Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-24 / 39. szám
1997. szeptember 24. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A törvény előtt... Fekete Marian ____________ „H a a törvény előtt mindenki egyenlő, akkor hogy lehet az, hogy az én esetemben még nyolc hónap után sem tűztek ki tárgyalást, pedig amikor a kormány perelt egy újságot, ennyi idő alatt már ítéletet is hoztak? Én talán kevésbé vagyok ember, mint Meciar és társasága, vagy Keltosová, aki azzal sajnál- tatja magát, hogy az ő perében még nem hoztak döntést? Ezt írd meg, háborog egyik barátom, akit arról is nehéz volt lebeszélni, hogy felkeresse a bírónőt, aki tágyalást ugyan még nem tűzött ki, de a törvény által szavatolt bírósági illeték- mentesség ellenére már felszólítást küldött barátomnak, fizesse be a bírósági illetéket. Igazad van, mondtam neki, de a helyzet sokkal bonyolultabb. Keltosová panaszkodott ugyan, és a nevében mások is panaszkodtak, csak éppen Keltosová nem jelent meg az ismételten is kitűzött bírósági tárgyalásokon. A törvény előtt mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbb perek is, a személyiségvédelmi perek, amelyeket záros határidőn belül kellene befejezni. Ilyen per volt a szlovák kormány kontra Sme is, az a bizonyos 7,5 millió koronás, amelyben a besztercebányai bíróság döntött. Egy másik, szintén besztercebányai ügyben a törvény előtti egyenlőség már nehezebben érvényesül. Ebben az esetben „csak” egy vállalkozónak, esetleg családtagjainak, munkatársainak az életéről van szó. F. MojziSt, a Drukos cég volt tulajdonosát a törvény nem tudja megvédeni a maffia fenyegetéseitől. A törvény képviselőitől azt kellett hallanunk, hogy Mojzis nem tartozik azok kategóriájába, akiknek személyi védelmet kell nyújtani, hogy a vállalkozó, aki cégét inkább az egyháznak ajándékozta, előre elkészített forgatókönyv alapján politikai provokációt szervezett a belügyminiszter ellen. Egyébként valóban jól hangzó eszme: A törvény előtt mindenki egyenlő. Vendégkommentár Kóróillat, apartheid, radiátor... Fülöp Antal _______________ Le a kalappal Prokes úr mutatványa előtt... Rögtönzött nyilatkozatában sajkákba porciózza a demokráciát, amely pedig, mint tudják, oszthatatlan... Szemrebbenés nélkül közös nevezőn tartva parázs fundamentalizmusát azzal a relativitás (viszonylagosság) -elmélettel, amelyet a SzNP képviselőjének és tiszteletbeli elnökének - ha civilben tényleg fizikus! - akarva-akarat- lanul meg kellett tanulnia; pecchére Einstein után született szegény!... Mentális szaltó mortále, a szegény elárvult értelem már ettől is hasadozik. Egyébként semmi retorika, legnyugodtabb hangján, bizonyos „Rum- szait bácsi a tévében”: nyolc év leghajmeresztőbb vízióját közli a nézőkkel: Szlovákiát az „apartheid” veszélye fenyegeti; ha itt a kisebbség (ezúttal éppen a magyar) azonos jogokat kapva egyenrangúvá válna a többséggel, az egy főre jutó egyenrangúság szerint (lásd: a számok zenéje!), a kisebbség óhatatlanul fölénybe kerül, következésképp: uralkodni fog a többség felett (mármint az egy főre eső levegő, kóróil- lat, radiátor-meleg birtoklásában). A szemléltető példát is expressz szállítja Prokes úr, lásd, ott van Dél-Afrika. Dél-Afrika valóban „ott van”, bár az órák egy kissé már „ott is” Prokes úr előtt járnak: Fokvárosban 1996. május 8-án írták alá a Dél-afrikai Köztársaság új alkotmányát, melyből az „apartheid” törölve, s éppen Frederik de Klerk, az „ottani” nemzeti párt elnökének kezdeményezésére, pedig elnökként nem is (volt) tiszteletbeli. Hogy mik vannak! A fene se gondolta volna... A szerző Komáromban élő prózaíró Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) . Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Az idén hol szidták a hazai viszonyokat: Korfun, a Kanári-szigeteken, vagy Egyiptomban? Lakosságcsere a huszonegyedik század kapujában... Lehet-e megoldás? Kövesdi Károly _____________ Bá r Meéiar ingerülten takargatja a szennyest és a sajtót vádolja bizarr ötletének „felfújásáért”, s maga Horn Gyula is legszívesebben feledné a győri találkozón elhangzott, békés áttelepülésre vonatkozó szlovák ajánlatot, a szlovákiai magyarság talán még most sem tért magához a sokkból, mely- lyel a szlovák kormányelnök ajándékozta meg a háború utáni lakosságcsere szomorú jubiN. Kákarov Szilvia rádiószerkesztő: A Nemrég az Ipoly-mentén jártam, ahol az egyik szövetkezeti elnök kijelentette: már van hat autóbuszunk és három kamionunk, amelyekkel elszállíthatjuk az itt lakókat. leumán. Az idő múltával is csak találgathatjuk, komolyan gonQ Elképzelhető megoldás O Felháborító maga az ötlet is * ** dolta-e Meciar, amit mondott, vagy egyszerűen összetévesztette a diplomáciai kerekasztalt Ezt persze viccnek szánta, de nem nevetett rajta senki. Hogy megoldás-e? Inkább arra válaszolnék, hogy én elmennék-e. Aki már túl van pár ikszen, s kialakított magának egy egzisztenciát, ide kötik a gyökerei, az nem fog elmenni senki javaslatára. A menekülést nem tartom megoldásnak, kidobni pedig nem hagyom magam. Vegyesházasságban élek, a férjem tősgyökeres szlovák, de még ő is rettenetesen felháborodott a miniszterelnök kijelentésén, hogy aki akar, az mehet. Juraj Ainer, a Národná obroda szerkesztője: A Szétválasztanám a két dol** got. Az egyik a kitelepítés vagy áttelepítés elve, a másik pedig a szlovákiai aktuálpolitia téglamezei sportcsarnokkal? Kijelentheti-e a felelősségre vonás terhe nélkül egy ország miniszterelnöke, hogy országa lakóinak egy részétől a legszívesebben megszabadulna? Egyáltalán el lehet-e fogadni a lakosságcsere ötletét etnikai feszültségek, ellentétek megoldásaként, különösen ott, ahol alapvetően nincsenek feszültségek? Felmerülhet-e lehetséges megoldásként a lakosság- csere gondolata a huszadik század végén? kai helyzet, amely összefügg a szlovák-magyar kapcsolatok rendezésével. Az első kérdésre egyértelmű a válasz: a lakosság kitelepítése, áttelepítése, a- mely nem individuális, de kollektív, szomorúan ismert a történelemből. Most van az ötvenedik évfordulója a szlovákiai magyar lakosság áttelepítésének. Egyértelmű, hogy ez nem lehet semmilyen probléma megoldása. Ellenkezőleg: ez olyan problémateremtés, ami kezelhetetlenné válik és katasztrofális következményei lehetnek. Maga a gondolat is rendkívül veszélyes. Ami a másik dolgot, a szlovák valóságot illeti: szeretném hinni, hogy a szlovák kormányfő nem így gondolta. Jónak tartom, hogy a lapok ennyire előtérbe állították a dolgot, hogy nem szabad így gondolnia, ha egy demokratikus ország élén akar maradni. Meciar arról beszélt, hogy ő az emberek szabad költözésére gondolt, ami az Európai Unió politikájának egyik alapelve, s minden polgár természetes joga. Pozitívnak tartom, hogy az újságírók rámutattak: erről az útról beszélni sem tanácsos, teljességgel kerülni kell, inkább a tárgyalóasztalhoz kell ülni, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok normális mederbe kerüljenek, ahol megoldás érhető el. Gálán Géza színművész: a Az őrült gondolatok