Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-31 / 53. szám
12 1997. december 31. Kultúra Heti kultúra Szilveszteri hír Szemet vegyenek! módi terjed Amerikában: Kifejező szem. Mint oly >k minden, ez is Hollywoodból ered. A tudomá- Kiyos-fantasztikus és a horrorfilmekben divat, hogy a szereplőnek indulatot, gyűlöletet vagy egyszerűen ak „idegenséget” kifejező nmet varázsolnak. Brad ■irt kancsalsága a 12 malomban, Tóm Cruise vérben forgó szeme az Interjú a vámpírral-ban, Arnold Schwarzenegger átható, fagyos tekintete a Batman és Robinban, Vincent D'Onofrio földönkívüli szempárja a Sötét zsarukban - mind a Los Angeles-i Richard Silver munkáját dicséri. Ami annyira megváltoztatja a tekintetet, nem más, mint a közönséges kontaktlencse. Azaz mégsem egészen közönséges, hanem kézzel festett. „Sok rosszat mesélnek a színészekről - mondja a negyvennégy éves optikus -, arról, hogy milyen türelmetlenek, mennyire beképzeltek. Velük mégis könnyen boldogulok. Mindez semmi az egyik első munkámhoz képest. Ma is végigfut a hideg a hátamon, amikor eszembe jut az öt rottweiler, amelyet 1993- ban hoztak be a rendelőmbe. Az ember legjobb barátja című rémfilmet forgatták, és ehhez kellett kicsit megvadítanom az öt kutya tekintetét. Előbb azonban félénkségemet kellett legyőznöm. Amikor ez megtörtént, a többi már ment, mint a karikacsapás.” Silver ma már civileket is fogad. Sőt az ügyfelei között egyre több a divatbolond fiatal. Amikor híre ment, hogy Schwarzenegger any- nyira megszokta a fagyos tekintetet kölcsönző kontakt- lencsét, hogy még teniszezni is abban járt, végképp elszabadult a pokol. Azóta vállalkozó kedvű fiatalok ostromolják a szemész rendelőjét: az egyiknek vámpírtekintet, a másiknak dollár mintájú, a harmadiknak mosolygós, a negyediknek mikrocsipes lencse (LeVar Burton viselte az Űrszekerekben) kell. Nyolcszáz dollárért bárki megváltoztathatja a tekintetét. Silver bevallotta: magánemberként a vámpírszemet szereti. Szilveszter előestéjén maga is fölteszi a lencsét, és azzal ijesztgeti a gyerekeit... Eperjes Károly: „Az öntörvényű szeretet kétségbeejtő. Az istentörvényű felragyogtató.” A jóisten a menedzsere Szabó G. László _______________ Fo lytatás az előző számból Bár erősek a kritériumai, megtalálja a maga filmjeit. Az elmúlt évekből kettőt emel ki; mindkettőt Bereményi Géza rendezte. A tanítványokat eddigi legkedvesebb, az Eldorádót eddigi legjobb filmjének tartja. Eperjes Károly most ismét úgy érzi, értéket teremt. Gödrös Frigyessel és a török származású magyar rendezővel, Can Togay- jal forgat. Nagyon szeret a Jóisten, hogy ilyen szintre engedi az életem. Nem tudok elég hálát adni neki. Nem vagyok telhetetlen. Ha így maradna, az sem lenne rossz, mégis azt mondom: Uram, az egész emberiséggel lépkedjünk csak előbbre! Akkor lesz teljes a boldogság a Földön, ha minden ember szeretetben fog élni, nem pedig egoizmusban. Ehhez mindenkinek meg kell térni, nemcsak nekem. S akkor egységben leszünk az Úrban. Hívőként gyilkost sosem játszhat? De igen. Hívőként sokkal jobban tudom ábrázolni a rosszat. A nem hívő színész gátlásos. „Jaj, észre ne vegyék rajtam, hogy azonosulok a szereppel!” így játszik végig. Egy hívő színész úgy teszi le a szerepet, mintha a kabátjából bújna ki. A rosszat is el kell játszani. A negatív jellemet. De mindig a vég- kicsengés a fontos számomra. A művet mindig egészében kell nézni. Azon belül van ilyen ember is, meg olyan is. A Passió egyetemes mű. Abban is csak ketten tiszták. Jézus és Mária. Az összes többi botladozó. De köztük is van olyan, aki megtért. Júdást nem lehet felmenteni. Elárulta Istent. De ahogy Pétert, Pilátust vagy Mária Magdolnát, őt is el kell énekelni. A mű szelleme a fontos. A katarzis. A feltámadás. Az igazság nem kifordítása. Moliére darabja mivel ér véget? Hogy Tartuffe-öt megbüntetik. Börtönbe viszik. A család, amelynek olyan sokat ártott, mégsem azért imádkozik, hogy dögöljön meg a börtönben, hanem hogy megjavuljon. Hogy megtérjen. Ez mi más, ha nem evangélium? Don Juan mire kéri az Istent halála előtt? Hogy bocsásson meg neki. Az ilyen műben „Nagyon szeret engem az Isten...” felemelő érzés szerepet vállalni. Gödrös filmjében, a Glamourban hívő embert játszik. Mélyen hívő embert. Ilyen szép szerepre nem számítottam. Ráadásul a rendező édesapját keltem életre, akit ismertem. Egy zsidó család életéről szól a film, és hetven évet ölel fel. A Tanácsköztársaságtól a langyos diktatúráig végigmegy minden izmuson, de a szeretet ereje egyetlen pülanatra sem szűnik meg benne. Gyönyörű a másik film, az Egy tél az Isten háta mögött is. Ebben egy újgazdag kocsmárost játszom. Jó ember? Ő a negatív hős, de a film vége, a kicsengése nagyon szép. A történet lényege: egy eldugott kis hegyi faluba oldalkocsis motorral mozifilmeket hord egy férfi. Egy szép napon azonban hiába várják. Nekihajt egy fának, a filmek szétgurulnak, elvesznek, tönkremennek. Két fiatal azonban megkeresi az eltűnt tekercseket, és „új” filmet vágnak a meglévő anyagból. A falu lakóinak ezután ezt vetítik. Miközben a filmet vágják, három kisgyerek, egy szerencsétlen öregember és a kocsmárosné között hallatlan nagy szeretet alakul ki. Forgatás Lőrincz János felvétele közben furcsa mód ugyanazt a belső harmóniát éreztem, mint amikor Bereményivel A tanítványokban játszottam. A tanítványokban az édesapja is szerepet kapott, sőt mi több, partnerek voltak. Talán az sem kizárt, hogy egyszer a fiával is összekerül. Már játszott ő is. Színpadon. Nem volt rossz, de nem éreztem belőle az elementáris tehetséget. Ahhoz neki meg kellene feszülni. Még nem képes szenvedni a szerepért. Amíg ezt nem látom rajta, addig nem is ajánlom neki a pályát. Tizenkilenc évesen már meg tud feszülni az ember? Hogyne! Engem már majdnem úgy kellett levinni a futballpá- lyáról, annyira szerettem. Ösz- sze volt toldozva-foldozva a lábam, mégsem akartam leállni. Nála még nem tapasztalok ilyesmit. Viszont nagy esélyét látom annak, hogy együtt dolgozzunk. Ő ugyan most jogra jár, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egyszer majd filmrendező lesz. Hogyan éli meg, hogy az édesapja ilyen mélyen kötődik Istenhez? Úgy, hogy ő is vallásos. A szülő példája a fiút is megnemesíti. Neki, illetve az ő korosztályának sokkal nehezebb tiszta lélekkel élni, mint nekünk, idősebbeknek. Én épp tizenkilenc évesen buktam el a jó keresztény létből, mert liberalizáltam a sorsomat. Úgy éreztem, különben nem tudnék karriert csinálni. Engedményeket tettem magamnak Istennel és embertársaimmal szemben. Ma már a szenvedést is külön áldásnak érzem. Nincs lemondás, nincsenek terhek. Áldás van. Minél nagyobb szenvedés ér, annál jobban érzed Isten szeretetét. És nem igaz, amit a római kultúrából vett át az emberiség. Hogy ép testben ép lélek. Ez a modern kori barbarizmus közmondása. Ép testben ép lélek! Szamárság! Ép lélekben ép test. A mennyországban nem lesznek sánták, bénák, vakok és süketek. És az sem igaz, hogy jobb félni, mint megijedni. A feltámadt, megdicsőült Úrjézus hogyan köszöntötte a tanítványokat? Ne féljetek! Kétezer évig minden pápa így lépett a trónra: „Ne féljetek!” Közeledik ugyanis a nagy találkozás. Nem világvége, hanem nagy megtisztulás-hangulat uralkodik az egyházban. Aki ezt nem látja, az rossz helyre néz. Aki észreveszi, szedje ösz- sze magát. Érdemes fehérbe öltöztetni a lékünkét. Jön az expressz, fel lehet szállni. Tehát jobb megijedni, mint félni. A félelem az egoizmus alapja. Ha félsz, csak