Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-01 / 40. szám
10 1997. október 1. Kópé Csontos Vilmos Almafa alatt Almafa alatt Ül egy hallgatag, Kicsi gyerek, Motyogja szája: Az anyukája Nagyon beteg. Azért ül lesbe, Ha alma esne, Vinné haza... Biztos felőle, Meggyógyul tőle Édesanya... Megsejti a fa, Mért ül alatta A kis gyerek, S mozdítja ágát, Ejti almáját: Felszedheted! Zs. Nagy Lajos Dubidú Ezt a kutyát úgy hívják, hogy Dubidú Ezért kiáltozok most, hogy Dubidu-ú! Tudom jól, hogy meghallotta Dubidú, de csak egyet visszaordít: dubidubi dú!!! Miért nem fogadsz szót nékem, Dubidú? Nem félsz, hogy füled kitépem, Dubidú? Azt feleli morgicálva Dubidú, úgy elszalad, sose látom. Dubidubi dú! Sütő András Anyám történeteiből Mindennap megesik valami velünk, amit elfelejt az ember, de múltkoriban olyasmi történt, hogy azt nem felejtem, sőt csodálkozom is rajta. Telik az idő, mégis folyvást eszembe jut: mi lesz ebből? Kire marad a templom, a temető, és kire maradnak a könyvek, ha már írjátok őket? Említettem már neked, hogy romlik a látásom, a bal szememre függöny került, a szemüvegem is eltörött, apád sehogyan sem tudta a fülemre madzagol- ni, én meg olvasni szerettem volna, épp a te könyvedben akartam utánanézni valaminek, amiről Verona ángyód azt mondta: nem úgy van, ahogy én tudom, mert te másként írtad, jól van, gondoltam, míg megjavíttatjuk azt a nyavalyás szemüveget, behívom valamelyik iskolás gyermeket, megkérem, olvassa föl nekem azt a részt, ahol a lélek nézelődik, mint toronyból a bakter. Lestem hát a gyereket, de sokat kell ám nézelődni, míg egy szál gyereket bár megláthatsz az utcán, mert ez a kamarási magyarság azt sem tudja már, mi a gyerek. Hírek szerint összesen harmincán lehetnek, abból tizenötöt egy kedves kis tanítónő oktat az alsó négy osztályban, ahol még magyarul tanulnak, a többi pedig, ötödik osztálytól fölfelé átiratkozott a román tagozatra, mert csak így lehet eljutni a nyolcadik osztályig. Verona ángyód azt mondta, hogy a torony ablakában nem a lélek nézelődik, hanem a bakter, a léleknek más a természete, nem mászik föl a toronyba. Apád, ugye teljesen megvakult, ki segített volna ki engem? Az iskolás gyerekek. De hiába szólítottam meg ezt is, amazt is, valamivel mindig kihúzták magukat, dolguk van, miegymás. De végül egy csütörtöki napon szerencsém volt, valamilyen ügyben eljött hozzánk Ilon, az Iloné, már nagyocska gyermek, dehogyis gyermek, kész Nagy Zoltán Illusztrációi nagyleány, talán nyolcadik osztályos, ügyes, értelmes, mindig segítségemre van, ha boltba kell szaladni, azt a kis olajat, kenyérporciót kiváltani. Mondom neki, nézd, Ilon, ha van egy kis időd, ebből a könyvből olvasd fel nekem azt a részt, megmutatom, hol van, ahol toronyról, bakterről és lélekről van szó. Nézi a könyvet, forgatja a szemével együtt, a vállát rázogat- ja: ő bizony abból nekem nem tud semmit felolvasni, mert ő magyarul mindent tud, csak éppen olvasni nem. Hát nem tanultál meg? Valamicskét tudott ő, míg az alsó négy osztályt végezte, de azóta ötödiktől a román osztályba jár, amit tudott is, elfelejtette. No, mondom, semmi baj, a fiam könyvét románra is lefordították, volt egy barátja, meghalt szegény, Gugának hívták, a nevét nem felejtem el, könnyű volt megjegyezni, mert Gergely öcsém egyik fiát Guginak becézzük, de ez nem Gugi, hanem Guga, és még valami, valamelyik római császárnak a neve - ahogy te mondottad volt -, hát ezt a könyvet ő fordította románra. Itt van, akkor ebből olvassál nekem. Ilon ennek úgy megörvendett, mintha ő lett volna bajban, ami elmúlt azzal, hogy a könyvet kézbe vehette. És elkezdett nekem olvasni, hát én a kamarási román nyelvet ugye jól beszélem gyermekkorom óta, de ebből sok mindent nem értek, rengeteg az úri kifejezés, de azt mégis tisztázni tudtuk, hogy Veronnal szemben nekem van igazam: néz ki belőlünk a lélek, mint toronyból a bakter. így bizony, te fiam. Ilon azóta meg-megláto- gat, a könyv, látod, itt van a tálason, mindig megjegyezzük, hol hagyta abba, mert ha már belekezdtünk, folytatjuk is az olvasást, vagyis énrészemről a hallgatást, csak azt nem tudom, mi lesz ebből, ha így megyen, kire marad a templom, a temető, és kire maradnak a könyvek, ha már írjátok őket? Hol a hiba? Ügyes vagy? Már miért ne lennél az! így nem lesz nehéz beírnod az itt látható tárgyak - és egy Milyen hibákat vétett a rajzoló? élőlény - nevét az ábrába. Ha elkészültél, a színnel jelölt oszlopban egy népszerű képregényhős neve alakul ki végső megfejtésként. Ki is ő? Gomb, cipő, korcsolya A képen látható tárgyak közül melyek készültek ugyanabból az anyagból? Megfejtés A 37. számban közölt rejtvények helyes megfejtői közül a következő hárman nyertek könyvjutalmat: Szarka Margaréta, Vágsellye; Kosa Klaudia, Komárom; Tóth Borbála és Tóth Lajos, Ipolypásztó, A nyerteseknek gratulálunk!
