Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-30 / 31. szám
Sport 1997. július 30. Safarit Kati útja a brazíliai junior világbajnoki bronzéremig Felfigyelt rá a Buffalo Kati a kedvünkért még egyszer nyakába akasztotta a tarka natali bronzérmet Somogyi Tibor felvétele Szemtől szemben a bíróval: Tyson, a fülharapdáló bunyós világsztár CTK-felvétel Holyfield füle bánta a döntőt Vigyázat, harap a fiú! J. Mészáros Karoly _________ Vil ágbajnoki bronzéremmel fejezte be szereplését a junior korosztályban (a felső korhatár 19 év) a somorjai Safarit Kati, napjaink tán legtehetségesebb délszlovákiai kosarasa. Hazánk válogatottjával a távoli Brazíliából, egészen pontosan a tengerparti Natalból tért vissza nagy boldogan a minap, s örömét csak tetőzte, hogy a vb-dobogó harmadik fokára felállt szlovákiai csapat egyben földrészünk legeredményesebb együtteseként végzett a mezőnyben. A Sporitelna Sa- morín fiatal kiválóságával hazaérkezése után elevenítettük fel a vüágbajnokság eseményeit. Már tavaly tagja voltál az Ebezüstérmes szlovákiai válogatottnak. Hogyan emlékszel a zsolnai napokra? Nehéz csoportba kerültünk, s nem is bíztunk abban, hogy kiharcoljuk a vb-szereplést. Ráadásul rögtön az elején a franciákkal találkoztunk, s mint később kiderült, ez döntötte el a négy közé jutásunkat, ami már elég volt a brazíliai repülőjegy kiharcolásához. Olyan lendületet, önbizalmat kaptunk az első győzelmünktől, hogy utána sorra nyertük mérkőzéseinket, csak a döntőben kaptunk ki az oroszoktól. Mikor vált világossá, hogy Guzikiewicz edző kivisz a natali vb-re? Valójában csak az utolsó, pozsonyi edzőtábor során. Az amerikaiak elleni meccseken nagyon jól játszottam, s már akkor éreztem, nem úszhat el a nevezésem. Ugorjunk a világbajnokság színhelyére. Vegyük sorra, hol és hogyan élted át az egyes találkozókat. A nyitányon kétpontos (73:75) vereség a braziloktól... Végig a kispadról figyeltem, mi történik a pályán. Kiválóan ment a csapatnak, nyerhettünk volna, csak a bírók láthatóan ellenünk fújtak. Érthetőbben: segítettek a hazaiaknak, pedig ha jól emlékszem, európaiak voltak. Ha semlegesen vezetik a meccset, akkor nyerünk. Mi, a csereemberek végig szurkoltunk a csapattársaknak, próbáltunk segíteni, még a hatalmas hangzavarban is hallattuk a hangunkat. Következett a csehek elleni siker (63:59). Egyetlen találkozón sem hoztuk ki magunkból igazi tudásunkat, nehezen születtek a győzelmek, akárcsak a csehek elleni is. Mikor három bedobónk is kipontozódott, másfél perccel a vége előtt én is szóhoz jutottam. Azt hiszem, sikerült bizonyítanom, bár a kosárba még nem találtam be. Majd Kínát is legyőztétek (60: 55)... Meglepően magas, többnyire egyforma növésű kosarasokból álló csapattal állt ki az ellenfél, ezért kicsit féltünk tőlük. Fürgék, ügyesek voltak, de a dobás nemigen ment nekik, szerencsével nyertünk. Én megint csak a kispa- don izgultam. Argentína ellen már kosarat is szereztél, öt dobási kísérletedből nyolc pontot értél el, és az edző megdicsért a 62:50-es szlovák sikerrel zárult összecsapás után. Jó tíz percet töltöttem a pályán. Végre lehetőséget kaptam. Már az első félidőben két dobásból kétszer voltam eredményes, így a második játékrészben is beküldött az edző. Nekem ezen a mécsesén minden kijött, első kosaram után bátrabb lettem, aztán meg minden ment magától. Igazán megálltam a helyemet, főleg akkor játszottam, mikor a kezdőötös tagjai pihentek. Iramban, eredményességben felvettem a versenyt a pályán maradottakkal, a gyors argentinok ellen éppen gyors letámadások nyomán szereztem pontokat. Az utolsó csoportmérkőzésen lesöpörtétek Malit a pályáról (78:38). Guzikiewicz szerint mindenki legalább tíz percet játszott. Neked hogyan ment? Itt kaptam a legtöbb játéklehetőséget, húsz percet biztos a pályán voltam. De éppen ezen a meccsen ment a legkevésbé. Mali elég fura, kapkodó, természet- ellenes kosárlabdát produkált, s ez nekem szokadan volt. Mindössze egyetlen kosarat szereztem, könnyű elfelejteni. Az USA elleni elődöntő félidejében még vezettetek, mégis 77:90-es vereség lett belőle. Négy pont a mérleged. Húsz percen át kiváló csapatmunkát nyújtottunk, a második félidő elején szinte tornádó söpört végig a pályán, az első három percet 16:2-re elveszítettük. Ekkor gyors ellentámadások után hármasokból szórták az amerikaiak a kosarakat. Még egyszer sikerült felzárkóznunk, de az újabb kilenc-tíz pontos előny már döntőnek bizonyult. Csereemberként nagyjából öt percet játszottam. Először, mikor bementem, még nyílt volt minden, majd a legvégén a sérült Kovácovát helyettesítettem, de akkor már nem tudtunk fordítani. Rendkívül kevés kosár esett a brazilok elleni bronzcsatában (45:40), te sem találtál a gyűrűbe... Összesen másfél percet játszottam. Voltaképpen ugyanaz a hangzavar, számunkra szokatla- nul zajos kulissza fogadott bennünket, mint a nyitómeccsen. Féltünk, hogy a nézők majd segítenek a hazaiaknak, űzni, hajtani fogják őket akkor is, ha nem megy nekik. Szerencsére az következett be, hogy a lélektani nyomás terhe bénította a brazilokat, csak az utolsó öt percben találtak magukra. Akkor már késő volt. A végére egy kínos kérdés: nem bánt, hogy keveset játszottál? Hogyne bántana. Tavaly az egész Eb-n négy percet töltöttem a pályán, és egyetlen pontot dobtam. Ehhez képest örülök, hogy Natalban már harminc percet játszottam, és a nevem mellé tizennégy pont került. Az első meccsek után hazatelefonáltam anyunak, és csalódottan újságoltam neki, valószínűleg megint végigülöm a tornát, de aztán megváltozott a helyzet. Szerencsére... Magán a vb-n jó teljesítményt nyújtottam, amit az is bizonyít, hogy felkínáltak egy lehetőséget, játszani hívnak Amerikába. Egészen pontosan Buffalóba, az ottani egyetemi csapatba. Úgy érzem, most még korai lenne elfogadni, talán majd jövőre. Zsigárdi László __________ Me gint a harmincegy éves színes bőrű profi bokszolóról, Mike Tysonról beszél a sportvilág. Mégpedig negatív értelemben! A legutóbbi botránya, szadista tette minden eddigi balhéját felülmúlta. Az elmúlt évben a legjobban kereső sportolók közé tartozó öklöző kiharapótt(!) egy darabot ellenfele, Evander Holyfield füléből. Példátlan, bestiális cselekedet, melyet a Las Vegas-i MGM-Grand Hotelben 13 ezren láthattak, no és egy amerikai kódolt csatorna tévénézőinek milliói... Tyson módfelett bizakodott, amikor 1995 márciusában kiengedték a börtönből; nagyon fogadkozott, hogy pár nap alatt rendezi igencsak felforgatott magánéletét, s újra a bunyónak fog élni. Annál is inkább, mert a rács mögött rájött arra: nemcsak fényes oldala van az életnek. Nagyon készült a tavaly őszi, Holyfield elleni összecsapásra. Öt éve várt arra a meccsre, mivel 1991-ben elmaradt a várva várt párharc. A szorító helyett Desireé Washington állítólagos megerőszakolása miatt „hűvösre” ment a vasöklű Mike. Hároméves elzárás után alaposan megváltozott: edzett, edzett és edzett. Minden jel arra mutatott: jó formában van, hiszen szabadulását követően fokozatosan legyőzte Buster Mathist, Frank Brúnót és Bruce Seldont. Várta, nagyon várta a Holyfield elleni derbit. Evander lépten-nyo- mon oda-odamondogatott Tysonnak, azt üzente kettejük összecsapása előtt, hogy emlékezzen csak vissza 1990-re, amikor is Tokióban elszenvedte első vereségét a profi ringben Buster Douglastől. Most is hasonló sors vár rá. És igaza lett Holyfieldnek: Tyson, aki egy kicsit lenézte Evandert, a tizenkét menetből csupán tizenegyet töltött a szorítóban. Mégpedig azért, mert „megkóstolta” - nem is egyszer! - a padlót. Meglepő (második) veresége után azt mondta (láthatóan még kábult volt), nem tudja, mi történt vele. Később viszont kijelentette: elismeri, hogy Holyfield jobb volt, ám reméli, minél előbb ismét megmérkőzhetnek, s visszavág neki. És következett az 1997. június 29-én rendezett visszavágó. A meccs előtt Tysonnak negyvenkilenc összecsapásból csupán két veresége volt; a három évvel idősebb Holyfield harminchat meccsből hármat veszített el. A K.O.-győzelmeket figyelembe véve is Tyson volt a jobb (39:24). De! Tavaly ősszel alaposan leiskolázták őt. Ennek ellenére a fogadóirodák Mike-ot favorizálták (2:1), az viszont, aki vereségére tippelt, a megjátszott összeg ötszörösét (mint már tudjuk!) kapta. A fogadóirodák alaposan „ráfáztak”... De térjünk vissza a kötelek közé. A hatalmas érdeklődéssel kísért Holyfield-Tyson visszavágó alig hárommenetes volt. Hogy miért? Mert a fülharapdáló Tysont leléptette a ringbíró! A nevadai sport- bizottság pedig visszavonta a bokszoló versenyzői engedélyét, valamint hárommillió dollár pénzbírsággal sújtotta. Természetesen a per költségeit is viselnie kell a szadista hajlamú Tysonnak, aki nem volt ott a sorsdöntő ülésen. Azonban hallatta hangját: nyilvánosan kért bocsánatot Holyfieldtől... Vajon visszavonul? Sportolóktól hallottuk Csollány, a meghatódott edző Nemrég újra Magyarországon versenyezett Csollány Szilveszter. A huszonhét éves sportoló szeptemberben gyűrűn és lólengésben képviseli a magyar színeket a lausanne-i világbajnokságon. Amerikai hétköznapjairól nyilatkozott: „Edzőként dolgozom egy St. Louis-i magán-tornásziskolában, ahol rengeteg fiatal van. A szülők nem sajnálnak sok pénzt kifizetni, hogy gyermekeik tanuljanak, eddzenek. Az emberek már felismernek, tudják rólam, hogy Atlantában gyűrűn második lettem. Amikor megismerték a munkatempómat és az elvárásaimat, többen kijelentették, hogy nemcsak remek tornász, hanem jó edző is vagyok. Mit mondjak, ettől kicsit meghatódtam... Ott kinn senki nem segít, de az edzői munka mellett marad időm saját magammal is foglalkozni. Mindenesetre az új tomászszabályok miatt nehezebbé vált a dolgom, így magyarországi tartózkodásomat arra is kihasználom, hogy tanácsokat kérjek.” Mi bántja Juraj Kardhordót? Tavasszal eredménytelenül próbálkozott a szlovák expedíció a Himalájában emelkedő Kancsendzsonga (8586 m) megmászásával. Köztük volt a pozsonyi Juraj Kardhordó hegymászó is. Gyakran kínozza az az érzés, hogy nem ért fel a csúcsra? „Nem kínoz, de mindenképpen bosszant a dolog. Ezt a filmet már nem lehet visszaforgatni. Utólag okos vagyok. Tudom, mi tehettem volna másképp, hogy feljussak. És ez bántani fog az életem végéig, de igyekszem majd ezt a nyomot kitörölni az életemből, mégpedig azzal, hogy újra megpróbálok oda eljutni.” Meddig folytatja Szabó Attila? Legutóbb egyetlen vb-címének színhelyén, a bulgáriai Plovdivban szerepelt Szabó Attila komáromi kajakvilágbajnok. A kontinensviadal ezer méteres távján hetedikként lapátolt a célba, ráadásul ő volt a készenléti ember, beugrott volna bármelyik egységbe, ha éppen szükségét látják. Erre azonban nem került sor. Attila egykori nagy riválisai közül többen nem voltak már a mezőnyben, a helyükre mások kerültek. Vajon világbajnokunk meddig veszi fel még a versenyt az egyre fiatalabbakkal? „Nagyon úgy néz ki - legalábbis úgy tervezem -, hogy a jövőre esedékes szegedi világbajnokságon még indulok, aztán végleg befejezem. Tehát a 2000-es sydneyi olimpia már Szabó Attila egy ideje már a visz- szavonulás gondolatával barátkozik VladoGloss felvétele nem szerepel a terveim között.” Kovács Áginak nincs vakációja Nemrég múlt tizenhat éves Kovács Ági, a magyar úszósport nagy reménysége. Vajon jut-e ideje a vakációra? „Még nem lehet ilyesmiről álmodozni sem, hiszen nyakunkon a sevillai Eu- rópa-bajnokság. Az augusztusi spanyolországi versenyig nincs megállás. Készülünk keményen. Maradt a korábbi menetrend, vagyis a hetente tíz edzés, hat napon át, napi öt-hat órában; csak a vasárnapom szabad. De tudom, ez kell az eredményesség folytatásához.”
