Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-16 / 29. szám
ublicisztika 1997. július 16. 9 A pilisszentkereszti szlovákok ősei valahonnan Nagyszombat környékéről érkezhettek a faluba. A 69 éves Bucsányszky Nándomé is olyan tájszólással beszél szlovákul, bár olykor magyar szavakat is kever a beszédébe. Rokonai élnek Köbölkúton, akiket annak idején „kicsalogattak” Szlovákiába. Ritkán találkoznak, csak nagy családi események alkalmával. Amint mondja, a faluban már csak főleg az idősek beszélnek szlovákul. Az unokái hozzá is magyarul szólnak, ő meg szlovákul felel nekik. Prikler László felvételei A pilisszentléleki kétnyelvű alsó tagozatú általános iskola iránt is egyre csökken az érdeklődés. A szlováknyelv-oktatást először 1963-ban szüntették meg benne, mondván, „két idegen nyelvet nem lehet tanítani”. 1987-ben néhány helybeli agilis ember közbenjárására ismét megindult a kétnyelvű oktatás, de ma újra megszűnőben van. A kisiskolába mindössze 6 gyerek jár, 10 nebuló az esztergomi iskolát látogatja, ahol persze nem tanul már szlovákul. Félő, hogy az érdektelenség miatt a kisiskolát jövőre bezárják. Nagyon kevés szlovák feliratú fejfát láttunk már a pilisi szlovák falvak temetőjében. Nem egy közülük kidöntve, félredobva hevert a temető füvében. Pilisszent- kereszten megpróbálják megőrizni azt a keveset, ami még megmaradt, a temető külön részében állították fel őket. Fonetikusan írt felirataik valamikor a századelőn készültek. A síremlékek a helyi kőfaragó mesterek műhelyeiből kerültek ki. ándékok kusza erdejében, ha a gyakorlatban könnyebb a kivitelezés. Jellemző a ztelenségre, hogy az alapítvá- k egynémelyike csak vegetál, rnyire inkább csak papíron epei, s így vajmi kevéssé tud- ;egíteni az irodalmat. A folya- Iványok (kéziratok) beküldői- is hamarosan jelzik: ne szálának kedvező elbírálásra sem Iső negyedévben, sem az első /ben, de talán még az egész tári évben sem. Gondolom, a l egyetlen országában sincs yi alapítvány, egyeden csopor- lás, mint nálunk. Csupa hang- s kreációk, latin nyakatekert- :k a hozzájuk tartozó jogi for- ákkal, s a maguk által jegyző- övezett kuratóriumaival. A illákon esetleges időközönként pénzösszegek gyűlnek, s merthogy mostanság nehéz pénzről álmodozni, további szponzorokat keresnek, magánvállalkozóktól kunyerálnak, meg hirdetésekkel bombázzák az újságok hasábjain a nagyérdemű olvasóközönséget. Hát ide süllyedtünk! Egy-egy könyv kiadása - tisztelet a kivételnek - különlegesen sok utánjárásba kerül. A recept: előbb keress magadnak kiadót, aztán próbálj meg a kéziratodra írásos költség- vetési számlát szerezni, továbbá a pontosan kitöltött űrlapot a költségvetési nyomtatvánnyal meg két elismert véleményező kedvező bírálatával vidd a már ismerős alapítványhoz, s türelmesen válj, míg visszajeleznek! Tudvalevő, hogy rohanó korunkban hosszadalmas az ügyvitel: gyakran elfeledkeznek a pályázóról. Az esztendő végére azonban mintegy varázsütésre: mégis megtalálják. Megkapja a sajnálkozó két mondatot, amelyben tudatják, hogy pénzszűkében nem adhatják ki a kéziratot, s ezt a tényállást szíveskedjék megérteni. Az efféle megértéssel meg tele a padlás. A „finommívű” tolerancia mintapéldánya. A kultúrához végső soron hozzátartozik az öntevékeny művészeti csoportok fellépése is. Ha nem veszel részt a szervezési munkában, közömbösséggel vádolnak, ha viszont segédkezet nyújtasz, akkor meg nincs benne köszönet. A műsorok sikerét ugyan hallgatólagosan elismerik, de gyakorta folyik a szervező háta mögött az aknamunka, amely esetlegesen nyílt gyűlölködésbe is átcsaphat. A lejáratás ilyenfajta rosszindulatú módszere tán még a régi rendszer „féregnyúlványa”, amelynek indítéka: emberileg megsemmisíteni a potenciális elAz egyént a kitüntető pénzügyi díjazás elvtelen cselekvésbe hajszolja. lenfelet. Mégis leszögezhetjük: a nemzet értékeinek gyarapításában kellő mérlegelés és megfontolás alapján bárki tevékenyen részt vehetne. A magyarságszeretet forrásává mindenekelőtt a mások véleménye iránti türelmességnek kellene válnia. Persze, nem az egyoldalú, kritikádan türelmességnek és engedékenységnek. Évszázadok útját felmérve, bizonyos történelmi sorsfordulókon, a magyarság különösen akkor került be a világtörténelem áramkörébe, amikor a „fent” és Jent” türelmes- sége, összhangja egyetlen gyújtópontban realizálódott, amikor a megértés kiengesztelődéssé, összefogássá, emberi szolidaritássá formálódott. Kossuth szenvedélyes hangú országgyűlési felszólalásai, filozofikus eszmerendszerének elfogadása és a széles néptömegek vele való azonosulása egyszerre találkozott a plebeju- si radikalizmus ideológiájával, s az ország óhajával. Itt és most, mintegy varázsütésre eggyé vált nép és politika (politikus) egyébként nem mindig felhőtlen kapcsolata. A szavak hitele, a történelmi valóság rothadtsága, a tettek merész vállalása (a „gyalázatot lemosni” vulkánszerű kitörése) erőteljesen hozzájárult a közvélemény haladást kívánó vállalásához. Ki tudja, mivé lett volna a szabadságharc esetleges győzelme után a szó és a tett eredeti egysége? Vajon az emberiesség politikusi megmérettetése harmonikus egységben maradt és maradhatott volna, vagy a törvényhozói hatalom létrehozásával „helyreigazító” elhajlásaiban, egyéni értelmezésű szabályok általánosításával a politikai folyamatok labirintusában diktátori minősítést kapott volna? A kérdésfeltevés inkább csak játék, semmint reális talajon álló tény. (folytatjuk)
