Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-15 / 42. szám
íblicisztika 1997. október 15. 9 Nagyon nagy hiba volt, hogy 1985-ben engedték bezárni a magyar iskolát, hisz még akkor negyven gyerek látogatta - mondja Fazekas Erzsébet, a régiúj tanító néni. - Én a kálazi iskola megszűnése után öt évig Zsérén voltam igazgatónő, ott is csak nagy nehezen sikerült megakadályoznom, hogy közös igazgatóság alá ne helyezzék a szlovák és magyar iskolát. 1992-ben nyugdíjaztak, utána rögtön meg is történt az összevonás. Tavaly Céténybe hívtak helyettesíteni, az idén szeptemberben pedig felkértek, vállaljam a kálazi osztályt. A véletlen úgy hozta, hogy a mostani hét kisdiákom közül az öt harmadikost már tavaly Cétényben is tanítottam. Régi ismerősök közé tértem vissza, a gyerekek szüleit is tanítottam valaha, és a tantestület tizenöt tagja közül nyolc szintén egykori kollégám. A SZERZŐ FELVÉTELEI en, -, de ma már nem tudnak magya- ao- rul a fiatalok. Ha megállítani nem rok is, de lassítani talán lehet ezt a fo- tíz lyamatot - és ennek egyedüli módja az, ha a magyar szülők sér gyerekei magyar iskolába járnak. Három éve már, hogy a nagy- cétényi és nyitracsehi gyerekeken kívül kálazi diákjai is vannak az iskolának, ez év szeptemberében pedig kihelyezett osztálya nyílt a Nagycétényi alapiskolának Kálazon. Nincs még tapasztalatunk ilyen téren, de remélem, megbirkózunk a feladattal és megtaláljuk a módját, hogy minden működjön - mondja a Nagycétényi Alapiskola igazgatója, Szabó Lajos. - Nagy szerencsének tartom, hogy Kálazon egy tapasztalt tanítónővel kezdhettek, aki nemcsak a szakma minden csínját-bínját, de a falubelieket is ismeri. Heti tárca Egy muraközi ló a rendelőben Zs. Nagy Lajos Lepke szelíden kopog a rendelő ajtaján; ő legalábbis azt hiszi, hogy szelíden csinálta, de a rendelő ajtaja beszakad, hiszen Lepke patája meg van vasalva. Az orvos kirohan: - Mit csináltál te átkozott muraközi? Hát nem tudsz óvatosabban kopogtatni?- Ennél már nem lehet óvatosabban, doktor úr - válaszolja Lepke félénken - nem tehetek róla, hogy a körmömet megvasalták...- No jó - mondja az orvos megenyhülten -, gyere be, és mondd el, mi bajod van, de államnyelven ám, mert a muraközi nyelvet én nem értem, meg különben is, ilyen intézményben, amilyen ez az állatrendelő, csak az államnyelv használandó!- Jaj, doktor úr, én csak a muraközi nyelvet beszélem jól, más nyelven nagyon nehezen fejezem ki magam.- S miért nem tanulod meg rendesen a mi nyelvünket? Mit gondolsz, hol élsz, valahol a Muraközben? No de gyerünk, add elő, mi bajod van!- Mindenem fáj, doktor úr.- No ne mondd, talán még a sörényed is?- A sörényem, meg a farkam, sőt a körmeim is fájnak.- Mégis... melyik testrészed fáj a legjobban?- Hát ez itt, amelyik belül van, a testem közepén, nem jut eszembe az államilag megszentelt neve.- Netán a hasad?- Az. Az. Milyen okos ember maga doktor úr, hogy így mindent kitalál!- Hogy is hívnak?- Lepkének.- Szép név, nagyon illik egy muraközi lóra... Hát figyelj ide, te Lepke! Sorold fel nekem, milyen betegségeken estél át születésed óta! De államnyelven beszélj, mert másképp megharagszom!- Hát kérem, már kiscsikó koromban skizofréniában szenvedtem.- Ez miben nyilvánult meg?- Sokáig nem tudtam eldönteni, lónak szület- tem-e, vagy, mondjuk, szamárnak. Mert a telepen, ahol akkor éltünk, sok lakónak nem tetszett, ha muraköziül beszéltem, pedig akkor még nem is volt nyelvtörvény. Édes jó anyámnak köszönhetem, hogy kinőttem a tudathasadást: arra nevelt, hogy ne beszéljünk sehogy, hanem nyi- hogjunk, nyerítsünk, a fülünket mozgassuk, ha közölni akarunk valamit egymással.-Tovább!- Tovább nincs, eleddig még nem betegeskedtem, illetve, valamikor régen egy hétig lázas voltam, amikor kiheréltek.- Hát maga heréit? - kérdi az orvos kajánul vigyorogva.- Itt mindenki heréit, aki ló, doktor úr, különösen, ha muraközi... Ilyen intézményben, amilyen ez az állatrendelő, csak az államnyelv hasz- nálandó. House, techno, rave Juhász Katalin A Trainspotting című legfiatalabb kultuszfilm (1996) egyik „kiskorú” szereplője közli elképedt huszonéves barátjával, bogy a rock and roll már rég kiment a divatból. Vagyis: az új nemzedék eltemette a hajdani lázadók első számú fegyverét, és újat talált helyette. Tetszik, nem tetszik: ez a fegyver a techno, az új rítusok szentélyei pedig lepusztult gyártelepek raktárhelyiségei. Itt rendezik az acid-partykat. A hatalmas termekben monoton gépzene dübörög, dallamok helyett a dob és a basszus dominál. Füst, sztroboszkóp, reflektorok, az úri közönség pörög és vonaglik a zenének megfelelően, dídzsék és partidrogok „hatása” alatt. Ez utóbbiakból bő a választék. Eredetileg a speend- hez hasonló fogyasztószernek szánták őket, de nem kívánatos mellékhatásaik miatt csak a klinikai tesztekig jutottak el. Enyhén hallucinogének, fokozzák az érzékelést, energiával töltik fel a használót. Az extasy veszélyes szer, többen végleg áttáncolták már magukat a túlvilágra, kiszáradás és szívritmuszavarok következtében. Ami szüleiknek a Coca-Cola, nekik az energiaital. Valódi techno-party el sem kezdődhet nélküle. Nem csoda, hogy a multinacionális cégek 1994 óta több mint ötvenfajta ilyen italt dobtak piacra. Serkentik az anyagcserét, a vérkeringést és az állóképességet, legtöbbjük taurint tartalmaz, amely aminosavként viselkedik, proteinkiegészítő jellemzőkkel rendelkezik, de valószínűleg nem okoz függőséget. Maga a zene avatatlan fülek számára riasztóan monoton. A szakértők viszont számos techno-alfajt azonnal felismernek, még akkor is, ha azok nem sokban különböznek egymástól. A gyökerek Chicagóban és Det- roitban keresendők, de ma már Anglia és Németország számít techno-nagyhatalomnak. Megtalálható a piacon az ún. „felhasználóbarát”, szelídített változat is. Az „ortodox” techno legfőbb ismérve és vonzereje, a monotonitás már a sámánoknál bevált, a különböző ajzószerek szintén. A modern rave-ületet a Maga a zene avatatlan fülek számára riasztóan monoton. sztroboszkóp is segíti. Ezerwattos villanásainak frekvenciája eléri, sőt meg is haladja szemünk képfrissítési ütemét, a pupillareflex lemarad, és ilyenkor már csak az oly divatos „hegesztőszemüveg” segíthet kibotorkálni a teremből. A techno-viselet szintén fontos, minél bizarrabb, annál jobb. Sláger a fekete műanyag nadrág, a húsz centi vastag talpú ortopéd cipő, a citromsárga vagy rikító zöld felsőrész, a nejlonzacskóra emlékeztető kabát. Ám aki igazán ki akar tűnni, az minimum űrhajósnak, vagy egyenáramos lélegeztetőgépnek öltözik. A jelenség, melynek főleg a nagyvárosokban vagyunk tanúi, mai fogalmainkkal még leírhatatlan. Szociológusok hada vizsgálja a rave társadalmi hátterét, veszélyeit, jövőjét. Ami biztos: új szubkultúra született. A mainstream (hivatalos) kultúra képviselői, paradox módon többnyire a közelmúlt rocker-lázadói, úgy reagáltak, ahogy az várható volt. Földbe döngölték, elátkozták a technot, értetlenül figyelik az évről évre nagyobb sikerű berlini Lőve Parade-et, és a médiák segítségével közönséges bűnözők szintjére tapossák az acid- partyk közönségét. Bátor cikkírók összemossák a techno-lázat az Internet térhódításával, az akció- és horrorfilmek hatásával, az extrém sportok állítólagos brutalitásával. Holott talán csak arról van szó, hogy egy új nemzedék, nem látván más módot a világ megvált(oztat)ására, saját kis világát próbálja lakhatóvá tenni, hacsak egy-egy éjszakára is.
