Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-12 / 46. szám
Politika 1997. november 12. 3 A „szavahihető partner” esete az ígérgetett kisebbségi nyelvtörvénnyel Nyelvöltés a nyelvtörvényre Ez lett a kisebbségi nyelvtörvény sorsa: beígérték, megvitatták, elvetették Méry Gábor felvétele Fekete Marian _______________ A százszor kimondott hazugság igazsággá válik, állította Hitler propagandaügyi minisztere. A százszor megismételt ígéretet Memorandummal is helyettesíteni lehet, véli a szlovák kormány. Az ígérgetett nyelvtörvény helyett a múlt héten kaptunk egy Memorandumot, amely azt lenne hivatott bizonyítani, hogy a Szlovák Köztársaság, illetve az ország kormánya nemzetközi összehasonlításban is megállja helyét a kisebbségijogok szavatolását illetően. Kevesen emlékeznek arra, hogy több nemzetközi jogi szakértő szerint már az államnyelvről szóló törvény elfogadása is sértette a nemzetközi szerződések jogáról szóló bécsi egyezményt. Meciar ugyanis. 1995. március 19-én írta alá Párizsban a szlovák-magyar alapszerződést, amelynek 15. cikke többek között azt is megállapítja, hogy „a Szlovák Köztársaságban élő magyar kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van használni anyanyelvűket a hivatalokkal való kapcsolatban, beleértve a közigazgatást”. Ugyanez a Meciar kormányfő szentesítette aláírásával azt az államnyelvről szóló törvényt, amelyet a parlament 1995. novemberében fogadott el, és amely még a szlovák Alkotmánybíróság szerint is sérti azt a jogunkat, hogy a- nyanyelvünket a hivatalokban használhassuk. A nemzetközi szerződések jogához értő szakemberek miniszterelnökünket hiába figyelmeztették, hogy a szerződés aláírása után nem tehet ilyen lépést. Horn Gyula magyar kormányfő „szavahihető” partnernek tartotta Meciart. Michal Kovác is ilyennek hitte, hiszen a szlovák államfő saját állítása szerint csak azért szentesítette aláírásával a szlovák nyelvet védő törvényt, mert Meciar biztosította őt arról, hogy hamarosan törvény születik a kisebbségek nyelvhasználati jogairól. Egyébként is: Meciar szerint a kifogásolt államnyelvtörvény bővítette a kisebbségi nyelvhasználati jogokat azzal, hogy eltörölte a korábbi nyelvtörvényben megállapított 20 százalékos határt. Az államfőnek tett ígéret után fejetlen ígérgetési kampány indult be. A szlovák kormány vezető képviselői Európa- szerte nyugtatgatták a nemzetközi szervezeteket, politikusokat, hogy nem okozhat gondot a szlovák államnyelvvédelmi törvényt, s csak ezért kelt rossz híre, mert az ellenzék és a magyarok jártasak a lobbyzásban, a kormány lejáratásában stb. A szlovákiai magyarságnak ilyen ígéretet még véletlenül sem tettek a kormánypárti politikusok. Ez nem volt véletlen. Talán fél év sem telt el, s „megbízható” kormányfőnk már mást vallott. Azt, hogy szükségtelen kisebbségi nyelvhasználati törvényt alkotni, ha ratifikáljuk az európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját. A kérdés szakértői ismét figyelmeztettek: az említett nemzetközi dokumentum ratifikálásával nem pótolható a kisebbségi nyelvek alkalmazását szabályozó törvény. Sőt! Max van dér Stoel, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa 1996 februárjában Juraj Schenk külügyminiszternek küldött levelében az államnyelvről szóló törvény elfogadása utáni helyzetet jogi vákuumnak” nevezte, mert nézete szerint az alkotmány önmagában véve nem biztosítja a kisebbségi nyelveknek a hivatalos kapcsolatokban történő használatát, hiszen egy végrehajtási törvény elfogadását feltételezi. A szlovák külügyminiszter válaszlevelében „még egyszer biztosította” Van dér Stoelt, hogy a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény előkészületi munkái már megkezdődtek, a törvény az ENSZ, az Európa Tanács és az EBESZ nemzetközi dokumentumaiból indul ki, és „természetesen a nemzeti kisebbségek tagjai is részt vesznek ebben a munkában”. Ebből, természetesen, egy szó sem volt igaz! A kormányhoz hasonlóan viselkedtek a parlament kormány- párti képviselői is. Alig egy évvel ezelőtt egy svájci fórumon elkötelezték magukat a kisebbségi nyelvtörvény elfogadása mellett. Nem sokkal később a Szlovák Köztársaság és az Európa Parlament közös parlamenti bizottságának ülésén megszavazták az ajánlást, amelynek egyik pontja ilyen törvény elfogadását tartalmazta. Az ígéretek teljesítése helyett a kormány Memorandumot fogalmazott meg a „nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelvhasználati jogairól”. Az a kabinet, amely eddig minden tőle telhetőt megtett a kisebbségi jogok csorbításáért, ebben a Memorandumban azt állítja, hogy éppen ő szavatolja számunkra több más jog mellett az anyanyelvnek a hivatalos érintkezésben való használatát. A legkevésbé sem zavarja, hogy az alkotmánybíróság alig két hónappal ezelőtt szögezte le: az alkotmányos jogunkkal nem tudunk élni, mert semmiféle törvény sem szabályozza. A Memorandum egyetlen pozitívuma, hogy függelékében tételesen idézi azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek a kormány szerint a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozzák. Ezzel kívánta bizonyítani, hogy nincs joghézag, amelyet a főbiztos kifogásolt. A bizonyítási kísérlet, enyhén szólva, félresikeredett, mert csak azt sikerült igazolni, hogy Max van dér Sióéinak igaza volt, és a ki tudja hányszor megfogalmazott külföldi elvárások és bírálatok jogosak. Természetesen a kisebbségek képviselőit megkerülték. A bizonyítási kísérlet félresikeredett. Külföldi sajtószemle National: Stefan Király ügye Több bukaresti központi lap után a National című újság közölt ismét új anyagot az ún. Stefan Király-ügyben. Király István geológust, az ipari minisztérium bányaügyi államtitkár-helyettesét 1995 februárjában a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) feljelentése nyomán letartóztatták, majd tavaly novemberben zárt ajtók mögötti tárgyaláson 7 évi börtönre ítélték, s a napokban zárt tárgyaláson büntetését 16 évre növelte a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete. Ezt követően Gelu Voican Voiculescu volt miniszterelnök-helyettes - aki bevitte Királyt Petre Román kormányába - „Vádolok!” című nyílt levelében védelmébe vette az Ultima Ora hasábjain, azt írva, hogy Királyt ártatlanul ítélték el, „csak azért, mert magyar volt”, majd mellette emelte fel szavát a República is, amely szerint Királynak azért kellett fizetnie, mert az ásványi kincsekért folyó vetélkedésben az őt alkalmazó brit cég keresztezte a Román Hírszerző Szolgálat által támogatott ausztráliai vállalat érdekeit. A National új részleteket közölt, nevezetesen a hírszerzés tábornoka, Ion Popescu által 1995. február 3-án tett Király elleni feljelentést ismertette. Ebben Királyon kívül még három olyan személy szerepelt, aki neve alapján feltehetően magyar - az egyik román, a másik chilei, a harmadik magyar állampolgár-, és aki a feljelentés szerint együttműködött a volt államtitkárral különböző államtitkot képező, Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megyei érclelőhelyeket megjelölő dokumentumok törvényellenes megszerzésében, birtoklásában, átadásában. A SRI tábornoka feljelentésében ilyen dokumentumok átadásának megakadályozása címén kezdeményezte Király letartóztatását, amire sor is került. A National megjegyezte, hogy a SRI feljelentésében szereplő adatok-néhány jelentéktelen kivételtől eltekintve - nem kerültek bele a főügyész által Király ellen tett feljelentésbe. A lap jelzi: új adatokat közöl majd, amelyekből kitűnik, hogy „ha Király neve nem szerepelne, azt lehetne hinni, más ügyekről van szó”. ABC: Fidel már a múlt „Sajnálom, hogy életem első 38 évét Kubában kellett töltenem. Ha mindnyájan elmehettünk volna az országból, senki sem maradt volna Kubában” - jelentette ki a spanyol ABC-nek adott madridi interjújában Alicia Fernández Revuelta, Fidel Castro lánya, aki két éve az Egyesült Államokban, a georgiai Columbusban él, emigrációban. Apjáról nyilatkozva az asszony kijelentette: „Fidel Castro már a múlthoz tartozik, és a történelem része, vagy ha nem, hamarosan az lesz, minden vonatkozásban”. Alicia anyja, Naty Revuelta és Fidel Castro szerelmi kapcsolatából született, és az anyja férje adoptálta. A kislány, amikor megtudta, hogy ki az apja, annak javaslatára sem akarta felvenni a Castro nevet. De feleslegesnek és károsnak tartja Fidel Castro és a kubai rezsim állandó és „hisztérikus” kritizálását, amire elsősorban a sajtó és a tömegkommunikációs eszközök kényszerítik, disszidálása óta. Emiatt - és azért, mert nyilatkozatait gyakran meghamisítják - most már csak nagyon kevés interjút ad. Nemrég könyvet jelentetett meg Spanyolországban „Fidel Castro lázadó lányának emlékei” címmel. Az a terve, hogy Spanyolországba költözik, mert ott otthon érzi magát. Szerinte Spanyolország fontos szerepet tölt be a kubai demokratikus átmenet elősegítésében. Castro emigráns lánya elmondta: nem tud mit kezdeni a szabadsággal: „Ha az ember hozzászokott a totalitarista rezsim megkötéseihez és elnyomásához, akkor elcsökevényesedik a kezdeményező képessége, elsatnyult lény lesz, aki képtelen bizonyos dolgok véghezvitelére, amelyeket más körülmények közt megtehetett volna”. Vonal alatt Hazug ígéretek Szűcs Béla______________ Szlovákiában nincs nyílt magyarellenesség. Kormányunk azt híreszteli a világban, hogy szuperjogaink vannak. Csupán a szájtépő nacionalisták és az általuk félrevezetettek egy jelentős csoportja szajkózza az irredentizmust, lojalitásunk hiányát és ostorozzák naponta lapjukban a jogait védelmező magyar kisebbséget. A vegyes lakosságú vidékeken azonban nyoma sincs magyarellenesség- nek, ott egészen másképp csapódik le a kormány alattomos elszlovákosító igyekezete. Még jól emlékszünk az alternatív iskolák bevezetésének igyekezetére. Ez lett volna „a magyarok érvényesülésének biztos záloga”. A szlovák „hazafiaknak” ez az asszimilációs törekvése azonban a magyar szülők ellenállásán megbukott. Azt hiszem, máig sem értékeltük kellőképpen, milyen jelentős győzelem volt ez. Ezután jött a nacionalista miniszter asszony újabb ötlete a magyar iskolákban a történelem és a földrajz szlovák nyelvű oktatásának a bevezetéséről. Ez olyan komoly elutasító visszhangot keltett a magyar lakosság körében, hogy „egyelőre” levették a napirendről. Ez is felér egy kisebb csatanyeréssel. A harmadik alattomos kísérlet a kétnyelvű iskolai bizonyítványok érvénytelenítése, ami számos iskolában a pedagógusok elleni megtorlásokhoz vezetett. Ez keltette a legnagyobb felháborodást a magyar lakosság körében. Pedig a miniszterelnök Győrben kijelentette, a parlament elnöke meg a tévében közölte, hogy a következő tanévtől minden marad a régiben. ,A kétnyelvű bizonyítványok egynyelvűre cserélése csak kísérlet az itt élő magyarok megalázására és a nemzetiségi feszültség szítására” - állapítja meg a Sme. A bizonyítványok problémája még jobban felrázza a magyar szülőket és a közvéleményt. Ha sikerül a több mint hét évtizedes hagyomány viszszaállítása, akkor ez közvéleményünk és a magyar politikai pártok egyik legnagyobb sikere lesz. Az Európai Unió és Szlovákia közös parlamenti bizottságának egyik ajánlása így szól: ,A közös parlamenti bizottság javasolja a kormánynak, hogy az EU szakértőivel együtt készítse elő a nemzetiségek nyelv- használatának törvényes megoldását és ugyancsak javasolja a szlovák parlamentnek, hogy fogadjon el megfelelő határozatot konszenzus alapján, legkésőbb 1997 novemberéig”. November van. De hol van a megígért törvény? Ezenkívül még egy sor nemzetközi dokumentum is előírja a probléma rendezését. Elsőként a vajúdó szlovák-magyar alapszerződést említjük, de ide sorolhatjuk a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt is, amely leszögezi: ,A kisebbségi nyelvhasználat a közösségbe tartozó személyek számára identitásuk megőrzésének egyik fő eszköze. Ezen személyek számára a szólásszabadság megnyilvánulásának érvényesítése.” Az amszterdami konferencia dokumentumait, az ENSZ kisebbségi jogokról szóló deklarációját, valamint az Európa Tanács 1201-es ajánlását Szlovákia elfogadta, csak éppen politikájában figyelmen kívül hagyja. Úgy látszik, Meciarék nem hajlandók semmit sem tenni a kisebbségekjo- gaiért. De elszomorító a Domino-fórum megállapítása is: kisebbség törvényes védelme és nemcsak az etnikai, hanem a politikai kisebbségé is, a demokrácia egyik oszlopa. Tragikus, hogy a jelenlegi szlovák hatalmi garnitúra csak akkor döbben rá erre, ha ő is kisebbségbe szorul. Nagy kár, hogy a szlovák ellenzéket befolyásolja a kormány demagógiája és ódzkodik még egy közös nyilatkozat elfogadásától is a Magyar Koalícióval. így bűnrészese annak, hogy Szlovákiában 600 ezer idegen él. Idegenek a saját szülőföldjükön.” Anyanyelvhasználatunkért a küzdelem tovább folyik. Marad a remény, hogy egy új kormány barátságosabb lesz a kisebbségekkel, mint a szuperjogokat hazudozók jelenlegi társasága.