Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-17 / 51. szám
2 1997. december 17. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Karácsonyi tarca Ahol a kalapod?... Bennünk fénylő csillag Bodnar Gyula ____________ Wa shington, kilencvennégy októbere, magyar nagykövetség. Állófogadás ötvenhat évfordulóján. Egyik kocsi a másik után gördül be a parkoló fái alá, néhány perc alatt megtelik a nagyterem, rengeteg ember, fénylő arcok, aranyórák, csokomyak- kendők, és mosolyok és mosolyok és mosolyok. Aztán csend, rövid ünnepi beszéd, csinnadrattával beharangozott film, mely ötvenhatról szól, majd himnusz, svédasztal, húzódik is arrafelé a tömeg, nehogy lemaradjon a tejszínhabos töltött káposztáról, kirántott ananászról. Megy már a fekete-fehér film a falon, ötvenhat ősze, batyukkal, aktatáskákkal, hosszú kabátokban emberek caplatnak vízben, sárban, menekülnek a zöldhatáron, mindez senkit nem érdekel a teremben, udvarias hajlon- gások, tányérokkal, villákkal a kézben, majonéz- krémes szájszélek, bajszok, és mosolyok és mosolyok és mosolyok. Keep smiling! A falon meg tovább menekülnek. Ez itt a magyar nép egy része, parányi darabkája a nemzetnek, amerikás magyarok. Akad köztük egy-két szlovákiai, a nyolcvanas években jöttek ki, haza nem kívánkoznak, miért is, amikor egészen a kormánykörökig vere- kedték fel magukat, vízügyi tanácsadók meg hasonlók. Maguk viszatérnek? - kérdi valaki. Hát persze. Szlovákiába? Hát persze. Közben a falon még mindig menekülnek. A sarokasztalon viszont fogytán a bor. Egyre szebb a világ! Csak az a magyar élet, csak az a magyar sors van elátkozva - kezdődne a dal, de nem otthon vagyunk, elérkezvén egy bizonyos pillanat, illik hazamenni. Vége a filmnek. Vegyes érzésekkel ülök a kocsiban, szállodánk felé tartva a washingtoni éjszakában, melyben a karácsony fényes díszeiből mind több látható már. Tudnék itt élni? - jut eszembe a hülye kérdés. Aligha. Az amerikai azt mondja, ahová a kalapom akasztom, ott az otthonom. Az enyém meg ott, ahol születtem és nevelkedtem. Minek kellene történnie, hogy elhagyjam? Vagy többé látni se akarjam? Hol kezdődik a ragaszkodás - valamihez, tárgyhoz, darab földhöz, a hazához? Még egy országon belül is nehéz helyet változtatni, mondjuk, néhány száz kilométerrel odébb telepedni le a szülőföldtől, melyet egy életen át sem tudsz kibeszélni, kiírni magadból. Egyre tisztább részletek jutnak eszedbe, melyekről azt hitted, rég megkövültek valahol az emlékezet mélyén. Természetesen, felidézni, kiemelni bármit is a mába egyedül a megélt Időn át lehet, nincs más út. Bármily világosak az egykori képek, köztem és köztük ott az Idő, az azóta eltelt évtizedek, ezernyi újabb tapasztalattal, emlékkel, fékezvén vagy inkább fegyelmezvén a lelket, az érzelmeket, nehogy kitörjenek, esetleg még könnyet is csalva a szembe, amikor... Amikor például itt, a Csallóközben látod magad, amint gyermekként ott, a Bodrogközben karácsony vigíliájának délutánján a félig kőből, félig vályogból épült kicsi házatok konyhai ablakán kilesve, miután ujjad melegével lyukat olvasztottál a jégvirágok között, megpillantasz az udvar végében, a fáskamra sarkánál egy mozgó fenyőfát a fehérségben, mintha apád lenne mögötte, fejszével a kezében, igen, ő az, apu, ennek ellenére még azon az estén is elhiszed, hogy az ezüstbe öltöztetett fenyőt a Jézuska hozta be csengőszóval az ablakon, s te töröd a fejed, hogyan tudta beemelni a szoba ablakán. Tudnék Amerikában élni, vagy bárhol a világban? -jut eszembe ismét, immáron washingtoni szállodai szobámban fekve. Minek kellene történnie, hogy elhagyjam őseim földjét, az országot, ahol születtem? Lelépni nem fogok, az biztos. Már csak azért sem, mert ITT nem vagyok egyedül. Nem egyedül vagyok. Herdics György NÁDSZEGI PLÉBÁNOS _________ Ka rácsonykor a kereszténység Jézus Krisztus földi születését ünnepli. Egy gyermek kétezer év előtti születése sarkall ma is minket arra, hogy ilyenkor kedvesebbek, jobbak, megértőbbek, ajándékozóbbak legyünk. Egy gyermek valamikori születése teremt ma is olyan hangulatot az emberek között világszerte, melyre a legjobb szó a békesség. Jézus Krisztus születése olyan jel ma is, melynek nagyon nehéz lenne ellenállni. Akkoriban Betlehemben ez a jel királyokat, napkeleti bölcseket sürgetett: keljenek útra; hatalmukat féltő uralkodókat riasztott meg: tegyenek valamit ellene, és egyszerű pásztorokat vonzott a jászolhoz, hogy imádják a földre szállt Istent. S azóta is ennek a gyermeknek, Jézus Krisztusnak tiszteletére csomagoljuk be díszes papírba ajándékaink mellett még minden haragunkat, rosszkedvűnket és szomorúságunkat. Ahogy egy karácsonyi versben olvassuk, ezen a napon „Jó érzésekkel a világ egyszerre csordultig telik meg”. S ilyenkor belénk villan a felismerés: mindig így kéne élni! A karácsony ajándékozó hangulatában eszünkbe jut, valamit meg kéne változtatni az életünkben. Jézus Krisztus születése jel, amely arra figyelmeztet, hogy igenis lehet másképp, szebben élni. Krisztus velünk jár útjainkon, nemcsak most, ezen ünnepi alkalomkor, hanem a szürke hétköznapokon is. Ha ezt mindig szemünk előtt tartanánk, egyre inkább növekedne szeretetünk. József Attila csodálatos sorokkal sürgeti a szeretet tüzének megrakását. „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek... Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hisz zúzmarás a város, a berek, fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni és rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, hogy fölmelegednének az emberek.” Igaz, szinte mindenki hirdeti: meg kellene rakni a szeretet tü- zét. Nem létezik azonban olyan szeretet-tűz, amelyet elrejtve rakhatnánk, hogy ne lássa senki. Ha elrejtjük, nem melegedhetnek mellette az emberek, ezért ez csak az önszeretet bűnös tüze lehet. Melegét mindenkinek kell élveznie! Inkább ne is szóljunk a szeretet tüzé- ről, hanem csak lassanként, egyenként rakjunk rá. Ha mindenki hozzájárul, lángra lobban ez a tűz. Az agnosztikus író, Albert Camus mondja, hogy a világban található jó végösszege felülmúlja a rosszét. Lássunk tehát munkához, hiszen az a hivatásunk, hogy minden áron, minden helyzetben és minden körülmények között növeljük a szeretet végösszegét és ezzel járuljunk hozzá karácsony végső győzelméhez. Ahhoz, hogy a szeretet legyőzze a gyűlöletet, az igazság az igazságtalanságot, a jó a rosszat. Ma lélekben odatérdelünk a betlehemi jászol mellé s gyertyát gyújtunk. Mennyit is kellene gyújtanunk? Csaknem kétezret. Hiszen Jézus sok évszázaddal ezelőtt született. De gyújtsunk inkább gyertyát egymásnak. A szeretet gyertyáit. Hogy a szeretet ne csak egy-két napig tartson. Jó lenne, ha az év minden napján éghetne ez a gyertya. A béke és a szeretet ünnepének nevezik a karácsonyt. Igen! Béke és szeretet. Semmi sem fontosabb ennél. Csak az a kár, úgy, ahogyan a fenyőfákon kialszanak a gyertyák, ahogyan a születésnapi tortán elfújják azokat, úgy múlik el a béke és a szeretet- vágy is. Tudjuk, ez a karácsony sem változtatja meg mindenki életét. Marad a rossz, a harag, a békétlenség, a háború. Marad, mert nem tudunk felnőni ahhoz, hogy Krisztust teljesen, a hétköznapokban is befogadjuk. És mégis! Jó dolog, hogy vannak ünnepnapok. Boldog az az ember, aki tud ünnepelni. Igaz, sok ember személyes életében az ünnepbe üröm is vegyül: vannak csonka családok, magányos emberek, szeretette vágyó idősek és fiatalok. Vannak elhagyottak. Őróluk se feledkezzünk meg! Fénylő és meleg ez az ünnep. Hitünk szárnyakat kínál: ha rátekintünk a betlehemi jászolban fekvő kisdedre, utána mindjárt fölfelé kell néznünk. Ha rátekintünk Jézusra, el kell, hogy felejtsük az élet nehézségeit, legalább ideig-óráig megint lelkesednünk kell. Hiszen az ember nem élhet lelkesedés nélkül. Mert ha e nélkül él, akkor valójában már halott. Ez az az ünnep, amikor baráti jobbot kell nyújtanunk egymásnak, a régi haragosoknak ki kell békülniük egymással, a barátságnak még önzetlenebbé és még erősebbé kell válnia! El kell indulnunk egymás felé, hogy a jászolnál egymásra találhassunk. Mert hiába fogjuk keresni a jászolban az isteni Kisdedet, csupán egy gipszfigurát, egy szobrocskát találunk ott, ha nem keressük egymás felé az utat... Lelkűnkben visszhangzik az angyalok éneke: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Az Istennel való béke minden békének oka és alapja. Ezért kell oly sokszor hangoztatnunk, hogy hiába született volna Krisztus akár ezerszer is Betlehemben, ha az emberek szívében nem születik meg, mit sem használ nekünk! Isten Fia a születéssel magára vállalta a mi rövidke életünket, betegségeinket, fájdalmainkat és szenvedéseinket, gondjainkat és bajainkat. Nemcsak a mindenkitől dédelgetett gyermek sorsát vállalta magára, hanem a későbbi keresztet is. Nekünk is vállalnunk kell a saját éltünk nehézségeit, s olykor fel kell vállalnunk a mások életének gondjait is. El kell vállalnunk, hogy szembenézzünk mindazzal, ami fenyegetheti hitünket, nemzetünket. Nem szabad megengednünk, hogy a karácsony csak egy múló hangulat legyen bennünk. A karácsonyfát majd kidobjuk, de a karácsony üzenetét ne dobjuk a szemétbe! Vállaljuk Krisztus örömét. Már most, már ma éljünk szebben és jobban. Szívleljük meg a költő biztatását: „Induljunk szívünk dzsungelében az embert megkeresni a jóságot még ma el kéne kezdeni óh bennünk fénylő csillag merj már megszületni.” Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Fotó: Dömötör Ede Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Maguk visszatérnek? Hát persze hogy visz- szatérünk. Krisztus velünk jár útjainkon, nemcsak most, a hétköznapokon is. Már most, már ma éljünk szebben és jobban. A betlehemezés fontos kelléke a kis templom, belsejét a bibliai szereplők népesítik be, s nem hiányozhat a Betlehemi csillag sem
