Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-31 / 53. szám
1997. december 31. 4 Év végi mérleg Egy belpolitikai zűrökkel teli esztendő távirati stílusú krónikája Messze Brüsszeltől - közel Moszkvához A referendumügy után lemondott Pavol Hamzík is ott volt még azon az ülésen, amelyen Szlovákiának az EU november végéig adott haladékot az elvárt lépések teljesítéséhez, de hiába Archív-felvétel JANUÁR. Csölösztőn szándék- nyilatkozatot írtak alá a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum létrehozásáról. Aláírásgyűjtés indult a közvetlen elnökválasztásról döntő népszavazás kiírásáért. A kormány tudomásul vette, hogy nem kell kisebbségi nyelvtörvény. Duray Miklós a magyar pártok uniójának létrehozása érdekében hajlandó lett volna lemondani. FEBRUÁR. Országos kampány indult a kétnyelvű bizonyítványok visszaállításáért. Megkezdődött a kétnyelvű bizonyítványokat kiállító Agócs Béla nádszegi pedagógus kálváriája. Meggyilkolták Miroslav Sykora maffiafőnököt. A törvényhozás nem szavazta meg a Btk.-mó- dosításokat. Befagyasztották a bankok privatizálását. Figyelmeztető sztrájkot kezdtek a színházak. Bárdos Gyula és Bauer Győző kilépett a kormány nemzetiségi tanácsából. MÁRCIUS. Nyitrán bőrfejűek magyar sorkatonákat vertek meg. A tárca eljárása ellen tiltakozva színészek és ellenzéki képviselők foglalták el a kulturális minisztériumot - a karhatalom durván fellépett. Michal Kovác május 23-24-ére írta ki a népszavazást a NATO-belépő- ről és a közvetlen elnökválasztásról. A szlovákiai magyar szervezetek összehangolt fellépést sürgettek a magyar nyelvű oktatás megmentéséért. A parlament nem váltotta le Iván Hudecet és Gustáv Krajcit. Kolár Pétert választották a Cse- madok új elnökévé. Ondrej Nemcok oktatási államtitkár megírta diszkrimináló körlevelét. Meciar szerint az USA és Oroszország megállapodott Szlovákia kihagyásáról a NA- TO-bővítésből. Krajci a háromkérdéses szavazólappal meghiúsította a referendumot. ÁPRILIS. A hágai bírák szemlét tartottak Bősön. Az államfő nyugtalanságát fejezte ki a rasszista támadások számának emelkedése miatt. Kiéleződött a cseh-szlovák viszony - hazarendelték a prágai szlovák nagykövetet. Leváltották Gúgh Béla dunaszerdahelyi iskola- igazgatót. Miroslav Simek, a dunaszerdahelyi Gépipari Szakmunkásképző igazgatója követelte a tanulók szüleitől, hogy egyezzenek bele a szlovák nyelvű oktatásba. Max van dér Stoel EBESZ-főbiztos Szlovákiába látogatott. Dániel Tarschys ET-főtitkámak Pozsonyban átadták a Nemcok-körlevelet. A Magyar Koalíció elhatárolta magát az ún. Felvidéki Polgári Mozgalom kiáltványától. Ipolyságon megalakult a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum. A kormány megtiltotta a négykérdéses szavazólapok szétküldését. A kormány után az államfő is az alkotmánybírósághoz fordult a népszavazás ügyében. Mézes Rudolf lett a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke. Több mint 55 ezer aláírás gyűlt össze a magyar oktatást diszkrimináló intézkedések ellen indított akció keretében. Közös vállalatot hozott létre a Szlovák Gázművek és az orosz Gazprom. Két ipolysági pedagógus, Korpás Pál és Tóth Anikó elbocsátása. MÁJUS. Szlovákiában tárgyaltak az RMDSZ vezetői. Lipcsey Gyulának, Mészáros Gyulának és Hajdú Lászlónak ítélték oda a Pro Probitate díjat. Négykérdéses szavazólapokat nyomtattak ki. Gustáv Krajci belügyminiszter háromkérdéses szavazólapok szétküldéséről döntött. Lemondott Szomolay Ferenc, a Központi Népszavazási Bizottság alelnöke. A lakosság mintegy 10%-a szavazott a háromkérdéses szavazólapokkal. A KNB szerint Krajci meghiúsította a referendumot. Lemondott Pavol Hamzík külügyminiszter. JÚNIUS. Tiltakozó nagygyűlést tartott Dunaszerdahelyen a pedagógusszövetség. „Borsós” tiltakozások a népszavazás meghiúsítása miatt. Dél-Szlovákia több városában is tiltakoztak az egynyelvű bizonyítványok ellen. Zdenka Kramplová lett az új külügyminiszter. Az EU és Szlovákia társulási bizottsága ajánlásokat hagyott jóvá - teljesítésükre Pozsony novemberig kapott haladékot. A parlament nem hagyta jóvá a belügyminiszter ellen a referendumügy miatt benyújtott bizalmatlansági indítványt. A magyar iskolákban egy- és kétnyelvű bizonyítványokat adtak ki. JÚLIUS. Elbocsátották Tóth Sándort, a rozsnyói magyar alapiskola pedagógusát, mert kétnyelvű bizonyítványt osztott ki. A Pozsonyi Kerületi Hivatal „az államnyelvről szóló törvény megtartására” figyelmeztette a kétnyelvű bizonyítványokat kiadó magyar iskolaigazgatókat. A Magyar Koalíció levelet intézett EÚ- és ET-illetékesekhez a bizonyítványok ügyében. Öt ellenzéki szlovák párt koalíciós megállapodást írt alá. Előzetes NATO-javaslat: Szlovákia ne kerüljön be a NATO-bővítés első körébe. Az alkotmánybíróság elhalasztotta a nyelvtörvénnyel kapcsolatos beadvány megtárgyalását. Az Európai Bizottság nem javasolta Szlovákia EŰ-felvételét - Michal Kováé szerint a Meciar-kor- mánynak le kellene mondania. Zdenka Kramplová Komáromban tárgyalt magyar kollégájával, Kovács Lászlóval. Az alkotmánybíróság a parlamentből kizárt Frantisek Gaulieder ügyében hozott döntésében az állt, hogy „megsértették a volt képviselő emberi jogait”. A strasbourgi Európai Emberjogi Bizottság közölte Csáky Pállal, hogy elfogadta a kétnyelvű bizonyítványok betiltását jogsértésnek minősítő beadványát. AUGUSZTUS. Győrött Horn Gyula és Vladimír Meciar találkozóján a szlovák politikus felvetette a lakosságcsere gondolatát és megígérte, rendeződik a kétnyelvű bizonyítványok ügye. A központi oktatási koordinációs tanács elemezte sikereinek és kudarcainak okait. SZEPTEMBER. A lakosságcsereügy miatt a Magyar Koalíció távozásra szólította fel a kormányfőt. Az alkotmánybíróság csupán egy nyelvtörvényi rendelkezésről mondta ki, hogy sérti az alaptörvényt. Elmaradt a 20-ára tervezett magyarszlovák külügyminiszteri találkozó. Szlovákiában járt JeanKisebbségi nyelvtörvény helyett lett egy memorandum. Marié Le Pen francia szélső- jobboldali politikus. Felgyújtották Peter Tóth újságíró (Sme) gépkocsiját. Leváltották Popély Gyulát, a pozsonyi Duna utcai iskola igazgatóját. Gaulieder nem térhetett vissza a parlamentbe. OKTÓBER. A parlament nem hagyta jóvá a megbízatási időszak lerövidítését. A KDM Meciar pszichiátriai kivizsgálását kérte, mert a kormányfő azzal vádolta meg a mozgalom egyik vezetőjét, hogy meg akarta gyilkoltatni. Meciar Pöstyén- ben találkozott Václav Kla- usszal. Liszka József néprajzkutató kapta a Fábry-díjat. Az MPP javasolta, hogy a választásokra közös magyar párt alakuljon. Egy komáromi középiskola igazgatójának az utasítására a tanulóknak egynyelvű bizonyítványt kellett bemutatniuk, ha nem akarták, hogy „visszaküldje őket az alapiskolába”. Krajci elismerte, hogy a szervezett bűnözés beszivárgott a politikába. A komáromi magyar gimnáziumban is egynyelvű bizonyítványt kértek a tanulóktól. NOVEMBER. Tiltakozási hullám a sajtótermékek adójának emelése ellen: a lapok néhány napig „fehér” címoldallal jelentek meg. Dunaszerdahelyen nagygyűlést tartottak a kétnyelvű bizonyítványok visszaállításáért. Megkezdődött Meciar egy hónapos kezelése a pöstyéni gyógyfürdőben, a diagnózisról a kormányfő is ellentmondóan nyilatkozott. Az Együttélés az unió helyett szövetségi párt létrehozását javasolta. Az MKDM saját listájának a felajánlását fontolgatta. Rudolf Filkus lett a parlament negyedik alelnöke. Három ellenzéki képviselőt beválasztottak a titkosszolgálatot, illetve a katonai hírszerzést felügyelő parlamenti bizottságba. A legfelsőbb bíróság elutasította A. Nagy Lászlónak a belügyminiszter ellen benyújtott keresetét. Az osztrák kancellár Pöstyénben tárgyalt a szlovák kormányfővel. DECEMBER. Az SZDK és az MK vezetői aláírták a közös nyilatkozatot. Felröppent a hír, hogy a kormányfő és a titkosszolgálat vezetője november végén titokban Moszkvában járt. Meciar megszüntette a kormány sajtóértekezleteit, majd