Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-16 / 29. szám
Politika 1997. július 16. „A Szocialista Internacionálé nem követeli meg, hogy a baloldal elszigetelődjön” Jaroslav Volf: Megkell nyerni a választásokat! Prikler László felvételei Polák László ____________ A Szivárvány Koalíció mint név, újságírói találmány, s ha hivatalosan nem szentesítették is, nyilvánvaló, hogy a közvéleményben talán tartósan megmarad. A választási koalíciót létrehozó pártok viszont egyelőre annyiban maradtak, mindenki viszi a saját nevét. /KDH- DU-DS-SDSS-SZS./ Tény, hogy a szociáldemokraták csatlakozása váltotta ki a legnagyobb megütközést, főleg a kormány- párti sajtóban, de a Jaroslav Volf vezette párt természetes szövetségeseinél, a DBP köreiben is. A szociáldemokrácia sírásójának, hadsereg nélküli tábornoknak és még sok mindennek nevezik önt. Hogy reagál ezekre a jelzőkre? Lényegében sehogy, viszont gondolom, honnan vette az idézeteket. A kormánypárti sajtó „tisztel” meg ezekkel a jelzőkkel. Nem hiszem, hogy a szociáldemokrácia sírásója lennék, s végképp nem fogadom el ezt azoktól, akik Szlovákia sírásói. És hogy nincs hadseregem? A pártról már összeírtak sok mindent, ennek ellenére vagyunk és létezünk, több mint százötven alapszervezettel. Bizonyos körök felháborodása jelzi, hogy jól döntöttünk. Elnök úr, a Közös Választás nevű tömörülés az önök lépése nyomán megszűnt? Nem, még nem szűnt meg. Az én véleményem az, hogy a Közös Választásnak a soron következő választásokhoz már nincs sok köze. Kötelezettségeink viszont még vannak, hisz annak idején közös programmal indultunk. Viszont a szakadék önök és a DBP között elég mély. Van belőle kiút? Viszályunk taktikai és nem stratégiai. A DBP a baloldal önálló útját szorgalmazza, mi viszont meggyőződéssel valljuk, hogy Szlovákia mai helyzetében nem megengedhető, hogy az ellenzék szétforgácsolódjon. Nem adtuk fel baloldali értékrendünket, viszont a mai lehetetlen helyzet megoldása, a jelenlegi, országromboló kormány leváltása csak így érhető el. Mi azt szerettük volna, ha a DBP is belép a nagykoalícióba. Sajnos, nem így történt. Állítólag a Szocialista Interna- cionálé központjából megrótták önöket, mert a jobboldallal kötöttek szövetséget. Ez a DBP vezetőinek nem éppen szerencsés nyilatkozata volt, lényegében a saját elégedetlenségüket szerették volna az SZI-be átvinni. Másrészt tény, az Inter- nacionálé érdeke lenne, hogy a két párt szövetségben vegyen részt a választásokon. Itt történt a csúsztatás: az SZÍ nem követeli meg, hogy a baloldal elszigetelődjön más demokratikus erőktől. És ne legyünk naivak, az SZÍ központjában nagyon jól ismerik a Meciar-féle politika lényegét, ezért a széles és győzelemre esélyes tömörülést támogatják. Kormánypárti publicisták és politikusok viszont azzal riogatják a szlovák választópolgárokat, hogy a szivárvány előbb-utóbb kiegészül a magyar trikolórral. Erről mi a véleménye? Ez nem más, mint a nevezetes magyar kártya, amely sajnos, Szlovákiában még sikerrel bevethető. Egyetlen orvossága van: az európai integráció, a szlovák nemzeti kizárólagosság feladása. Nézze, én polgári elveket vallók, ám elismerem, hogy a magyar kisebbség jelenlegi nemzeti alapon működő pártjai szükségszerűek. Egy polgári Európában - és ez meggyőződésem - a magyar kisebbség veszélyérzete is megszűnik majd. Mondom ezt én, a cseh, mert ha véletlenül nem tudná, cseh nemzetiségű vagyok. Demokrácia kell, új kormány kell, amelyben esetleg a magyar kisebbség specifikus gondjait magyar nemzetiségű miniszter intézné. Szavaiból arra következtetek, hogy ön a „szivárvány” választási győzelme esetén nem zárná ki a román modellt, vagyis a kormányszintű együttműködést a magyar kisebbség pártjaival? Természetesen, egy normális országban ez a logikus. Meg kell szűnnie a kölcsönös bizalmatlanságnak, együtt kell működni és kormányozni, a kisebbség jogait nem szabad csorbítani, nem szabad sanyargatni nyelvét, kultúráját, identitását, vagy hogy egy aktuális példával éljek, felesleges megfosztani mondjuk a kétnyelvű iskolai bizonyítványaitól. Persze, az a véleményem, hogy minden magyarnak a saját jól felfogott érdekében a lehető legjobban meg kellene tanulnia szlovákul. Ezt vegye úgy, hogy én mondom, egy cseh. Normális országban normális viszonyok, ez