Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-07-23 / 30. szám

2 1997. július 23. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Nyilatkozatok... Fekete Marian _________ Tö bb tucat vízbefúltról, ren­geteg eltűntről, egyik napról a másikra koldusbotra jutott, fedél nélkül maradt csalá­dokról, elmosott családi há­zakról, Csehország egyhar- madát sújtó árvízkárokról szóltak a hírek akkor, ami­kor a Markíza riporterei az utca embereit kérdezték, ad­tak-e valamilyen támogatást az árvízkárosultaknak. A megkérdezettek - egy ember kivételével - elmondták, a támogatást átutalták vagy el fogják küldeni. A kivétel egy ötven-hatvan éves, nemzeti érzelmeit tüntetőén a póló­ján viselő hazafi volt. A kér­désre nem válaszolva mond­ta el, hogy a cseheket most maga a Jóisten és Szlovákia védőszentje, a hétfájdalmú Szűz Mária büntette meg. Rászolgáltak, mert bántották a szlovákokat, és az arany­kincset (többek közt a gáz­kamrákba deportált zsidók­tól elrabolt aranyról van szó) sem adták vissza. Ez az em­ber (?) mellén a szlovák nemzetállam címerével így válaszol arra, hajlandó-e se­gíteni a bajbajutottakat. Ta­lán még örül is, hogy Cseh­országot katasztrófa sújtot­ta. Volt kitől tanulnia. A kormánykoalíció pártjai és szócsöveik néhány héttel ez­előtt még fölöttébb örvend­tek annak, hogy Csehország­ban gazdasági és politikai problémák merültek fel, hogy megingott a cseh koro­na... Jó, eddig még csak an­nak örültek, hogy a csehek tönkremennek. Azon vidul- ni, isteni igazságszolgálta­tásnak tekinteni, hogy sokan megfulladtak, eltűntek, eset­leg a károkat látva öngyil­kosok lettek, valahol mégis­csak istenkáromlás. Ezen pe­dig mit sem változtat Meciar mozgalmának a riport meg­jelenésének napján kiadott, egy másféle hozzáállást tükröző nyilatkozata. Ennek a nyilatkozatnak sincs több értéke, mint Meciar 1990. évi, maticás nyelvtörvény el­leni kiállásának. Még ma is érvényes az, amit akkoriban mondott nekem egy falusi bácsi: Meciar csak belepisilt abba a tűzbe, amit gyújtott. Vendégkommentá r Lányok a nyárban Bodnár Gyula _________ Kicsi s zoknya libben, simogat lágyan hosszú combokat. Ká­romkodni lenne kedvem, hogy az utat kell néznem. Melyről aztán persze beúszik a szélvédőre ez is, az is, az egész gyomos élet, míg fel nem tűnnek ismét hosszú combok kicsi szoknyák ha­rangjai alatt, rejtelmes tájak­ra terelvén a férfi figyelmét. Pláne ilyenkor, nyáron, mi­dőn áttetszők a nők. Ó, igen, Attila, akkor is - mint írtad -, mikor az utcán átmegy a kedves, mikor gyöngéden a járdára lép, és folytatja útját, szépen, derűsen, miközben karcsú szél hajlik utána hú­sén. Eszembe jut buszsofő­rünk is, aki sok esztendőn keresztül az egyik városon áthaladva mindig megje­gyezte, ez a szép lányok vá­rosa, itt csak harminccal sza­bad hajtanunk. Azokból a lá­nyokból mára minden bi­zonnyal édesanyák lettek, még ba nem is úgy alakult az életük, ahogyan azt annak idején könnyű ruháikban, fe­szülő farmerjeikben elkép­zelték. Lám, ezzel már félre is tettem magamban a férfit, akit emberként, toliforgató­ként azért az ugyancsak iz­gatja, mi lesz a mai lányok sorsa ebben az országban. If­jú anyákként vajon nem vár- e rájuk is hosszú távú kölcsö­nökkel megnyomorított .jó­lét”, miként szüleikre anno dacumál. És lehetnek-e majd igazán nők, feleségek, édes­anyák, vagy fájdalmas szívű asszonyok válnak belőlük is, akik rövid idő alatt nemcsak a ma megcsodált alakjukat veszítik el, hanem az egész­ségük is veszélybe kerül, és bőven elég lesz egy gyerek vagy egy sem, és csak álmod­nak egy boldogabb életről? A szépségről és a jövőről lenne szó végül is. Ha lenne. A szerző újságíró, a nagymegyeri Studio Plus Tv munkatársa Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Koáická 