Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-05 / 45. szám
Szlovákiai magyar családi magazin 1997. november 5. • 30. évfolyam Riport Bibó műve csehül. Könyvbemutató a prágai Magyar Kulturális Q Intézetben. O Sport 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. november 8-tól 14-ig Jan-Owe Waldner véget vetett a kínai egyed- "l [T uralomnak. *-* A legfontosabb alkotmányos jogunk megtanulni szlovákul A nyelvtörvény és annak háza táj a... Fekete Marian Szégyenemben alighanem elbujdosok. Törvénytisztelő, tisztességesen adózó, lojális állampolgárnak véltem magam, egészen mostanáig. Azt hittem, jogom van arra, hogy magyarul legyek lakója ennek az országnak, magyarul élhessek alapvető emberi jogaimmal. Az alkotmánybíróság szeptember 9-i határozatának indoklását olvasva mindennek az ellenkezőjére kellett ráébrednem. Az alkotmánybíróság a magyar és más ellenzéki képviselők beadványára válaszolva alighanem a legterjedelmesebben foglalkozott az államnyelvvédelmi törvénynek a sajtóra vonatkozó bekezdéseivel, illetve az alkotmánynak a gondolat, a vélemény, a vallási és a hit szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel. Ezekkel a jogokkal eddig magyarul is élhettünk, és egyelőre élünk is. Az alkotmánybíróság rendkívül terjedelmes indoklása viszont arról szól, hogy az alkotmány szempontjából csak szlovákul élhetünk velük, ez az állam csak ennyit szavatol számunkra. A szlovák alkotmánybírák szerint nekünk csak négy nyelvi jogunk van. A legfontosabb az, amire a leggyakrabban hivatkoznak; a szlovák nyelv elsajátítása. Jogunk van a nyelvünkön való művelődéshez, az információk anyanyelvi terjesztéséhez és befogadásához, valamint nyelvünknek a hivatalos érintkezésben történő használatához. Mindehhez természetesen bármely szlovák anyanyelvű embernek is joga van. Az anyaEhhez bármelyik szlovák anyanyelvű embernek ugyanúgy joga van. nyelv használatának alkotmányos joga az alkotmánybírák szerint nem terjeszthető ki a gondolat szabadságára, a véleménynyilvánítási szabadságra, az információkhoz való jogra. Azaz, ha magyarul gondolkodok, ezt alighanem az alkotmánnyal ellentétben teszem, mert nekem ilyen jogot az alkotmány nem biztosít. A testület többször is megemlíti, hogy az alapvető emberi jogoknak és szabadságjogoknak a nemzeti kisebbség nyelvén történő évényesítését külön nemzetközi vagy alkotmányjogi szabályozásnak kellene tartalmaznia, hogy megállapíthassa a két évvel ezelőtt elfogadott nyelvtörvény rendelkezéseinek alkotmánysértő voltát, így jutunk el oda, hogy újabban már megint megillet bennünket az anyanyelv hivatalos kapcsolatokban történő használatának a joga. A kisebbség beszélhet az anyanyelvén, de még a helyi polgármester, községi képviselő is szlovákul köteles válaszolni neki. Hogy ez abszurd? Van még abszurdabb is! Szülőként alkotmányos jogom a gyermekem nevelése - szlovákul. Ha viszont csak „információt cserélek vele”, alkotmányos jogom ezt magyarul tenni. Szinte „zseniális” ötlet szembeállítani az alapvető emberi, állampolgári jogokat azzal a kevés kisjoggal, amelyről az alkotmány, mint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokról megemlékezik. Ez az indoklás még jobban kihangsúlyozza egy kisebbségi nyelvtörvény megalkotásának fontosságát, sürgősségét. Ennek ellenére most már nem tekinthetem magamat törvény- tisztelő állampolgárnak... „Átmeneti időszak” Miklósi Péter ___________ Eu rópa csúcsminőségű mosópora, a Playboy szlovák kiadása, sztriptíz a bárokban, masz- százs a szalonokban - szinte képtelen vagyok leállítani magam, hogy fel ne soroljam mindannak ékes bizonyítékát, ami beszédesen igazolja: immár Szlovákiában is nyugati mintára dívik a demokrácia. Sőt! Mára piacgazdaság kialakításában is célegyenesben vagyunk- elvégre ezt a legilletékesebb: személyesen Meciar kormányfő jelentette ki a minap egy Trencsénteplicen tartott nemzetközi gazdasági fórumon... Igaz, eközben a köz- szolgálatinak hazudott STV- ben csak amolyan „köztes-britül” ejtik a reklámok angol nevét, de hát egy átmeneti korszakban ne legyünk maximalisták. S az újgazdag pozsonyi high society egyik kedvelt helyén diszkrét eleganciával egy reklám is világít: franciául és hibásan, de legalább világít. Andalító átmenetként ez is megteszi. Mint az is, hogy szakadtak, jobbára kispénzűek s rosszkedvűek vagyunk; ám a kormánypropagáhda szerint ez szintén átmenet, nemsokára dől hozzánk a pénz. Addig is átkapcsolhatunk a SAT-ra, a VOX-ra, ahol az Emmanuelle-t vetítik és más formás keblű nők is vetkőznek éjszakánként. Komolyabbra fordítva a szót, igazán az győzne meg Szlovákiának a korszerű Európához való felzárkózásáról, e folyamat hitelességéről, ha azt hallanám, hogy Csehországhoz, Lengyelországhoz, Magyarországhoz hasonlóan a Szlovák Köztársaság is tagja máraz OECD-nek; hogy jövőre velünk is hajlandó csatlakozási tárgyalásokat kezdeni az EU meg a NATO. Ehelyett a valóság az, hogy úgy csapkodják be előttünk e kapukat, akár a szél a budiajtót... A jogállamiság kritériumainak megvalósítása helyett jó néhány dolog a körmünkre égett. A hírhedt Gaulieder-ügyről a kisebbségek nyelvhasználatát garantáló törvényig sok minden. E korszak sajátosan szlovákiai és „átmeneti” jellegéből adódik, hogy a Szlovákiában újfent diktatúrába hajló kvázidemok- rácia van. A sorozatos ködösítésben jeleskedő kormányzat jogilag értelmezhetetlen dolgokról esetenként kikéri ugyan az Alkotmánybíróság állásfoglalását; ám ez is csak arra jó, hogy ennek kulisszái mögött tovább űzze kisded játékait. Vagy butyutánál is bugyutább dilemmákat agyaljon ki. Például arról, hogy az államfő hivatali ideje 1998. február 15-én jár-e le, vagy „csak” két héttel később: március 2-án?! Mert az autoriter, korrupt meciari hatalom számára ez a fő kérdés, nem a demokratikusjogrend kialakítása, az elavult jogszabályok ki- dobálása, a homályos belső rendeletek megszüntetése. A demokrácia elementáris normáit megcsúfoló, cinikus kormányzatnak egyszerűen nem áll szándékában törvényen és hatályon kívül helyezni a bürokratikusjogszabályok s rendeletek ezreit, amelyek őrületbe kergetik a törvénytisztelő állampolgárt. A vak is látja: ez a kormányzat hatalmának bebetonozására törekszik. Ezért hallgat konokul arról, hogy miért nem rakta ki az ablakon mindazon szabályok tömegét, amelyek láttán még az edzettebb pénzembert és a belevalóbb vállalkozót is a gutaütés kerülgeti. Nálunk ebben is az andalítás taktikája érvényesül: a kormány különböző rendű és rangú tisztségviselői nem győzik figyelmeztetni az embert, hogy eltart egy ideig, amíg Szlovákia Nyugat-Euró- pa normáihoz alakítja belső jogrendjét. Persze, arról már hallgatnak, mi gátolja a jogállamunkat” abban, hogy leépítse önmagát onnan, ahol az államra nincs szükség; mi akadályozza abban, hogy a demokrácia mérőrúdja Szlovákiában is az európai közösségek normatívája legyen?Tudom, átmeneti időszakban élünk. A szocializmusba való átmenetünk is eltartott negyven évig... Nem is értünk a végére. A környezet, ahol élünk. Es ahol lélegzünk... Prikler László felvétele