menesztette szóvivőit. A miniszterelnök ízléstelen viccei miatt Prága lemondta a szlovák-cseh külügyminiszteri találkozót. madi Megfeneklettek a Bősről hozott hágai ítélet megvalósításáról Peter Baco és Nemcsók János vezetésével kezdett szakértői tárgyalások Jegyzet Mi lett volna, ha. Madi Géza ___________________ Mi lett volna, ha a véget érő esztendőben nem történik meg: hogy Krasznahorka- váralján őröknek kell fagyos- kodniuk a millecentenáriumi emlékmű védelmében; hogy a kormány felesleges papírfecninek titulálja a megígért kisebbségi nyelvtörvényt; hogy egynyelvű félévi bizonyítványokat raknak sok magyar nebuló iskolatáskájába; hogy színészeknek az utcát kell használniuk színháznak; hogy Bárdos Gyula és Bauer Győző faképnél hagyja a nemzetiségi tanácsnak titulált kirakattársaságot; hogy bőrfejűek náspángolnak el magyar kiskatonákat; hogy komédiásoknak és ellenzéki honatyáknak kell ostromolniuk Hudec milliókért puccba szedett erődítményét; hogy az említett várurat s a főbelügyes Krajcit meghagyják bársonyszékében csücsülni; hogy a népbutító oktatási minisztérium egyetlen szál államtitkára pecsétes körlevélben szentesíti a magyar gyermekneveldék minden égtáj felőli sanyargatását; hogy a dunaszerdahelyi Simek igazgató & főgépész a szlovák nyelvű oktatás mézesmadzagjának a szülők orra előtt való húzogatásán mesterkedik; hogy kormánysorompó ereszkedik le a négykérdéses szavazólapokat elszállítandó gépkocsik parkolója előtt; hogy ifj. Michal Kovác zsebébe nem teszik vissza a világ minden zu- gábaérvényes útlevelét; hogy Ján Camogursky a túlfűtött parlamenti melegben ül le dis- kurálni a sorompót kezelő „fő- bakterrel”; hogy négy helyett csak három kérdő mondatot nyomtatnak a szavazólapnak csúfolt papirosra; hogy a magukat naivan szavazópolgámak tekintő embertársaink tíz százaléka a meghamisított szavazólapokat dobta az urnákba; hogy idegen országok földjén x- szer szégyenül meg a külügy- miniszterséget egészen a referendum meghiúsításáig gyakorló, majd rögvest önként távozó Hamzík; hogy borsót kell hányni a „bakterház” falára, pontosabban, a pozsonyi „fehér házat” körülölelő kerítésre; hogy a Kovác-csemete másodszor sem indulhat el bajorföldi útjára; hogy ezentúl csak a bátyuska adhat földgázt szlovák vezetékbe; hogy a Magyar Koalíciónak bizonyítványügyben leveleznie kell a kontinens fejlettebb részén működő szervezetek vezetőivel; hogy az országot még az ár is húzza (persze, nem fölfelé); hogy a kormánykoalíciós képviselői kiváltságokat élvező hetven-nyolcvan- valahányak nem hajolnak meg az alkotmány őreinek akarata előtt; hogy a „váltókezelő” a szlovákiai magyart elcserélné magyarországi szlovákra; hogy magyar iskolákat igazgató pedagógusok talpára kötnek útilaput, mert kétnyelvű bizonyítványokat merészelnek aláírni; hogy az EBESZ kisebbségi főbiztosának többször is tiszteletét kell tennie Pozsony szép városában; hogy a nagyon jól szervezett bűnözők (értsd: maffiózók, keresztapák) lassú díszlépésben besorakoznak a nagyon rosszul szervezett politikai vezéralakok közé; hogy Szlovákiába hívják a kisebbségeket, színes bőrűeket, romákat, muzulmánokat a pokolba kívánó, de vendéglátója szerint szélsőjobboldalinak még véletlenül sem titulálható franciahoni Jean-Marie Le Pent; hogy 23 „kilós” adóterhet akarnak a nyakába varrni annak a sajtónak, amelyet meg is lehet nézni (meztelen kebel), melyből valamit meg is lehet tudni (reklám); hogy függedennek mondott honatyát tesznek meg a parlament ellenzéki alelnökévé; hogy nyolc év után ismét kulcsokat kell csörgetni a tereken; hogy a legfelsőbb igazságszolgáltatási instancia másodállásban őrséget áll az alkotmány fölött... Hogy mi történt volna, ha minden másként alakul? Csak annyi, hogy Szlovákia már 1997-ben demokratikus, Európa számára elfogadható jogállammá vált volna, s a többi alkalmasnak talált szomszéddal egyetemben ott állhatna az Európai Unió és a NATO kitáruló kapujában. Csak ennyi.
