Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-23 / 30. szám
Sport 1997. július 23. Ingyenbusszal utaznak, de a saját pénzükből készíttetik a sálakat a bajnok szurkolói A bajnokcsapat leghűségesebb szurkolói Nadabulal András felvétele A hidaskürti Vargáék sikertörténete Felejthető finn fejezet Ifj. Gazdag József „A mai nap nagy ünnepünk, a VSS játszik nekünk!” - hangzik fel gyakran még manapság is a rigmus, dacolva az idővel, jóllehet a VSS-t néhány éve az 1. FC Kosice név váltotta fel. A figyelem középpontjában álló focicsapat mellett azonban megtaLegjobb viszonyban a prágai Sparta szurkolóival vannak, ellenségeik a Slovan- és a Presov-drukkerek. lálható egy csoport szurkoló, amelyik mindenhová elkíséri kedvenceit, és nem tágít a sárga-kék színektől. Nincsenek annyian, mint a nagyszombati Spartak hívei, de szerintük nem ez a fontos: legfőbb erényük a hűség. A bajnokságot nyert kassai „tigrisek” szurkolótáborának két vezetőjét, Takács „Dinci” Dénest és Szabó Árpádot arra kértük, vezessék be az olvasót a fan club világába.- A minisztériumban egy éve jegyezték be a klubunkat, tehát hivatalosan azóta létezünk. Természetesen, voltak kezdetleges elődei a VSS, a Jednota, vagy az Unimex VSS idejében is. Hozzá kell tennem, senki se gondoljon itt rögtön egy nyugat-európai szintű fan clubra, hiszen mi munka után csináljuk mindezt, szabadidőnk és családunk rovására - avat be szurkolói hétköznapjaikba a 26 éves Takács Dinci. Majd hozzáteszi: - Mindenesetre igyekszünk ezt a szervezetet a tőlünk telhető legmagasabb szinten működtetni. Szabó Árpád szerint a fan club és az 1. FC vezetősége közti viszony végeredményben jónak mondható. - Nemcsak Szlovákiában, de még a környező oszágokban sem tapasztalhatunk olyan juttatásokat, amilyeneket mi kapunk az 1. FC-től, és itt elsősorban a díjmentes autóbusz-használatra gondolok. A teljes képhez viszont hozzátartozik az is, hogy elégedetlenek vagyunk az egyesület magatartásával a szuvenírek, elsősorban a sálak és a mezek előállítása terén. Úgy gondolom, ilyen szempontból jócskán le vagyunk maradva a sztárcsapatok mögött. Továbbá elkeserít bennünket az a tény is, hogy a csapat narancssárga-sárga-kék színkombináció helyett a szponzor, vagyis a Kelet-szlovákiai Vasmű színeiben, narancssárga-feketében játssza le mérkőzéseinek döntő többségét, ami szerintem Európában sehol sem fordul elő. Ki látott már nem zöld-fehér Ferencvárost, vagy nem piros-fekete AC Milant?! - kérdezi jogosnak tűnő elégedetlenséggel Árpád. Aztán más témával folytatja: - Az embereknek általában téves elképzeléseik vannak a zászlóvivő szurkolótáborokról. A fan clubok fogalma valahol ösztönösen a vandalizmussal, huliganizmussal párosul, holott mi is elítéljük a rendbontásokat.- Hogy mely szurkolótáborokkal mondható barátságosnak a viszonyunk? - ismétli kérdésemet Dinci. - Egyértelműen a prágai Spartáéval. Hazai viszonylatban pedig az FC Nitra szimpatizánsait tenném az első helyre. Jól kijövünk a nagy- szombatiakkal is, csakúgy, mint a Diósgyőr híveivel, akik februárban a nyitraiakkal és a prágaiakkal részt vettek a fan clubok nálunk rendezett teremlabdarúgó-tomáján. Ellenségeink is vannak, így a pozsonyi Slovan és a szomszédvár, Presov szurkolói. Legújabban a Slovan- szimpatizáns rimaszombati szurkolókkal sem egyezik a véleményünk. Mindketten egybehangzóan állítják, eddigi legszebb élményük az isztambuli és a glas- gow-i túra volt.- Annak idején, amikor az 1. FC a KEK-ben indult, az egyesület jóvoltából öten elkísérhettük a csapatot a török Besiktas elleni A minisztériumban egy éve jegyezték be a fan clubot. mérkőzésre - emlékszik vissza Árpád. - Ott az emberek már kora reggeltől a stadion előtt gyülekeznek, s mire elkezdődik a meccs, a pálya körül görögtüzek égnek, a nézők ünnepük a futballt. T avaly viszont már egy au- tóbusznyian, negyvenen voltunk Glasgow-ban. Kedden játszották a meccset, mi szombaton indultunk Kassáról... Mások nyárra tartogatják az évi szabadságukat, a mi esetünkben az év közbeni szerdai kupa- és idegenbeli bajnoki találkozókra megy el a húsz nap. Mostanság talán a legsúlyosabb gondja a kassai focinak a kevés néző.- Nálunk hiányzik az, ami például a Fradinál is megtalálható, hogy az embereknek az életüket jelentse a futball, hogy éljenek- haljanak a csapatukért, de legfőképpen a klub iránti tisztelet hiányzik. Reméljük, hogy a Bajnokok Ligájával változni fog a helyzet. Már most tervezzük a külföldi utakat, pontosan jegyezzük, mikor ki utazik idegenbeli mécsesekre. Megpróbáljuk kiszűrni a randalírozókat. Munkát szervezünk magunknak, saját pénzünkből sálakat veszünk, készíttetünk... - sorolja Árpi.- Összegezve elmondható, sehol e térségben nincsenek ilyen jó feltételek a fan club működéséhez. Míg mi ingyenbusszal utaztunk Skóciába, addig a Sparta hívei stoppal voltak kénytelenek megtenni az utat Belfastba. Nálunk kevesen értékelik ezt. Pedig bárki tagja lehet a fan clubunknak, aki befizeti a tagsági illetéket - magyarázza Dinci.- Talán jövőre változik a helyzet, a két-háromszáz fős táborunk megsokszorozódik - remélik a vezetők, és jókedvűen hozzátszik: - Hiszen bajnokcsapatot biztatunk majd! D. Tok Ernő _______________ Ritka az olyan sportág, amelyikben aztán tényleg millimétereken múlhat a dicsőség, a középszerűség, a kudarc. A trappban, avagy az agyagga- lamb-lövészetben egyetlenegytalálat dönti el: a világ legjobbja vagy-e, avagy csupán az abszolút menők árnyékában tülekedő. A hidaskürti Varga Béla már jó pár éve ott tülekedik az igazi nagymenők árnyékában. A L25-ös, világrekordot jelentő telitalálat eddig öt vetélytársának sikerült. Neki ez idáig „csak” 124, s ezzel a világrangüsta nyolcadik-tizedik helyén tanyázik. Fia, a 21 éves Erik, aki negyedmagával társbérletben junior világrekorder (122 találattal), s az 1994-es fagnanói junior világbajnokságról aranyérmet őriz a vitrinében, már profi, a belügyminisztérium alkalmazottja. Az apa eddigi legjobb eredménye az 1993-as barcelonai vb ötödik helye, de a kontinensviadalokon és a világbajnokságokon rendre a mezőny első harmadában végzett. Erik legutóbb Finnországban már a papához öregedett, és bizony meg kellett fizetnie a tanulópénzt, élete első felnőtt Európa-bajnokságán ugyanis csak a 47. lett (apja a 32. helyet érte el). Persze, ha Erik a régi puskájával edzhetett volna.... „Sajnos, a válogatott egy új csudapuskával gyakoroltatott, s mindössze négy nappal a verseny előtt váltottam vissza a régi puskámra. Ha végig a jó öreg fegyveremmel készülhettem volna, akkor valahol a huszadik hely körül végzek.” Meg aztán az eső és a szél sem igazán kedvezett, bosszankodik utólagosan az apa, de azért hozzáteszi: a novemberi, Peruban sorra kerülő világbajnokságon remélhetőleg legyőzheti majd a fia. A fő cél persze Sydney, hiszen az olimpiákra mindenki magának lövi meg a részvételt biztosító Világkupa-pontokat, márpedig csak a legjobb 32 mehet a 2000. évi ötkarikás játékokra. A papa megsúgja: Eriknek a pontjai alapján már Atlantában is indulnia kellett volna, de inkább kivittek egy kísérőt az ő kárára... Mindenesetre a papírforma alapján a novemberi perui világbajnokságon mindenképpen két Vargáért is izgulhatnak majd a hidas- kürtiek. Erik a régi puskájával készül, azzal, amelyikkel három évvel ezelőtt „összelőtte” a junioraranyát. Csak az olaszok, az ausztrálok és az amerikaiak ne indulnának, kesereg az apa, merthogy ez a három nemzet annyira más kategória, hogy külön telefonkönyvet adhatnának ki a profi sportlövők jegyzékeként, annyival a világ előtt járnak. Azért volt nagy hőstett 1994- ben Erik aranya, mert éppen Itália földjén szerezte. Az olaszoknak érthetően nagyon a bögyükben van azóta. Ez azonban Eriket csak hecceli, ahogyan a balul elsült legutóbbi finnországi Eb is. Az apa pedig, ha már belefárad, nyugodtan „leteheti a lantot”, mert ha a balszerencse sorscsapásaként netán nem is bővülne a Vargaduó életregénye Peruval és Sydneyvel, eddigi pályafutásuk is már bőven sikertörténet. Erik újra a régi fegyverével céloz Archív-felvétel Sportolóktól hallottuk Venclovsky és a győzelmi vágy Frantisek Venclovsky, aki első csehszlovákként úszta át a La Manche-csatornát, tavaly őszszel hatvannégy éves korában meghalt. Örök versenyzési kedvéről egykori ökölvívó barátja, RastislavOsicka mesélt: „Többször eljött utánam a Duklába, és azt mondta: „Oso, gyere, megyünk marhaságokat csinálni.” Ivással kezdtük- fél liter vodkát háromszorra engedtünk le a torkunkon. Az első szám után egy egyre álltunk. Aztán a fájdalom legyőzése következett. Vastag tűvel mindegyikünk maga szúrta át a saját tenyerét. A tűket szertartásosan fertőtlenítettük, közben bokszolok gyülekeztek kö- rénk, hecceitek bennünket. Frantisek elemében volt, megtorpanás nélkül átdöfte a kezét. Jómagam féltem, mi történik, ha rokkanttá válók, az öklöző- nek azért szüksége van a kezére. Végül mégis megcsináltam. Harmadik versenyünk volt a leghihetetlenebb: ki tudja többször a fülénél fogva elrántani a másik fejét a faltól. Tizenöt kísérletből talán nyolcszor sikerült neki. Aztán szerepet cseréltünk, de Frantának zsíros volt a fülcimpája, folyton kicsúszott a kezemből, így esélyem sem maradt. Beleegyezett abba, hogy azzal szórhatom be, amivel csak akarom. Edénytisztító port hintettem a fejére meg a fülére, s ez már segített. Elrántottam a fejét a faltól, de erre valahogy egyikünk sem számított, ő rám esett, és ahogy mindketten repültünk, eldöntöttük a masz- százsterem nagy kályháját. Leestek a csövek, mindent korom borított el. Sikeres kísérletem végül nem befolyásolta a végeredményt: kikaptam kettő háromra. Másnap Frantisek be- fáslizott füllel érkezett munkába, állítólag beszakítottam a fülcimpáját.” Beckernek már hosszú a kéthetes torna Boris Becker német teniszcsillag wimbledoni kiesése után váratlanul bejelentette, hogy többször nem indul Grand Slam-tomán: „Úgy érzem, jókor döntöttem arról, hogy többször nem játszom Wimbledonban. Egyszerűen érzem: nincs meg bennem minden ahhoz, hogy Grand Slam-tomát nyerjek. Nem akarok a világ- ranglista hatvanadik verseny- zőjeként jönni ide, és arra kérni a szervezőket, tegyenek könnyű ágra, hogy túljussak néhány fordulón. Ez nem az én stílusom. Azért járok a tornákra, hogy megnyerjem őket. És a Grand Slam-mérkőzés- sorozatok már meghaladják a lehetőségeimet. Örömteli döntést hoztam. Szabadnak érzem Becker elbúcsúzott a nagy tornák- magam. Az elmúlt tizennégy tói CTK-felvétel év nagyon megerőltető volt, s annak örülök, hogy aránylag egészségben éltem át.” Coulthard gyermekkorában nem álmodozott David Coulthard skót Forma-l-es pilóta arról nyilatkozott, hogy gyermekkorában miről álmodozott: „Az igazat megvallva, sohasem szoktam álmodozni. Még kisfiú koromban sem. Tudtam, ha valamit el akarok érni, magamon kell dolgoznom, és nem álmodozni. Mindig szívesen haladtam lépésről lépésre. Arra nem is gondoltam, hogy egyszer Forma-l-es pilóta leszek.” A klubhűség zászlóvivői
