Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-26 / 48. szám
8 1997. november 26. Évszázadok óta szinte háborítatlan zárt közösségben élnek itt az emberek Csendélet a Medvesalján S. Forgon Szilvia Keskeny, kanyargós út vezet Fülekről a Medvesaljára. Dél felé tartunk, s ahogy elhagyjuk Ajnácskőt, egyre közelebb kerülünk a szlovák-magyar határhoz. Itt, a Medves alatt húzódik meg az az öt község, amely Gömör egyik legjellegzetesebb tájegységét alkotja. Vecseklő, Tajti, Hidegkút, Egyházasbást, hogy a sok szép régi szokás feledésbe menjen. Elza néni sok falubelijével megszerettette a hagyományőrzést, Egyházasbáston viszont egy idegen, egy „gyüttment” lett a lelke mindennek: dr. Blaskó László. Az ipolysági származású orvos kétszer telepedett le a Medvesalján, s ő alapította a ma már határokon kívül is ismert citerazene- kart. Az állandó határátkelő sokat segíthetne ennek a szegény régiónak. Óbást - úgy sorjáznak egymás mellett, mint a fonálra fűzött apró gyöngyszemek. De aprók is ezek a falvak; a legnagyobbnak, Egyházasbástnak sincs hatszáznál több lakosa. Ezek az apró falvak egy viszonylag zárt közösséget alkotnak. A lakosok csaknem száz százaléka magyar, az egységes nemzetiségi összetételt itt nem bontották meg a kitelepítések, betelepítések. Ennek, valamint viszonylagos földrajzi elzártságuknak köszönhetően mai napig megőrizték hagyományaikat, szokásaikat. A hagyományőrzés élő példája a „Medves ” folklórcsoport, amelynek 87 éves tagja éppúgy van, mint hatéves. Alapító tagja és vezetője a 65 éves Mag Elza néni - a helyi hagyományok, szokások, népdalok és népviselet avatott ismerője és lelkes gyűjtője. Nagyrészt az ő munkájának köszönhető, hogy 1981 óta tájház őrzi Hidegkút néprajzi emlékeit.- Engem gyerekkorom óta érdekelt a kultúra, szívesen tanultam volna tovább, de sajnos, nem lehetett. Apám bányakeresetéből vett kevéske földjét is elvesztettük a határrendezéskor, dolgozni kellett, de a hagyományőrzést nem adtam fel. Nem akartam,- Évszázadok óta szinte háborítatlan zárt közösségben élnek itt az emberek, nehezen fogadják be az idegeneket. Sokáig én is csak amolyan „gyüttment” voltam itt. Csak miután elkezdtem szervezni a citerazenekart, kerültem közelebb a helybeliekhez. Egy időre elhelyeztek innen, de mikor 1986-ban visszakerültem, eljöttek utánam az emberek. „Doktor úr, hát nem danolunk?” Blaskó doktort befogadta a falu, és ő már maga is medvesaljinak érzi magát. De ugyancsak idegenből, a Balog völgyéből került a szomszédos Obástra a jelenlegi polgármester, Farkas Magda.- Nagyon dolgos nép és összetartó az itteni. Az iskolát is közösen építették újjá, amit a központosítás miatt 1972-ben bezártak, de 1994-ben sikerült újra megnyitni. A 25 éves óvodát is meg akarták szüntetni, merthogy kevés a gyerek, de a falu nem engedte, vállalta, hogy besegít a fenntartásába. Hát ez egy ilyen falu. Az összetartásra szép példa a tajtiak esete is, akik a maguk erejéből templomépítésre vállalkoztak. A falunak soha nem volt temploma, a múltban a szomszédos Ceredre jártak misére, ami alig egy kilométerre volt tőlük. Aztán Cered a határ túloldalára került, s a tajtiak nemhogy templomba, de még a rokonaikat meglátogatni sem tudtak átmenni, csupán 50 kilométeres kerülő árán. Azután Egy- házasbástra jártak a hívek, mert az volt a legközelebbi templom. Egyházasbástnak egyébként Újbást a hivatalos neve, ezt kapta az 1948-as kommunista „ke- resztségben”. Hogy miért - nem kell külön magyarázni. De mást is kaptak e falvak a szocializmus boldog évtizedeitől: szövetkezetesítést, építési tilalmat, iskolák bezárását, központosítást. Nem csoda, hogy a fiatalok nagy része elment, lakás után, munka után. A népszaporulat csökkent, a nagycsaládok eltűntek, a lakosság elöregedett, s egyre több lett az üresen álló ház. A rendszerváltás után némileg változott a kép. A falvak önállósodtak, újranyíltak a kisiskolák, az emberek vállalkozni kezdtek, de megjelent a munka- nélküliség is. A szövetkezetek szétestek, a kis melléküzemágak tönkrementek, az új vállalkozók közül is sokan belebuktak. Ma a Medvesalján éppoly nehéz az élet, mint egykor volt.