Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-08 / 41. szám
2 1997. október 8. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Zsebünk tája Fekete Marian Megáll az ész. Egy héten belül másodszor találkoztam azzal, hogy védő-őrző szervezetek a vállalkozót az adóhivataltól „beszerzett” adóbevallásával keresték fel, hogy közöljék vele, mennyit kellene fizetnie „szolgáltatásaikért”. Az egyik esetben még azt is megemlítették, tudják melyik iskolába járnak a vállalkozó gyermekei, hol dolgozik a felesége. Nem fenyegetőztek, nem említették, hogy felrobbantják az autóját vagy üzletét, gépkocsival elgyúiják az iskolából hazatérő gyermekeit vagy a feleségét, csak egy szerződést ajánlottak, amelyet nem lehet visszautasítani. Mindenki tudja, kikkel áll szemben, mit várnak el tőle. Az állampolgárok által előterjesztett vagyon- és adóbevalláshoz nem férhet hozzá külső személy. Találgathatunk, miként juthat hozzá a titkosított adatokhoz az alvilág valamelyik főnöke, tudjuk viszont, hogy a szóéiból megörököltük a korrupt hivatalnoki gárdát. A hivatalnok lefizethető. Ugyanakkor a csinovnyiknak is lehet felesége, lehetnek gyermekei, akiket „véletlenül” elgázolhatnak egy lopott autóval. És van egy (csak egy?) rejtélyes, évek óta bármiféle tényleges ellenőrzés alól kibúvó „hírszerző szervezet”, amelyben garmadával szolgálnak a régi besúgók. Azok, akiknek az állami szolgálatból menesztett munkatársaik szervezték meg 1990-ben a piaci árusok „védelmét” - mint mesélte akkoriban az egyikük. Őszintén örült, hogy a „telhetetlen” piacozók végre nem fognak annyira gazdagodni, míg csak meg nem mondtam neki, hogy a piacozó a védelmi díjat belekalkulálja az árakba, ezért aztán a volt haverjai őt is meglopják, ha kimegy a piacra. Ettől kissé el- kámpicsorodott. Szlovákia lakossága még nem kámpi- csorodott el, még nem jött rá, hogy az alvilág által kikényszerített védelmi pénzt valójában az ő zsebéből veszik ki. Vendégkommentár Mélypontok, kocogással BERECKJÓZSEF _________ Er ről a szóról sokaknak egyből az ország irtózatos belpolitikai válsága, szégyenérzetet keltő külpolitikai elszigetelődése jut eszébe, másoknak a Hágáig cipelt, de meg nem oldott vízlépcsőviszály, esetleg a végveszélybe került szlovákiai magyar oktatás, a legborúlátóbbjának pedig fajtánk egyre kilátástalanabb helyzete. Főleg Meciar nemrégi vérfagyasztó fölvetése után. Pedig saját kis egyéni mélypontjainkkal is elég a bajunk. Azokkal a gyakori állapotainkkal, amikor elfogy a pénzünk és a humorérzékünk, s úgy érezzük, magunk alatt, egyenesen a padlón vagyunk. A médiák szorgalmasan sulykolják belénk a mindenható életstratégiákat: Próbálj sportosabb lenni! Bízzál magadban! Tanuld meg olyannak látni magad, amilyen a legjobb perceidben vagy! Tanuld meg jóindulatú szemmel nézni magadat és embertársaidat! Fogadd el hibáidat! Nemcsak az vagy, akinek látszol, ezenkívül más is: különb nála! Közismert emberek beszélnek arról, mit tesznek, ha bajba kerülnek, ha a padlón vannak. Egyesek veszettül dolgozni kezdenek, forró kádfürdőt vesznek, komolyzenét hallgatnak, autóval száguldoznak, mások a borospohár felé nyúlnak, elviszik a kutyát sétálni, moziba mennek, csülkös bablevesre gondolnak vagy napokra elzárkóznak a külvilágtól. Az ismert emberek ezen a téren tehát ugyanolyanok, mint az ismeretlenek. Én például kocogni, futni