Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-31 / 53. szám

2 1997. december 31. Lelemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Szilveszteri mese Mai Drakula Z. Németh István ________ Dr akula felállt a fogorvosi székből. Letörölte homloká­ról az izzadságot, zsebéből parányi tükröt vett elő, és hosszasan szemlélni kezdte benne a fogsorát. A fogorvos büszkén állt mellette.- Nos, elégedett az ered­ménnyel? - kérdezte a hal­hatatlan vérszopót.- Nem is tudom... - motyog­ta a kegyetlen regényhős, s hosszú, fekete kabátjában megtörölte a száját. - Az ilyesmit csak használat köz­ben lehet igazán eldönteni. A fogorvos nem sejtett sem­mit. Egy fényes, piros almát vett elő a fiókjából, s a szo­katlanul rút vendég felé nyújtotta.- Rágcsáljon egy kicsit. Drakula elmosolyodott.- Köszönöm, nem élek az ef­fajta vitamingolyókkal. Ha­nem egyvalamire mégiscsak kíváncsi lennék. Árulja már el, milyen vércsoporthoz tartozik?- Nullás vérem van - hebeg­te a fogorvos zavarodottan, s lehet, hogy már valamit megsejtett, mert tett egy lé­pést hátrafelé. Sajnos, meg­botlott egy zsinórban, s mire feltápászkodhatott volna, a vámpír már tűzben égő sze­mekkel fölé is hajolt. Az egész nem tartott öt percnél tovább. Amikor Drakula felállt, s leporolta a ruháját, a fogorvos sápadt arccal feküdt a földön, s mindörökre mozdulatlan maradt. Nyakán két apró sebhely virított, amelyet alig vehetett észre a felületes szemlélő. A vámpír elégedetten felsó­hajtott. Félelemre tehát semmi ok. Semmitől sem tartott jobban, mint a fogor­vosi kezeléstől. El sem tudta képzelni, mi történne vele akkor, ha fogai komolyabb károsodást szenvednének az idők során, esetleg öregko­rában műfogsort kellene hordania. Egy vérbeli vérbő vérszívó vigyázzon magára, s óvja azon szerveit, ame­lyek nélkül a mindennapi „ Red Blood” energiaitalt nem tudná a szervezete szá­mára biztosítani. Erre már nagyapja tanította, s a fekete kabátos regényhős most hálával gondolt vissza ősére, aki még háromszáz évesen is aktívan bekapcso­lódik a temetőjéhez legköze­lebb eső falvak népességsza­bályozásába. Ekkor valaki kopogtatott az ajtón. Drakula gyors elhatározás­sal ledobta fekete kabátját, s helyette egy fehér orvosi kö­penyt húzott magára. A sze­rencsétlen fogorvos tetemét belegyömöszölte a szek­rénybe, majd kiszólt, hogy tessék befáradni. Az ajtóban egy ismerős arc jelent meg. A vámpír erősen kutatott az emlékezetében, majd hirtelen rájött, hol is látta ezt az embert. A válasz­tási plakátokon! Ez egy is­mert, de népszerűnek nem mondható politikus!- Parancsoljon! - mondta Drakula, s a fogorvosi székre mutatott. - Mi a panasza?- A sok zabálás - nyöször­gőn: a politikus. - Bizonyára attól lyukadt ki itt fönt az a haszontalan fogacska. Na­gyon hálás lennék, ha fájda­lommentes kezelésnek vet­né alá ezt a kis mihasznát. Pénz nem számít.- Az valóban nem számít - mosolyodott el a vámpír. A fúróhoz nyúlt, s a legvasta­gabb fejet szerelte bele. - Teljesen érzelemmentes... Akarom mondani fájdalom- mentes lesz a kezelés.- Akkor jó - nyugodott meg a politikus. - Mielőtt azon­ban elkezdené a kezelést, mondanék egy-két demagóg szöveget. Úgy belejöttem a választási hadjárat során, hogy alig tudom abbahagy­ni!-Jaj, ne! - sápadtel Drakula. - Ha lehetne, in­kább maradjon csöndben. Sárgák a fogai, büdös a le­heleté, ez épp elég nekem, hogy hányingerem támad­jon. Tett egy lépést hátrafelé, ám szerencsétlenségére ő is megbotlott egy nyavalyás zsinórban. Fel akart tápász- kodni, de a politikus föléje hajolt, szemében zavaros ideológiák s a nacionaliz­mus szította tüzek lobogtak. Öt perc múlva Drakula sá­padtan feküdt a földön. Nyakán két alig látható seb­helyből szivárgott a vér. A szerző krími író, Sir Arthur Conan Doyle és Agatha Christie leánya Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modern élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Fotó: Dömötör Ede / . Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június Jó-én. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova:sk/ Drágám, épp elég nagy ez a panelház, hogy fotogénebb szomszédot rejtegess a szekrényben... Mit ajánlanak a szlovákiai polgároknak? Kéretlen prókátorok tanácsai Szél Pál __________________ Az ifjú Szlovák Köztársaság neve, hála tevékeny kormá­nyának, jól cseng a nagyvilág­ban. A Föld bármely pontján fordultunk meg az idén, min­denütt elismerően kvittelték: a világ legdemokratikusabb kor­mánya olyan sikeresen vezeti a Tátraalji rezervátumot, ami­hez képest a római birodalom és a mongol kaganátus smafu volt. A láttatás művészeinek köszönhetően a kanadai eszki­móktól az afrikai pigmeusokig mindenki azért szurkol, hogy Meciar kormánya sikerrel te­tőzze be művét, az irigy szom­szédokkal és az egész korhadt Európával való összeveszést. De vajon mit tudnak a szlová­kiai boldog polgárokról a vi­lágban? Az alábbiakban az ut­ca emberét kérdeztük, mit ajánlana a szlovákiai emberek­nek. Michael Jackson amerikai rabló: Kicsi koromban, amikor még néger voltam, fehér szerettem volna lenni. Ma én vagyok a legvilágosabb néger Alaszká­tól a Tűzföldig. Szlovákiáról nem sokat tudok, de hallot­tam, hogy a romák szeretné­nek helyet cserélni az amerikai négerekkel. Nem ajánlom ne­kik, hogy ide kívánkozzanak, hiszen itt sokkal alacsonyabb az életszínvonal és erősebb a rassizmus. Volna egy tippem a számukra: bőrátültetéssel és különleges orvosi kezeléssel enyhíthetnek a helyzetükön. Ha információim pontosak, Szlovákiában, a makrogazda­sági csoda országában a mun­kanélküli segélyből erre bőven telik. Ha alaposan kifehérítik magukat, egy csapásra meg­szűnik minden gondjuk. Bili Clinton amerikai elnök: Az amerikai nép alapvető baja, hogy kevés juhtúrót eszik, s szin­te egész évben nem iszik zsendi- cét. Talán ez okozza, hogy nincs humorérzéke. Bezzeg Szlovákiában! Ha ott Meciar miniszterelnök vicceket mesél, egy sportcsarnoknyi kö­zönsége van, amely hálásan ve­szi a lapot. Itt, Amerikában az ember kiteheti a lelkét, hogy felfigyeljenek egy-egy szelle­mes mondására. Á szlovák mi­niszterelnököt ezért is tartom a példaképemnek; mindig képes valami újra, szokatlanra. A jövő héten felvetem a Kongresszus előtt: ha lejár az elnöki időm, hívják meg Meciart királynak az Államokba. Ráférne erre a puhány népre, hogy végre va­laki helyretegye az önbizal­mát. Elton John angol dalgyáros: Csodálattal tekintek Szlovákiá­ra, melynek öntudatos kormá­nya és miniszterelnöke sikere­sen dacol az egész világgal, hogy ne kényszerüljön az iden­titása feladására. Üzenem Meciar miniszterelnöknek: csak így tovább! Egyébként az én ereimben is szlovák vér buzog: apám, Elemír Tonhauser az öt­venes években még fujarával kergetett London utcáin, mert nem akartam népünk ősi hang­szerén muzsikálni. Később be­láttam, a papa a javamat akar­ja, s az ő tiszteletére változtat­tam meg a nevem Eltonra. A szlovákiai magyaroknak azt ta­nácsolom, mondjanak le a haj­zseléről és az autonómiáról. Totó, hivatásos állatkerti banánevő: A szlovák polgárok nagyon egészségtelenül táplálkoznak. Az egyoldalú koszt (naponta kaviár, lazac, őzgerinc stb.) eléggé megterheli az ember gyomrát. Ennél sokkal jobb a káposzta, a jó zsí­ros mócsing, a csülök és a füs­tölt oldalas. A kemény francia konyak és a whisky sem hasz­nál az egészségnek, többet ér a gyönge szilvapálinka, a ribizli­vagy a finom szalmabor. És fő­leg: banán, banán és banán! Szlovákiában magas az élet- színvonal és az átlagkerese­tek megengedik, hogy a nyugdíjasok is déli gyü­mölcsöt egyenek, amikor kedvük szottyan rá. De ha valóban egészsége­sen és soká akarnak élni, tanácsolom, igyanak sok zsen- dicét, mert az nem robban. Erzsébet angol királynő: népnek pedig azt üzenjük, bol­Hallom, hogy a csehek nem dogan szenvedjen tovább, ha akarják visszaadni a szlovákok- már így hozzászokott a szenve- nak az aranyukat. Meg vagyok déshez. győződve róla, hogy előbb- utóbb győz az igazság, és a svájci bankokban őrzött arany is mind a szlovákoké lesz. Dol­gos kormányuk megérdemel­né, hogy egy kis jövedelem-ki­egészítéshez jusson, hiszen alig van mit a tejbe aprítania. Szlovákia polgárai sajnos éret­lenek, s nem tudatosítják, hogy minden kormánytagnak a testsúlya tízszeresének megfelelő arany dukál. Kis növésű kormánytagoknál a nemzetközi standard a test­súly tizenötszöröse, hogy pél­dául Augustín Marián Húska ne járjon rosszabbul, mint mondjuk Vlagyimir Meciar. Mi magunk is fontolgatjuk, hogy a brit koronaékszereket a közeljövőben kiszol­gáltatjuk a szegény el­nyomott szlovák kor­mánynak. A szlovákiai

Next

/
Oldalképek
Tartalom