hogy szinte semmijük sem maradt. Nincs az a segítség, amelynek ne volna helye. Szerintem Szlovákiában is jelenetős károkat okozott az ár, s köztudott az is, hogy a kor­mánynak nincs pénze a kártala­nításra. Az országos közadako­zásból nem telik a károsultak házainak felépítésére, lakbe­rendezésük felújítására. Nem értem... Nincs szükség a segítségre? tem, Nemesócsán őriznie kel­lett a házunkat. Érsekújvár mellett élő rokonaink fogadtak be bennünket, s bizony nem tudtuk, házunk kibírja-e a mé­teres víz nyomását. A komáro­mi kórház lett volna az első munkahelyem, de mert azt eva­kuálni kellett, néhány hétig a dunaszerdahelyiben dolgoz­tam. Kétéltűekkel jártuk a fal­vakat és felvilágosítottuk az embereket arról, miképp véde­kezzenek a fertőzés ellen. Csicsón is jártunk, az egyik ut­cán csak a kerítések maradtak meg, a házak helyén romhal­maz állt. Felfoghatatlan szá­momra, hogy a segítségnyújtás­ból a kormányfő nemzetiségi kérdést csinál. És persze felte­szem a kérdést: milyen jogon utasít vissza valamit az árvízká­rosultak nevében?! PÉTERFI SZONYA ______________ Mé g harcoltak az emberek az évszázadosnak mondott árral, amikor Magyarország, szinte elsőként, segítséget ajánlott fel a katasztrófa által leginkább sújtott országoknak: Lengyel- országnak, Csehországnak és Szlovákiának. Míg az első két ország köszönettel elfogadta a felkínált segítő jobbot, Szlová­Fehér Edit, Nyárasd: A Tizenegy évesen éltem meg a 65-ös árvizet. Em­lékszem, édesanyám a gátsza­kadástól tartott, miközben mi, gyerekek, a vízzel borított ker­tünkben teknőben csónakáz­tunk. A bajok akkor kezdődtek, amikor el kellett hagynunk az otthonunkat. Csehországba, Prága mellé vittek bennünket, s teljesen függetlenül attól, hogy valaki egy szál ruhában mene­kia, pontosabban Meciar mi­niszterelnök visszautasította az © Nincs szükség segítségre O Nem illik visszautasítani önzetlen segítséget. A kor­mányfő kijelentése, miszerint a kült, vagy táskával érkezett, va­lamennyiünket felruháztak. A pizsamától a melegítőn keresz­tül a törülközőkig mindent kap­tunk, és egy hónap elteltével haza is vihettünk mindent. Ma is csak szeretettel és hálával tu­dok gondolni azokra, akik a se­gítségünkre siettek. Épp ezért nem értem, hogy a kormányfő hogy utasíthatta vissza a szom­széd állam támogatását. Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy ne fogadjuk el azt, amit jó szívvel adnak. Függetlenül at­tól, ki adja. László Károly, Dunaszerdahely: A A 65-ös árvíz idején részt vettem az állatok menekí­tésében, majd a tetemek elszál­lításában. A cseh tévéadók hír­adásait nézve újra átélem a borzalmakat. Szörnyű látni, amint a sárból, az iszapból elő­bukkannak az állati tetemek... A csicsói gátszakadás után ösz- szefogott az ország, segített a külföld, és kár tagadni, az óriá­si kárból haszon lett: felépült a Csallóköz. Nem hiszem, hogy gondjainkat a határainkon be­lül oldjuk meg, talán azokat lepte meg a leginkább, akik 1965-ben - közvetve vagy köz­vetlenül - találkoztak az árvíz pusztító erejével. Ők tudják leginkább megítélni, mit jelent a bajban a segítség, tekintet nélkül nemzeti, nemzetiségi hovatartozásra. Hogyan véle­kednek a segítség visszautasí­tásáról? az okos politikus elutasítja a legcsekélyebb támogatást is. Vagy itt akkora a jólét, hogy a 2,3 milliárd koronás károkat észre sem vesszük? Sajnos, ha ez a kormány tegnap lemon­dott volna, már az is késő len­ne... Fegyveres Margit, Csilizradvány: A Június 16-án szakadt át a ^ csicsói gát, 25-én avattak orvossá. Sajnos, épp emiatt édesapám nem lehetett mellet­Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX49.; Telefax: 52-38-343¡Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poáta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ezt a kormányt támogatod, polgártárs? 19 évesen átéltem az 1965-ös dunai árvizet, hál’ istennek nemt konkrét kárt szenvedett polgárként. Nem tudom felejte­ni azt a látványt, amikor a páti gátszakadás után a marcelházi határba betóduló víztömeg a 15-20 méteres, gyökerestől ki­tépett jegenyefákat, mint a szalmaszálat, úgy sodorta. Bor­zasztó érzés lehet, amikor az ember pillanatok alatt elveszíti a családi fészkét, melyet még az elődök alapoztak, vagy a sa­ját verejtéke által alkotott. A természet ereje legyőzhetetlen- né válik ilyen esetekben. Megmozdult az ország, az ak­kori Csehszlovákia. Az ország minden tájáról jöttek segíteni a bajban lévőkön. 1-2 év alatt új házak, faluk épültek. Segített az állam, a városok, a cégek, nemzetiségre való tekintet nél­kül. Teljesen együttérzek azok­kal a polgártársaimmal, ember­társaimmal, akiket napjaink­ban tett hajléktalanná, koldus­sá a természet ereje. Miért mondom, hogy koldussá? Azért, mert a kormány átruház­ta a biztosítóra a kártérítést. Aki nem fizetett biztosítást, an­nak a kár 1/3-át téríti az állam. Kedves polgártás! Te ily kor­mányt akarsz támogatni a jövő­ben is? Aki a sárba taposva hagy megfulladni? A Rád kisza­bott adód 100%-át kellett évti­zedeken keresztül befizetned az államkasszába, mert ez Ne­ked állampolgári kötelességed. Az államot meg mi alkotjuk, a benne élő adófizető polgárok. Vagy ilyenkor mégsem? A jövő­ben Neked is így kell az állam­hoz viszonyulni, mint ő teszi most Veled, a bajban lévővel. Az újságon, a médiákon keresz­tül értesül az ember, hogy a kormány az elkövetkező vá­lasztási kampányra 1 milliárd koronát akar költeni, hogy Té­ged meggyőzzön: szavazz rá. Ébredj fel végre, szlovák nép! Annak idején Kusy apátok, a jó öreg, időben figyelmeztetett, de Ti nem hallgattatok rá, s Meciarra adtátok a voksotokat. Ha már a saját bőrödön érezve a fájdalmat sem okulsz a kor­mány irántad való cserben ha­gyásán, akkor csak támogasd tovább, hogy az állami dotáci­ón létrejött kecsketenyészetek savóján új erőre kapva megal­kothasd a családi fészkedet, de csak a másvilágon. Bathó Hubert Marcelháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom