Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-11-12 / 46. szám

Nagyvilág 1997. november 12. 7 Nemcsak német program volt, kísérteié bejárta a világot A fajtisztaság bűvölete Székelyudvarhelyi levél Szlováknak nevezték őket Bármily hihetetlennek is tűnik, ennek a programnak még ma is élnek áldozatai. Ezek egyike a nyolcvankét éves svéd Maria Nordin. 1943-ban tizenhét éves Maria Nordin, az áldozat volt, és az iskolában nem tudta elolvasni, mi van a táblára írva. Áthelyezték a mentálisan kevés­bé fejlett gyerekek iskolájába, ahol az iskola vezetése meg­győzte, hagyja magát sterilizál­ni, mivel nem lesz képes gyer­meket nevelni. Történt mindez abban az időben, amikor Svéd­ország büszkén hirdette a sem­legességét, és elzárkózott a Har­madik Birodalom hasonló prak­tikáitól. Maria Nordin esetében ráadásul téves volt a diagnózis: nem „buta” volt, hanem egysze­rűen rövidlátó. Az eugenetikus programot, amelyet 1935-ben indítottak Svédországban, a Fajtisztaság Nemzeti Hivatala nevű intéz­mény irányította. Ez a hivatal (s most tessék megkapaszkodni!) csak 1976-ban szűnt meg, ami­kor csendben, feltűnés nélkül befejezte a ténykedését. A hábo­rú után, amikor a magukat a fel­világosodás, a tolerancia és a haladás bajnokainak tartó szo­ciáldemokraták voltak kormá­nyon Svédországban, az eu­genetikus program tovább zaj­lott. Huszonegy éves fennállása alatt több mint hatvanezer svéd férfit és nőt sterilizáltak. Főleg olyan embereket, akik nem fe­leltek meg a szőke, kékszemű, intelligens északi fajról kialakí­tott elméletnek, illetve modell­nek. A hivatal a „selejtesnek” tartott emberekre többféle bé­lyeget sütött rá: „Fajilag nem tiszta”, „alacsony szociális szinten élő”, „barna férfi, nőies vonásokkal” stb. Talán nem véletlen, hogy a svéd fajtisztasági program körüli botrány éppen napjainkban robbant ki, amikor Svájcban kezdik megnyitni az „alvó szám­lákat”, amelyeket nemcsak a ná­cizmus áldozatai, de a hóhéraik is nyitottak a híres bankokban. Nehogy azt higgyük azonban, hogy a svédországi program (a náciké mellett) egyedülálló volt a maga nemében. A norvég egészségügyi szervek bevallása alapján ugyanebben az időben mintegy kétezer norvégot steri­lizáltak, akiket vagy lelki sérül­teknek vagy szellemileg retardáltaknak tartottak. A Ti­me magazin szerint az egykori Csehszlovákiát sem hagyta érin­tetlenül a genetikai tisztogatás kísértete: nálunk főleg cigány nőket sterilizáltak, pénzért. Ausztriában a kényes téma mind a mai napig napirenden van. A szociális szféra aktivistái szerint szomszédainknál ma is gyakorta végeznek sterilizálást a mentálisan retardált szemé­lyek esetében. A francia kor­mány pedig nemrég adott ki rendeletet egy eset kivizsgálá­sára, amely az egyik hetilapban látott napvilágot. Charlie Heb- do újságíró azt állította, hogy a mentális betegek intézeteiben legalább tizenötezer franciát sterilizáltak - nem önkéntes Ausztriában ma is végeznek sterilizálást a mentálisan retardált személyeken. alapon. A francia egészségügyi szervek rémülten tagadják, hogy ilyen program hivatalosan létezne az országban. Svédországban a Dagens Nyhe­ter című lapban megjelent ri­port után pattant ki a botrány. A lap a fent említett Nardin asz- szony kálváriáját írta meg, aki hiábavaló harcot folytatott az állammal, hogy kártérítést kap­jon az ellene elkövetett igazság­talanságért. A svéd kormány egészen a tavalyi év végéig az­zal utasította vissza Nardin asszony követelését, hogy a sterilizálást akkor hajtották végre rajta, amikor az legális volt. A közvélemény nyomásá­ra azonban Margót Walstrom szociális ügyi miniszter az idén elismerte, hogy a magtalanítás barbár cselekedet volt. A miniszter asszony megígérte, hogy mérlegelni fogják, ho­gyan kártalanítsák a faji tiszto­gatás áldozatait. S mintha az erőszakos sterilizá­lás nem lenne elég, további ese­tekre derül fény, milyen kísérle­teket végeztek Svédországban 1943-1945 között embereken. Ezekben az években például az egyik intézetben csak puha ke­nyeret és édességet adtak enni a betegeknek. A kísérlettel azt akarták bebizonyítani, milyen gyorsan romlanak a fogak a helytelen táplálkozással. Svédország nehezen tud meg­birkózni ezekkel a sokkoló le­leplezésekkel, amelyek alapo­san megtépázzák ennek a fej­lettnek és felvilágosultnak tar­tott országnak a hírnevét. Inczefi Tibor _____________ Ne m emlékszem pontosan, hallottam-e vagy tán olvas­tam, hogy a Kárpát-meden­cei magyar polgármesterek székelyudvarhelyi találko­zójára hivatalos volt három Hargita megyei román pol­gármester is. Az események puszta szemlélőjeként is jól­eső érzéssel nyugtáztam a szervezők gesztusát, hogy jelét adják a románság felé való közeledésnek, ellent­mondva annak az egyre gyakrabban elhangzó vád­nak, hogy a kisebbségben élő magyarság arisztokrati­kus gőggel viseltetik a nagy román nemzet orra előtt a parlamentben és az európai fórumokon egyaránt. Nem lelkizni akarok e né­hány sorban barátságról vagy kölcsönös közeledés­ről. De szöget ütött a fejem­ben egy mondat, midőn a résztvevők valamelyikével beszélgetve kérdésemre így válaszolt: jöttek Magyarországról is, és vannak itt vagy hárman szlo­vákok... Szlovák polgármesterek? Hiszen ez igazán szép gesztus eb­ben a „meciar- bős” világban. Tényleg szlová­kok?, tamáskod- tam. Nem, nem szlovákok, magya­rok ők, csak mi így mond­juk... Gondolhatni, hogy egyből lelohadt a lelkesedé­sem. Mert az a három, Felvi­dékről jött polgármester olyan szlovák, mint amilyen „román” az Erdélyből Ma­gyarországra utazó, ha nem éppen „oláhnak” titulálják. Tulajdonképpen csak ennyit akartam kibökni. Egy kis gondolkozás után még en­nek az éle is elvehető azzal, hogy aki szlováknak, illetve románnak nevezi a felvidé­ki, a romániai magyart, nem is lenézésből teszi, hanem... meggondolatlanságból. Nem számol azzal a sértés­sel, amelyet nyegle fogal­mazásával előidéz. S akkor mi van? Talán nem igaz, hogy ez az igazság? Nyelvé­szetileg pedig nem egyéb valósul meg, mint jelentés­átvitel szlováknak/román­nak neveztetésünkkor. Vi­szont nem a stilisztikára tar­tozik annak elemzése, hogy csapódik le az érintettek lel­kében ez a jelentésátvitel. Minden elemzés helyett egy történetet mondanék el. A székelyudvarhelyi Csont Attiláét, akit Ceausescu ko­rában azért zártak be, mert külföldön, Amerikában sze­retett volna élni. 1989 után teljesült a vágya, Magyaror­szágon telepedett le felesé­gével, 6 vagy 7 gyermeké­vel, állást is, lakást is kapott. S mit ad isten, Attilával egy­szer csak a Kossuth utcában futok össze, amelyről köztu­dott, hogy Székelyudvarhe­lyen van, a főtérről nyílik és a Rákóczi utcával folytató­dik. Hát te nem vagy Ma­gyarországon?, csodálko­zom. Nem, feleli. Unszolá­somra meg is magyarázza: Nem, mert aki nem tud annyit nemzeti történel­münkből, mint amennyit én Székelyudvar­helyen a régi világban is meg tudtam tanul­ni... hát az en­gem ne nevez­zen se oláhnak, se románnak. És Csont Attila otthagyott Bu­dapestet, állást és lakást, és a romániainál jobb társada­lombiztosítási rendszert, és feleségével és 7 gyermeké­vel hazament Székely­udvarhelyre. Nyolc osztályt és ipari szakiskolát végzett vasmunkás Csont Attila. Még abban az évben meg­született a nyolcadik gyere­kük, és a jó múltkor a kilen­cediket keresztelték. Legutolsó találkozásunkkor azt kérdezte, nem tudnék-e neki egy betonkeverő gépet kölcsönözni. Nagyon meg lehetett szorulva. Valami­lyen „patrul” úgymond, ki­tolt vele, s a megígért időre nem adta oda... Ami pedig elég baj vala, mert aki épít, nem lehet meg betonkeverő nélkül. Egyébként munka- nélküli, hozta még tudomá­somra; de sem Amerikát, sem Magyarországot nem emlegette. A Time alapján Folytatjuk Csehszlovákiában főleg a roma lakosságot érintette a sterilizáció Viado Gloss illusztrációs felvétele „Hát az engem ne nevezzen se oláhnak se román­nak.” Meghiúsult terv Tulajdonképpen már minden el volt döntve: Madonna elhatározta, hogy filmet készít Brigitte Bardot életé­ről, s tervéről természe­tesen tájékoztatta a hajdani francia film­sztárt. A színésznőből lett fanatikus állatvédő örömmel fogadta a ter­vet, sőt valósággal lel­kesedett, míg egy fény­képen meg nem látta Madonnát egy igazi szőrmebundában. Az amerikai „Evitának” új projekt után kell néz­nie... Madonnából nem lesz BB Sheen, a harcos A Sheen család imidzse meg­lehetősen rossz: Charlie Sheen nőket ver, apja, Martin fotóriporterekkel gorombás- kodik. A fiú nem bánja, hogy rossz a híre. Az apa, Martin azonban úgy gondolta, itt az ideje, hogy javítson hírnevén. Húsz évvel az „Apokalipszis most” után visszatért a Fülöp-szige- tekre, hogy a szegények vé­delmére keljen. Maroknyi segítőtársával igyekszik megakadályozni, hogy félmillió embert erő­szakkal kitelepítsenek Manila szegénynegyedéből. Aki nem tudná: Martin Sheen koráb­ban az atomkísérletek betil­tásáért is harcba szállt. Azok a régi szép Idők... Claudia Schiffer (jobbra) Kari Lagerfeld, a német divatdik­tátor és Cindy Crawford társaságában. Már megint a pénz... Pénzügyekben nincs barát­ság. Bár Dávid Duchovny és Gillian Anderson ismét új X- aktát nyitott egy játékfilm­ben, személyes kapcsolatuk megromlott. Gillian ugyanis „fizetésemelést” kért és ka­pott, s most ugyanannyit ke­res, mint Dávid, vagyis soro­zatonként 200 ezer márká­nak megfelelő összeg üti a markát. „Mulder” ezt rendkívül igaz­ságtalannak tartja, elvégre - érvel - ő az idősebb, ő a férfi, s ilyen tényekből kifolyólag neki több pénz jár ugyanazért a munkáért. Vicces macho- logika, nemde? Schiffer nélkül? Egy valamirevaló divat- bemutató az elmúlt években elképzelhetet­len volt Claudia Schiffer nélkül. Lassan azonban hozzá kell szokni ahhoz, hogy a szép szőke modell egyre ritkábban mutat­kozik a különböző bemu­tatókon. Kissé arrogánsán fordí­tott hátat a többi modell­nek, mondván: reklám- kampányai miatt bizony már nincs ideje eredeti munkájára. Ehelyett mostanság gyakran „mossa haját” bizonyos samponnal és bizonyos autók légzsák­ját teszteli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom