Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-22 / 43. szám

Politika 1997. október 22. 3 Szakadás helyett kompromisszum az RMDSZ kongresszusán Ellentétek - szőnyeg alatt Markó Béla beszámolóját szándékosan nem hegyezte ki a szövetségen belüli konfliktusokra, mivel nem a véleménykülönbségeket kívánta hangsúlyozni, hanem a közös munka eredményeit. Szerinte az őt bírálók többsége nem hajlandó észrevenni annak a nehéz munkának az eredményeit, amelyet az RMDSZ minisz­terei és államtitkárai végeznek. Somogyi Tibor felvétele Kovács Csaba jogász, RMDSZ-képviselő: „Csak eltérő nézetek” Balázs János, Brassó ______ „M it oldott meg ez a kongresz- szus az RMDSZ belső vitáiból?” - kérdezgette egy újságíró a Ro­mániai Magyar Demokrata Szö­vetség V. kongresszusának ott­hont adó marosvásárhelyi Sport­csarnok előterében a tanácsko­zások másnapján a kávézni, ci­garettázni kilépő honatyáktól. „Semmit” - hangzott a legsom- másabb válasz. Frunda György szenátortól, a szövetség vitatha­tatlanul legnépszerűbb politiku­sától származott. De a többiek fe­lelete sem sokban különbözött ettől: zömük a „majdnem sem­mi” fogalmat írta körül, tehetsé­ge szerint kidomborítva azt a ki­csi „valamit”, amit - ha már meg­kérdezték - említésre méltónak talált. Amiből érezhető, hogy maguk a résztvevők is többet vártak ettől a tanácskozástól. Hetekkel előbb, a kongresszus előkészítése során felvetődött például a javaslat, hogy a tiszte­letbeli elnök (Tőkés László püs­pök) hatáskörét csökkentsék, esedeg e tisztséget megszüntes­sék - a kongresszuson vitára bo­csátott alapszabály-módosítás során. „Válaszként” a Tőkés püs­pök köréhez közel álló, Nagyvá­radon megjelenő Erdélyi Napló című lapban egy, az RMDSZ je­lenlegi vezetését élesen bíráló cikkben felhívást kö­zöltek, hogy a kong­resszusi küldöttek ne fogadják el Markó Béla elnök jelentését és bizalmadansági szavazatukkal kény­szerítsék ki a tisztújí­tást. (Az október ele­jén zajlott marosvá­sárhelyi rendkívüli kongresszus­nak egyébként nem volt napi­rendjén a szövetség vezetőinek megválasztása.) Végül a tiszte­letbeli elnök hatásköre csorbulás nélkül vészelte át az alapszabály­módosítást, a küldöttek is „meg­hallgatták” Markó Béla elnök je­lentését, anélkül, hogy az elfoga­dásáról külön szavaztak volna. Az RMDSZ megalakulásának el­ső heteitől-hónapjaitól zajlik a kulisszák mögül olykor a nyilvá­nosság elé is ki-kicsapó vita a Bu­karestben politizáló „mérsékel­tek”, azaz a kis lépések politiká­jának követői, vagy a politikacsi­nálás taposómalmában pragma- tikusabbá vált RMDSZ-vezetők és a „radikálisok”, az elméletek, nagy célok meghirdetői és hatá­rozottabb kiállást- lesz, ami lesz - követői között. Ez utóbbiak leg­markánsabb képviselője Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszte­letbeli elnöke. Ez a különbség - olykor szembenállássá sarkítva - létezett és létezik, an­nak dacára, hogy minden érintett kiké­ri magának, ha a saj­tó őt ide vagy amoda sorolja. (Mert az egyik jelző mellék- zöngéjében van egy kis megalkuvás, a másikéban némi fel­legekben járás.) Megjegyzendő, hogy a megyei, városi RMDSZ- tisztségviselők, akárcsak