nin- ^ csenek összefüggésben sem az évszázaddal, sem az időjárással. Csakis az őrült elmékkel kapcsolatban kell foglalkozni velük. Mi, magyarok régóta tudjuk, és sajnos többször is tapasztalhattuk, hogy „bolond lyukból bolond szél fúj”... Úgy gondolom, inkább azokat az őrülteket kellene „áttelepíteni”, akik veszélyesen felelős helyekről még most, a huszadik század végén is bolon- díthatják a jobb sorsra érdemes kis népeket, akik határmentes Európáról álmodoznak. Azzal a jónevű német napilappal értek egyet, amelyik egyértelműen a nevén nevezte Szlovákia minden problémáját: a már-már tragikus gondokat pontosan úgy hívják, mint Horrország kormányfőjét. Olvasói levél Szilárd elhatározással az új tanévben Szinte közhelyként hangzik már a számtalanszor elismételt megállapítás: anyanyelvű oktatásunk megvédése létkérdés számunkra. Ezt kellene mindig szem előtt tartaniuk igazgatóinknak, pedagógusközösségeinknek, valahányszor magyar nyelvű oktatásunkat érintő problémával szembesülnek. Kisebbségi viszonyaink között az anyanyelvű oktatás olyan közérdek, amely számunkra a létet, a jövőt jelenti. Ennek feladása nemzetrészünk gyors fel- morzsolódásával járna. Nem hiszem, hogy ezt éppen a pedagógusok - akik magyar nemzeti közösségünk utánpótlását nevelik - nem tudatosítanák. Ellenkezőleg, bizonyosra veszem, hogy képesek felfogni a szlovákiai magyar pedagógus pótolhatatlan, sorsformáló küldetését. Mikor, ha nem most van szükség tisztességes kiállásunkra? Mikor, ha nem most jött el az ideje a személyes áldozatvállalásnak? A kétnyelvű bizonyítványok kiadásával az igazgatók még állásukat sem kockáztatták - legfeljebb igazgatói funkciójukat -, mégis elenyésző számban döntöttek mellette. Túl kell végre tenni magunkat félelmeinken, hiszen e hatalommal szemben a meghunyászkodás nem vezethet eredményhez. Ezt az események már számtalanszor bizonyították. Az sem elhanyagolható szempont, hogy megalkuvó pedagógusoknak milyenek lesznek a tanítványaik. Tudnunk kell nemet mondani, amikor eljött az ideje. Mivel, ha továbbra is így viszonyulunk sorskérdéseinkhez az alternatív oktatást is hamarosan szemlesütve elfogadjuk. Pedagógusaink ideiglenes kellemetlenségek elkerülése végett a jövőt adják fel. Pedig megalkuvókra is csak addig van szükség, amíg fel nem számolták az utolsó magyar iskolát. Nem jól zártuk az előző iskolaévet, kezdjük sokkal sikeresebben az újat. Szilárd elhatározással, a tisztaság és az erkölcs szellemében álljunk ki iskoláink védelmében. Oktatásügyben nem szabad tovább hátrálnunk, mert a szó szoros értelmében a megmaradásunkról van szó. Kedves igazgatók, pedagógusközösségek, szülők, ne feledjék, hogy küzdelmünk eredményességének elengedhetetlen feltétele az egységes fellépés! Az egyéni ellenállót könnyen legyőzi a hatalom, ám sokkal nehezebb dolga lesz, ha valamennyiünkkel találja magát szemben. E közös cselekvésben kulcsszerepe van a pedagógusoknak. Amennyiben ők képtelenek felnőni a helyzet súlyosságához, és továbbra sem lesznek hajlandók szükség esetén áldozatokat hozni nemzeti közösségünk érdekében, attól tartok, minden igyekeztünk eleve kilátástalanná válik. Nem lehet ugyanis kívülállókkal megmenteni olyan intézményeket, amelyekben a belül lévők - ott dolgozók - nem merik vállalni a megmentésük érdekében folytatott küzdelmet. Igazán megnyugtató érzés lenne, ha legközelebb arról számolhatnék be, hogy az új iskolaévtől kezdve képesek vagyunk egységesen fellépni anyanyelvű oktatásunk érdekében. Együd László Feled