magadra mersz gondolni. Becsúszol valamilyen izmusba és véged. Mennyire foglalkoztatja, hogy a barátai, a kollégái, a környezete látja ezt a nagy változást, a megtért művészt, a megtisztult Eperjes Károlyt? Van, aki csodálattal szemlél, van, aki megjegyzi, hogy ,jó neked!” Mindenki magát minősíti. Az is, aki azt mondja, bolond vagyok. Annak mit üzen? Csókolom az arcát. Többször, mint azét, aki azt suttogja: „De jó neked!” Az Úrjézus is azt mondja: a bűnösökért jöttem, nem a tisztákért. Azokért már nem kell jönni. Ők már nála vannak. Es biztosan remekül érzik magukat. Szép példája ez a filmvilág nemzetközivé válásának: litván technikusok, orosz kaszkadőrök, amerikai, angol, dán és ír színészek Sherwoodban ez idő tájt újra hatalmas csata dúl... Nemlaha György ______________ Am ióta - 1912-ben - Herbert Blanché és Etienne Amaud filmre vitte Robin Hood históriáját, a filmművészet szinte évtizedenként újra meg újra felfedezi magának és vászonra, illetve képernyőre költi az angol „betyár” kalandjait, hol a történelem kulisz- száit kutatva, hol pedig egyszerűen a szórakoztatás kedvéért. A föltehetőleg 1160 és 1247 között élt legendás lovag, aki nemes szíve teljes melegével fosztotta ki a gazdagokat, hogy enyhítsen a szegények szenvedésén, a néphit szerint Oroszlánszívű Richárd hűséges fegyvertársa volt, s a történészek nem győzik lehántani róla a ráaggatott erényeket. Ám ez sem akadályozhatja meg, hogy íme újra, ki tudja hányadszor, életre keljenek a sherwoodi erdő lakói, természetesen immár a kilencvenes évek technikájával és szája íze szerint. A forgatások színhelye ezúttal Litvánia, valahol Vilnius mellett, ahol még kellően érintetlen a természet, hogy visszaidézze a középkor hangulatát. Több mint egy éve kezdték el a munkát a Robin Hood újabb kalandjai című széria felvételeivel, annak a Róbert Nádornak a produkciójában, aki a Maigret-sorozattal szerzett hírnevet. A Daily Variety tudósítása szerint a mostani változat félúton áll a Tarzan és a Conan, a barbár között, de leginkább amolyan erdei Csillagok háborújának lenne nevezhető. Az epizódokban ugyanis nemcsak páncélos lovagok ütköznek, hanem részt kémek a cselekményből űrlakók, mongol betolakodók is. A történelemmel űzött játék - amelynek első, kísérleti részét a TNT nézőrekorddal sugározta - alighanem új sztárt avat: címszerepét a 32 éves Matthew Porretta játssza. „Megnéztem valamennyi Robin Hood-filmet, azt is, amelyikben Douglas Fairbanks volt a főhős és azt is, amiben Kevin Costnert láthattuk. Ezt azért gondoltam fontosnak, hogy tudjam, mit kell megváltoztatnom, ha azt szeretném, engem fogadjon el a közönség, és ne rájuk emlékezzenek.” Porretta egyébként operaénekesként kezdte a pályát, majd a Beverly Hills című sorozatban debütált a képernyőn. (Egyébként Mel Brooks, a neves rendező szerződtette először mint prózai színészt, éppen a Robin Hood paródiaváltozatára, amelyben Matthew alakította a lándzsadobó Will Scarlat O’Harát.) Mariannt, Robin szerelmét angol színésznő, Anna Galvin adja, akit nemrég váltott fel az ír Barbara Griffin. A varázsló Merlin szerepében a rémfilmek ismert alakja, Christo- pher Lee jelenik meg, Tuck barátként pedig azt a Martyn Ellist láthatjuk majd, aki Luc Besson legújabb, Az ötödik elem című filmjének egyik sztárja. A vilniusi Lietuvas Kinő stúdiójában nagy gonddal építették fel Robin kastélyát, amelyen 240 ember dolgozott hetekig. A huszonhat, egyenként 52 perces részből álló sorozat a filmvilág nemzetközivé válásának szép példája: litván technikusok, orosz lovas kaszkadőrök, francia rendező, amerikai, angol, ír és dán színészek munkálkodtak azon, amit egyikük így fogalmazott meg: „Vigyázat! Kössék be a biztonsági öveiket! Álmodni fogunk ötvenkét percen át!”
