Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-08 / 41. szám
\ Tr\ O O T^T^I QT\ VaSârilâp Szlovákiai magyar családi magazin Miért koptatja a kispadot Németh Szilárd a prágai Spartában? „Nemcsak jólétben élt, egyszersmind némi önállásra is emelkedett” Egykori, mai mesék Kövesdi Károly __________ Ülü nk a parton, a kapásjelzők lustán himbálóznak a gömöri tó fölött lengedező szellő karjain. P. elszundított; nem csoda, pirkadat előtt indultunk. A hajnali zimankó után a szeptember végi bágyadt napsütés is kánikulának tűnik, ilyenkor könnyen el- ernyed az ember. Gy. halászlét kavargat egy üstben. Fölöttünk a domboldalon lepusztult szőlő. Kiforgatott tőkék, részegen dü- löngő szőlőkarók, csigába csavarodott száraz levelek. Az egykor virágzó gazdaság világvégi hangulatot áraszt. Az innen alig pár kilométerre fekvő harmad határról jegyezte le Balogh Béla református lelkész 1860 táján írt krónikájában: „Maga a Gyula oldal egy elpusztíthatatlan közös gyümölcserdő volt, gyümölcsből hajtva boltozatot látogatott forrásvizére. E szép tájképet mintegy díszkoszorú övezte a Hara- dicskától kezdve, s onnan a várhegyen át kanyarúlva azon ki- vághatatlannak hitt erdőség, mely egy ily község évi felhasználásai által csak szebbült, s melynek gazdag füvezete a legbővebb legelőt szolgáltatá. (...) A Rimáig terült síkság páratlan kaszálói oly mennyiségben szolgáltatták a szénát, hogy a termés nagy része a réteken bekaz- lazva sokszor évekig ott hevert, megülepedett kihajtásai alatt tanyát adva eső és szél ellen az ott legeltető marhaőröknek. Voltak gazdák, kik némelyik rétjükbe sohasem vágták ka- szájokat, s jóformán határát sem tudták, hanem évről évre más falubelieknek adták el termését. (...) Ilyen volt e korszakban a harmati határ. Egészbe véve inkább egy nagy kerthez hasonlított az, minden ponton annyi változatos kellemmel, annyi áldásaival mosolyogva a Mintha a hűbériség legrosszabb korszakába lépnénk. természetnek, s ezáltal önké- netlenül is szorgalomra, ízlésre szoktatván a népet.” Vajon sejtette-e a derék lelkész, aki a proporció előtti (1822) állapotokat írta le falujában, hogy amikor papírra veti: „a nép nem csak jólétben élt, hanem egyszersmind némi önállásra is emelkedett...”, micsoda tükröt tart a mának, milyen összehasonlításra készteti nem is remélt kései olvasóját? Társaim füstölgése, akik az egyik kis gömöri üzem állapotait ecsetelik, mintha a hűbériség legrosszabb korszakába löknék vissza az embert. Pedig a mába zöttyenünk. Igazgatójuk, aki a százhatvanmilliót érő üzemet ötmillióért kapta meg, azzal kezdte ténykedését, hogy az alkalmazottak szabadságpénzéhez nyúlt. Megrendelések híján az egykor virágzó gyár leépül. Pedig a környéken minden harmadik ember munkanélküli. Az igazgató úr hithű kormánypárti atyafi, már több helyen csődöt mondott, s kapott útilaput. Miért ne kapná meg hát a magyarlakta környék egyik virágzó üzemét hitbizományba, ha hozzáértése egy tyúkól fenntartására sem elég? Bárgyún bólogatok, és gondolatban tovább lapozok a krónikában: „Ez a nép, mely a jóhoz és sokhoz szokva most megélhetéséért remegett (...) fejszét vetett az előbb gonddal ápolt ültetményeire, s alig egy év alatt letépte a gyümölcsös hegyek koszorúját, kincset keresett a meredek hegyoldalakban, s terméketlen homokot talált. A közbirtokosság pénzszomja az erdők ellen indított irtó hadat, a természet százados óriásain törpe borókásokat váltott, s egy büntető kilátást a füvet sem termő kopárokra.” Álmodozásomból Gy. szavaira riadok: Arra akartak kötelezni, hogy a saját kocsimon járjak be műszakra hétvégeken, amikor nincs buszközlekedés. Érted te ezt? Hát ezeknek