szoktam a mélyponton. Kora hajnalban vagy késő este. Mindazonáltal nem szeretnék földönfutóvá válni e kicsi honban. Mint felmenőim kerek ötven éve. A szerző a Csallóköz főszerkesztője Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mondd csak, ferdeszeműkém, nincs olyan trikód, amin az áll: „Le a rasszizmussal”? Rajz: MS-Rencín Abban azonban szinte biztos vagyok, hogy ha nincs az erőmű, akkor a Csehországban és Lengyelországban pusztító nyári árvizek idején a Csallóköz is úszik. Láthattuk ugyanis, hogy mind a két csatorna megtelt, és még így is alig bírta elvezetni a rengeteg vizet. A legnagyobb baj az volt - és ilyen hangokat magyarországi politikusok szájából is hallani -, hogy amikor Magyarország leállította az építkezést, az egyértelműen politikai döntés volt. Értelmetlen dolog volt buldózerekkel lebontani a már majdnem kész nagymarosi erőművet. Hága után, belpolitikai kampányolás előtt... Róka fogta csuka? bősi perben hozott megfellebbezhetetlen ítélet, és most már o Segíteni fog a döntés o Elmélyül az ellentét a két fél feladata, hogy fél éven belül megtalálja a megvalósítáobjektív a hágai bíróság döntése. Mindabból, amit „felcsipegettem”, az a véleményem alakult ki, hogy Szlovákia erkölcsi győzelmet aratott, de ezzel az egész ügy nincs lezárva, s nagyon sokáig elhúzódik még. Nem lesz egyszerű megegyeznie a két félnek, bár már nagyon itt lenne az ideje, hogy végre mindkét ország számára elfogadható megállapodás szülessen. Remélhetőleg ebben segíteni fog a hágai döntés is. Csicsay Ferenc nyugdíjas, Bős: O A rádióban és a televízióban elhangzott nyilatkozatokból azt szűrtem le, hogy mindkét fél abban bízik, az ítéletből a lehető legtöbbet tudják kicsikarni a maguk számára. V. Krasznica Melitta sához szükséges utat. Ugyanakkor már most számtalan jel utal arra, hogy ez egyáltalán nem lesz könnyű és zökkenő- mentes. Mert míg a magyar fél azonnal hozzáfogott a hágai döntés nyomán kialakult helyzet elemzéséhez és a megoldás kereséséhez, addig a szlovák fél egyelőre győzelme teljes tudatában tetszeleg. Mi a véleménye a hágai döntésről, tettük fel a kérdést néhány járókelőnek. Szerintem az elkövetkező hat hónap se lesz elég arra, hogy megegyezzenek, hiszen merőben eltérő a két fél álláspontja. Elsősorban szlovák részről hiányzik a megegyezési szándék. Szlovákia-Magyarország 2:1. Nem egy titokban lejátszott válogatott labdarúgó-mérkőzés eredménye ez, hanem a hágai bíróság által hozott ítéleté. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy 2:1 a végeredmény, egyes vélemények szerint 1:1, esetleg 1,5:1. És lehetne még sorolni a különböző változatokat. Csupán egy dolog vitán felüli: Hágában megszületett a Pavol Marko diák, Pozsony: a Bevallom, nem nagyon ^ követtem figyelemmel az eseményeket, ezért nem is tudom megítélni, hogy mennyire Béhr László vállalkozó, Dunaszerdahely: a Őszintén szólva én más ^ döntést vártam, mégpedig Magyarország komolyabb megtámogatását. Ennek ellenére a magyar politikusok egy része is olyan értelemben nyilatkozik, hogy ők nyertesen kerültek ki a vitából. Érdekes, hogy ugyanezt állítja a szlovák kormány is, sőt abszolút győztesnek tekinti magát, fennen hangoztatva, hogy három szavazat hiányzott a teljes sikerhez. És ennek minél nagyobb nyomatékot adva azonnal kampányt indított az újságokban is. Szerintem nemzetközi