a tagság zöme nem horgonyzott le egyik oldalon sem. Hol az egyikkel, hol a másikkal szimpatizálnak. Kong­resszusokon vagy a két-három havonta összeülő Szövetségi Kül­döttek Tanácsában dőlnek el a nagyon is személyekhez kötött „elvi kérdések”, aszerint, hogy ki­nek hogy sikerül meggyőznie a hallgatóságot. Most már - a tavaly novemberi választások óta hogy az RMDSZ kormányra került, sok­kal nagyobb a tétje a politizálás­nak, mint amikor csak az ellen­zék soraiból tiltakoztak: ki mér­sékeltebben, ki radikálisabban. Tőkés László tiszteletbeli elnök legsúlyosabb kifogása a maros­vásárhelyi kongresszuson e- gyébként az volt, hogy mellő- zöttnek érzi magát, mert őt a ko­alíciós tárgyalásokra sem hívták meg, és a véleményét sem kér­ték. Ami valószínű, hogy így tör­tént, mert a Tőkés püspök elleni kifogás épp a kéretlenül is kifej­tett véleményével kapcsolatos: tiszteletbeli elnökként, a szövet­ség nevében nyilatkozva olykor meglepte Bukarestben politizáló kollégáit is, abba a helyzetbe hozva őket, hogy magyarázkod­niuk kelljen - a tör­vényhozásban vagy a román közvélemény előtt - a tiszteletbeli elnök amit mondott, miképp értette. Vagy épp a tiszteletbeli el­nöknek kellett utólag értelmeznie a szövet­ség nevében tett, kis­sé „meredek” nyilat­kozatát. A kongresszus első napja jósze- rint a vendégek üdvözlő szavai­nak meghallgatásával telt, s ugyancsak egy munkanapi időt (8 órát) igényelt az alapszabály­módosítás. Olyan sarkallatos kérdésekben kellett a küldöttek­nek szavazniuk, hogy az RMDSZ Alapszabályának szövegében a szövetség szót ezután nagy kez­dőbetűvel írják-e vagy sem. Az alapszabály várt lényeges módo­sításait -jelenlévő új ságírók egy­behangzó vélekedése szerint - alighanem az előzetes egyezte­tések során sikerült teljesen kilú­gozni a tervezetből. Tehát marad minden a régiben. Talán még annyit, hogy elfogad­ták -végre - az RMDSZ gazdasá­gi programját. Ennek is inkább elvi jelentősége van, hisz a Ciorbea-kabinet gazdaságpoliti­kájának sikere nem az RMDSZ frissen elfogadott gazdasági programján áll vagy bukik. Viszont a kormány eddig követett - és a romániai kisebbsé­gek életében tagad­hatatlan változást hozó — többségi poli­tikájának folytatása valóban összefügg a kabinet gazdasági reformintézkedései­nek sikerével. Magyarán: ezen áll vagy bukik. Ezt jelzi Romániá­ban az utóbbi időben felerősödő­ben levő nacionalizmus: a romló gazdasági helyzet miatti elége­detlenkedők mindenkori „biz­tonsági szelepek”. Márpedig, ha ez a „biztonsági szelep” aktivizá­lódóban van, a kisebbségen be­lüli meddő vitáknak nincs helye. Az RMDSZ-en belüli „mérsé­kelt-radikális” ellentétek tükrö­ződtek a legutóbbi marosvásár­helyi kongresszuson is. Idézném Markó Béla szövetségi elnököt, aki a vásárhelyi Sport­csarnoknak a kongresszus szá­mára elkülönített részén a szóno­ki emelvényen azt mondotta, hogy mindannyian a, jó oldalon” ülünk. A vetélkedés szelleme megvolt, az egyébként teljesen természetes nézetkülönbségek úgyszintén, de mindannyian a jó oldalon ültünk és az eltérő véle­mények nyűt konfrontációhoz nem vezettek. A már idézett ellen­tétről el kell mondanom azt