- Mi vagyunk az utolsó község, ami csurran, cseppen - panaszolja Pál Ferdinánd, Tajti polgármestere. - Kellene a vízvezeték, a kanalizáció, a gáz, de minderre nincs pénz. Itt mindig a földből éltek az emberek, ma a idénymunkára felvesznek néhány embert. Valamikor sokan ingáztak, most már ez sem egyszerű, a legközelebbi vasútállomás innen húsz kilométerre, Ajnácskőn van, az autóbuszjáratokat meg 1994 óta állandóan ritkítják. Losoncra már csak napi két busz megy, Rimaszombatba négy. Vállalkozó meg ide nem jön, hiszen azt a kis hasznát is elvinné a benzin. A helyzeten sokat segítene, ha megnyílna a Tajti és Cered közti határátkelőhely. A két falu között alig egy kilométer a távolság, de évtizedeken át ezt a kilométert nem lehetett megtenni. A határvonal meghúzásával Tajti határa 48 hektárral lett kevesebb, Vecseklő kataszterének 40%-a veszett oda, a hidegkútiak földjének egy része szintén. Az Együttélés ugyan kezdeményezte, hogy az érintettek kapjanak kárpótlást, de mindebből nem lett semmi.- Az 1993-as szlovák-magyar kormányközi megállapodás értelmében 1997 szeptemberében meg kellett volna nyílnia az állandó határátkelőnek. A szlovák fél teljesítette, amit vállalt, megépült az aszfaltút egészen a határig. A magyar oldalon viszont nem készült el a fogadóépület, ezért nem indulhat meg itt a kis- határforgalom. Pedig az nagyban segítene e szegény régiónak: a kisvállalkozások fellendülésében, a munkanélküliség csökAz a sok gyerek, aki a kocsma előtt üldögél, eljárhatna táncolni. szövetkezet helyén magángazdák dolgoznak, de ők is alig tudnak megélni; északon több dotációt kapnak a legelőkre, mint itt a szántóföldre. Sok a munkanélküli, ahogy az egész Rimaszombati járásban. A magángazdák is a családjukkal dolgoznak, jó, ha kentésében, a turisztika , a falusi turizmus beindításában.- Mi, kis emberek nem sokat tehetünk, de jó lenne, ha végre ott fönn is tudatosítanák: le kell zárni a múltat és új lapot kell kezdeni. Csak így jutunk el Európába. Lezárt sorompókkal aligha. A tajtiaknak soha nem volt saját templomuk. Amíg probléma- mentesen átjutottak a szomszéd községbe, az alig egy kilométerre lévő Ceredre, addig nem is igen hiányolták, odajártak rendszeresen misére. Csak a határ megvonása után lett ebből probléma. A háború után nem volt pénz a templomra, aztán meg már nem lehetett templomot építeni. A hat kilométerre lévő Egyházasbástra kezdtek járni, már akik jártak. Most végre teljesülni látszik a régi vágy, a kis falu (580 fő lakja) népe összefogott, közadakozásból és saját erejéből templomot épít. Pál Ferdinánd, Tajti polgármestere pontosan a szlovák-magyar határon áll. Eddig mehet el legtovább a helybeli büntetés nélkül. Ha a két polgármester találkozni akar egymással a határövezetben, engedélyt kell rá kérniük. A soron Cered. Az utolsó ne állnia a foga amit a magyar meg. Ezért (ezéi tott meg a m megfelelően 19S A Medvesalján a nyolcvanas évek elejétől fokozatosan csökkent a népszaporulat. Ma már ott tartanak, hogy kevesebb gyerek születik, mint ahány ember meghal. Ennek ellenére a legtöbb faluban újraindultak a hetvenes években bezárt kisiskolák, de teljes szervezettségű alapiskola az egész környéken nincs.
