Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-30 / 31. szám
Politika 1997. július 30. „Fel kell készülni, hogy a legvadabb választási törvény se érjen bennünket meglepetésként” Meciar kísérleti lufijai „Sohasem mondtuk, hogy az egységes magyar párt ellen leszünk, ha a választási törvény módosítása lehetetlenné teszi a Magyar Koalíció indulását.” Prikler László felvétele Polák László_____________ Az utóbbi időben egyre-másra hangzanakel találgatások, fejtegetések, nyilatkozatok arról, milyen lesz az új választási törvény. A legutóbb a miniszterelnök kirukkolt a fura ötlettel: a várható küszöb választási koalíciók esetében öt százalék, tagonként. A Magyar Koalíció (MK) esetében ez 15%-ot jelentene, ami gyakorlatilag elérhetetlen. Bárdos Gyula, az MKDM parlamenti képviselője, az MK létrehozásának egykori híve hogyan látja a helyzetet? Kérdezem ezt azért is, mert az MKDM annak idején nem tartotta időszerűnek az unió, vagyis az egy magyar párt létrehozását. A Magyar Koalíció létrehozása és szereplése a legutóbbi választásokon kétségtelenné tette, kik képviselik valójában a szlovákiai magyarságot. Sokan berzenkedtek akkoriban is az MK létrehozása ellen, ám az idő a koalíciópártiakat igazolta. Az Együttélés uniós igénye ismert, ennek alapján az MK pártjai feladnák jog- alanyiságukat, s létrehoznának egy magyar pártot. Ami, ha a meciari ötlet valósággá válik, eléggé időszerű. Vagy nem? Meciar ezt azon a bizonyos ke- rekasztal-beszélgetésen mondta. Mondott még sok minden mást is. Meciar ötletei kísérleti lufik. Ismert ez a taktikája: most arra vár, hogy az ellenzék hogyan reagál, esetleg miként lép, milyen döntéseket hoz, s ez előnyt jelentene számára. Ezért nem kell semmit elkapkodni. Elegendő-e Meciar parlamenti ereje, hogy olyan választási törvényt fogadtasson el, amilyet akar? A DSZM erre egymaga nem elég erős, szüksége lesz csatlósaira, a Szlovák Nemzeti Pártra és a Munkásszövetségre. Ha viszont ők belemennének ebbe, akkor a saját felszámolásukat hagynák jóvá. Meciar célja, hogy a választási törvényt a mi kárunkra változtassa meg, és olyan feltételeket teremtsen magának, hogy kényelmesen megszerezze a több mint ötven százalékot, s ne legyen szüksége kisinasokra a koalícióhoz. Az új területi elrendezés alapján feltételezhetjük, hogy az eddigi négy választókerület helyett nyolc lesz ? Sőt az a hír is felröppent, hogy egész Szlovákia egyetlen választókerület lesz, és szóba került a kombinált választási rendszer. Valóban szóba kerültek, de szerény véleményem, hogy ezeket nem lehet túl komolyan venni. Jelzésértékük, persze, van. Az MK szempontjából viszont az a lényeges, hogy ’94 óta preferenciáink stabilak, függetlenül attól, hogy a három párt között hogyan oszlanak meg. Nem az a fontos, hogy az MKDM éri el a különböző felméréseken a legmagasabb értékeket, hanem az, hogy a szlovákiai magyarok az MK-t elfogadták, s az akár a 12 százalékot is képes elérni. De hogyan tovább ? Mert a tizenkettő nem tizenöt! Felettébb időszerűek ezek a kérdések. Kérdés, hogy ha a három párt feladja jogalanyiságát, hogyan értékesíti majd kiváló nemzetközi kapcsolatait: az MKDM az EDU-ban és az EUCD-ben, az MPP és az Együttélés az Ll-ben. Nem hiszem, hogy jó lenne ezeket felszámolni, hisz ezeken a csatornákon számos sikert értünk el nemzetközi porondon. Ez jelenti a legnagyobb dilemmát. Megoldás mégis kell, ha mégsem bizonyul „lufinak” a meciari 15 százalék... A Magyar Koalíciónak van Koalíciós Tanácsa (KT). Hiba volt a sajtón át üzengetni, elképzeléseket felvázolni. Persze, azóta ez a probléma is megoldódott, a KT megbízott egy csoportot, amely megkezdte a tárgyalásokat az unióról. Én az egységes magyar politizálás híve voltam és vagyok. Ebben a helyzetben azt mondom, hogy a választójogi törvény különböző változataira kell felkészülnünk, úgy, hogy semmilyen, még a legvadabb törvény se érjen bennünket meglepetésként. Az MKDM támogatottsága öt százalék feletti, elméletileg indulhatna önállóan. Felmerült netán ez az eshetőség? Tényleg elméleti a kérdés, köreinkben fel sem merült. Mi azt mondjuk, hogy aki a Magyar Koalíciót szétveri, annak nincs joga a szlovákiai magyar közösség képviseletére. Feladatunk a lehető legalaposabb felkészülés a választási törvény előrelátható változásaira. Nemzeti közösségünk legjobb, leghatékonyabb védelme jöhet csak számításba. Sohasem mondtuk, hogy az egy párt ellen leszünk, ha a választási törvény lehetetlenné teszi a Magyar Koalíció indulási esélyeit. Sőt ha szükséges, egy magyar párt lesz, amelynek már adott, bevált és a közvéleményben ismert a neve: Magyar Koalíció. A választójogi törvény módosítása azonban egyelőre csak meciari taktikázás, nincs még papírra fektetett tervezet. Fontosnak tartjuk, hogy folytatódjon a párbeszéd a Szivárvány Koalícióval. A román példa nálunk is beválhat. Szerény becslésem szerint a parlamenti választások után mi leszünk a mérleg nyelve. Ha így lesz, akkor nem szabad olcsón adni magunkat, s programunk legfontosabb elemeit meg kell valósítani. Előfordulhat, hogy kormánytényezővé válunk. De előbb a demokratikus erőknek győzniük kell. Hogy mennyire lesznek demokratikusak a választások, most még nem tudom. Biztos, hogy szorgalmazni fogjuk nemzetközi megfigyelők meghívását, de ellene vagyunk az előrehozott parlamenti választásoknak, amit a köztársasági elnök is javasol. Az előrehozott választások hívei éppen azzal érvelnek, így megakadályozható lenne, hogy Meciar felrúgja a játékszabályokat... Ez naiv feltételezés, hisz ehhez 90 szavazat kell, s ennyije senkinek nincs. Most már ki kell bírni, hagyni kell, hogy Meciar a jövő ősszel nyújtsa be a számlát. A Magyar Koalíció tehát készül, egyelőre nem tudni, mire. Maradjunk annyiban, hogy mindenre? Kutya kötelességünk félretenni minden személyes torzsalkodást, egyéni ambíciót, s esélyt kell adni a szlovákiai magyarságnak a lehető leghatékonyabb parlamenti képviseletre. Közös dolgainkról Kimaradt szomszédaink Aczél Endre, Népszabadság _________ Tí z ország jelentkezett arra, hogy a bővítés „első körében” tárgyalásokba bocsátkozhassák a NATO-val, illetve az Európai Unióval. Ebből a tízből öt teljesen, kettő részlegesen hoppon maradt. Más szóval: a bekerülők képezik a kisebbséget, a kimaradottak a többséget. Amiből az következik, hogy a döntés nyomában kevesebb öröm támadt, és több rossz érzés. Magyarország kétszeres befutónak számít, ennek az írásnak talán inkább az örömről kellene szólnia, de fölöttünk nem egészen felhőtlen az ég. Tudniillik a kimaradók listáján két olyan ország jelenik meg „abszolút vesztesként”, amelyekben jelentős lélekszámú magyar kisebbség él: Szlovákia és Románia. Kiváltképp Szlovákiát sorolnám az „abszolút” kategóriába, minthogy ez az ország eleinte éppen oly esély- lyel pályázott, mint a eseh- lengyel-magyar hármas, ám a történet vége az lett, hogy {ugyancsak Romániával ellentétben) bátorító említést sem kapott a jövőre nézve. Ez az, ami iránt Magyarország nem lehet közömbös. Ha valakinek, hát neki érdeke fűződik ahhoz, hogy a jövő e két ország integrációs törekvései szempontjából ne legyen kilátástalan, hogy az élet „az ajtón kívülre szorítottak” számára olyan kényelmes legyen, amennyire csak lehet. Más szóval, ami Romániát illeti, nekünk elsősorban a NATO- ban kellene „nyomnunk” ennek az országnak az ügyét, és ezt is fogjuk tenni, ha folyamatosan bizonyosságot kapunk afelől, hogy a múlt év vége óta kormányzó bukaresti koalíció valóban „meggyőződésből” folytatja újítóan bátor nemzetiségi politikáját, és nem (csak) a NATO-nak irányzott gesztusként emelte be az ottani magyarság politikai szervezetét a politikai hatalomba. Románia EU-csatlakozása bonyolultabb ügy, mert a gazdasági integrációra egyelőre nem érett. A Szlovákiával kapcsolatos kifogások (amelyek számosabbak voltak minden más jelölténél) szinte kizárólag politikai jellegűek, Meciar kormányát érintik. Másképpen: amíg az új román kormány politikai értelemben tudott és tud ro- konszenvet gyűjteni maga iránt, Szlovákia ugyanebben az értelemben veszítette el az iránta korábban megmutatkozó szimpátiát. Ha ennek az országnak a politikai elitjében gyökeret is ver a hivatalosan táplált gyanú, hogy a köztársaság a csehek és a magyarok „aknamunkája” miatt maradt ki a NATO- ból és az EU-ból, akkor nem sok jót tudok feltételezni a szlovákiai magyar kisebbség helyzetében. Van egy komoly esély arra, hogy a nacionalista szlovák kormánykoalíció a magyarokon próbálja „leverni” az integrációs szervezetekben szerzett kudarc- élményét. Mégis, primer magyar érdeknek tartom, hogy bűn volna a szlovák nemzetben - amely a nemzeti függetlenség és önállóság friss mámorában, meglehet, még mindig Meciart tekinti a legjobb vezetőnek - az elszigeteltség, az „egyedül vagyunk” érzését fokozni. Ez nélkülünk is megtörténik. Magyarországnak - a csehekkel és a lengyelekkel - olyan mechanizmusokon kell dolgoznia, amelyek - Meciaréktól függetlenül - a szlovák nemzet Európa integrálódott feléhez való tartozását tartják ébren. A szlovákoknak azt is tudniuk kell, hogy nem lehet egyfelől Európához tartozni, másfelől pedig olyan társaságot kormányon tartani, mint amilyen a pozsonyi koalíció. Ne legyen minden országra igaz, hogy olyan kormánya van, amilyet megérdemel. Higgyék a szlovákok azt, hogy ők mást érdemelnek. Ne legyen kilátástalan az élet„az ajtón kívülre” szorítottak számára. Vonal alatt Gordiuszi csomó? Szűcs Béla ________ Sz lovákia önállósulásának ötödik évfordulóján méhkashoz hasonlít a politikai élet az országban. Úgy tűnik, egy gordiuszi csomó bogozódott ösz- sze, melyet a politikusok tovább gubancolnak. A hazugságok mindennapos kellékei a vitáknak, a vádaskodások már megszokottak. A számos országos probléma között a legtöbb szó Szlovákia integrációjáról és a közelgő választásokról esik. A két probléma szorosan összefügg. Mindenki tudja, hogy a NATO-tárgyalások első köréből kimaradtunk, de a második körre váró országok között sem említettek bennünket. A szlovák politikai életben ma erről folynak a legélesebb viták. A kormány, amelynek programjában szerepel a belépés, és amely magabiztos várományosa volt a tagságnak, most úgy tesz, mint a bukott diák, aki azzal biztatja a szüleit, „nem baj, a következő évben legalább jól megtanulok mindent”. Miniszterelnökünk azt mondja, nem zártak ki bennünket, csupán két (vagy ki tudja hány) év haladékot kaptunk a felkészülésre. Hogy kimaradásunkért kizárólag a kormány a felelős, azt nem ismerik el, s a miniszterelnök az ellenzékre, a köz- társasági elnökre hárít minden felelősséget, akik úgymond Szlovákia rossz hírét keltették a világban. A miniszterelnök újabban azon spekulál, hogy neves külföldi ügynökségeket fogad fel, amelyek majd jó hírét keltik az országnak. Meciar ráadásul arra készül, megkéri más országok miniszterelnökeit, hogy támogassák Szlovákia belépését. Pedig elég lett volna komolyan venni a nyugati figyelmeztetéseket. Még az ellenzékre sem lett volna szükség, mivel a kormánykoalíció parlamenti többsége frappánsan megoldhatta volna a problémákat. Bigott makacssága azonban nem engedte, hogy a józan észre hallgasson. így aztán leshetjük, mikor kerül ránk a sor, ha ugyan az uralkodó párt egyáltalán akarja a NATO- tagságot. Hiszen a miniszterelnök arról regél, milyen jól megvannak a semleges országok a NATO nélkül is. Úgy látszik, Meéiar nem akar szabadulni egykori ideáljától, a híd szerepét betöltő Szlovákia víziójától. Szlovákia másik nagy kudarca, hogy all ország közül az első körben az Európai Unióba kiszemelt hat ország között sem szerepel. A kormány itt is optimistaként viselkedik, és azt állítja, hogy amit évek alatt elmulasztott, azt decemberig behozza. Gazdasági eredményeink alapján nem lett volna probléma, ha teljesítjük a politikai követelményeket. De a meciarizmus itt sem tagadta meg önmagát. Sőt a kormányfő a tévében igyekezett csökkenteni az EU jelentőségét, amikor kijelentette, hogy egyelőre úgysem várhatunk gazdasági segítséget tőle, előbb nekünk kellene hozzájárulást fizetni. A cáfolat ismeretes: a belépésre kiszemelt hat ország 2000-2006 között akkora támogatáshoz jut az EU-tól, mint amekkora Szlovákia jövő évi költség- vetésének a tízszerese. A kudarcokból összeállt gordiuszi csomót az ellenzéki politikusok a választásokkal szeretnék kettévágni. A közvéleménykutatások szerint jelenleg a társadalomnak körülbelül egy- harmada támogatja a kormánykoalíciót, jó egyharmada az ellenzéket és a harmadik közel egyharmad részhez azok tartoznak, akik még nem tudják, kiket választanak, vagy nem mennek el szavazni. A felmérések szerint az ellenzék számszerűleg feltétlenül többséget szerezne. A választások fő problémája, hogy mikor lesznek, és a kormánykoalíció milyen rafinált választási törvényt agyai ki. Parlamenti többsége révén jóformán mindenről dönthet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Meciar pártja szinte korlátlan anyagi forrásokkal rendelkezik a választási propagandára (privatizáció), sok emberben kétségek merülnek fel, sikerül-e kettévágni a gordiuszi csomót?