1,813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Az ajtóbecsapódás visszhangjai Ki baltázta el? Gágyor Alíz______________ Keserű szájízzel fogadták ellen­zéki és kormánypárti sorokban egyaránt a madridi döntést. Pedig előre lehetett tudni, hogy Szlovákia kimarad a NATO-hoz az első csoportban csatla­kozható országok so­rából. Azzal azonban kevesen számoltak, hogy a NATO-hatá- rozat Szlovákiát - Szlovéniával és Ro­mániával ellentétben - a később felvehető országok között sem említi. Mintha nem is létezne Közép­kelet Európa térképén. Ez pedig alaposan sértheti a kormány­párti politikusok önérzetét. Nyi­latkozataikban - szokásukhoz híven - az ellenzéket, a sajtót meg a Nyugatot okolják a vere­ségért. A madridi döntéssel csupán a munkáspártiak és a nemzetiek elége­dettek. Mintha nem tudnák, hogy a ki­maradásnak gazda­sági és politikai kö­vetkezményei is lesznek, amit a la­kosság is pénztárcá­ján megérez. De va­jon felkészült-e Vla­dimír Meciar és kormánya arra, hogy hasonló elutasításban részesül Szlovákia az EU-ba való jelentkezést ille­tően is? Nem történt © semmi különös O Tragikus következmé­nyei lesznek NATO? Unió? Ugyan, János szomszéd! Fő, hogy megint láttattuk ma­gunkat! Jozef Prokes, a Szlovák Nemze­ti Párt tiszteletbeli elnöke: a Nem kommentálom a mad- ” ridi döntést. Ami az EU- felvételt illeti, sem az EU, sem a NATO nem szereti a valóban szuverén országokat. Imrich Andrejcák (DSZM) volt védelmi miniszter: Q Bár a döntés várható volt, mégis csalódott vagyok. A nyugati országok ismét bizonyí­tották, hogy nem ismerik a va­lós szlovákiai helyzetet, s nem értékelik azt pontosan. A tör­téntekből okulnunk kell, és a jö­vőben határozottabban, ráme­nősebben kell bemutatni ma­gunkat, hogy valós kép alakul­— jón ki rólunk. A DSZM töreke­dett a felvételére, az ellenzék pedig arra, hogy a csatlakozásra Meciar miniszterelnöksége ide­jén semmiképp se kerüljön sor. Most azon kell elgondolkod­nunk, miként érhető el, hogy az ellenzék ne tegyen keresztbe Szlovákiának. De ha igaz, amit az ellenzék állít, hogy mindent megtettek Szlovákia felvételé­ért, akkor az ellenzék is ugyan­olyan tehetetlen, mint amilye­nek mi vagyunk. Mert Madrid eredménye egy nagy nulla. Bauer Edit, az Együttélés parla­menti képviselője: A Drámainak tartom a madri- ^ di döntést, annak ellenére, hogy az eredmény előre sejthe­tő volt. A madridi döntés sors­döntő volt Szlovákia jövője szempontjából. Nemcsak arról van szó, hogy az EU és a NATO felvételi kritériumai annyira azonosak, hogy szinte előre bo­rítékolható: ha valamilyen cso­da nem történik, akkor az EU- csatlakozás is elúszott. Ez nem csupán gazdasági problémákat okoz Szlovákiának, hanem azt is, hogy az ország elszigetelő­dik. Meglehetősen korlátozódik a szlovákiai állampolgárok sza­bad mozgása Európában, Szlo­vákia elveszíti európaisága ré­szét. A kimaradásnak belátha­tatlan következményei lesznek. Augustín Marián Húska parlamenti alelnök (DSZM): A Célkitűzéseink a madridi v döntés ellenére nem változ­nak. Ugyanolyan biztonsági rendszerben akarunk élni, mint szomszédaink, s ezért törekedni fogunk a NATO-ba való felvétel­re. Többször kifejtettem: beteg elképzelésnek tartom azt az el­méletet, hogy Európa és az EU ementáli sajt lesz, amelyben egyes országok jelentik a sajtot, a többi ország pedig a sajtbubo­rékot. Nem vagyok meggyőződ­ve arról, hogy Európa a többi földrész egyenrangú kontinen­tális partnere lehet, ha kizárási alapon működik. Európa más mércével méri Szlovákiát és más mércével a többi európai országot. Meg vagyunk győződ­ve arról, hogy Európa ezt a módszert tovább nem alkalmaz­hatja. A többi országnak is telje­sítenie kell a felvétel politikai feltételeit, s nemcsak Szlovákiá­tól kell azt megkövetelni. Leszö­gezhetem, hogy nálunk a de­mokrácia kritériumai legalább olyan szinten vannak, mint ott, ahol ezt nem bírálják. Frantisek Sebej, a Demokrata Párt külügyi szakértője: A Tragédiának tartom, hogy Szlovákia sorsa olyan osto­ba és tudatlan emberek kezé­ben van, akik nem látnak to­vább az orruknál. Meciar állítá­sa, hogy Szlovákiát más mércé­vel mérik, mint Magyarorszá­got, Csehországot és Lengyelor­szágot, csak bugyuta kifogás. Arra az iskolakerülőre emlékez­tet, aki el akarja hitetni mások­kal, hogy a tanár „ül rajta”. Ez a magatartás előrevetíti, miként fogja majd a kormány magya­rázni a bizonyítványát, ha az EU-tól is elutasító választ ka­punk. Ahogy Meciar Madrid­ban a saját kudarcát fogadta, sejteti, hogy a Meciar-kormány jói burkolt és eltitkolt program­ja Szlovákia euroatlanti integ­rációjának a megakadályozása volt. Olvasói levél Felemás helyzet Helytállásból nem jeleskedtünk a tanév végi bizonyítványosz­tásnál. Felemásra sikeredett az egynyelvű bizonyítványok elle­ni tiltakozásunk. Iskoláink többségében szlovák nyelvű bi­zonyítványokat kaptak a diá­kok. Kétnyelvű bizonyítványok kiosztására általában csak ott került sor, ahol ezt a szülők egyértelmű állásfoglalásukkal szinte kikényszerítették. Saj­nos, az ilyen iskolák voltak ki­sebb számban. A szülőket nem illethetjük szemrehányással. Kevésbé jól vizsgáztak az igaz­gatók és pedagóguskollektívák, akik csak elenyésző számban merték önszántukból vállalni a kétnyelvű bizonyítványokat. Is­mét elszalasztották az egységes fellépést, ami ellen még ez a hatalom sem mert volna általá­nos leváltással visszavágni. 1921 óta első ízben szlovák nyelvű bizonyítványt adott ma­gyar iskola magyar diák kezé­be. Helytállásról nemigen be­szélhetünk. Ezzel kapcsolatban van még egy észrevételem. A Magyar Koalíció pártjai a célok kitűzésében meg tudnak egyez­ni, ám a közös eszközök meg­választásában már aligha. Min­den párt igyekszik a saját mal­mára hajtani a vizet. így volt ez a kétnyelvű bizonyítványokért - mint egységes célért - kifej­tett tevékenységük során is. Egységes véleményt fogalmaz­tak meg a célt illetően, az el­éréséhez igénybe vett eszkö­zökben viszont tapinthatóak voltak a különbségek. Minden­ki igyekezett figyelemfelkeltő, hatásosnak tűnő, de valójában inkább felszínes, látványos, mintsem eredménnyel kecseg­tető gesztusok megtételére, a saját népszerűségének fokozá­sára. Tették ezt kizárólag egyé­ni vagy pártérdekből, hiszen egyetlen esetben sem utaltak arra, hogy a koalíció képvisele­tében járnak el. Az elvi megál­lapodáson túl közös - három­párti - gyakorlati kezdeménye­zésről nincs tudomásom. Pedig valamennyien tudják, hogy az ilyen akciók nem vezetnek eredményhez. Sokkal inkább a szlovákiai magyar közösség el­lenállását kellett volna egysé­ges fellépéssel megszervezni. Utoljára, de nem utolsósorban említem, hogy arra is ügyel­nünk kell, nehogy a bizonyít­ványügy elterelje figyelmünket az iskoláinkra leselkedő - ese­tenként az egynyelvű bizonyít­ványoknál sokkal súlyosabb, anyanyelvű oktatásunkat lété­ben veszélyeztető - többi ve­szélyről. Iskoláink elsorvasztá­sára a kormányzat egy komp­lex intézkedéssorozatot dolgo­zott ki. E folyamatot nekünk is összefüggéseiben kell látnunk. A bizonyítványok ügye szimbo­likus jelentőséggel bír szá­munkra, hiszen 1921-től a két­nyelvű bizonyítvány mintegy jelképévé vált a magyar nyelvű oktatásnak. Ugyanakkor nem következhet be, hogy a bizo­nyítványügyet elterelő csal­étekként használhassa elle­nünk a hatalom. Figyelemmel kell követnünk az oktatáspoli­tikai eseményeket, hogy sem­milyen ellenünk irányuló hát­rányos megkülönböztetés ne érjen minket felkészületlenül. Együd László Feled

Next

/
Oldalképek
Tartalom