Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-31 / 53. szám
Polityika 1997. december 31. 3 Milán Markovié szilveszterkor nem mókázik, hanem elvárja, hogy őt szórakoztassák „Ki sem mentem a divatból” Polák László________________ Tömve volt este hatkor a ligetfalui művelődési otthon. A jegyárus szerint már egy héttel az előadás előtt kitehették volna a „Minden jegy elkelt” táblát. Ezúttal nem voltak üres sorok, mint a Markovic-turné néhány előadásán, amikor bizonyos pártközpontok (vajon melyikek?) felvásárolták a jegyeket, hogy a terem kongjon az ürességtől, bizonyítván, hogy Markovié iránt, úgymond nincs érdeklődés. Kudarcba fúlt ez a próbálkozás, s kidobott pénz lett a tömeges jegyvásárlásba ölt összeg. Az estek tömegeket vonzottak, pedig a műsor a megszokott, egyszerű recept szerint készül, úgy, ahogy a tévébeli letiltásáig a képernyőn megszoktuk: két vendég, zenekar - és persze Milán Markovié. A nagy sikerű ligetfalui előadás előttre sikerült randevút kialkudni Milán Markoviécsal, s jobb, nyugodtabb hely híján a színpadon, a műsorhoz odakészített fotelekben ültünk neki a beszélgetésnek. Amikor a menedzserét telefonon hívtam, hogy ezt az interjút megbeszéljem, Paczelt úr így reagált: Jesszusom, már megint egy újságíró! Eszerint Markovié újra divatba jött ? Remélem, ki sem mentem a divatból! Na, de nyilván azért reagált így a menedzserem, mert a szlovákiai turné sikeres. A sajtó felkapta, az újságok rendszeresen foglalkoznak estjeinkkel, természetesen így is meg úgy is - ha érti, mire gondolok. Mindennek a tetejébe épp most volt a Markovié-kötet keresztelője, húsz interjú, a saját édeslányom írta, de hát ő is csak újságíró. Persze, nem haragszunk a sajtóra, sőt jóban vagyunk vele, csak hát nincs időnk. Kész csoda, hogy most, az előadás előtt beszélgetek magával, na de mivelhogy maga „kisebbségi”, talán volt egy kis protekciója. Ritka eset, hogy egy órával az előadás előtt interjút adok, de azért csak fogjon bele, mert mindjárt kezdődik a próba. Jó. Tételezzük fel, hogy engem úgy hívnak, Igor Kubis, és ha így lenne, most ön elé tennék egy szerződést, amely szerint az SZTV l fő műsoridőben felújítja a Markovic-esteket. Hogy reagálna? Először is azt ajánlanám, hogy sürgősen szerezze vissza a tisztességes nevét. Ha elvesztette, keresse meg, de addig se fusson ilyen néven. Szóval: Kubisként ne nagyon nyüzsögjön a világban. Nem hiszem, hogy tárgyalnék önnel, mint Kubissal. Hajói emlékszem, ön régebben az állami rádió műsorába készített velem egy interjút, s akkor még nem akart Kubis lenni. Pont arról beszélgettünk, hogy a köz- szolgálati tévében a Markovic- est megszűnik. S ha információim jók, akkor ebből a riportból önnek annak idején volt egy rakás kellemetlensége, hisz akkor ’94 decemberét mutatta a naptár, nemde? Egy hónappal november 4. éjszakája után. Amikor a Vivat Slovakia slágerlistás dal volt. Pontosan, de hagyjuk a múltat. Érdekesebb a jövő. Azt csiripelik a verebek, hogy lesz szlovák képernyő, amely önt talán befogadja. Cáfolja vagy megerősíti? Persze a Markízára gondol, mert azok a bizonyos verebek ezt csiripelik. Nézze, nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy nem került szóba, csak Rusko úrnak különbejáratú véleménye van. Már tárgyaltunk erről, csak nem nagyon tudom azonosítani a hozzáállását. Szerinte felmérésnek kellene megelőznie a műsort, szóba jött az április. Bizonytalan vagyok magam is, mert nem tudom, megéri-e felépíteni egy műsort, hogy aztán fél év múlva bedögöljön. Mert nézze, ha azok nyerik meg a választásokat, akikben reménykedünk, akkor a Markovic-est feltehetően visszakerül a közszolgálati televízióba. Ha meg azok győznek, akik most hatalmon vannak, és jelenleg éppen Európa szemétdombjára cipelik az országot, akkor meg felesleges lesz valahol valamit is kezdeni. Hát ez nem hangzott valami optimistán. Persze, azért láttuk önt a Cseh Televízióban, a Lejtőn (Na sikmej ploche)... Most mondjam, hogy mi lett az eredménye? Még szerencse, hogy Klausék nem engem vádolnak azzal, hogy megbukott a kormány. Látja, bombáztam Klaust, jöjjön el, mindig visszautasított, most lehet, hogy máshol tartana. Persze, ezt ne vegye komolyan! Csak a pasienkyi nénikkel lehet elhitetni, hogy a komikusok csinálják a politikát, meg a rossz életszínvonalat. Nem kímél bennünket, magyarokat sem? És miért kéne magukat kímélnem? Egyenjogú polgártársak vagyunk, nemde? S kitűnő partnerem Bugár Béla, akinek remek humorérzéke van, akit szeretettel fogad a közönség, s mindig sikere van. Minden előadás egyforma vagy mindig más? Főleg, ha ilyen „zsinórról” van szó ? Az előadásokat az élet írja, meg a meghívott vendégek személye, a közönség és a helyszín. A keret adott, de minden műsor más. Ami bosszant, hogy a kormány- koalíció nem fogadja el a meghívásomat, beleértve a miniszter- elnököt, pedig rendszeresen hívom őket, s higgye el, lenne ab- bólkabaré. Nem fontos, hogy telt ház legyen, a közönség minősége és mennyisége között nincs össszefüggés, lásd a Pasienkyt, ahol több ezer ember előtt produkált a „nagy showman”, s egy silány kocsmai viccel, a cseh bankóval ért el átütő sikert. Ha hiszi, ha nem, nem sárgultam bele az irigységbe, Pasienky számomra nem konkurencia, hanem tématár. Markovié úr, mit csinál ön az év utolsó napján ? Sok mindent, csak egyet nem! Nem szórakoztatok, erről már leszoktam. Az év364 napján ezt teszem, szilveszterkor nem. Hagyom magam szórakoztatni a családom, a barátaim körében. Egy lapos, de jogos zárókérdés: Ön, a hazai politikai kabaré pontifex maximusaként mit vár 1998-tól ? Optimista vagyok, és jó évet várok. Az idei év nem volt felesleges, sok mindenre rájöttünk. Meg ugye, jó, hogy nem volt szökőév, mert akkor nem 365, hanem eggyel több lett volna a kellemetlen meglepetések száma. Remélem, hogy a rosszabb időszakon már túljutottam. Év végi aktuális Politikai szólások és közmondások Mikor lesz demokrácia Szlovákiában?: Majd ha a lőcs ki virít. Szlovákiai újgazdag: Nem azt sajnálja, amit megeszik, ami ott marad. Az ellenzék Meciartól: Fél, mint Samu a nadrágjától. Szlovákia NATO-tagsága: Fuccsra ment, mint az ondódi vakarcs. Mit váltott valóra ígéreteiből a kormány?: Perec lyukát. A szlovák diplomácia sikerei külföldön: Gyere seggem, láss vásárt! A kormány helyzete Meciar téglamezei adomái után: Jó dolga van, mint szútori asz- szonynak a kútban. A miniszterelnök Havlová nézése közben: Üvegen át nyalja a mézet. Szundikáló képviselő: Szurkozza a vargacémát. Diplomáciai jegyzékek Szlovákiának: Sebesen hull, mint Dejtárra az istennyila. Szlovákiai átlagpolgár: Any- nyi a pénze, mint a béka tolla. A kormány szóvivője: Lelépett, mint Bedőné az ágyról. Katarína Keltosová a téglamezei szeánszon: Éled, mint Batónéban a lőre. A kormány Kovác elnököt: Szemmel tartja, mint Báli András az ártánymalacot. A kormánykoalíció a demokráciáról: Hallotta hírét, mint az apátiak a miatyánknak. Sergej Kozlík pénzügyminiszter: Spekulál, mint Angii lova a pocsolyában. Az alkotmánybíróság egynémely döntésével: Ráhabart, mint Csári a babra. A szlovák demokrácia: Fejlődik, mint a csongorádi púpos gyerek. Raportőr Szlovákiában: Szétnézett, mint a vak cigány Debrecenben. A Szlovák Nemzeti Párt elnöke magyarokkal tárgyal: Mosolyog, mint Dózsa a moslékra. Gyimesi György pártalapítása: Hurcolkodik, mint a Güzü. Duray Miklós a parlamentben: Hallgat, mint dinnye a fűben. Bugár Béla korteskedik: Beszél, mint a hegedű. A. Nagy László nyilatkozatai: Tele van, mint a kántor alle- lujával. Vladimír Meciar jellemzése: Csendes, mint a holdvilág. Ján Eupták munkáspárti vezér: Olvasni sem tud, s mester akar lenni. Mikor a kormány dalra fakad: Bőg a szamár, eső lesz! Szlovákiai munkahivatalban: Se köszönöm, se krajcár. A szlovák külügyminiszter Brüsszelben: Édes eszem, tojjál! HZDS-tábor: Szapora, mint az ebkapor. Az ellenzék mondja a kormánynak: Szállj le barát a hintáról! Slotáról a magyarok: Te vagy az, akivel az anyád a többit ijesztgette. Cseh politikusok Meciarról: Benyit, mint a nyeleden furkó. Augustín Marián Húska: Az óriás csak óriás, ha völgyben áll is. Dusán Slobodník külföldön: Kapós, mint télen a szalmakalap. Katarína Tóthová: Ül, mint szentek közt a tütty. A HZDS választási ígéretei: Mese, mese, meskete, tehén segge fekete. Szlovákiai nyugdíjas: Éldegél, mint Mike malaca a piacon. Második Svájc lesz Szlovákiából: Ha nénémasszonynak kereke volna, bé szép hintó volna! Banképületek Szlovákiában: Holdszámra teremnek, mint Kajáron a bicsak. A Nafta Gbely tulajdonosai: A bagoly se szereti a napfényt. A tiszta kéz programja: Terjed a becsület, mint disznóbőr a tűzön. Iván Hudec miniszter fogadása a színházban: Hogy vártunk! Hatan nyomtuk az ajtót! Krajci szlovák belügyminiszter: Ártatlan, mint galamb a húsevésben. Kramplová külügyminiszter: Liba volt, most lúd. A szocdemek készülődése a választásra: Villámlik a zsendice! Baloldal: Kevés kell belőle, mint a nyilallásból. Magyar Koalíció: Megembe- resedett, mint a bölkényi malac. Választások eredménye Szlovákiában: Vagy szar, vagy kalaposinas! Hogy élünk L998-ban?: Mint a többi grófok. Vonal alatt Óévi ábrándozás Szűcs Béla ________________ A hétköznapi élet kemény politikai realitásaival foglalkozó újságíró is ábrándozik néha. Az idén megírt félszáz jegyzetem után az év fordulóján hadd kalandozzak egy kicsit az álmok világába. Bízom benne, hogy a következő évben álmaim jelentős része valósággá válik és a szlovákiai magyarság életében kevesebb lesz az izgalom, a mellőzés, a csalódás és minden állampolgárnak jobb, örömtelibb lesz az élete. Képzelődéseimet azzal kezdem, hogy gazdaságilag stabil országra vágyom, amely, ha nem is lesz második Svájc, ahogy azt a miniszterelnök évekkel ezelőtt megígérte, de minimálisra csökken a munkanélküliség, nem emelkednek szinte havonta az árak, megfizetik a munkát úgy, mint mondjuk Ausztriában, a nyugdíjakat rendszeresen hozzáigazítják az inflációhoz, hatékony intézkedéseket foganatosítanak a pénz elértéktelenedésének megakadályozására. Nem csökkentik, hanem emelik a lakásépítésre fordított összeget, javul a köz- biztonság és megszűnik a korrupció, felszámolják a maffiát és a robbantgatásokat. Olyan demokráciáról ábrándozom, amely lehetetlenné teszi az ellenzék kirekc: s ütését az ország irányításából, ahol nem lehet kirúgni a képviselőt a parlamentből, ahol nem lehet meghamisítani a népszavazási lapokat, ahol a kisebbség ellenőrizheti a többség minden lépését. Ahol a nép vagyonát nem lehet szétosztogatni az elvbarátoknak, ahol a minisztériumokból és közhivatalokból nem lehet kiszórni a másképp gondolkozókat, ahol nem egy párt kezében összpontosul minden hatalom. Olyan demokratikus országról álmodozom, amely integrálódik Európába, amely felszámolja a nemzetállami, nacionalista túlkapásokat. Szlovákiának megvan minden adottsága és hagyománya ahhoz, hogy valóban európai jogokat biztosítson a kisebbségeknek. Számos területen megőriztük a demokratikus hagyományokat, amelyeket kormányunk szuperjogoknak minősít. Hiszek benne, hogy a jövőben a magyar szülőknek nem kell rettegniük, hogy gyerekeiknek az iskolában milyen új korlátozásokat agyainak ki érvényesülésük ürügyén, és milyen új tantárgyakat kell szlovákul tanulniuk. Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb a kisebbségi nyelvhasználati törvény is megszületik, és a magyarlakta területeken a helyi önkormányzatokban érvényesül. Ábrándjaim valóra váltásához azonban az szükséges, hogy a jövő évi választásokon megbukjon a meciarizmus, és az ellenzék vegye kezébe az ország ügyeit. Ennek az ellenzéknek szövetségese a Magyar Koalíció. Remélem, az új kormányban helyet kapnak a magyar politikusok is. Alapvető dolog, hogy olyan politikát ígérnek, amely Szlovákiát gyorsan bejuttatja az európai szervezetekbe. Érről nyíltan beszéltek neves nyugati politikusok. Bejutásunk a NATO-ba és az EU-ba óriási gazdasági előnyökkel jár. Szerves részévé válunk Európának. Arról ábrándozom, hogy teljesen megszűnnek a határok, és a határ menti régiók földrajzi, gazdasági adottságaiknak megfelelően együttműködhetnek. Ma még el sem tudjuk képzelni, hogy ez milyen lehetőségeket rejt magában. Elveszti jelentőségét a klasszikus értelemben vett területi autonómia és a nacionalisták által gyakran szajkózott irredentizmus. Üjemberi kapcsolatok épülnek, országok közötti viszonyok születnek. Végre tartalommal telik meg a Pozsonyban jégre tett szlovák- magyar alap- szerződés, megszűnik a gyanúsítgatás, az idegenkedés. Persze mindez egyelőre csak ábránd. Az elkövetkező politikai küzdelmekből derül ki, hogy képesek vagyunk-e mi is hozzájárulni az új Európa megteremtéséhez, vagy elszigetelt nemzetállamként dacolunk a haladó világgal. Hiszek a szlovák nép józanságában, a választók ítélőképességében, hiszem, hogy a demokráciára és Európára szavaznak. Lehet, talán sokan túlzottnak tartják az ábrándjaimat, de ha csupán egy részük valóra válik, akkor is közelebb kerülünk egy jobb világhoz, a nemzetiségi kérdés tisztességes és tartós rendezéséhez, az igazi baráti együttéléshez. Dömötör Ede felvételei
