Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-16 / 29. szám
4 1997. július 16. Háttér Figyelem! Nyári játék! Egy eszmét követtünk: a szabadság, a jogállamiság, a demokrácia eszményét Bizonyítványsztori Hét héten keresztül tartó nyári játékunk második kérdéscsoportjához érkeztünk. A helyesen kitöltött szelvényt nyírják ki, és ragasszák rá a múlt heti számunkban közölt Feladatlap megfelelő helyére (tehát a 2-es kockára). Szerdahelyi Csaba Londonban, Belfastban és Portadownban mindenki tisztában van vele, hogy július a legkockázatosabb politikai hónap az északír területeken. Mondhatnánk, minderről Orániai Vilmos tehet, aki 1690. július 12- én protestáns seregeivel tönkreverte II. Jakab katolikus csapatait, s ennek „emlékére” a protestánsok alig várják a júliusi vasárnapot, hogy diadalmasan körbevonuljanak sok-sok városon. Az Orániai Rend menetelését általában könny és gyász kíséri az egyik oldalon, s hatalmi mámor fogadja a másikon. Noha Orániai Vilmos nélkül is akadna elég ok a gyűlölködés szítására. Az északírországi katolikusok természetesen úgy élik meg a parádékat, mint az ellenük irányuló provokációt, s a londoni kormányt teszik felelőssé, amiért engedélyezi. Az évente kisebb-nagyobb mértékben fellángoló ellentétekből nem tanul senki. Tony Blair Mint jeleztük, a játék végén az egész Feladatlapot kérjük - a feladó pontos címét feltüntetve - szerkesztőségünk címére beküldeni. További jó szórakozást és tip- pelést kívánunk minden kedves olvasónknak! munkáspárti kabinetje, amely most szembesült először a véres júliussal, az északír Sinn Fein pártra mutogat tehetetlenül, annak illegális katonai szervezete, az IRA pedig rob- bantgat. Az IRA-val képtelenség szót érteni. 1991-ben például, amikor Margaret Thatcher akart tárgyalni vezetőivel, a válasz a terrorhullám felélesztése volt. Most, amikor hároméves tűzszünet végén, a kiújult támadások miatt még az amerikai elnök is pedzegette, hogy közvetítene, az IRA újfent nem kegyelmez. Az egyik katolikus vezető a vasárnapi lángolást követően azt mondta: „Már az iskolában elválasztottak bennünket egymástól, s ez életünk végéig elkísér minket. Halljuk egymás hangját a fal két oldalán, mégsem akarjuk megismerni a másikat.” Egy hang a sok közül, amely kiált is béke után, meg nem is. így valóban nehéz lesz megegyezni. Az orániaiak pedig csak masíroznak. CSÁKY PÁL ___________________ Új ból feszültségektől volt terhes a tanév vége, s a feszültségek nem csupán a hatalom és a magyar közösség között jelentkeztek, hanem a magyarságon belül is. Azt hiszem, a hatalom egyik célja ez volt: megosztani a szlovákiai magyarságot, feszültségeket kelteni az eddig egységes iskolákban is. Eljött az ideje, hogy nyugodtan számba vegyük, mi történt velünk, levonjuk a következtetéseket, s megpróbáljunk a nem tudni, mikor kezdődő újabb küzdelemre felkészülni. Ha érdemben próbáljuk meg elemezni az 1996/97-es tanév történéseit, semmi okunk nincs a katasztrófahangulatra - még akkor sem, ha az elégedettségre sem lehet maradéktalan okunk. Ebben a tanévben a hatalom összpontosított támadást intézett oktatásügyünk ellen, s nem járt sikerrel. A legnagyobb veszélyt az új oktatási törvény elfogadása jelentette volna, amely által a javaslat értelmében az iskoláinkat erőszakosan két- nyelvűsítették volna. Az azt elhárítani igyekvő ellenlépések nagyon hatékonyak és példaszerűen összehangoltak voltak: a belső tiltakozás formái megfelelően egészítették ki a külpolitikai lépéseket, a szlovákiai magyar közösség, a pedagógusok, a szülők és a politikusok egységes egészet alkotva, hatékonyan léptek fel. Több szlovák ellenzéki politikus mondta irigykedve: könnyű nektek, ti csak megmozdítjátok a kisujja- tokat és magyarok tízezrei követnek benneteket! Magam minden ilyen megnyilvánulásnál