Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-24 / 39. szám
Politika 1997. szeptember 24. 3 Beszélgetés Eduard Kukannal az ellenzék választási esélyeiről és a stílusváltásról „A magyar kártya még mindig sikerrel kecsegtet” „Csak az lehet a célunk, hogy megnyerjük a választásokat” A szerző felvételei Polák László Eduard Kukán, múltját tekintve karrierdiplomata. Ő vezette Csehszlovákia utolsó és Szlovákia első ENSZ-misszióját New Yorkban. A Moravcík-kormány- ban külügyminiszter volt. Pár hónapja a DU elnöke, amely a Szlovák Demokratikus Koalíció egyik legerősebb tagja. Az SZDK egyre reálisabb alternatívája a jelenlegi, az alkotmányt semmibe vevő kormánykoalíciónak. A jövendőbeli szlovák miniszterelnökkel, vagy a leendő külügyminiszterrel beszélgetek? Ez még kicsit odébb van, és a kérdés a tipikus újságírói türelmetlenség jele. Egyelőre még nem tartunk ott, hogy a miniszteri posztokat osztogassuk, addig még rengeteg dolgunk lesz, és úgy mellesleg meg kell nyerni a választásokat. Hallottam a nyilatkozatát az egyik magánrádióban. Számomra meglepő volt, hogy a politikai stílusában is diplomataként ismert Eduard Kukán meglehetősen kemény volt, azaz egyáltalán nem volt diplomata. Változott a stílusa? Amikor három éve a pártpolitikába léptem, tudtam, hogy ez egy más zsáner. A diplomáciának írott és íratlan szabályai vannak, a pártpolitika pedig minden, csak nem diplomácia. A Gaulieder-ügy kapcsán indulatosnak látszott, pontosabban: úgy tűnt, hogy valósággal begurult. Nyilván emlékszik az esetre? Persze, és indulatom természetesen pártpolitikai, másrészt érthető, hiszen ismert és ebben az esetben egyértelmű az Alkotmánybíróság döntése. Ennek félredobása szerintem és szerintünk jogi anarchiához vezethet. Ezentúl bárki hivatkozhat arra, hogy számára egy járásbíróság döntése nem mérvadó, mert nem ért vele egyet. A kormány- koalíció obstrukciója a Gaulie- der-ügyben nagyon veszélyes precedenst teremthet. Ki lesz az SZDK vezető politikusa? Persze, lehetséges, hogy mire ez az interjú megjelenik, a kérdés már tárgytalan lesz. Sokan önre tippelnek. Ezt a leader-ügyet a médiák erőltetik, mint most ön is. Az újságírók állandóan nevet akarnak hallani - egy Antimeciar nevét. Azt mondom, várjanak türelemmel, nem olyan egyszerű ez a kérdés, mint első pillantásra tűnik. Lapunknak nyilatkozott Ralph Johnson, az USA pozsonyi nagykövete. Mi a véleménye az Istropolisban tartott előadásáról és a kormánypárti Johnson- ellenes kampányról? Kérdem ezt öntől, mint egykori diplomatától és exkülügyminisztertől. Egyértelmű, hogy Ralph Johnson nevezetes beszéde előtt kormányával egyeztetett, kormánya véleményét mondta, hisz ő Szlovákiában az Egyesült Államokat, Clinton elnököt és kormányát képviseli. Ez egy diplomataiskola elsős növendékének is világos. És Meciar kijelentése arról, hogy Johnson Albrigthnak hazudik? Kommentálhatatlan. Meciar u- gyan mestere a szavaknak, de néha nem képes az önkontrollra. Majd 30 százaléknyi választó viszont még mindig vevő erre. Gondolom, ezzel az SZDK-nak számolnia kell... Meciar a szó szoros értelmében virtuóz. Bedobja, mondjuk, a 15 milliót Gaulieder kapcsán, ami, persze, nem igaz. A nép fogékony a pénzre, s nem törődik azzal, hogy blöff, mint az volt Román Kovác esetében az ötmilliós hazugság, de az emberekben megmarad. Meciar briliánsán használja ki az államosított SZTV-t, s ez számunkra komoly kihívás. Igaz, vannak független tévék és rádiók, kérdés, meddig. Koalíciónk számára jövőre az lesz a legfontosabb, hogyjárjuk az országot, hogy eljussunk a legkisebb településtől a legnagyobb városokig. A nyelvtörvényt a DU is megszavazta. Mai álláspontjuk? Egyértelmű, hogy egy pszichikai terror nyomásának engedve, meg bizonyos ígéretek ismeretében szavaztuk meg, hisz té- véközvetítéses, név szerinti szavazás volt. Módosító javaslatokkal próbáltuk elvenni az élét, több-kevesebb sikerrel. Persze, mi, liberálisokként rossz törvénynek tartjuk, s számítottunk arra, hogy lesz törvény a kisebbségek nyelvhasználatáról. De hát Meciarék ígéretei ennyit érnek, arról nem is szólva, hogy a kisebbségi nyelvtörvény hiánya egy sor gondot okozott külpolitikai vonalon. Az SZDK jó preferenciáit a kormánypárti sajtó azzal próbálja kikezdeni, hogy önök az ördöggel, vagyis a magyarokkal szövetkeztek... Hát igen, a magyar kártya a DSZM fegyvertárából még mindig sikerrel kecsegtet. Nézze, én Vágsellye környékéről származom, ahol a lakosság nemzetiségileg vegyes. Személyes élmény és tapasztalat: soha semmi problémánk nem volt, mi, szlovákok megtanultunk magyarul és fordítva. Művi probléma, de sajnos tájainkon még politikailag sikerrel kihasználható. Majd elmúlik, úgy kell értelmezni, hogy a fejlődés egy bizonyos fokán vagyunk. Egy esztendő még a választásokig. Ön optimista vagy szkeptikus? Inkább realista vagyok... Akkor százalékokról ne is kérdezzem ? Mindent megkérdezhet. Realista vagyok, de egy párt elnökeként csak az lehet a célom, hogy megnyerjük a választásokat, és normális viszonyokat teremtsünk. Hiszem, hogy egy győztes választásokat követően szinte hetek alatt megváltozik majd a belpolitikai hangulat, és ami fontos: Szlovákia külföldi megítélése is. Habsburg Ottó, előadás közben Gaál László felvétele Székelyudvarhelyi konferencia Közösség, önkormányzat BotlikJózsef _______________ A közösségi autonómiák és ön- kormányzatok segítségével miként lehet elősegíteni a Kárpátmedencében az anyaország határain kívül élő magyarság megmaradását, a szülőföldjükön való boldogulását? Ez volt a témája annak a háromnapos konferenciának, amelyet a budapesti Kárpát-Alpok Alapítvány és az erdélyi Székelyudvarhely polgármesteri hivatala közösen rendezett több mint száz magyarországi, illetve határon túli magyarlakta területről érkezett polgármester és önkormányzati képviselő részvételével. A második kárpát-medencei önkormányzati konferencia másfél tucatnyi előadója között Hévízi Józsa történész például arról szólt, hogy a történelmi Magyarországon élő nemzetiségek, illetve a betelepülő népek, népcsoportok (románok, szlovákok, szerbek, németek és mások) évszázadokon át a területi és egyházi autonómia különböző formáiban őrizhették meg identitásukat. A konferencián felszólalt Habsburg Ottó, az Európa Parlament külügyi bizottságának alelnöke, aki azt fejtegette, mi történik a határon túli többmilliós magyarsággal, ha Magyarország, Csehország, illetve Lengyelország bekerül a NATO-ba és az EU-ba, azok az államok pedig nem, amelyekben a kisebbségi magyarok zöme él. A politikus szerint az utóbbiak óriási szerencséje, hogy nagy hányaduk tömbökben, közvetlenül a határ mentén