Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-23 / 30. szám
2 1997. július 23. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Nyilatkozatok... Fekete Marian _________ Tö bb tucat vízbefúltról, rengeteg eltűntről, egyik napról a másikra koldusbotra jutott, fedél nélkül maradt családokról, elmosott családi házakról, Csehország egyhar- madát sújtó árvízkárokról szóltak a hírek akkor, amikor a Markíza riporterei az utca embereit kérdezték, adtak-e valamilyen támogatást az árvízkárosultaknak. A megkérdezettek - egy ember kivételével - elmondták, a támogatást átutalták vagy el fogják küldeni. A kivétel egy ötven-hatvan éves, nemzeti érzelmeit tüntetőén a pólóján viselő hazafi volt. A kérdésre nem válaszolva mondta el, hogy a cseheket most maga a Jóisten és Szlovákia védőszentje, a hétfájdalmú Szűz Mária büntette meg. Rászolgáltak, mert bántották a szlovákokat, és az aranykincset (többek közt a gázkamrákba deportált zsidóktól elrabolt aranyról van szó) sem adták vissza. Ez az ember (?) mellén a szlovák nemzetállam címerével így válaszol arra, hajlandó-e segíteni a bajbajutottakat. Talán még örül is, hogy Csehországot katasztrófa sújtotta. Volt kitől tanulnia. A kormánykoalíció pártjai és szócsöveik néhány héttel ezelőtt még fölöttébb örvendtek annak, hogy Csehországban gazdasági és politikai problémák merültek fel, hogy megingott a cseh korona... Jó, eddig még csak annak örültek, hogy a csehek tönkremennek. Azon vidul- ni, isteni igazságszolgáltatásnak tekinteni, hogy sokan megfulladtak, eltűntek, esetleg a károkat látva öngyilkosok lettek, valahol mégiscsak istenkáromlás. Ezen pedig mit sem változtat Meciar mozgalmának a riport megjelenésének napján kiadott, egy másféle hozzáállást tükröző nyilatkozata. Ennek a nyilatkozatnak sincs több értéke, mint Meciar 1990. évi, maticás nyelvtörvény elleni kiállásának. Még ma is érvényes az, amit akkoriban mondott nekem egy falusi bácsi: Meciar csak belepisilt abba a tűzbe, amit gyújtott. Vendégkommentá r Lányok a nyárban Bodnár Gyula _________ Kicsi s zoknya libben, simogat lágyan hosszú combokat. Káromkodni lenne kedvem, hogy az utat kell néznem. Melyről aztán persze beúszik a szélvédőre ez is, az is, az egész gyomos élet, míg fel nem tűnnek ismét hosszú combok kicsi szoknyák harangjai alatt, rejtelmes tájakra terelvén a férfi figyelmét. Pláne ilyenkor, nyáron, midőn áttetszők a nők. Ó, igen, Attila, akkor is - mint írtad -, mikor az utcán átmegy a kedves, mikor gyöngéden a járdára lép, és folytatja útját, szépen, derűsen, miközben karcsú szél hajlik utána húsén. Eszembe jut buszsofőrünk is, aki sok esztendőn keresztül az egyik városon áthaladva mindig megjegyezte, ez a szép lányok városa, itt csak harminccal szabad hajtanunk. Azokból a lányokból mára minden bizonnyal édesanyák lettek, még ba nem is úgy alakult az életük, ahogyan azt annak idején könnyű ruháikban, feszülő farmerjeikben elképzelték. Lám, ezzel már félre is tettem magamban a férfit, akit emberként, toliforgatóként azért az ugyancsak izgatja, mi lesz a mai lányok sorsa ebben az országban. Ifjú anyákként vajon nem vár- e rájuk is hosszú távú kölcsönökkel megnyomorított .jólét”, miként szüleikre anno dacumál. És lehetnek-e majd igazán nők, feleségek, édesanyák, vagy fájdalmas szívű asszonyok válnak belőlük is, akik rövid idő alatt nemcsak a ma megcsodált alakjukat veszítik el, hanem az egészségük is veszélybe kerül, és bőven elég lesz egy gyerek vagy egy sem, és csak álmodnak egy boldogabb életről? A szépségről és a jövőről lenne szó végül is. Ha lenne. A szerző újságíró, a nagymegyeri Studio Plus Tv munkatársa Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Koáická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Az ajtóbecsapódás visszhangjai Ki baltázta el? Gágyor Alíz______________ Keserű szájízzel fogadták ellenzéki és kormánypárti sorokban egyaránt a madridi döntést. Pedig előre lehetett tudni, hogy Szlovákia kimarad a NATO-hoz az első csoportban csatlakozható országok sorából. Azzal azonban kevesen számoltak, hogy a NATO-hatá- rozat Szlovákiát - Szlovéniával és Romániával ellentétben - a később felvehető országok között sem említi. Mintha nem is létezne Középkelet Európa térképén. Ez pedig alaposan sértheti a kormánypárti politikusok önérzetét. Nyilatkozataikban - szokásukhoz híven - az ellenzéket, a sajtót meg a Nyugatot okolják a vereségért. A madridi döntéssel csupán a munkáspártiak és a nemzetiek elégedettek. Mintha nem tudnák, hogy a kimaradásnak gazdasági és politikai következményei is lesznek, amit a lakosság is pénztárcáján megérez. De vajon felkészült-e Vladimír Meciar és kormánya arra, hogy hasonló elutasításban részesül Szlovákia az EU-ba való jelentkezést illetően is? Nem történt © semmi különös O Tragikus következményei lesznek NATO? Unió? Ugyan, János szomszéd! Fő, hogy megint láttattuk magunkat! Jozef Prokes, a Szlovák Nemzeti Párt tiszteletbeli elnöke: a Nem kommentálom a mad- ” ridi döntést. Ami az EU- felvételt illeti, sem az EU, sem a NATO nem szereti a valóban szuverén országokat. Imrich Andrejcák (DSZM) volt védelmi miniszter: Q Bár a döntés várható volt, mégis csalódott vagyok. A nyugati országok ismét bizonyították, hogy nem ismerik a valós szlovákiai helyzetet, s nem értékelik azt pontosan. A történtekből okulnunk kell, és a jövőben határozottabban, rámenősebben kell bemutatni magunkat, hogy valós kép alakul— jón ki rólunk. A DSZM törekedett a felvételére, az ellenzék pedig arra, hogy a csatlakozásra Meciar miniszterelnöksége idején semmiképp se kerüljön sor. Most azon kell elgondolkodnunk, miként érhető el, hogy az ellenzék ne tegyen keresztbe Szlovákiának. De ha igaz, amit az ellenzék állít, hogy mindent megtettek Szlovákia felvételéért, akkor az ellenzék is ugyanolyan tehetetlen, mint amilyenek mi vagyunk. Mert Madrid eredménye egy nagy nulla. Bauer Edit, az Együttélés parlamenti képviselője: A Drámainak tartom a madri- ^ di döntést, annak ellenére, hogy az eredmény előre sejthető volt. A madridi döntés sorsdöntő volt Szlovákia jövője szempontjából. Nemcsak arról van szó, hogy az EU és a NATO felvételi kritériumai annyira azonosak, hogy szinte előre borítékolható: ha valamilyen csoda nem történik, akkor az EU- csatlakozás is elúszott. Ez nem csupán gazdasági problémákat okoz Szlovákiának, hanem azt is, hogy az ország elszigetelődik. Meglehetősen korlátozódik a szlovákiai állampolgárok szabad mozgása Európában, Szlovákia elveszíti európaisága részét. A kimaradásnak beláthatatlan következményei lesznek. Augustín Marián Húska parlamenti alelnök (DSZM): A Célkitűzéseink a madridi v döntés ellenére nem változnak. Ugyanolyan biztonsági rendszerben akarunk élni, mint szomszédaink, s ezért törekedni fogunk a NATO-ba való felvételre. Többször kifejtettem: beteg elképzelésnek tartom azt az elméletet, hogy Európa és az EU ementáli sajt lesz, amelyben egyes országok jelentik a sajtot, a többi ország pedig a sajtbuborékot. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy Európa a többi földrész egyenrangú kontinentális partnere lehet, ha kizárási alapon működik. Európa más mércével méri Szlovákiát és más mércével a többi európai országot. Meg vagyunk győződve arról, hogy Európa ezt a módszert tovább nem alkalmazhatja. A többi országnak is teljesítenie kell a felvétel politikai feltételeit, s nemcsak Szlovákiától kell azt megkövetelni. Leszögezhetem, hogy nálunk a demokrácia kritériumai legalább olyan szinten vannak, mint ott, ahol ezt nem bírálják. Frantisek Sebej, a Demokrata Párt külügyi szakértője: A Tragédiának tartom, hogy Szlovákia sorsa olyan ostoba és tudatlan emberek kezében van, akik nem látnak tovább az orruknál. Meciar állítása, hogy Szlovákiát más mércével mérik, mint Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot, csak bugyuta kifogás. Arra az iskolakerülőre emlékeztet, aki el akarja hitetni másokkal, hogy a tanár „ül rajta”. Ez a magatartás előrevetíti, miként fogja majd a kormány magyarázni a bizonyítványát, ha az EU-tól is elutasító választ kapunk. Ahogy Meciar Madridban a saját kudarcát fogadta, sejteti, hogy a Meciar-kormány jói burkolt és eltitkolt programja Szlovákia euroatlanti integrációjának a megakadályozása volt. Olvasói levél Felemás helyzet Helytállásból nem jeleskedtünk a tanév végi bizonyítványosztásnál. Felemásra sikeredett az egynyelvű bizonyítványok elleni tiltakozásunk. Iskoláink többségében szlovák nyelvű bizonyítványokat kaptak a diákok. Kétnyelvű bizonyítványok kiosztására általában csak ott került sor, ahol ezt a szülők egyértelmű állásfoglalásukkal szinte kikényszerítették. Sajnos, az ilyen iskolák voltak kisebb számban. A szülőket nem illethetjük szemrehányással. Kevésbé jól vizsgáztak az igazgatók és pedagóguskollektívák, akik csak elenyésző számban merték önszántukból vállalni a kétnyelvű bizonyítványokat. Ismét elszalasztották az egységes fellépést, ami ellen még ez a hatalom sem mert volna általános leváltással visszavágni. 1921 óta első ízben szlovák nyelvű bizonyítványt adott magyar iskola magyar diák kezébe. Helytállásról nemigen beszélhetünk. Ezzel kapcsolatban van még egy észrevételem. A Magyar Koalíció pártjai a célok kitűzésében meg tudnak egyezni, ám a közös eszközök megválasztásában már aligha. Minden párt igyekszik a saját malmára hajtani a vizet. így volt ez a kétnyelvű bizonyítványokért - mint egységes célért - kifejtett tevékenységük során is. Egységes véleményt fogalmaztak meg a célt illetően, az eléréséhez igénybe vett eszközökben viszont tapinthatóak voltak a különbségek. Mindenki igyekezett figyelemfelkeltő, hatásosnak tűnő, de valójában inkább felszínes, látványos, mintsem eredménnyel kecsegtető gesztusok megtételére, a saját népszerűségének fokozására. Tették ezt kizárólag egyéni vagy pártérdekből, hiszen egyetlen esetben sem utaltak arra, hogy a koalíció képviseletében járnak el. Az elvi megállapodáson túl közös - hárompárti - gyakorlati kezdeményezésről nincs tudomásom. Pedig valamennyien tudják, hogy az ilyen akciók nem vezetnek eredményhez. Sokkal inkább a szlovákiai magyar közösség ellenállását kellett volna egységes fellépéssel megszervezni. Utoljára, de nem utolsósorban említem, hogy arra is ügyelnünk kell, nehogy a bizonyítványügy elterelje figyelmünket az iskoláinkra leselkedő - esetenként az egynyelvű bizonyítványoknál sokkal súlyosabb, anyanyelvű oktatásunkat létében veszélyeztető - többi veszélyről. Iskoláink elsorvasztására a kormányzat egy komplex intézkedéssorozatot dolgozott ki. E folyamatot nekünk is összefüggéseiben kell látnunk. A bizonyítványok ügye szimbolikus jelentőséggel bír számunkra, hiszen 1921-től a kétnyelvű bizonyítvány mintegy jelképévé vált a magyar nyelvű oktatásnak. Ugyanakkor nem következhet be, hogy a bizonyítványügyet elterelő csalétekként használhassa ellenünk a hatalom. Figyelemmel kell követnünk az oktatáspolitikai eseményeket, hogy semmilyen ellenünk irányuló hátrányos megkülönböztetés ne érjen minket felkészületlenül. Együd László Feled
