Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-15 / 42. szám
Politika 1997. október 15. 3 Bugár Béla szerint a Magyar Koalíciónak együtt kell indulnia A szakértők száműzik a politikát? „Közös program kell” Polák László Lassan zsurnalisztikái gyakorlattá válik: az interjúra kiszemelt „áldozat” csak a parlament valamelyik rendkívüli ülésén csíphető el, a riporter kicsalogatja az ülésteremből. S míg benn folyik a „nagyröptű” vita, a zajos folyosón, ahová a teremben zajló vita sokszor kabaréba illő felszólalásait kihangosítják, a riporter megpróbál kérdéseket feltenni. Közben a nyilatkozó arra figyel, nem kell-e berohannia szavazni, s ha igen, a kérdezz-fe- lelek csak utána folytatható. Körülbelül így készült ez az interjú Bugár Bélával is, vagy háromszori megszakítással. Elnök úr, a most folyó ügyről (Gaulieder) ne essék szó, de azt megkérdezném, mi történjék, ha bekövetkezik, ami szinte biztos: a parlamentnek de facto 151 képviselője lesz. Mi a teendő? Bojkott? Hisz az alkotmány e szerint egy darab papírfecni! A parlamenti többség nem hajlandó tiszteletben tartani az alkotmányt, az alkotmánybíróság döntését. A kérdés jogos, ám a válasz nem egyszerű. A bojkott egy lehetőség, de kinek segítenénk vele? Én úgy érzem, hogy benn kell maradnunk a parlamentben, de a kormánykoalíció és főleg a közvélemény tudtára kell adnunk, hogy praktikáival nem értünk egyet. Tehetünk demonstratív lépéseket, amelyekre a közvélemény odafigyel. A bojkott nem lenne jó megoldás. Vannak más módszerek, de ezeket az ellenzékkel meg kell vitatni. A jelen helyzetben nincs olyan megoldás, amely visszaállítja az alkotmányos rendet, erre csak egy lehetőség mutatkozik: a választások a demokratikus ellenzék győzelmével. Távirati stílusban néhány kérdés, míg nem kell beszaladni az ülésterembe. Mi a véleménye a szlovák-magyar viszonyról? A szlovák-magyar viszony rossz volt, és a bősi ítéletet követően megítélésem szerint még romlani fog. A szlovák győzelmi mámor megalapozatlan, s előrevetíti, hogy a megegyezés, amely a hágai ítélet lényege, egyelőre a mindkét országban esedékes parlamenti választások előtt szinte kizárt. Lakosságcsere a la Meciar ? Azért volt Meciar kijelentése nagyon arrogáns és átgondolt, mert a deportálások 50. évfordulójával kapcsolatos megemlékezésekre időzítette. Veszélyes játékba kezdett. Pártpolitikai érdekek húzódnak meg mögötte, nevezetesen a rivalizálás a koalíciós partnerrel, Slotával, hogy ki tud több szavazatot szerezni a magyarok elleni uszítással. És a készülő választási törvény? Miként akadályozható meg, hogy a magyar képviselőket ne szorítsák ki a parlamentből ? Tudjuk, hogy többféle változat van, lényegében ismerjük őket, s mondhatom: felkészültünk mindenre. A Koalíciós Tanácsnak van szakértői csoportja, amely egy 13 pontos reagálási tervezetet dolgozott ki. Ebben szinte minden eshetőségre van válasz. Ha szükséges lesz a magyar választási párt létrehozása, részünkről nincs akadálya. Am a közös program a kulcsfontosságú, s ezen most dolgozunk. Persze, fontos a közös program, de az embereket elsősorban az érdekli, hogy ha szükségből létrejön a közös magyar párt, miként áll össze a lista. Az MKDM a friss pártpreferenciákat veszi majd a tárgyalásokon alapul? Fontosak a preferenciák, hisz ezek többé-kevésbé azért tükrözik a közvélemény hangulatát. Persze, nem ez az egyetlen recept egy esetleges közös magyar lista összeállítására. Van más is, amely jobban tükrözné a magyar választók elvárásait. Arra gondolok, hogy az elmúlt években az MK17 képviselője között olyan személyiségek „értek be”, akik egy-egy kérdés kiváló szakemberei. Kár lenne őket elveszíteni, úgy, mint legutóbb elveszítettük Harna Istvánt. Az a véleményem, hogy a preferenciákon és egyéb szempontokon túl elsősorban egy hatékony szakértői csapatot juttassunk a parlamentbe. Iskolaügy. Igazgatóinkat leváltják, hajsza indul a magyar iskolák, pedagógusok ellen. Mi ez ellen a teendő? Ez egyértelműen része annak a magyarellenes uszításnak, a- mely országunkban folyik. A kétnyelvű bizonyítványok kapcsán további megtorlásokra számíthatunk, ez a rendszer bármit megtehet. A Magyar Koalíció azt teheti, hogy minden lehetséges