is, hogy másként látja a megmaradás problémáit az, aki olyan vidéken él, ahol a lakosság hatvan-nyolc- van-kilencvenkilenc százaléka magyar és megint másként az, aki szórványvidéken él. Mások az igények. Ez az eltérő felfogás tük­röződik abban, amit a sajtó nem túl szerencsés megfogalmazással „mérsékelt-radikális ellentétnek” szokott nevezni. Hangsúlyozom: a cél egy, estik a hozzá vezető utak lehetnek különbözőek. Az immár kormánypárttá lett RMDSZ politizálását érintő bírála­tok? Hogy a szövetség határozottabb fellépését sürgették? Nézze: az utóbbi hetven-nyolcvan év alatt itt a nemzetiségi politikát többnyire a kisebbségi törekvések elfojtása jellemezte. A packázás. Amit az utóbbi évtizedek alatt elkövettek, azt tíz hónap alatt, amióta az RMDSZ is a kormánykoalíció tag­ja, nem lehet egyszerre jóváten­ni. Kiutat a kisebbségi kérdésben is csak az ország euroatlanti in­tegrációja jelentheti. Ezt a törek­vést kell támogatnunk. A „radikálisok” (most már ma­radjunk ennél a közismert meg­jelölésnél) igényeiből-javaslatai- ból mit fogadott el a kong­resszus? Mindazt, amit a küldöttek pozi­tívnak, időszerűnek találtak. A Tőkés püspök úr, a szövetség tisz­teletbeli elnöke által előterjesz­tett nyolc pontból támogatásra ta­lált az az igény, hogy a szövetség támogassa, sürgesse a romániai ügynöktörvény megszavazását, az önálló Bolyai Egyetem létreho­zását, vagy a nagyváradi Sulyok István kollégium egyetemi rangra emelését. És miért volt szükség itt és most az RMDSZ gazdasági programjá­nak elfogadására? Minden fejlődésnek, a kisebbsé­ginek is az alapja a gazdasági fej­lődés. Romániában átfogó gaz­dasági reformok zajlanak. Hozzá akarunk járulni mi is ahhoz, hogy átmentsük mindazt, ami jó, s fel­számoljuk, ami ráfizetéses, ami fejlődésképtelen, ami haszonta­lan. B. J. Tőkés László: „Noha kemény ellentétek választanak el néhány sze­mélytől, nem kérdéses számomra, hogy deklarált céljaink azonosak, hogy több dolog kapcsol össze, mintamennyi elválaszt. Sem magyar- ságunktürelmétnem kell próbára tennünk, sem pediga koalíció által meghatározott politikai viszonyrendszert nem szabad túl nagy szakí­tópróbának kitenni." Fotó: archív Nem csor­bult a tiszte­letbeli elnök hatásköre. A résztve­vők is többet vártak a tanácsko­zástól. Vonal alatt Kiagyalt irredentizmus Hónapok óta próbálok választ találni arra, hogy a szlovákiai magyarok kapcsolata a többségi nemzet fiaival valóban olyan el- hidegült, bizalmatlan, sőt gyű­lölködő-e, ahogy a hivatalos propaganda megpróbálja elhi­tetni a lakossággal? A közismert magyarellenes uszítókon (Slo- ta, Slobodník, Hofbauer stb.) kí­vül a kormánylap levelezési ro­vatában garmadával megjelenő írások semmi konkrét ellensé­geskedésről nem számolnak be, csupán a hírközlő szervekben dobra vert magyarellenes meg­nyilatkozásokat szajkózzák unos-untalan. Vagyis nem az együttélés romlik, nem a szlovák-magyar ellentétek éle­ződnek, hanem a szlovák nacio­nalisták propagandája terjed, mérgezi a légkört. Az is főleg olyan vidékeken, ahol magya­rok csak véletlenül fordulnak meg. Ráadásul nem is napjaink eseményeit ítélik el, hanem a múlt szlovákellenes politikáját melegítik fel. A végtelenségig is­mételt irredentizmusra pedig egyetlen konkrét példát nem tudnak felhozni Bodrogköztől Csallóközig. Nem tudok olyan esetről, amikor magyarok nyil­vánosan Dél-Szlovákia Magyar- országhoz csatolását követelték volna. Ezzel csak a nacionalis­ták rémítgetik a lakosságot. Per­sze, mindez a kormány hallga­tólagos egyetértésével történik, hiszen intézkedései napról nap­ra megnyirbálják a szlovákiai magyarok előző rendszerekben kivívott jogait. Sok helyen a ma­gyarellenes uszítás a nemzeti öntudat megnyilvánulásának számít. Kíváncsi voltam, hogy szlovák ismerőseimben müyen nyomokat hagy ez a politika, igyekeztem kifürkészni vélemé­nyüket. Egyetlen kivételtől elte­kintve mindegyikük elég hig­gadtan beszélt a magyar kisebb­ségről, de azért szavaikból kiér­ződött a felkorbácsolt magyar- ellenesség hatása. A nemzetál­lam megteremtésének lázálma kisebb-nagyobb mértékben megfertőzte őket is. Nem szíve­sen veszik a közéletben a ma­gyar nyelv használatát és nem értik az anyaország és a kisebb­ségek közötti kapcsolat termé­szetes szükségességét sem. Ezek a volt diáktársaim, munka­társaim nem soviniszták, nem magyarellenesek, azonban eb­ben a légkörben bizonytalanok és bizonyos fokig akaratlanul is másodrendű állampolgárokká degradálnak bennünket. Hiába, így hat a kormánypolitika és a szélsőséges uszítás. Sajnos, el- szomorítóan kevés az olyan szlovák értelmiségi, újságíró, aki nyilvánosan, a sajtóban iga­zi demokrata módjára pártját fogná a lojális szlovákiai ma­gyarságnak. De akadnak ilye­nek. Nemrég a Sme napilapban olvastam Pavol Voda docens­nek, a Komensky Egyetem taná­rának nagyszerű írását, amely becsületesen értékeli a helyze­tet. Érdemes elolvasni, íme egy részlet: „Ha a szlovákiai magya­rok igazán az irredentizmusra vágynának, az utóbbi években nagyszerű lehetőségük lett vol­na érvényesítésére nemcsak Eu­rópában, mert a szlovák kor­mány politikájából kiábrándult világban is megértésre találtak volna. De nem tették ezt. Meg­elégedtek a kormányzás antide­mokratikus módszerének és nemzetiségi életük korlátozá­sának leleplezésével. Most, mi­kor Magyarország Szlovákia előtt bejut az európai struktú­rákba, sem fordultak el attól az országtól, ahol élnek... A szlo­vákiai magyarok becsülik szü­lőföldjüket, gazdasági lehető­ségeiket, azt, hogy nyitva áll előttük két ország piaca és tü­relmesen törekednek szlovák politikai partnereik megértésé­re... Nekem nincs szükségem nagy bizonyítékra, hogy lojali­tásuk legalább olyan, mint a szlovákoké és ez többet segít Szlovákiának, mint egyes szlo­vák csoportok nacionalizmu­sa.” Ehhez nem kell kommen­tár. Bárcsak hasonló lenne a vé­leményük azoknak a szlovák politikusoknak is, akikkel a szlovák ellenzéki koalíció part­nereként együtt akarjuk meg­buktatni a meciarizmust, amely arról papol, hogy földrészün­kön nekünk vannak a legtöké­letesebb, legszélesebb körű nemzetiségi jogaink, miközben már rég nem érik el azt a szin­tet, amelyet az „átkos” kommu­nista rendszer biztosított. A hi­vatalos propaganda becsapja a szlovák közvéleményt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom