Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-15 / 42. szám
.0 1997. október 15. Őry Péter, a rejtélyes nevű somorjai 3D vadász-íjász klub vezetőségi tagja társaival versenyszerűen gumifigurákra céloz Sportághonosítók a csölösztői tónál Somogyi Tibor felvételei Zsigárdi László __________ So morján alig egy évvel ezelőtt olyan sportággal próbálkoztak, amely korántsem tartozik a népszerűek közé. Sőt... Szlovákiában csak a csölösztői tó környékén találkozhatunk vadász-íjászokkal. A csallóközi egyesület egyik vezetőségi tagjával és aktív versenyzőjével, Őry Péterrel beszélgettem az elmúlt tizenegy hónap történéseiről... Ki „hozta be” Somorjára a vadász-íjászatot? Spacek Pál, a szakosztály későbbi titkára a bécsi Práterben véletlenül kipróbálta a célba- lövést - nyíllal. Annyira megtetszett neki, hogy elhatározta: idehaza rábeszél egy-két sportolni vágyó embert. Ezek szerint sikerült neki... Tizenhatan kezdtünk tavaly novemberben, most már hu- szonketten vagyunk. A dolog pikantériája, hogy Szlovákiában csak Somorján van vadász-íjász szakosztály. A közeljövőben - úgy hírlik - az Érsekújvár melletti Kamocsán, valamint a Magas-Tátrában is követőkre találunk. Már beléptünk a Szlovák íjász Szövetségbe, s szeretnénk, ha felvennének a nemzetközi szervezetbe, az IBO-ba is, amelynek Szlovákia egyelőre még nem tagja! íjnyomok és íjak a mozdulatlan gumimackóban Dióhéjban szólnál valamit erről az új sportágról? Az íjászat céllövő, terep-, vadász-, számszer- és történelmilovas szakágból áll. A vadászíjászatban megkülönböztetünk csigás (áttételes) és reflex (egyhúrú) kategóriát. Általában kétdimenziós papírtáblára, illetve háromdimenziós, élethű gumifigurára lövünk. Mi főleg az utóbbival foglalkozunk. Melyik országban a legnépszerűbb a vadász-íjászat? Az Egyesült Államokban; innen indult hódító útjára a nyolcvanas évek közepén. Az első világbajnokságot 1989ben, az első kontinensviadalt pedig az idén, 1997-ben bonyolították le. Kétévenként követik majd egymást a világversenyek. És Magyarországon mi a helyzet? A péceli íjászközpontról ugyanis elég sokat beszéltek a közelmúltban. A szomszédban sokkal magasabb szinten űzik a sportágat, a húsz egyesületben körülbelül ötszáz aktív tag van. És még egy adat: Szlovéniában több mint ezren foglalkoznak vadász-íjászattal. Ti a nulláról indultatok. Nehéz volt beszerezni a sportszereket és a kellékeket? Mindent mi vettünk, mi kapartuk össze a pénzt. A figurák például több mint százezer koronába kerültek. Mennyiért lehet venni egy közepes színvonalú felszerelést? A fegyver, azaz az íj tizenötezer koronába kerül, egy daA vadász-íjászat az Egyesült Államokból indult hódító útjára a nyolcvanas évek közepén. rab vessző pedig ötszáz körül kapható. Az utóbbiból legalább tizenöt kell egy szezonban. Ebből is kiderül, hogy ez nem olcsó szórakozás. Ha már a pénzt említetted, megkérdezem: hogyan álltok a szponzorokkal? Öt támogatónk van, akik magukra vállalták a versenyek lebonyolítását, ők szerzik be az egyes díjakat is. De viszont az útiköltséget, az ott-tartózko- dást és a nevezési díjat mindig mi fizetjük. Ján Babej polgár- mester megígérte, hogy a közeljövőben besegít. Mikor vettetek részt az első hivatalos versenyen? Már jóval a megalakulás előtt, tavaly kora ősszel. Aztán már rendszeresen indultunk az ausztriai és a magyarországi viadalokon. Eddig négy versenyt rendeztünk a csölösztői Őry Péter céloz tó mellett, s elégedettek vagyunk, hiszen a részvétel fokozatosan emelkedett. Milyen eredményeket könyvelhettetek el? Attól függ, hogy kik jöttek el külföldről, de a négy kategóriában mindig volt az első hat között sportolónk. Az idei, horvátországi Európa-bajnok- ságon ifj. Miro Hanzel aranyérmet szerzett a junioroknál, édesapja a hatodik, Spacek Pál pedig a hetedik lett Porecban. Figyelemre méltó: mindhárman a saját költségükön utaztak az egyhetes Eb-re, ahol háromszázötven márka volt a nevezési díj! Ez a szép siker talán a szponzorokat is „felébreszti”...- Nagyon reméljük, hogy így lesz. S bízunk abban is, hogy a Szlovák íjász Szövetség illetékesei is végre felfigyelnek ránk. Tőlük, sajnos, még egy fillért sem kaptunk, pedig becsületesen fizetjük a tagdíjat... Az a helyzet, hogy jelenlegi feltételek mellett egy versenyzőnk sem fejlődhet tovább. Mire lenne még szükségetek?- Kellene egy olyan terület, ahol senki sem zavarna, nyugodtan készülhetnénk, edzhet- nénk, s a céltábláinkat sem rongálnák meg. A gumifigurákat sem tudjuk elraktározni, garázsokban, pincékben helyezzük el. Ez, ugye, szükségmegoldás... Ezek szerint, ha lenne egy kis pénzetek, akkor még jobb eredményeket érnétek el.- Feltétlenül. Az azért elképzelhetetlen, hogy a végtelenségig maguk a tagok fizessenek mindent. Elvégre már egy Eu- rópa-bajnokkal is dicsekedhetünk! Tervek, elképzelések?- Jövőre szeretnénk száz- százhúsz versenyző részvételével egy nagy nemzetközi versenyt rendezni. Természetesen Somorján, pontosabban Csölösztőn. Még egyszer hangsúlyozom: önerőből ez nem fog menni. A nemzetközi szövetségben megígérték, ha felvesznek az IBO-ba, akkor Csölösztő otthont adhat egy vadász-íjász Európa-kupaviadalnak. Na de ez csak jövőre vagy azután lenne. Addig viszont, a téli szünetben, teremben készülünk majd. Remélem, lesz alkalmunk - idehaza is - a bizonyításra. Vajon hol találtam el a gumiszarvast? Kuriózumkosár Mennyit hoz a konyhára a BL-szereplés? Szeptember derekán elkezdődtek a küzdelmek a labdarúgó Bajnokok Ligájában. Már maga a huszonnégy tagú mezőnyben való részvétel milliókat hoz egy-egy klub számlájára. A csoportba kerülés kétmillió svájci frankkal jár. A döntetlen ötszázezer, a győzelem egymillió frankot ér. A negyeddöntőbeli szereplés (csoportgyőztesek és a két legjobb második helyezett) további hárommillió frankot hoz a konyhára. Az elődöntő három és negyed millió frank pluszbevétel. A döntő vesztese négymillió, győztese ötmillió frankot kap. Jelentős pénzösszeg származik a tévé- közvetítésekből. A legutóbbi nyertes, a Dortmund ebből 5 375 ezer frankhoz jutott. Östersund megtorpant Enyhén szólva balszerencsés Östersund. A Stockholmtól ötszáz kilométernyire található skandináv város egymás után háromszor - Lillehammer (1994), Nagano (1998) és Salt Laké City (2002) - csupán a döntőben maradt alul a téli olimpia rendezési jogáért vívott csatában. Ezek után más föladná, Östersund még nem tette. Igaz, a lelkesedés csökkenőben. Erre utal a hír, mely szerint a svéd város tanácsa decemberben dönt arról, neki- vág-e negyedszer is az ötkarikás versengésnek? Létesítményei tökéletesek, csak éppen az olimpiai döntéshozók szimpátiája hiányzik. Amennyiben az újabb próbálkozáshoz nem kapnak támogatást a központi büdzsétől, akkor föladják álmaikat. Államfők közbenjárásával Már teljesen úgy tűnt: 2000- ben nem rendeznek vadvízi kajak-kenu versenyeket az olimpián. Aztán váratlanul nagyot fordult a kocka, és az ausztráliai játékok végső műsoregyeztetésén a sportág - kenuszámában Martikán szerezte Szlovákia egyetlen aranyérmét Atlantában - újra bekerült a programba. Jaroslav Pollert, a nemzetközi szövetség illetékes szekciójának cseh elnöke boldogan nyilatkozta: „Érthetően nagy az örömünk, hiszen egyéves kampányunkat, amelyet a vadvízi szlalom olimpiai műsorba való visszajuttatásáért indítottunk, siker koronázta. Mindezt elsősorban a világszerte folyó médiahadjáratnak és a politikusok, mégpedig Jacques Chirac francia államfő, Helmut Kohl német kancellár és Václav Havel cseh elnök közbenjárásának köszönhetjük.” A hét fotója, avagy Heiko Herrlich békamozdulatos léglbalett- mutatványa a Dortmund-Sparta Praha labdarúgó BL-mér- kőzésen. Fejese nyomán először táncolt a labda a prágaiak hálójában. CTK-felvétel
