Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-16 / 29. szám
12 1997. július 16. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Ámokfutam Kevin Hooks akciófilmjének alaphelyzete ismerős (gondoljunk csak a Megbilincseltek című moziklasszikusra); két összebilincselt rab - az egyik színes bőrű, a másik szőke, kék szemű - megszökik a börtönből. Piper (Laurence Fishbume) és Dodge (Stephen Baldwin) igen rosz- szul tűri a szoros fizikai közelséget, úgy is mondhatjuk, ki nem állhatják egymást. Mivel mást nem tehetnek, egy ritmusra kapkodják a lábukat; futva menekülnek Georgia erdőin át Adanta felé, nyomukban a törvény embereivel. Utóbb kiderül, mások is szívesen elkapnák Dodge gra- bancát. A komputerkalóz fiatalember azért került rács mögé, mert néhány gombnyomással leemelt pár millió dollárt egy cég számlájáról. Arról fogalma sem volt, hogy a kubai maffia egyik fedőszervét kopasztotta meg, ráadásul puszta kedvtelésből a bűnszövetkezet számára végzetes információkat is rávitt egy mágneslemezre. Ezzel a tettével élő céltáblát csinált magából... Mint a címe is elárulja, a film legfőbb jellemzője a gyors tempó, „¡izeknek a fickóknak (a főhősönek) nincs megállás - mondja a forgatókönyvíró Whitemore. - Ezek a srácok rohannak az alagűtban a vonat elől, leug- ranak a hídról. És amikor már azt hinnéd, rendben vannak, újabb kihívással kell szembenézniük.” Bár a meglepő fordulatokban gazdag történet elsősorban férfiakról, férfias dolgokról szól. Heti jegyzet Bukfencező törvények Cserháti Zsuzsa hosszú évek után ismét új albummal jelentkezett Hamu és gyémánt D. Magyari Imre Vas Ottó * 4 A kétnyelvű bizonyítványok kapcsán a hatalom tanügyi szervei mellett a Szlovák Nemzeti Párt egyik jeles képviselőnője is felháborodott, hogy a magyarok anyanyelvükön is szeretnék látni gyermekeik tanulmányi eredményeit. A hivatalos okiratok nyelve szerinte kizárólag a szlovák. Az a bizonyítvány, amelyet két nyelven állítanak ki, érvénytelen és törvénytelen. Azok ellen, akik a törvényeket megszegik, az állam büntetőjogával és szigorával fog fellépni, legalábbis addig, amíg pártjuknak ebbe beleszólása lesz. Arról hallgatott, hogy a nyelvtörvény 1. cikkelyének 4. bekezdése hazug módon azt állítja: a törvény nem is vonatkozik a kisebbségek nyelvhasználatára. Nem állok le vitatkozni arról, hogy az ilyen törvény mennyire humánus jogszerű vagy urambocsá’ ésszerű, és kinek az érdeke, hogy a hatalom ellen hangolja segítségével az ország lakosságának 10 százalékát. Csak arra figyelmeztetném a hasonló nézeteket hangoztatókat, hogy vegyék kezükbe azt a kis kártyát, amelyet rendőrségünk illetékes járási osztályai állítanak ki minden 15. évét betöltött állampolgárnak. És ha megtanult olvasni, észlelheti, hogy legfelül, vastagon szedve az áll rajta, hogy SLOVENSKÁ REPUB- LIKA/SLOVAK REPUBLIC, majd alatta kisebb betűkkel: OBCIANSKY PREU- KAZ-/IDENTIFICATION CARD, és így tovább, szépen végig két nyelven, szlovákul és ha nem tévedek, angolul. Mivel ez is hivatalos, az állam címerével is ellátott belföldön használatos okirat, és nem kizárólag államnyelven állították ki, arra lehet következtetni, hogy szintén érvénytelen és törvénytelen, tehát jóváhagyóira, nyomtatványainak előkészítőire, kiállítóira és esedeg átvevőire is a törvény szigorával kell lesújtani. Ha pedig valamilyen csodával határos módon a személyi igazolvány, fittyet hányva a törvény „vaslogikájának” mégis érvényes dokumentum, az valószínűleg azért lehet, mert Szlovákiában több az angol, mint a magyar. Hosszú idő után újra megjelent egy album. Hamu és gyémánt a címe. Tíz remekül hangszerelt, nagyszerű dal. A zeneszerzők László Attila, Kassai Róbert, Kiss Gábor és Varga Szabolcs. A szövegírók Horváth Attila, Miklós Tibor és Valla Attila. Cserháti Zsuzsa nem szívesen beszél a múltról, nem panaszkodik és nem vádaskodik. A fő, hogy „Új dal szól a zongorán / annyi csendes év után”. Ml is történt egy éve a Nirvánában? A Bizarr Stúdió ünnepelte va- lahányadik születésnapját, ott hallott Rózsa István énekelni. Aztán találkoztunk is, mondta, szeretne kiadni tőlem egy lemezt. Először legyintettem magamban, annyi mindent ígértek már nekem huszonöt év alatt, de a végén mégis szerződést kötöttünk, megcsináltuk a lemezt, és most már elhiszem, ami történt. A boltokban van az anyag. A Rádióban mindig szerették, ott is kezdte a pályáját, rengeteg felvétele készült, majdnem háromszáz. Ez legalább húsz lemez... Közben volt nagyon fent és nagyon lent. Ha valaki ilyen hanggal így hányódik, annak három oka lehet: vagy önsorsrontó, vagy balek, vagy nagyon utálják valahol. Az utóbbi. A lemezgyárban legfeljebb vokálozni hívtak más mögé, azt nem vállaltam. Bár az önmenedzseléshez sem értek. De nem is kell. Én nem menedzsernek és nem atomfizikusnak születtem, hanem énekesnőnek. Önsorsrontó sem vagyok, tizenöt éven át keményen hajtottam, és azt hiszem, le is tettem valamit az asztalra. Nem rajtam múlott, hogy úgy történtek a dolgok, ahogy történtek. Mint ahogy most sem rajtam múlt ez a lemez. Hogy viselte a rossz periódust? Eleinte nagyon nehezen. Azt hiszem, ezt is akarták elérni. De amikor nem akadt munkám, végre olvashattam, zenét Remek a közérzete hallgathattam, gondolkozhattam. Sok mindenre rájöttem, ami erőt adott. Túl kell lépni azon, hogy éppen kilátástalan a helyzet. Sokat énekelt az éjszakában. Ebből is kifogást kreáltak, mondván, csak egy lokálénekesnő vagyok... Szerettem az éjszakát, mert azt énekelhettem, amit akarok. Nagyon nehéz ott dolgozni, egyedül kiállni, kontaktust teremteni a netán részeg vendégekkel is. De szerencsére olyanok is akadtak, akik a zene miatt jöttek. Tánc. Ez az egyik legjobb szám címe. Milyen tánc az élete? Ezen még nem gondolkoztam... Mindenesetre kisodródtam a parkett szélére, és nem láttam a partneremet. Mennyire gyors, felfokozott tempójú, netán szédítő ez a Oláh Csaba felvétele tánc? Nem gyors. Hirtelen vagyok, de tudok várni. Erre a lemezre tizenhárom évig vártam... Annak idején velem is sok minden történt, gyorsan éltem, de nem érte meg. Akkor meg minek aprózzam el az időmet? Egy ponton azt mondtam, hagyom magam sodródni az árral. Egyáltalán nem biztos, hogy jó, ha valamit nagyon erőszakolunk. Hagyom a dolgokat megtörténni, és most az élet engem igazolt. Minden valamiért történik. Lehet, hogy szüksége volt a lelkemnek az üres évekre. Túl rózsaszínnek láttam a világot. Nem néztem a dolgok mögé, legfeljebb any- nyit mondtam csodálkozva, én is énekelek úgy, mint más, akkor miért nem vagyok ugyanott? Az És van még ezer út arról szól, hogy egy férfi hogy teheti tönkre egy nővel való kapcsolatát. Emlékszem egy régi tévéműsorra, amiben Vitray Tamás bemutatta a férjét, aki épp gyesen volt a gyerekükkel. Csodálatosan éltünk tizenöt évig... Azért ment szét a kapcsolat, mert folytatni akartam a pályát. Nem adtam fel, a lemezemnek is az volt a címe: Többé nincs megállás... Ez a pálya nem engedélyez magánéletet? Nem szereti. Akkor se, ha privát a partner, mert nem szokja meg a hajnali hazatéréseket, akkor se, ha szakmabeli, mert alig találkoztok és folyton beleszóltok egymás munkájába... Berendezkedett a magányra? Nem szívesen, de igen. Bár most már sokszor jó egyedül a könyvekkel, a zenével. És van egy fia. Mintha az egyik legnagyobb sikerének is köze lenne hozzá... Amikor szültem, ’75-ben, Bradányi Iván szövegíró meglátogatott a kórházban. Természetesen a szakmáról beszélgettünk, mutatott is egy szöveget, mondván, Kovács Kati fogja énekelni. Édes kisfiam a címe... Nagyon tetszett. Felhívtam Katit, aki azt mondta, tudod mit, te most szültél, karácsony is van, énekeld te! Tehát vannak, akik segítenek! Az Idő van című Gothár Péter- filmben énekelt egy furcsa szövegű dalt... „Együtt öregszem Cserháti Zsuzsával...” Aki leginkább együtt öregszik Cserháti Zsuzsával, az éppen ön. Nem érzem, hogy öregszem. Nem foglalkozom a korommal, nem érdekel. És a jövő? Tervezgetni szokott? Nem látom értelmét. Minden kiszámíthatatlan. Lefekszel gazdagként, és felkelsz szegényként. Örülök a lemeznek és remélem, hogy jó koncertek lesznek belőle. Ez egyelőre bőven elég. Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem. Ez is egy dalban van. De én most meggyógyultam... Levéláradat a vastapsuk. A nézők szeretik, a szakma továbbra is csak fanyalog. Ők azért folytatják. Háromszázadik fejezetéhez közeledik a Szomszédok Kiss Péter _______________ Cs ak egyeben próbaadást engedélyeztek azon a bizonyos februári napon. Aztán a szerződés további hat részre szólt. A fogadtatás azonban sokkal kedvezőbb volt a vártnál, ezért az a döntés született: a Szomszédok tévéfilmsorozat még év végéig „föt- hat”. Azóta tíz év telt el, de a teleregény kéthetenként újra és újra folytatódik, már túl van a kétszázhatvankettedik adáson.- Kevés olyan televíziós produkció van a világon, amely megérte a tizedik születésnapját, és még ma is változatlanul milliók nézik- mondja Bemát Tamás gyártás- vezető. - Minket a nézők tettek sztárrá. Két éve a közönség szavazata alapján nyertük el a Tvr- hét Aranyszarvas-díját is. Bizonyára azért kedvelik a Szomszédokat, mert minden történetben a saját problémáikkal találkoznak. És talán még a meghittsége és aktualitása miatt. Horváth Ádám, a forgatókönyv írója, igazi varázsló. Bármi történik az országban, rögtön beleszövi a történetbe, így a néző már akkor nézheti, amikor az esemény még javában beszédtéma a családban. Nem szegte kedvünket az sem, hogy hasonló sorozat fut már Ausztráliában, vagyis hogy nem mi találtuk fel a „spanyolviaszt”. Épp ellenkezőleg: megerősített bennünket abban, hogy az emberek legalább annyira szeretik a hétköznapi hősöket, mint a bálványozott sztárokat. A teleregény főszereplője maga a közönség, amely nap mint nap csatázik a munkahelyén a főnökkel, a környezetében élőkkel, a közért-eladóval, vagy esetleg otthon a családban. Ezért fogadja szeretettel a képernyőn érkező „szomszédait”. Az állandó szereplőkön kívül csaknem másfél ezren szerepeltek nálunk az elmúlt évtizedben. Sokan a sorozat révén váltak ismertté. Az indulás óta sok minden történt a sorozatban, de a film hangulata nem változott, sőt a stáb nyolcvan százaléka is Frajt Edit és Kulka János változadan. A forgatáson valóban családias a hangulat. A szereplő azonban nem azonos a szereppel. A helyszín valódi. Léteznek a gazdagréti panellakások, a lépcsőház sem kulissza. Még a presszó is igazi. Csak arra a rövid időre zár be, amíg felvesszük az ott játszódó jelenetet. Csupán Gábor Gábor szépségstúdiója „kulissza”, amelyet nem látogathat a közönség. Rengeteg levelet kapunk. Van közte dicséret, kritika, meg sok új ötlet! És rengeteg rajongói vagy szerelmes levél... Az efféle közvetlen tetszésnyilvánítás felér a teltházas színi előadás sikerével.