tiltakoztam, s rámutattam, hogy a magyarság megmaradása erősen erkölcsi kérdés, s ezt mind a szülők, mind a pedagógusok nagy része tudatosítja, a politikai képviselettel és az egész szlovákiai magyar társadalommal egyetemben. Mi mindannyian egy eszmét követtünk, a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság eszméjét. Ezért tudtunk hatékonyan fellépni, s ennek tanulságait fel kell mutatnunk önmagunk előtt is: ilyen értelmes egységünkben rejlik az erő a jövőt illetően is. A szlovákiai magyarságnak látnia és éreznie kell, hogy érdemes kiállnia a jövőjéért, s az általa megválasztott politikai képviseletnek is akkora ereje van, amekkora egységgel a tömegek állnak mögéje. A támadás másik iránya a magyar iskolák tantestületeinek tömeges szétzilálása volt. Ennek az igyekezetnek a legmarkánsabb megnyilvánulása a fasisztoid Nemcok-levél, a- melynek angol nyelvű fordítása megtalálható a demokratikus világ összes fontosabb irodájában. Itt is fontos volt a tömeges tiltakozás, fontos volt az, hogy kollégáim a levél íróját bíróságra adták, s fontos volt a diplomáciai lépések sorának megtétele is. Ne feledjük: az addig általában semleges módon nyilatkozó van dér Stoel nyilvánosan ítélte el ezt a levelet, s a mögötte megbúvó politikai szándékot. A legfontosabb azonban az, hogy a levél tartalmát a minisztérium máig nem tudta tömegesen végrehajtani - s remélem, ez lesz a helyzet a jövőt illetően is. A bosszú nem maradt el; ez volt a bizonyítványügy, amely számos iskolában, közösségben feszültséget szült. Ne feledjük el, ki hogyan viselkedett ezekben a nehéz napokban, s ha a jövőben megadatik majd a szabad igazgató- és tanítóválasztás lehetősége, az erkölcsi kiállást nagyon fontos elemként kell majd beszámítanunk. A hatalom e kérdésben sem győzött; elenyészően kevés azon igazgatók vagy tanítók száma, akik helyeselték volna az egynyelvű bizonyítványok kiadását. Akik megtették is, az erőszaknak engedelmeskedtek, nem tiszta lelkiismerettel. Ismerek olyan igazgatónőt, aki végül mégiscsak egynyelvű bizonyítványt adott ki, s a járási tanügyi korifeust körüludvarolta az iskolában. Amikor a járási főnök és a néhány gyerek hazament, s a tanítók a tantestületiben összejöttek, hogy elköszönjenek egymástól, az igazgatónő- látszólag minden ok nélkül - percekig tartó hisztérikus zokogásban tört ki. Ott mondta el kollégáinak, hogy hetek óta nem tudott aludni. Félreértés ne essék: a fenti néhány mondat nem felmentés, csupán az érem másik oldala, amelyről szintén nem szabad megfeledkeznünk. Egyéb tanulságai is vannak a bizonyítványügynek. A szlovák értelmiség egy része szégyelli, ami történt. Az MKDM pozsonyi irodájába több szlovák tért be, hogy támogatásáról biztosítson. S a június 28-i Slo- venská republika sem ujjong, hanem nyíltan elégedetlenkedik, hogy a magyarok itt is, ahol az igazgató - úgymond - lojális volt, elutasították a „nemzetiségi nyelvek használatát nem korlátozó nyelvtörvény” áldásait. Ha valaki megbukott ezen a vizsgán, az a hatalom volt - és a kormánypárti Szlovák Televízió. Nem tudhatjuk, mikor kezdődik a mérkőzés újabb fordulója - mert lesz, az biztos. A sikereinkből erőt kell merítenünk, a hibákból le kell vonnunk a tanulságokat. A bizonyítványtémával kapcsolatban hadd idézzek ismét egy külföldi diplomatát: - Úgy látszik - mondta -, ebben az országban a magyarok jogtudata és szabadságvágya messze meghaladja az átlagot. A legapróbb jogaikhoz is ragaszkodnak, ami azt mutatja, hogy mentalitásukban ők már messze európaiak. Gondtalanul, felszabadultan. Valóban? Somogyi Tibor felvétele 1. Ki írta A kőszívű ember fiai című regényt? Mikszáth Kálmán Q Móra Ferenc Q] Jókai Mór 2 2. Mit neveztek a 19. századi nyelvújítók „foltos nyakorján”-nak? a hiénát ED a zsiráfot EH a leopárdot EH 3. Hogy nevezik a költészet szárnyas lovát? Helikon □ Pegazus fi Ergon I I „Halljuk egymás hangját a fal két oldalán” Véres július Belfastban 1970 óta 3200 halottat követelt a féktelen düh. „Ebben az országban a magyarok jogtudata messze meghaladja az átlagot.” Közel-Kelet Arafat, Kutab és a tévé Yehuda Lahav, Népszabadság _____________ Da ud Kutab palesztin származású amerikai újságíró. Egy magántelevízió tulajdonosa és egyben főszerkesztője. Kameráit néhány hónappal ezelőtt Ramallah városában, az autonóm Palesztin Nemzeti Tanács üléstermében állította fel, és élőben közvetítette a tanács vitáit. Gondolta, ennél jobb szolgálatot aligha tehetne a palesztin demokráciának. A tanács ülésein akkoriban több képviselő hevesen bírálta a palesztin hatóság körében elterjedt korrupciót, sok tisztségviselő hirtelen meggazdagodását. A bírálatból személyesen Arafatnak is kijutott, mert a képviselők egy része szerint korrupt elemekkel veszi körül magát. Akadt, akinek nem tetszett e viták élő közvetítése. Az ületőnek elég hatalma volt hozzá, hogy Kutab lakásán megjelenjenek a palesztin biztonsági emberek és se szó, se beszéd, elhurcolják őt otthonából. Családja csak napok múlva, egy kicsempészett levélből tudta meg, hogy Kutab börtönben van. Ekkor kitört a botrány. Amerikai állampolgár lévén, Kutab az amerikai nagykövetség védelmét élvezte. A washingtoni külügyminisztérium is közbenjárt a szabadon bocsátása érdekében. Néhány nap múlva Kutab hazatért, az élő közvetítések a Nemzeti Tanács üléseiről megszűntek. Ritka, hogy amerikai állampolgárt tartóztatnak le a palesztin autonómia területén. Aki pedig nem amerikai állampolgár, és ezért nincs a figyelem középpontjában, gyakran hónapokig sínylődik a börtönben vádirat, per, ítélet nélkül. Volt rá eset, hogy a letartóztatottak meghaltak a börtönben. Hozzátartozóik feltételezése szerint az elszenvedett kínzások következtében. Ezekhez a tünetekhez társul három palesztin ingatlankereskedő meggyilkolásának esete. Mindhárman telek- vásárlásokat közvetítettek, amelyek végső következménye palesztin földek zsidó kezekbe juttatása lett. Holttestüket az útszélen találták meg. A földvásárlás a palesztinizraeli viszály fontos eleme. Tanulmányt érdemelne a viszály háttere, a zsidó földvásárlási módszerek, a palesztin ellenlépések ecsetelése. Röviden úgy lehet összefoglalni a helyzetet, hogy a palesztin aggodalmak egyáltalán és a palesztinoknak - alárendelt helyzetük miatt - kevés lehetőségük van a védekezésre. A Palesztin Nemzeti Tanács nemrégen meghosszabbította annak az 1967. évi jordán törvénynek a hatályát, amelyet maga Jordánia időközben semmissé nyilvánított: ez halálbüntetéssel sújtja azt, aki „idegen” (értsd: zsidó) kézre juttat palesztin földeket. Az izraeli kormány állítása szerint a palesztin ingatlankereskedőket a hatóságok ösztönzésére a palesztin biztonsági szolgálat gyilkolta meg. Az amerikai titkosszolgálat, a C1A jelentése szerint nem fedezett fel erre utaló tényeket. A palesztin hatóság határozottan tagadja, hogy bármi köze lenne a gyilkosságokhoz. Mégis elgondolkoztató az összefüggés a gyilkosságok és a Palesztin Nemzeti Tanács előzőleg hozott határozata között a „földeket idegen kézre juttató telekspekulánsok” halálbüntetéséről. Kutab és mások letartóztatása ellen együtt emelték fel tiltakozó szavukat palesztin, izraeli és nemzetközi emberjogi szervezetek. Napirendre kerültek a jogállam, a demokratikus és emberi jogok kérdései. Úgy látszik, hogy a végéhez közeledik a történelmi szakasz, amikor a palesztinok nemcsak legfontosabb, hanem szinte egyedüli célja az önálló palesztin állam megteremtése volt. Minél közelebbinek látszik e cél elérése, annál több embert foglalkoztat és gondol- koztat el immár egy másik kérdés: milyen is lesz az a független palesztin állam?