a célunk, ezért kell megnyernünk a választásokat. Ami azért nem lesz olyan egyszerű. Ml a véleménye arról a meciar! ötletről, amely szerint a parlamenti küszöb koalíciók esetében pártonként öt százalék? Természetesen egy Meciar-féle blöffről van szó, ámbár kivitelezhető, még akkor is, ha Európában erre aligha van példa. Persze, bennünket, mármint a választási koalíciónkat ez aligha veszélyezteti, mert szerény számításaink szerint a 35-38 százalékunk biztos. Veszélyt jelentene viszont a Magyar Koalícióra, ámbár civilizált világban ilyen esetben a kisebbségek pártjai kivétel alá esnek, de hát mi a mai Szlovákiában élünk. Meciar azt szeretné, ha a magyar kisebbségnek csak egy pártja lenne, tudjuk, melyikre gondol. De adminisztratív úton elintézni, hány párt legyen és melyik, az meglehetősen fura. Bár Meciar Szlovákiájában még ez sem kizárt. Egy esztendő van még hátra a választásokig, ha igaz. Addig is lesz tennivalójuk bőven! Természetesen, és nem elégedhetünk meg azzal, hogy a preferenciáink most jók, hiszen még nem tudni, hogy a koalíció megkötésével változnak-e és milyen irányban. Kemény és szívós munka vár ránk, meg kell mutatnunk magunknak és a világnak, hogy a meciarizmusnak van alternatívája, van remény a jogállamra, a demokráciára, az európai integrációra. Heti jegyzet Macska a sütőben Vojtek Katalin__________ A krónikus stressz országnyi laboratóriuma vagyunk. Selye János, ha élne, nálunk kedvére tanulmányozhatná a pszichoszociális stressz változatos formáit. Szlovákia lakosságán belül külön kategóriát képviselne az itteni magyarság, amely a kormányzat megkülönböztetett gondoskodása folytán az országos átlagot messze meghaladó stresszdózisban részesül. Talán épp az a gyerek úja meg pár év múlva ,A stressz alkalmazása a politikában, különös tekintettel a kisebbségekre” című korszakalkotó tanulmányt, akinek most a gimnáziumi felvételét is kétségessé teszi a kétnyelvű bizonyítványa. Mi meg addig töprenghetünk: hagyjuk-e magunkat stresszeim, alávetjük-e magunkat vagy ellenállunk a mesterségesen gerjesztett ingereknek. Esedeg felkérhetnénk egy elfogulatian szakemberekből álló teamet, állapítsa meg, a vegyi anyagok stressz okozta elváltozása az agyban fokozottabb mértékben mutatható-e ki a kisebbség esetében, mint a többségében. De talán nincs is szükség bonyolult vizsgálatokra,nemzetközi tudósgárdára. Elég egy szimpla vér- nyomásmérő is annak a megállapítására, hogy például egy szlovák és egy magyar tanítókból álló csoport tagjai közül kinek megy feljebb a vérnyomása a „bizonyítvány” vagy a „nyelvtörvény” szó hallatán. Ha kiderülne, hogy a magyarok esetében számszerűen kimutatható a fokozott negatív sztresszhatás, akár kollektive be is perelhetnénk a kormányt egészségi károsodásért, és busás kártérítést követelhetnénk tőle. Ilyen bírósági ügy még nem volt, világszenzáció is lehetne belőle, vagy ha más nem, bekerülhetnénk a Guinness-féle rekordok könyvébe. Igaz, hogy nálunk jóval egyszerűbb, könnyen bizonyítható ügyekből sem lesznek bírósági perek. Csak irigyelni tudjuk Amerikát, ahol csip-csup semmiségekkel is bírósághoz fordulnak az emberek, és meg is nyerik a pert. Mint az a hölgy, aki a macskáját fürdetés után a mikrohullámú sütőben kívánta megszárítani. A cirmos nem élte túl a szárítást, mire vigasztalhatatlan gazdasszonya beperelte a forgalmazó céget, amiért nem tüntette fel a használati utasításban, hogy a mikrohullámú sütő nem alkalmas macskák szárítására. Hiszik vagy sem: a hölgy megnyerte a pert, és csinos kártérítést zsebelt be a cégtől. Mi itt Szlovákiában jelenleg ott tartunk, hogy az ellenzéki pártok által szervezett borsóhányó akció fiatalkorú résztvevőit zaklatja a rendőrség, mert a gimnazisták harsány „Gestapo! Gestapo!” kiáltással fogadták a borsóhajigálás helyszínére kiszálló rendőröket. Ezt a rendőrség a fasizmus propagálásának minősítette, ami közismerten még nálunk is tilos. A vicc az egészben az, hogy a borsóhajigálás többek között annak a Slavkovská oktatási miniszternek is szólt, aki ingyen küldte szét az iskoláknak a fasiszták gaztetteit szé- pítgető Durica-könyvet. Mint a rendőrség szóvivője közölte, lehet, hogy az ügynek jogi következményei lesznek, és a gyerekek a bíróságon felelnek a tettükért. így várhatóan a gimnazisták és szüleik is a fokozott negatív stresszhatásnak kitett szlovákiai polgárok népes táborát szaporítják. Ezért legfőbb ideje megalakítani a Hatalom Által Stresszelt Szlovákiai Polgárok Véd- és Dacszövetségét. Tagja lehet korra, nemre, nemzetiségi, felekezeti és egyéb hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki, aki úgy érzi, hogy önhibáján kívül stresszelik. Egyedül a stresszelők felvétele kizárt. Bár a stressz alól ők sem vonhatják ki magukat, mert, mint Selye mondta, stressz nélkül nincs élet. Csak egy baj van: ők pozitív stresszként élik meg, hogy minket negatívan stresszelhetnek. Ilyen bírósági ügy még nem volt, szenzáció lehetne belőle. Vonal alatt Szertefoszlott illúziók Szűcs Béla ____________ Ná lunk már a kerékasztalhoz fűzött kétes illúziók is szertefoszlottak. Az elmúlt hetekben nyilatkozatok, kommentárok tucatjaitól volt hangos a média, politikusok, pártvezérek mondták el a véleményüket az agyonvitatott kérdésről. A kormánykoalíció a miniszterelnök madridi útja előtt bizonygatni akarta, hogy igenis hajlandó megvitatni minden problémát és kész a kompromisszumra. Az ellenzék nem sok reménynyel, a kudarcot gyanítva leült a kerékasztalhoz. A biztonság kedvéért előtte levélben közölte mindazt, amit szeretne megoldani a konfrontációs légkör megszüntetéséért. Van ennek a lajstromnak egy markáns vonása. Lényegében ugyanazok a problémák szerepelnek benne, mint amelyeket az Európai Unió rég a szlovák kormány szemére vet, amelyeknek a megoldására novemberig adott hatádirőt. Meciarék megígérték a teljesítésüket, de hányadik ígérete ez már a szlovák kormánynak?! Azóta lezajlott a találkozó, amelyen Meéiar egymás után utasította vissza az ellenzék (ületve az EU) követeléseit. Egyetlen pontban sem engedett. Jellemző a szlovákiai helyzetre, hogy míg a kerékasztal közel hét órán át vitatta az ellenzék javaslatait, a parlamentben a kormánypárti többség ki tudja hányadszor utasította vissza a parlamenti bizottságok ellenzékiekkel való kiegészítését. Szinte hihetetlen, hogy csak az általuk „leká- derezett” ellenzéki képviselőket hajlandók beengedni a bizottságokba. Meciarék sorra utasították vissza az ellenzék politikusait. Senkit sem tartottak alkalmasnak. Az ellenzék nyilatkozata szerint a szlovákiai belpolitikai helyzet megoldására egyetlen lehetőség az új választások és a meciariz- mus legyőzése. Ez nyithatná meg az utat nemcsak az ország demokratizálása, hanem a nyugati integrációja felé is. A világpolitikában igen ritka jelenség, hogy öt eltérő programú és beállítottságú párt képes egységbe tömörülni a kormány megdöntéséért. Az ötpárti ellenzéki választási koalíciós szerződés erre lehetőséget kínál. A szlovákiai lapok sokat lamentáltak azon, hogy az ellenzéki koalíciónak nincs olyan talpraesett vezére, mint Meciar. Nem vagyok biztos benne, hogy az utóbbi években elkövetett baklövései nem nyirbálták meg Meciar tekintélyét. Az európai integráció el- szabotálása, a Moszkvához való dörgölőzés, a nemzeti vagyon elherdálása, a minden hatalom megszerzésére való törekvés nyomot hagyott a kormányfő népszerűségén. Viszont igaz, hogy kezében van a hatalom (lásd a népszavazást!), az államapparátusban a párthívei, az óriási anyagi lehetőség a választási kampányra és nem utolsósorban a választási rendszer „megreformálását” biztosító parlamenti többsége. Mégis úgy tűnik, ma már ez sem biztosítja a választási győzelmét. A szivárványkoalícióra és szövetségeseire szinte emberfeletti feladat vár. Egyik fő érvük, az európai csatlakozás azonban sok hívet szerez nekik. Mi, magyarok szövetségesei vagyunk az öt ellenzéki pártnak. Már készül a két koalíció együttműködését tartalmazó megállapodás. Az ellenzéki politikusok egyre szorgalmasabban hangoztatják a Magyar Koalícióval szükséges együttműködést és a kisebbségijogok biztosítását. Választási győzelem esetén egy megalakuló demokratikus kormányban számolnak a magyarok részvételével is. Reméljük, az öt párt mindegyike tudatosítja, hogy a szlovák-magyar egyetértés a demokráciát erősíti. Még nem tudjuk, mikor lesznek a választások, de a kerekasztal csődjével lényegében már megkezdődött a választási küzdelem. A végleges döntés a NATO-tagság elutasításáról és az Európai Unióba lépés egyre bizonytalanabb esélyei is az ellenzék malmára hajtják a vizet.