már mindent lehet? Vezércikk Image, szlovák kormány módra CSÁKY PÁL_______________ Hágai döntés ide, hágai döntés oda, gondban van a szlovák kormány. Az ország nem kapott meghívást a tárgyalások megkezdésére a NATO-tagság ügyében, s az Európai Bizottságjúliusi jelentésében sem szerepel azon országok között sem, amelyeket a testület az EU-csatlakozásról szóló tárgyalások megkezdésére érdemesként megjelölt. Az Európa Parlamentben ráadásul egy olyan dokumentum vár megvitatásra, amely az ún. 10+1- 1 megoldást javasolja, nevezetesen azt, hogy az EU minden társult taggal, még a kétfelé osztott Ciprussal is kezdje meg a tárgyalásokat - kivéve Szlovákiát. Mindenki érdeklődéssel várta, hogyan reagál a kormány az elutasításokra, képes lesz-e változtatni politikáján. Ajelek szerint hiába. A szlovák kormány a közelmúltban ráadásul olyan döntést hozott, hogy egy nemzetközileg elismert PR-szervezettel próbálja helyrehozni az ország megtépázott image-ét. Több százmilliót szánnak a költségvetésből a terv megvalósítására -, részben a kisebbségi kultúrák támogatására szánt pénzekből - annak ellenére, hogy az EU brüsszeli központja figyelmeztette őket, nem az ország képével, hanem az alkalmazott politikai módszerekkel vannak gondjai. Augusztus végén Szlovákiában járt a NATO Parlamenti Közgyűlésének hivatalos delegációja. A velük való találkozón magam is részt vettem, s meglepődve tapasztaltam, hogy a szlovák kormány hozzáállása az ország elfogadottságának kérdéséhez nemhogyjavult volna, de romlott. A parlament külügyi bizottságának elnöke versengett a külügyminiszter asszonnyal, hogyan oktassa ki az európai vendégeket, hogyan szapulja Magyarországot és a szlovákiai magyarokat. Elannyira, hogy a bizottsági elnök felszólalása után a vendégek azonnal felkértek bennünket, jelenlévő magyarokat, reagáljunk a hallottakra. Azt is látnunk kellett, hogy a kormány képviselői táskányi anyagot adnak át az európai képviselőknek. A szlovák kormány ugyanis 1995 óta több kiadót hozott létre, melyek a magyarsággal kapcsolatos dezinformációkat terjesztik, világnyelveken. Ezek a kiadványok zsákszámra megtalálhatók a szlovák külképviseleteken és a külföldi könyvtárakban. Címeik magukért beszélnek. Ide tartozik például a Szlovákok és magyarok című gyűjtemény, Ján Stanislav A régi szlovákok kultúrája című munkája (amelyben a szerző VIII-IX. századi Szlovákiáról beszél), ide sorolható Ladislav Deák Magyarország és a magyar kisebbség politikája 1938-39-ben című munkája, amely egy magyar agresszió veszélyével riogatja az olvasót, ide a Kortársak Trianonról című kiadvány, ide Ladislav Deák két újabb füzetkéje, a Betekintés Szlovákia múltjába és a Trianoni illúziók és valóság, amelyekben a szerző többek közt a magyarországi szlovákok körében végzett iszonyú pusztításról számol be. Ide tartozik Frano Ruttkay A magyar irredenta és Szlovákia című könyvecskéje, ide az agyafúrt csúsztatásokat tartalmazó könyv, a Kisebbségek Szlovákiában című kötet, a Kisebbségi kultúrák támogatása című kiadvány, vagy Viliam Fábry Veszélyben van a szlovákiai magyar kisebbség identitása? című füzet. Nem sorolom tovább. Elfogadom, hogy az ilyen kiadványok forgalmazói 90%-ban saját maguknak okoznak kárt, ám számos dezinformációt is elhintenek a világban. Ezért véleményem szerint legfőbb ideje lenne, hogy a Magyar Koalíció megjelentesse végre angolul a Magyarok Szlovákiában című kiadványt, amely hiteles információkkal szolgálhat helyzetünkről. Szükséges lenne megjelentetni egy kötetben világnyelveken a Magyar Koalíció által kidolgozott egyéb dokumentumokat is. Prikler László felvétele Dolgozik az idő vasfoga....