fórumon szóba hozza, sőt a szlovák ellenzéki koalícióval folytatott tárgyalásaink egyik pontja. Az MKDM Füleken tartotta legutóbbi országos választmányát. Miért éppen ott? A füleki helyszín nem véletlen, mert itt hihetetlenül magas, 35 százalékos a munkanélküliség. A kormányprogram azt ígérte, hogy 10 % alá kell szorítani. Ennyit ér a kormány programja, s ezért mentünk Fülekre. Meggyőződésünk szerint azért van a jelenlegi magyarellenes kampány, hogy a lakosság figyelmét eltereljék a gazdasági és szociális gondokról. Foglalkoztunk a választásokkal is. A Magyar Koalíciónak együtt kell indulnia. Szó volt az egy párt létrehozásáról is, ha szükség lesz rá. Javítani kell az együttműködést, elsősorban az MK alsóbb szintjein. Beszéltünk a választásokról, arról, mit tehetünk azért, hogy törvényes keretek közt történjenek meg, ám mint mondtam, a választásokra való felkészülés mellett a leghangsúlyosabban gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkoztunk. Ketyeg a bősi óra P. Vonyik Erzsébet ________ A Bős ügyében szeptember végén hozott hágai ítélet kihirdetése óta feltartóztathatatlanul ketyeg az óra. Azóta már majdnem egy hónap eltelt, Szlováldának és Magyarországnak pedig még - vagy csak már? - bő öt hónapja van arra, hogy a bírósági döntés végrehajtásáról megállapodjanak. Budapest javaslata szerint október végéig kellene felállnia a szakmai részletekről tárgyaló küldöttségeknek. Szlovákia hiába tekintette magát a perből győztesen kikerülő félnek, a külföldi lapok is rendre elismerték: a verdikt tudomásul vétele után mégis Budapest ragadta magához a kezdeményezést: a pártok egyeztettek a közös fellépés ügyében, megvitatták, mi is a teendő, Horn Gyula pedig időhúzás nélkül javasolta, hogy álljanak össze a delegációk és még e hónap végéig üljenek is le tárgyalni. A határ déli oldalán nem azért siettetik a dolgot - mint ahogy Július Binder belemagyarázza -, hogy a magyar fél így akarja sarokba szorítani a diadalittas szlovák partnert, hanem egyszerűen felmérték: veszettül rövid a rendelkezésre álló fél év a megállapodáshoz. Maholnap itt van március vége, s ha addig nem jutnak dűlőre, akkor a bősi téma a választási csatározások ízléstelen prédájává válik. Pozsonyban eddig alig moccant valami, s a kezdeti örömmámor után a kormány ugyan kiadott egy állásfoglalást, de a parlament nem mondott se át, se bét. A szlovák tárgyalóküldöttséget a mező- gazdasági miniszter, Peter Baco vezeti, magyar partnere pedig Nemcsók János államtitkár lesz. Személyük lenne a garancia arra, hogy a megbeszélések ezentúl mentesülnek a korábbi évek politikai hordalékától és szakmai kérdésekre összpontosítanak. Tehát a műszakiak, a környezetbarát megoldások szorgalmazói és a vízügyesek veszik át a terepet. Igaz, fennáll a veszély, hogy a határ két oldalán lévő kemény vízügyes lobby kerül fölénybe, s a nekik tetsző megoldásokat hajszolja keresztül. Nemcsók János küldöttségvezető szakmai előéletéről itt, a délvidéken nem sokat tudni, hacsak arra nem emlékeznek sokan, hogy a balatoni ügyek kormánybiztosaként fenékig ürítette a tó vizével teli poharat, bizonyítandó, hogy működése alatt mennyit javult a víz minősége. Egyébként ottjár- tunkkor megtudtuk tőle, végzettsége szerint biológus, a vízszeny- nyezettség megakadályozásának szakértője, a környezetbarát megoldások szorgalmazója. Tudni kell róla, hogy az ő kezdeményezésére épült meg Dunaküiti és a néhai Körtvélyes között a fenékküszöb, s azóta több vizet kap a Szigetköz. Két idegen nyelven tárgyalóképes az egykori egyetemi tanár, s feltétlenül bízik a szlovák fél jóhiszeműségében, megegyezési szándékában. Bárcsak neki lenne igaza, de a Szlovákiában szándékosan felkorbácsolt magyarellenes légkörben erre számítani naivitás. Épp diplomáciai tapasztalatlanságát kifogásolták a magyar ellenzéki pártok, hiszen nyíltan hangoztatták, hogy profi diplomatát szívesebben láttak volna a magyar küldöttségélén. Nemcsók János nem így érzi, szerinte azok támadják, akik esedeg a posztjára fenték a fogukat. Tárgyalóképesnek érzi magát, hiszen van kétéves ország- gyűlési képviselői tapasztalata, s egyébként is, két világnyelven tolmács nélkül tárgyal. A balatoni ügyek volt főbiztosa nem fél hazai vizekről nemzetköziekre evezni, mert tudja, mit akar elérni és hogyan. De lesz-e szintén megállapodásra törekvő partnere? Nemcsók János bízik a megállapodásban Prlkler László felvétele Vonal alatt Szedett-vedett jogok Szűcs Béla Kormányfőnk legutóbbi nyilatkozataiból kiderült, hogy a nyugati politikusoknak és főleg az ország minden tizedik magyar lakosának különféle fórumokon megígért nemzetiségi nyelvhasználati törvényből valószínűleg nem lesz semmi. Hacsak valamilyen váradan segítség nem érkezik az Európai Uniótól, vagy le nem cserélődik a kormány. Még jól emlékszünk arra, hogy az államnyelvtörvény jóváhagyása idején kormánypolitikusok hogyan ígérgették a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát szabályozó törvényt. De hol van már a tavalyi hó? Ma már Meciar kiforgatja azt, ami az alkotmányban le- szögeztetett: „a nemzetiségek nyelvhasználatát külön törvény szabályozza”. Sőt azt állítja, hogy nálunk nem egy, hanem legalább harminc különféle rendelkezés, törvény biztosítja a kisebbségek anyanyelvének használatát. A több törvényben homályosan a nemzetiségi nyelvhasználatra történő félmondatos utalásokat most előléptették valamiféle kisebbségi nyelvtörvénnyé. A szedett-vedett jogokat pontosan mégsem tudják egységessé varázsolni, hát még az államgépezet különféle intézményeiben tevékenykedő, gyakran magyarellenes hivatalnokok. Most ebből a harminc rendelkezésből óhajtanak egyet összetákolni és a miniszterelnök szavai szerint benyújtják az Európai Uniónak, hogy bírálja felül, mi hiányzik belőle. A kormány megítélése szerint ugyanis jogaink átíagon felüliek, és ezért nincs szükség semmiféle új törvényre. Meciar szerint „Szlovákia olyan szintet akar, mint az Európai Unió többi országában és ezért nincs miről tárgyalni, mivel nálunkjobb a helyzet, mint náluk”. De miniszterelnökünk a tévében újra előhozakodott a reciprocitás, a kölcsönösség kérdésével is, és azt mondta, hogy kész bármikor jóváhagyni olyan nyelvtörvényt, amilyen Magyarországon szabályozza az ottani szlovákok nyelvének használatát. Arról azonban mindig megfeledkezik, hogy micsoda különbség van a két ország történelmileg kialakult helyzete között. Nemcsak a kisebbségek számát tekintve, hanem annak megítélésében is, hogy a Hom-kor- mány most igyekszik jóvátenni az előző rendszerek elmagyaro- sítási törekvéseit, ami nem megy egyik napról a másikra. Nálunk viszont az előző rendszerben kiharcolt nemzetíségi jogokat nyirbálja meg naponta a demokratikusnak kikiáltott kormány. Ez alapvető különbség! Mi hát konkrétan a helyzet a kisebbségi nyelvtörvény dolgában? Meciar azt mondta, hogy kidolgoznak az Európai Uniónak egy dokumentumot, a nálunk érvényes kisebbségi jogokról, megvárják észrevételeiket és utána döntenek. Vagyis minden a holdban van. Az pedig szóba sem jöhet, hogy a magyar közösség javaslatait is figyelembevegyék. Hiszen a Magyar Koalíció törvénytervezetére ráfogták, hogy egész Szlovákiában a kétnyelvűség bevezetését javasolta. így folyik a szlovák közvélemény félrevezetése! A jegyzékváltások után Szlovákia és Magyarország között a kapcsolatok egyelőre nem javultak. Meciar bocsánatkérést vár, a magyar külügyminiszter szerint nincs miért. Miniszterelnökünk kijelentette, hogy a szlovák külügyminiszter asszony egyelőre nem megy Budapestre. A bősi erőműről hozott hágai döntés nyomán a szlovák nyilatkozatok Magyarországot egyértelmű vesztesnek minősítik és azt remélik, hogy a további tárgyalásokon Szlovákia ebből tőkét kovácsolhat. Szlovákia nemzetközi megítélése a Gaulieder-ügy parlamenti szavazása után tovább romlott. Az Egyesült Államok és az Európai Unió ezt nyomban Pozsony tudtára is adta. Az utóbbi napok kuriózuma, hogy 11 kereszténydemokrata képviselő Meéiar pszichikai alkalmasságának a kivizsgálását javasolja a parlamentnek, mivel a kormányfő azt állította, hogy a KDM egyik funkcionáriusa el akarta tétetni láb alól. Negyvenhét éves újságírói pályafutásom alatt hasonló esetről még nem hallottam. Ez is a meciarizmusnak nevezett politika egyik csúf vadhajtása. Ha szükség lesz a magyar választási párt létrehozására, akkor ennek az MKDM részéről nem lesz akadálya Archív-felvétel
