Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-17 / 51. szám

1997. december 17. • 30. évfolyam Szlovákiai magyar családi magazin Riport Negyven évet töltött egy indo­néz szigeten a bennszülöttek q között. O 64 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. december 20-tól 1998. január 2-ig Riport Végtelen történet a zebrapintyről, a tengerimalacról, a teknősről és egy műtétről. Európa türelmesen várja, milyen jövőt kíván magának ez az ország A szeretet bátorsága Kövesdi Károly Szeretetről, békéről kellene szólni, legalább most, ha már egész évben békétlenül hábo- rog az ember lelke, látva, mi tör­ténik körülötte. De lehet-e, tu­dunk-e elvonatkoztatni egy bé­kéden társadalomban? Lehet-e békéről, türelemről, megbecsülésről beszélni egy olyan országban, ahol az állam- hatalom egyik legfontosabb tá­masza a titkosszolgálat, s ahol erőszakszervezetek uralják a társadalmat, ahol banditák rio­gatják a békés polgárt? Ahol a hivatalok, holott szolgálniuk kellene az állampolgárt, átve­szik az erőszak gyakorlatát, és rendőrkutyákat vetnek be a munkanélküliek ellen? Ahol egy szűk réteg rabolja szét az in­gót és ingatlant, miközben síró anyák, elkeseredett apák várják az elmaradt bérüket, amelyért becsülettel dolgoztak? Milyen karácsonyuk lesz ezeknek az embereknek? Miből fizetik a lakbért, miből vesznek szerény ajándékot a gyerekeiknek? Mi kerül az asztalukra? Lehet-e toleranciáról álmodoz­ni ott, ahol az ország demokra­tái félnek a más ajkú polgártár­saik iránti megbecsülésüket be­vallani, nyíltan vállalni a jog- egyenlőség másutt természetes állapotát? Ahol nyílt és burkolt rasszizmus szövi át a hétközna­pokat? Az ilyen országban vagy a félelem az úr, vagy nincsenek demokraták. Csak szolgalelkű- ség van és kiszolgáltatottság, hatalmi gőg és kétszínűség. Lehet-e igazság, esélyegyenlő­ség, szociális biztonság ott, ahol a polgár csak statisztikai adat, választási preferencia-százalék, hordószónokok birkatürelmű közönsége, gonosz elmék lázbe­szédének céltáblája, a jelen job­bágya, a holnap számkivetettje? Ahol Heródest ünnepli a csőcse­lék? Ne áltassuk magunkat, egy ilyen országban minden elkép­zelhető. Soványka vigasz, hogy látja ezt a civilizált keresztényi, vagy akár liberális Európa, Nálunk bátorságról és helytállásról szól a karácsonyi ének. melynek közössége türelemmel várja, milyen évet, jövőt kíván magának ez a kis ország. Nálunk egyelőre a helytállásról, a bátorságról szól a karácsonyi ének. Mert a szeretethez bátor­ság is kell, anélkül haszontalan, fal mellett lapuló statisztává degradáljuk Jézust, akinek a mostani kufárok sem lennének kedvesek. Nekünk, a nemzet kinnlevősé­gének különösen illik tudatosí­tanunk, hol a helyünk a változó Európában. Mert nincs külön magyar, szlovák, román, szerb karácsony, de azt tudjuk, anya­nemzetünknek, de sokkal in­kább önmagunknak tartozunk annyival, hogy nem tagadjuk meg önmagunkat, nem adjuk el a nyelvünket, kultúránkat, ezeréves európai történelmün­ket harminc ezüstért, s nem dobjuk el az önbecsülésünket percnyi előnyökért. Bibliai hasonlattal élve: tudato­sítanunk kell, hogy mi, magya­rok vagyunk a második, a hu­szadik századi Egyiptom ho­mokjában szétszóratott nem­zet. De ha ezt a szétszóratást, a kisebbségi sorsot (amely, állít­hatja bárki az ellenkezőjét, nem természetes állapot), arra for­dítjuk, hogy a velünk egy közös­ségben élő népnek átadjuk a történelmi tapasztalatainkat, ha nem az örökös önsajnálat és siránkozás köti le legjobb erőin­ket, akkor a jövő karácsonyt bé­késebb, nyugodtabb légkörben ünnepelhetjük. Akkor talán a kufárok kiűzet­nek, a Heródeseket elfújja a tör­ténelem szele, s Isten báránya átveszi az őt megillető helyet. A hétköznapokban is. S ha az or­szág urai az ünnepek múltával majd felvonulnak a hegyre bar­bár tüzet gyújtani, ne rójuk fel nekik e csekély örömöt, hisz mindenki úgy ünnepel, ahogy tud. De legyünk éberek, és ne zárjuk be a szívünket. A megbo­csátás a lélek erejéről tanúsko­dik. Melchior de Broederlam: Menekülés Egyiptomból Méry Gábor reprodukciója

Next

/
Oldalképek
Tartalom