Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-17 / 51. szám
Interjú. Lénár Károly esperes: „Civódás helyett Istenhez való viszonyulással kell beszélgetnünk jelenről és jövőről.’ 1997. december 17. 3 Ne a keserűség, a hit uralkodjék rajtunk „Isten sohasem hagy cserben bennünket’’ Miklósi Péter Odakünn sötétedik. Advent másodikvasárnapjának délutánján Tardoskedden is csöndes az utca. Az esperes úrral a papiak fogadószobájában társalgunk. Lénár Károly jóval túljár a hetvenen. Jövőre már annak is kereken ötven éve lesz, hogy 1948- ban pappá szentelték, majd káplánként a Nagyszombathoz közeli Cíferen elfoglalhatta legelső állomáshelyét. Ettől kezdve megpróbáltatásokkal teli, hosz- szú börtönévektől sem mentes papi életutat jelölt ki számára a sors. Állhatatosságának elismeréséül tavaly ő kapta meg a szlovákiai magyarok emléknapján immár évente kiosztott Pro Probitate - Helytállásért díjat... Esperes úr, hány karácsonyt töltött a börtönzárkában? Tizenegyet. Az elsőt 1951-ben, még a pozsonyi vizsgálati fogságban, az utolsót 1962-ben a csehországi Valdicében, kilenc hónappal a szabadulásom előtt. Különböztek valamiben ezek a cellában töltött karácsonyok? Értelemszerűen a legelső börtönkarácsony volt a legkeservesebb; annál inkább, mert december 16-án, tehát pár nappal szenteste előtt tartóztattak le. Mégsem a börtönben töltött karácsonyok különbözőségeit keresném, hanem arról a belső békéről szólnék, amit a titkon szolgált karácsonyi misézés jelentett nekünk, politikai perekben elítélt papoknak. Szerencsére akadtak emberséges fegyőrök is, akik nem kis kockázattal, de becsempészték hozzánk az ehhez szükséges bort meg ostyát. Később, amikor időnként már csomagot is kaphattunk, akkor süteménynek álcázva otthonról érkezett az ostya és egy kevés mazsola, amiből pár csepp bort tudtunk erjeszteni. Odabenn, a zárkalétben vajon mire gondol valaki karácsonykor, különösen ha pap az illető? Ha nem hagyja őt cserben a szerencsecsillaga és ott is misézhet, a szentmisét a lehető legmélyebb áhítattal végzi. Erre a rövidke időre talán még az sem zavarja, hogy rab. Karácsonyonként számomra mindennek új színe, új arckifejezése volt; talán még az éhség sem mart any- nyira, a durvaság és szitkozódás sem fájt olyan lehangolóan, s a szentestéken még a szennyes cellafalak is fehérebbeknek tűntek. A tenyérnyi rácsos cellaablakon át, lelki szemünk előtt régi karácsonyok édes arcai te- kintgettek be hozzánk, s valahol a lelkünk mélyén régóta visszatartott könnyek zsilipjeit nyito- gattuk. A befelé hulló könnyek hangtalan sírásával az egyébként lomha órák ilyenkor gyorsan suhantak... Pedig ez a nap szinte semmiben sem különbözött a börtönlét egyéb hónapjaitól, éveitől. A börtönfolyosókon estéről estére vagy halotti csend honolt, vagy éppen ellenkezőleg, lépések döngésétől, csizmák csattogásától, cellaajtókat nyitogató kulcsok csikorgásától visszhangzott minden, ha a hajcsárlelkű fegyőrök zárkakutatást tartottak. Ilyenkor kettesé- vel-hármasával rontottak be a cellákba, átkutatták a szekrénykét, az asztalt, a padot, a fekhelyet, a padlóhasadékokat, a rabruha minden zsebét és varratát. Jaj volt annak, akinél ráleltek valamire. Röhögve elvették tőle, s aligha lehetett megúszni a dolgot pofon és rúgás nélkül. A zárkakutatások bármikor, így karácsonykor is várhatók voltak. Milyen emlékeket őriz a szülőfalujáról, szüleiről, családjáról? Olyasmivel, amivel dicsekedni lehetne, nem szolgálhatok. Inám sohasem volt nagy község. Az apám kisgazda volt, és csupán az 1948 utáni hatalom sorolta a kulákok közé. A tekintélye viszont nagy volt a faluban. Olyannyira, hogy az első köztársaság vége felé, nyolcvanöt százalékos támogatottsággal, őt választották a falu bírójává. Gondolom, a közvetlensége, ajószívűsége miatt szerették az emberek. Az esze is kitűnően vágott, hiszen bárkinek kérvényre volt szüksége, csakis hozzá fordult tanácsért. A kulákságot miért fogták rá az ötvenes évek legelején? Inámban sehogyan sem ment a szövetkezetesítés, és ezért az apámat okolták. Megoldásképpen kiagyalták: ha az öreg Lénár kötélnek áll és belép, a többi renitenssel sem lesz gond. Ekkoriban én már Lukanyényén voltam plébános. Az apám megdolgozását tervezőknek kapóra jött, hogy engem 1951 decemberében az akkoriban imperialista gócpontnak kikiáltott Vatikánnal való titkos kapcsolattartás, csoportos szervezkedés, magyarán: hazaárulás vádjával letartóztattak. Lukanyényén az emberek ekkor két hétig tartó zendülésbe fogtak: letették a munkát, sztrájkoltak, rezolúci- ókat küldtek Besztercebányára, Zólyomba, Túrócszentmárton- ba, tiltakozván, hogy elhurcolták a papjukat. A hatalom azzal vágott vissza, hogy letartóztatta a szüléimét és az öcsémet is. Apámat nyíltan megfenyegették a kékkői járási hivatalban, csak úgy szabadulnak mindhárman, ha megtöri az emberek ellenállását. Lukanyényén a sztrájkolókét, Inámban a szövetkezetesítés ellen berzenkedőkét. Nem volt más választása, mint hogy megtegye, amitakartak tőle. Én minderről csak 1952 októberében, az ellenem hozott ítélet kihirdetése után értesültem, amikor apámat először engedték be hozzám beszélőre. Hogyan szólt az akkor 29 éves lukanyényei plébánost, Lénár Károlyt sújtó ítélet? Tizenhét év börtön. S mivel sem az 1960-as, sem az 1962-es amnesztia „az imperialista hatalmak ügynökeire” nem vonatkozott, úgy látszott, a több mint másfél évtizedet letöltőm. Amikor már-már megalkudtam a helyzettel, hatvanháromban feltételesen, de szabadlábra helyeztek. Csak a termelésben kereshettem fizikai munkát. Mivel akkorra már ügyesen ment az üvegcsiszolás, a zlatnói gyárban akartam álláshoz jutni. Mikor kiderült, hogy nem köztörvényesként, hanem politikai fogolyként ültem, szemrebbenés nélkül visszautasítottak. A sors iróniája, hogy csak Valdicében tudtam elhelyezkedni, abban az üveggyárban, ahol rabként dolgoztam... Az első komoly fordulat akkor következett be, amikor engedélyt kaptam, hogy a gyári munkaidőm után a közeli Smr- zovkában nyilvánosan működhetek az ottani templomban, így jó ideig voltam gyári munkás is, lelkész is; mígnem 1970-ben visszahelyeztek papi jogaimba és plébánosként Udvardra kerültem. Mivel érdemelte ki a luka- nényeiektől, hogy oly határozottan kiálltak a papjuk mellett, aki nem is az ő községükből származott? Amikor oda helyeztek, már fél éve nem volt papjuk. Ezért örömükben, hat község összefogásával, díszkapuval vártak! Rólam ráadásul rögvest kiderült, hogy nem tartozom a kommunista rendszerrel paktálgató békepapok közé, ami szintén elnyerte a rokonszenvüket. De nyilván dacolni is akartak az akkori rendszerrel. A tizenkét börtönév, majd a fizikai munkával töltött esztendők más papot, más embert faragtak Lénár Károlyból? Pályám kezdetén szolgálatkész, jó pap kívántam lenni. A börtönben és a termelésben eltöltött idő, tehát az oltártól-szószéktől eltiltott évek során azonban rádöbbentem, szándékaimat csak úgy tudom megvalósítani, ha Isten és a hívők előtt őszinte leszek. Ez idén advent második vasárnapján például arról szólt a szentírási idézet, hogy a zsidókat elűzték Babilonba, és a nép azzal vigasztalódott, hogy majd visszajönnek. Megkérdeztem a hívőket: nekik mi jut erről az eszükbe? Vajon nem az, hogy Tardoskeddről, télvíz idején és marhavagonokban négyszáz családot telepítettek ki Csehországba?... De szóltam arról is, hogy a harag a lélek ellensége, ezért civódás helyett Istenhez való viszonyulással kell beszélgetnünk jelenről és jövőről. E röpke óhaj „csak" adventi sugallat, vagy akár 1997 karácsonyának üzenete is lehetne? Lehetne. A reménnyel, a kiállás bátorságával, az őszinteséggel, a szeretettel együtt. Ezért fontos, hogy sose féljünk, hanem bízzunk Istenben, hiszen ő sohasem hagy cserben bennünket. A legkilátástalanabb helyzetekben sem. Esperes úr, a szentestéken eszébe jutnak a börtönkarácsonyok? Azokat nem lehet elfelejteni. Még most is szoktam álmodni a börtönnel. És nemcsak karácsonykor. „Karácsonykor talán még az éhség se mart annyira” Somogyi Tibor felvételei Az Ajándékszóró nyertesei: 1. díj: 50 000 korona pénzdíj, a Vox Nova, az Új Szó és a Vasárnap ajándéka - Magda Nemeceková, Ziarnad Hronom (Garamszent- kereszt) 2. díj: Panasonic színes tévé, Philips hifitorony, Philips videolejátszó, aTelervis ajándéka - Győri Katalin, Csicsó (Komáromi járás) 3. díj: Pentium 150-es számítógép, az Autocont ajándéka - Bugyi Katalin, Csúz (Érsekújvári járás) 4. díj: Philips videolejátszó, a Telervis ajándéka - Szmicsek Róbert, Negyed (Vágsellyei járás) 5. díj: Philips színes tévé, az Andrea Shop ajándéka - Horváth György, Érsekújvár 6. díj: Yamaha hifitorony, a Telervis ajándéka - Beke Carmen, Alistál (Dunaszerdahelyi járás) 7. díj: Daewoo mikrohullámú sütő, az Eurocar Centrum, Daewoo motor ajándéka - Hubay István, Kövecses (Rimaszombatijárás) 8. díj: „Tullan” azték motívumé gyapjúszőnyeg, a dunaszerdahelyi Entity ajándéka - Katona Ágota, Diószeg 9. díj: Grundighifitorony, a Telervis ajándéka-Takács Béla, Pered (Vágsellyeijárás) 10. díj: automata mosógép és Ultra Viola mosószercsomag, a LEV-ESZT cég ajándéka - Beránek Ilona, Csata (Lévai járás) 11. díj: „Obrazki skalne” modern mintázatú, 300x400 cm akrilszőnyeg, az Entity ajándéka - Tóth Tünde, Nagylúcs (Dunaszerdahelyi járás) 12. díj: Milka síöltözet, a JSF (Jacobs Suchard Figaro) ajándéka - Süléi Erika, Nagykürtös 13. díj: „Krolewski” ovális, orientális mintázatú akrillszőnyeg, az Entity ajándéka-Álló Zsanett, Felsőpatony (Dunaszerdahelyi járás) 14. díj: Philips autórádió, az Autoprofit ajándéka - Bőgi Edit, Szentpéter (Komáromi járás) 15. díj: 5000 koronás vásárlási utalvány, a Sitno cég ajándéka - Cernáková Jolana, Barsvárad (Lévai járás) 16. díj: drótnélküli telefon, a Nevitel ajándéka - Domik István, Csúcsom (Rozsnyói járás) 17. díj: Philips autórádió, az Autoprofit ajándéka - Vendégh Eszter, Tany (Komáromi járás) 18. díj: „Laura” 205x300 cm polipropilén orientális mintázatú szőnyeg, az Entity ajándéka - Kamocsai Emma, Nyárasd (Dunaszerdahelyi járás) 19. díj: vitamincsomag, a Slovakofarma ajándéka-Világi András, Tejfalu (Dunaszerdahelyi járás) 20. díj: „Grota” 200x300 cm, modern mintázatú akrilszőnyeg, az Entity ajándéka - Csömör Erika, Komárom 21. díj: pontlámpa és forgószék, az Emka ajándéka - Végh Tamás, Izsa (Komáromi járás) 22. díj: Figaro és Milka csokoládék, Jacobs kávé-ajándékcsomag, a JSF ajándéka - Kristóf Krisztina, Tergenye (Lévai járás) 23. díj: egészségügyi párna és matrac, nyugágy, a Poly ajándéka - Horváth Mária, Dunaszerdahely 24. díj: falikép, az Emka ajándéka - Pőthe Gabriella, Egyházgelle (Dunaszerdahelyi járás) 25. díj: ágyneműcsomag, az Eurisko ajándéka - Cucor Mária, Érsekújvár 26. díj: vitamincsomag, a Slovakofarma ajándéka - Tánczos Róbert, Dunaszerdahely 27. díj: „Igrasfti” modern mintázatú, 200x300 cm-es akrilszőnyeg,'az Entity ajándéka - Ing. Mácsadi János, Zselíz (Lévaijárás) 28. díj: könyvcsomag, az AB-Art könyvkiadó ajándéka - Katona Valéria, Hidaskürt (Galántaijárás) 29. díj: Q and Q márkájú karóra, a galántai Tartott cég ajándéka - Klára Dlugosová, Érsekújvár 30. díj: könyvcsomag, az AB-Art ajándéka - Hideghéty Viktor, Pozsony 31. díj: „Gory” 200x300 cm-es modem akrilszőnyeg, az Entity ajándéka - Kukucs Mária, Várkony (Dunaszerdahelyi járás). A versenyszabályzat értelmében a díjakat a nyertesek ez év végéig a kiadó központjában (Bratislava, Prievozská ul. 14/A, 6. emelet) személyesen vehetik át. Kérjük, hogy előzetesen a 07/52 38 326 - 327-es telefonszámon egyeztessék az átvétel időpontját, az átvételre pedig hozzák magukkal a személyi igazolványukat.