törvénysértést követett el a szlovák fél a C változat megvalósításával, hiszen önkényesen lekanyarított egy részt a Szigetközből. Akkor a magyarok nagyon diplomatikusan viselkedtek, és nem vágtak vissza, de ezt Hága nem értékelte eléggé. Én az egész döntés mögött politikumot látok. Hágában megszületett az ítélet, ami ellen nem lehet fellebbezni, de annak gyakorlati megvalósítása a két szemben álló félre hárul. Ez az egész vita csak tovább mélyíti a két ország között amúgy is meglévő ellentéteket. Olvasói levél Nagymosás Levonult az ár. Már alig vártuk. Mint ahogy az igazi nyarat is. Mostanában ugyanis szűkében vagyunk a többhetes kánikuláknak. Gyermekkoromban minden nyáron alig vártuk, hogy a Garamra vihessük a szőnyegeket, takarókat, ruhákat mosni. Nincs mása a tiszta folyóvízben kimosott ruhának! Főleg a mai világban érdemes ezen elgondolkodni és lemenni a folyókhoz egy-egy napra. Először is takarékoskodunk, másodszor pedig kellemes nyári kikapcsolódást, felüdülést szerzünk magunknak. Mi is kiruccantunk a nejemmel a Garamra, később jöttek a gyerekek és az unokák. Nem is bírtak magukkal. Övék volt a folyó s a partszakasz. Egy cseh kiránduló család férfitagja, aki épp ott horgászott, sem bírta sokáig odébbállt. Pedig ha tudná, hogy gyermekkorunkban mi mindig ott pecáztunk, ahol a falusi asszonyok a nagymosást végezték! No de akkor még több volt a hal a folyókban, mint ma. Olyanok voltunk mint a bálnavadászok, örültünk is a víznek, meg is mártóztunk néha, mert tiszta és meleg volt. Mosás közben jöttek ám a csónakok is. Az egyik föl is borult előttünk. Segítettem nekik visszafordítani a csónakot, ami nem volt könnyű feladat. Aki nem próbálta, el sem hiszi, milyen nehéz, pláne, ha bennszorul a levegő. De aztán sikerült. Meg is kínáltak valamivel, aminek, gyanítom, volt némi köze a fölboruláshoz. Jó néhány embertársunkra ráférne, ha néha lemennének a folyóhoz, és kimosnák a szennyesüket ebben a fura világban. A kavics egy kicsit megnyomná egyeseknek a fene nagy talpát, amit lehet, hogy megérdemelnének. Ondró Ernő Ki utasítja rendre őket? Állandó olvasója vagyok a Vasárnapnak. Szeretném az Olvasói levél rovatban leírni az én véleményem is, sőt megtörtént esetet egy iskoláról. Hogy őszinte legyek, már három éve félek minden új tanévtől, mert all éves fiam három éve jár kisegítő iskolába Nagymagyaron, de mióta odajár, azóta ki vagyok készülve idegileg. Nagymagyaron sok a cigány származású polgár, és itt egyedüljár magyar gyerekként az iskolába az én fiam. Tudom, hogy csintalan gyerek, de sajnos a velejáró cigánygyerekek nekem kiabálnak az utcán, hogy „kib... k...” és még a leánykori nevemen is csúfolnak! Ez még mind kevés, mert az iskolában a fiamat is csúfolják, és az egész tanév alatt csak ide- geskedek, mert nem is tudom, hogy ki tehetne ilyen dologról, hisz állandóan van valami probléma. Az egész tanév alatt nincs egy nyugodt napom. Kérdezem én, ki nem idegeskedne, ha kimegy a faluba és kiabálnak utána, hol a gyerekek, hol a szülők, mert ők nem ismerik be, hogy az ő gyerekeik se szentek. Nincs a cigányok ellen semmi kifogásom, hisz ők is csak emberek, mint mi, de miért kell az utcát végigkiabálni, ha probléma van? Ha szülői értekezlet van, kevés jön el közülük. Szégyen, gyalázat, hogy nincs, aki rendre utasítaná az ilyen embereket. Tisztelettel egy olvasójuk
