Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-31 / 53. szám

1997. december 31. 4 Év végi mérleg Egy belpolitikai zűrökkel teli esztendő távirati stílusú krónikája Messze Brüsszeltől - közel Moszkvához A referendumügy után lemondott Pavol Hamzík is ott volt még azon az ülésen, amelyen Szlovákiának az EU november végéig adott haladékot az elvárt lépések teljesítéséhez, de hiába Archív-felvétel JANUÁR. Csölösztőn szándék- nyilatkozatot írtak alá a Szlová­kiai Magyar Értelmiségi Fórum létrehozásáról. Aláírásgyűjtés indult a közvetlen elnökválasz­tásról döntő népszavazás kiírá­sáért. A kormány tudomásul vette, hogy nem kell kisebbségi nyelvtörvény. Duray Miklós a magyar pártok uniójának létre­hozása érdekében hajlandó lett volna lemondani. FEBRUÁR. Országos kampány indult a kétnyelvű bizonyítvá­nyok visszaállításáért. Megkez­dődött a kétnyelvű bizonyítvá­nyokat kiállító Agócs Béla nád­szegi pedagógus kálváriája. Meggyilkolták Miroslav Sykora maffiafőnököt. A törvényhozás nem szavazta meg a Btk.-mó- dosításokat. Befagyasztották a bankok privatizálását. Figyel­meztető sztrájkot kezdtek a színházak. Bárdos Gyula és Bauer Győző kilépett a kor­mány nemzetiségi tanácsából. MÁRCIUS. Nyitrán bőrfejűek magyar sorkatonákat vertek meg. A tárca eljárása ellen tilta­kozva színészek és ellenzéki képviselők foglalták el a kultu­rális minisztériumot - a karha­talom durván fellépett. Michal Kovác május 23-24-ére írta ki a népszavazást a NATO-belépő- ről és a közvetlen elnökválasz­tásról. A szlovákiai magyar szervezetek összehangolt fellé­pést sürgettek a magyar nyelvű oktatás megmentéséért. A par­lament nem váltotta le Iván Hudecet és Gustáv Krajcit. Kolár Pétert választották a Cse- madok új elnökévé. Ondrej Nemcok oktatási államtitkár megírta diszkrimináló körleve­lét. Meciar szerint az USA és Oroszország megállapodott Szlovákia kihagyásáról a NA- TO-bővítésből. Krajci a háromkérdéses szavazólappal meghiúsította a referendumot. ÁPRILIS. A hágai bírák szemlét tartottak Bősön. Az államfő nyugtalanságát fejezte ki a rasszista támadások számának emelkedése miatt. Kiéleződött a cseh-szlovák viszony - haza­rendelték a prágai szlovák nagykövetet. Leváltották Gúgh Béla dunaszerdahelyi iskola- igazgatót. Miroslav Simek, a dunaszerdahelyi Gépipari Szakmunkásképző igazgatója követelte a tanulók szüleitől, hogy egyezzenek bele a szlovák nyelvű oktatásba. Max van dér Stoel EBESZ-főbiztos Szlováki­ába látogatott. Dániel Tarschys ET-főtitkámak Pozsonyban át­adták a Nemcok-körlevelet. A Magyar Koalíció elhatárolta magát az ún. Felvidéki Polgári Mozgalom kiáltványától. Ipoly­ságon megalakult a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum. A kormány megtiltotta a négy­kérdéses szavazólapok szétkül­dését. A kormány után az ál­lamfő is az alkotmánybíróság­hoz fordult a népszavazás ügyében. Mézes Rudolf lett a Szlovákiai Magyar Szülők Szö­vetségének elnöke. Több mint 55 ezer aláírás gyűlt össze a magyar oktatást diszkrimináló intézkedések ellen indított ak­ció keretében. Közös vállalatot hozott létre a Szlovák Gázmű­vek és az orosz Gazprom. Két ipolysági pedagógus, Korpás Pál és Tóth Anikó elbocsátása. MÁJUS. Szlovákiában tárgyal­tak az RMDSZ vezetői. Lipcsey Gyulának, Mészáros Gyulának és Hajdú Lászlónak ítélték oda a Pro Probitate díjat. Négykér­déses szavazólapokat nyomtat­tak ki. Gustáv Krajci belügymi­niszter háromkérdéses szava­zólapok szétküldéséről döntött. Lemondott Szomolay Ferenc, a Központi Népszavazási Bizott­ság alelnöke. A lakosság mint­egy 10%-a szavazott a három­kérdéses szavazólapokkal. A KNB szerint Krajci meghiúsítot­ta a referendumot. Lemondott Pavol Hamzík külügyminiszter. JÚNIUS. Tiltakozó nagygyűlést tartott Dunaszerdahelyen a pe­dagógusszövetség. „Borsós” til­takozások a népszavazás meg­hiúsítása miatt. Dél-Szlovákia több városában is tiltakoztak az egynyelvű bizonyítványok el­len. Zdenka Kramplová lett az új külügyminiszter. Az EU és Szlovákia társulási bizottsága ajánlásokat hagyott jóvá - telje­sítésükre Pozsony novemberig kapott haladékot. A parlament nem hagyta jóvá a belügymi­niszter ellen a referendumügy miatt benyújtott bizalmat­lansági indítványt. A magyar is­kolákban egy- és kétnyelvű bi­zonyítványokat adtak ki. JÚLIUS. Elbocsátották Tóth Sándort, a rozsnyói magyar alapiskola pedagógusát, mert kétnyelvű bizonyítványt osztott ki. A Pozsonyi Kerületi Hivatal „az államnyelvről szóló törvény megtartására” figyelmeztette a kétnyelvű bizonyítványokat ki­adó magyar iskolaigazgatókat. A Magyar Koalíció levelet inté­zett EÚ- és ET-illetékesekhez a bizonyítványok ügyében. Öt el­lenzéki szlovák párt koalíciós megállapodást írt alá. Előzetes NATO-javaslat: Szlovákia ne kerüljön be a NATO-bővítés el­ső körébe. Az alkotmánybíró­ság elhalasztotta a nyelvtör­vénnyel kapcsolatos beadvány megtárgyalását. Az Európai Bi­zottság nem javasolta Szlová­kia EŰ-felvételét - Michal Ko­váé szerint a Meciar-kor- mánynak le kellene mondania. Zdenka Kramplová Komárom­ban tárgyalt magyar kollégájá­val, Kovács Lászlóval. Az alkot­mánybíróság a parlamentből kizárt Frantisek Gaulieder ügyében hozott döntésében az állt, hogy „megsértették a volt képviselő emberi jogait”. A strasbourgi Európai Emberjogi Bizottság közölte Csáky Pállal, hogy elfogadta a kétnyelvű bi­zonyítványok betiltását jogsér­tésnek minősítő beadványát. AUGUSZTUS. Győrött Horn Gyula és Vladimír Meciar talál­kozóján a szlovák politikus fel­vetette a lakosságcsere gondo­latát és megígérte, rendeződik a kétnyelvű bizonyítványok ügye. A központi oktatási koor­dinációs tanács elemezte sike­reinek és kudarcainak okait. SZEPTEMBER. A lakosságcse­reügy miatt a Magyar Koalíció távozásra szólította fel a kor­mányfőt. Az alkotmánybíróság csupán egy nyelvtörvényi ren­delkezésről mondta ki, hogy sérti az alaptörvényt. Elmaradt a 20-ára tervezett magyar­szlovák külügyminiszteri talál­kozó. Szlovákiában járt Jean­Kisebbségi nyelvtörvény helyett lett egy memorandum. Marié Le Pen francia szélső- jobboldali politikus. Felgyújtot­ták Peter Tóth újságíró (Sme) gépkocsiját. Leváltották Popély Gyulát, a pozsonyi Duna utcai iskola igazgatóját. Gaulieder nem térhetett vissza a parla­mentbe. OKTÓBER. A parlament nem hagyta jóvá a megbízatási idő­szak lerövidítését. A KDM Meciar pszichiátriai kivizsgálá­sát kérte, mert a kormányfő az­zal vádolta meg a mozgalom egyik vezetőjét, hogy meg akar­ta gyilkoltatni. Meciar Pöstyén- ben találkozott Václav Kla- usszal. Liszka József néprajzku­tató kapta a Fábry-díjat. Az MPP javasolta, hogy a választá­sokra közös magyar párt ala­kuljon. Egy komáromi középis­kola igazgatójának az utasítá­sára a tanulóknak egynyelvű bizonyítványt kellett bemutat­niuk, ha nem akarták, hogy „visszaküldje őket az alapisko­lába”. Krajci elismerte, hogy a szervezett bűnözés beszivár­gott a politikába. A komáromi magyar gimnáziumban is egy­nyelvű bizonyítványt kértek a tanulóktól. NOVEMBER. Tiltakozási hul­lám a sajtótermékek adójának emelése ellen: a lapok néhány napig „fehér” címoldallal jelen­tek meg. Dunaszerdahelyen nagygyűlést tartottak a két­nyelvű bizonyítványok vissza­állításáért. Megkezdődött Me­ciar egy hónapos kezelése a pöstyéni gyógyfürdőben, a di­agnózisról a kormányfő is el­lentmondóan nyilatkozott. Az Együttélés az unió helyett szö­vetségi párt létrehozását java­solta. Az MKDM saját listájának a felajánlását fontolgatta. Ru­dolf Filkus lett a parlament ne­gyedik alelnöke. Három ellen­zéki képviselőt beválasztottak a titkosszolgálatot, illetve a kato­nai hírszerzést felügyelő parla­menti bizottságba. A legfelsőbb bíróság elutasította A. Nagy Lászlónak a belügyminiszter el­len benyújtott keresetét. Az oszt­rák kancellár Pöstyénben tár­gyalt a szlovák kormányfővel. DECEMBER. Az SZDK és az MK vezetői aláírták a közös nyilat­kozatot. Felröppent a hír, hogy a kormányfő és a titkosszolgá­lat vezetője november végén ti­tokban Moszkvában járt. Meciar megszüntette a kormány sajtóértekezleteit, majd menesz­tette szóvivőit. A miniszterelnök ízléstelen viccei miatt Prága le­mondta a szlovák-cseh külügy­miniszteri találkozót. madi Megfeneklettek a Bősről hozott hágai ítélet megvalósításáról Peter Baco és Nemcsók János vezetésével kezdett szakértői tárgyalások Jegyzet Mi lett volna, ha. Madi Géza ___________________ Mi lett volna, ha a véget érő esztendőben nem történik meg: hogy Krasznahorka- váralján őröknek kell fagyos- kodniuk a millecentenáriumi emlékmű védelmében; hogy a kormány felesleges papír­fecninek titulálja a megígért ki­sebbségi nyelvtörvényt; hogy egynyelvű félévi bizonyítványo­kat raknak sok magyar nebuló iskolatáskájába; hogy színé­szeknek az utcát kell használni­uk színháznak; hogy Bárdos Gyula és Bauer Győző faképnél hagyja a nemzetiségi tanácsnak titulált kirakattársaságot; hogy bőrfejűek náspángolnak el ma­gyar kiskatonákat; hogy komé­diásoknak és ellenzéki hon­atyáknak kell ostromolniuk Hudec milliókért puccba sze­dett erődítményét; hogy az em­lített várurat s a főbelügyes Krajcit meghagyják bársony­székében csücsülni; hogy a népbutító oktatási minisztéri­um egyetlen szál államtitkára pecsétes körlevélben szentesíti a magyar gyermekneveldék minden égtáj felőli sanyargatá­sát; hogy a dunaszerdahelyi Simek igazgató & főgépész a szlovák nyelvű oktatás mézes­madzagjának a szülők orra előtt való húzogatásán mester­kedik; hogy kormánysorompó ereszkedik le a négykérdéses szavazólapokat elszállítandó gépkocsik parkolója előtt; hogy ifj. Michal Kovác zsebébe nem teszik vissza a világ minden zu- gábaérvényes útlevelét; hogy Ján Camogursky a túlfűtött parlamenti melegben ül le dis- kurálni a sorompót kezelő „fő- bakterrel”; hogy négy helyett csak három kérdő mondatot nyomtatnak a szavazólapnak csúfolt papirosra; hogy a magu­kat naivan szavazópolgámak tekintő embertársaink tíz szá­zaléka a meghamisított szava­zólapokat dobta az urnákba; hogy idegen országok földjén x- szer szégyenül meg a külügy- miniszterséget egészen a refe­rendum meghiúsításáig gya­korló, majd rögvest önként tá­vozó Hamzík; hogy borsót kell hányni a „bakterház” falára, pontosabban, a pozsonyi „fehér házat” körülölelő kerítésre; hogy a Kovác-csemete másod­szor sem indulhat el bajorföldi útjára; hogy ezentúl csak a bá­tyuska adhat földgázt szlovák vezetékbe; hogy a Magyar Koa­líciónak bizonyítványügyben leveleznie kell a kontinens fej­lettebb részén működő szerve­zetek vezetőivel; hogy az orszá­got még az ár is húzza (persze, nem fölfelé); hogy a kormány­koalíciós képviselői kiváltságo­kat élvező hetven-nyolcvan- valahányak nem hajolnak meg az alkotmány őreinek akarata előtt; hogy a „váltókezelő” a szlovákiai magyart elcserélné magyarországi szlovákra; hogy magyar iskolákat igazgató pe­dagógusok talpára kötnek útila­put, mert kétnyelvű bizonyítvá­nyokat merészelnek aláírni; hogy az EBESZ kisebbségi fő­biztosának többször is tisztele­tét kell tennie Pozsony szép vá­rosában; hogy a nagyon jól szervezett bűnözők (értsd: maf­fiózók, keresztapák) lassú dísz­lépésben besorakoznak a na­gyon rosszul szervezett politi­kai vezéralakok közé; hogy Szlovákiába hívják a kisebbsé­geket, színes bőrűeket, romá­kat, muzulmánokat a pokolba kívánó, de vendéglátója szerint szélsőjobboldalinak még vélet­lenül sem titulálható franciaho­ni Jean-Marie Le Pent; hogy 23 „kilós” adóterhet akarnak a nyakába varrni annak a sajtó­nak, amelyet meg is lehet nézni (meztelen kebel), melyből vala­mit meg is lehet tudni (reklám); hogy függedennek mondott honatyát tesznek meg a parla­ment ellenzéki alelnökévé; hogy nyolc év után ismét kulcsokat kell csörgetni a tereken; hogy a legfelsőbb igazságszolgáltatási instancia másodállásban őrséget áll az alkotmány fölött... Hogy mi történt volna, ha minden másként alakul? Csak annyi, hogy Szlovákia már 1997-ben demokratikus, Európa számára elfogadható jogállammá vált volna, s a többi alkalmasnak ta­lált szomszéddal egyetemben ott állhatna az Európai Unió és a NATO kitáruló kapujában. Csak ennyi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom