Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-17 / 51. szám
10 1997. december 17. ________________________________Interjú____ Bá rhol is ér a karácsony, gondolatban mindig otthon vagyok, a családi körben ,Amerikában újból megszülettem” Ahol történt valami, onnan én nem hiányozhattam ki az Egyesült Államokba próbafotózásra Szlovákia szépségkirálynője, Iveta Jankulárová. Külön kérdést érdemel, hogy kitűnő barátságban vagy Pelével és az egykori brazil sztárok csapatának tagjaival, sőt te vagy a menedzserük is. Mit jelent ez számodra? Számomra elsősorban óriási megtiszteltetés és elismerés, hogy megbíznak bennem, és elismerik, megbecsülik a munkámat. Beutazom velük a világot, sok-sok fontos emberrel ismerkedem meg. Ha mindehhez hozzászámítom, hogy ráadásul jól meg is fizetnek érte, akkor igazán nem panaszkodhatok. Viszont ezekből kifolyólag sok az irigyem és a rosszakaróm. Mind Pelé, mind a többi brazil focisztár csodálatosan szerény, barátságos ember. Tapasztalhatták ezt a szlovákiai focirajongók is 1994-ben, amikor Pelé király a jóvoltomból Kassán járt. Hol élsz, ha éppen nem vagy úton? Hol New Yorkban, hol Miami Beachben. Mit jelent számodra a karácsony? Biztos, hogy ez az év legszebb ünnepe. A karácsony varázsa mindenütt a világban elbűvölő, megható. Az emberek ilyenkor csoda folytán barátságosabbak, toleránsabbak egymáshoz. Bárhol is ér a világban ez a csodálatos ünnep, mindig felállítok egy szimbolikus karácsonyfát, és gondolatban otthon vagyok, a családi körben. Köszönöm a beszélgetést. megmosolygott. Talán az akkori természetem miatt nem bízott bennem. Úgy gondolod, hogy álmaid valóra váltak? A gyermekkoriak igen. Rengeteg csapatban fociztam, évekig a fociból éltem. Játszottam Prágában, Brünnben, Pozsonyban, Nyitrán, Komáromban, Rimaszombatban, New Yorkban. Amerikában nem mindennapi karriert futottam be. A riporterkedésnek köszönhetően is új világot ismertem meg. Elégtétel volt számomra, amikor hosszú évek után New Yorkban viszontláthattam szüléimét és húgomat, Beátát. Talán nem veszed tolakodásnak, ha megkérdezem: milyen végzettséggel rendelkezel? Hát ez érdekes lesz... A néhai Csehszlovákiában alapiskoláival, Amerikában egyetemivel. Annak idején ugyanis kirúgtak a Nyitrai Magyar Gimnáziumból. Nem nagy kár érte, mert az iskolának csapnivaló színvonala volt. Mi voltunk az utolsó magyar osztály a szlovák gimi keretén belül, így hát sorozatban gyárthattuk a csínyeket... New Yorkban elvégeztem a filozófia-újságírói szakot - Amerika legnagyobb magánegyetemén. De emiatt nem tartom magam többre másoknál. Persze mielőtt elvégeztem volna a New York-i iskolát, már jó néhány világsztárt meginterjúvoltam Amerikában. Kik voltak rád eddig a legnagyobb hatással? Elsősorban a szüleim, nekik köszönhetek mindent. Ők mindig a becsületességre, az illemre, a szeretette, a mások iránti tiszteletre tanítottak. Óriási hatással volt rám a dinamikus amerikai életritmus. Ha nem akartam, hogy rossz irányba sodorjon, gyökeresen meg kellett változnom, és újjá kellett születnem. Igenis, Amerikában újból megszülettem! Ez nagymértékben Pelé barátomnak, Mazzei professzornak és Apatini Gyula bácsinak, a New York-i Hungária Rádió főnökének köszönhető. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre? Naiv elképzeléseim voltak Amerikáról, de igen hamar kijózanodtam. Míg otthon nagy ívben kerültem a munkát, ott a legrövidebb úton igyekeztem hozzájutni. Csakis így tudtam életben maradni! Ha festőt kerestek - festő lettem, ha kőművest - kőműves. De voltam testőr is. Rájöttem, hogy nyelvtudás nélkül annyit érsz, mint egy ribanc az út szélén. Fordulópont az életemben akkor állt be, amikor Apatini Gyula bácsi lehetőséget adott a Hungária Rádiónál. Rövidesen saját műsort szerkesztettem, egyre jobban megismertek, megszerettek és elismertek. És megnyílt előtted az út a hírességek, a világsztárok világába... Kezdetben csak „magyar vonalon”. Minden magyar „nagy halat” meginterjúvoltam amerikai útján. Egyebek között Göncz Árpádot, Antall Józsefet, Zwack Pétert, Csurka Istvánt, az Eddát. A felvidékiek közül Boráros Imrét, Hunok Pétert, Dobos Lászlót... Az amerikai piacon nagyobb volt a „kínálat”. Persze az már más kérdés, hogy ki tud bejutni, vagy éppen kivel állnak szóba a sztárok... Megemlítenél néhányat a sok sztár közül, akikkel interjút készítettél? Ez egy valódi matthelyzet, mert a felsorolásból sokan ki fognak maradni. De megpróbálom: Milos Formán, Michael Jackson, Stallone, Schwarzenegger, Júlia Dolce Vita - a miami tengerparton Roberts, Madonna, Claudia Schiffer, Cindy Crawford, Paulina Porizkova, Kate Moss, Armani, Bill Clinton, Václav Havel, Gabriela Sabatini, Szeles Mónika, Martina Navrátilová, Wayne Gretzky, Mike Tyson, Riddick Bowe, Magic Johnson, Luciano Pavarotti, Pelé, Paolo Rossi, Bobby Charlton, Rivellino és még sokan mások. A híred megelőzött - eszerint a divatszakmában is „utazol”? A divat mindig érdekelt. Rengeteg pénzt költők az öltözködésre. Az „Image Models” nemzetközi menedzsere, tanácsadója vagyok. Új arcokat, tehetségeket választok ki, fedezek fel. 1995- ben nekem köszönhetően került Gabriela Sabatinival Balajti Árpád _______________ Na gycétényből, a Nyitrai járás legnagyobb magyar falujából indult el nyolc esztendővel ezelőtt a nagyságba. New Yorkban „nyitott be” Amerika kapuján. A Szabadság-szobor városában, a felhőkarcolók alatt kezdett új életet néhány dollárral a zsebében, minimális angol nyelvtudással, sok-sok megpróbáltatással a háta mögött. Sohasem gondolt arra, hogy föladja élete legnagyobb kihívását. Á többi már szinte mesébe illik: interjúk, partik, fogadások, barátságok a legnagyobb hollywoodi sztárokkal, manökenekkel, szépségkirálynőkkel, sportolókkal, politikusokkal. Ez idő tájt születik meg a nagy barátság Pelével, a foci királyával, Brazília sportminiszterével. Közben a New York- i magyar tévé és rádió riportere és bemondója. Mindezt hihetetlenül fiatalon (alig túl a harmincon) érte el. Beszélgetőpartnerem, Joe Borbély, hazai nevén Borbély József. Te vagy Nagycétény leghíresebb szülötte. Áruld el, milyen gyerek voltál? Csirkefogó a javából. Ahol valami csibészség történt, onnan én nem hiányozhattam. Mi szerettél volna lenni gyermekkorodban? Miről álmodoztál? Profi futballista és tévériporter. Emlékszem, az utóbbiért az osztályfőnököm az alapsuliban Pelé, akárcsak a többi brazil focisztár csodálatosan szerény, barátságos ember. A szerző felvételei és Borbély József archívuma