él. Ebből következően a nyugati országok regionális hálózatának arra a gyakorlatára kell figyelniük és azokat a modelleket átvenniük, amelyek átívelnek a határokon. Meggyőződése, hogy ezért a határon túli magyarok szerepe rendkívül felértékelődik. A konferencia közös nyilatkozat elfogadásával ért véget, melyben a résztvevők leszögezték: tovább kell folytatni és erősíteni az együttműködést, folyamatossá tenni az eszmecserét a legfontosabb kérdésekben, így az oktatásügyben, az egészségügyben, a gazdálkodásban és a határ menti kapcsolatokban, amiket az eddiginél alaposabban kell megvitatni. Nyerteseink Legutóbbi számunkban helyszűke miatt nem tudtuk közölni a Vasárnap nyári játékának minden nyertesét. Vasárnap-pólót nyertek még az alábbiak: Kovács Mária, Bény; ifj. Balogh László, ímely; Rapcza Péter, Komárom; Mészáros László, Dunaszerdahely; Fajner Henrich, Lelesz; Zsiró Gyuláné, Nagykapos; Németh Erzsébet, Egyházkarcsa; Szekeres Attila, Vágsellye; Szloboda Gábor, Nemesócsa; Tolnai Judit, Garamszentgyörgy. Vonal alatt Meciari szerecsenmosdatás Szűcs Béla ________________ Mi niszterelnökünk gyakran mond olyasmit, amit utólag magyarázgatni, cáfolni kénytelen. így történt a Horn miniszterelnökkel négyszemközt folytatott, bizalmas megbeszélésen elhangzott ajánlatának kifecsegésével is. Azóta bejárta a világot a „kölcsönös áttele- pülésre” tett javaslatának híre, amelyért többnyire elítélték Meéiart. Talán csak Kolozsvár polgármestere, Funar minősítette zseniálisnak a javaslatot. De a pozsonyi nagygyűlés tomboló hallgatóságán kívül is akadt az ötletnek számos lelkes híve. Egyebek között a nemzeti párt elnöke, Slota úr is nagyszerű javaslatnak minősítette a dolgot. Nem így a hazai és a világ demokratikus közvéleménye, amely újabb felesleges feszültségszító húzásnak minősítette Meciar agyrémét. A felháborodási hullám nyomán azonnal megindult a szerecsenmosdatás. Előbb hivatalos közlemény magyarázta, hogy nincs szó áttelepítésről, csupán a szabad költözködés megkönnyítéséről, legutóbb pedig a miniszterelnök bírósági feljelentéssel fenyegette meg azokat, akik állítólag kiforgatták a javaslatát. Ennek kapcsán több kérdés is felvetődik az emberben: Szlovákia az Európai Unióba igyekszik, ott pedig teljesen feleslegessé válik a hasonló megegyezés, mivel szabad lesz a lakhely megválasztása. Mire volt hát jó éppen most a kérdés felvetése? Most, amikor még az alapszerződés ellenőrzésében sem sikerült megegyezni és a magyar közösség a kormány több intézkedését magyarellenesnek minősíti, időszerű az állampolgárok „cseréjéről” beszélni? Hány szlovákiai magyar kérte ezt? Hiszen még a magyarországi szlovák szervezetek is elítélték a javaslatot! Arra nem gondolt bölcs miniszterelnökünk, hogy a lakosságcsere minden említése az ötven éve lezajlott kitelepítések szörnyűségeit idézi fel az itt élő magyarságban? Nem mond semmit a miniszterelnöknek az a lelkesedés, ahogy nagygyűlésének közönsége fogadta javaslatát? Sajnos, a ma- gyarellenesség nem fojtott suttogás, hanem élő valóság. A kormány lapjában, a Repub- likában szinte naponta jelennek meg uszító, félrevezető írások, olvasói levelek. A szeptember 11-i számból idézek kettőt: „A magyar képviselők a parlamentben kérték a Párkányban lerombolt híd újjáépítését, állítólag a kulturális és idegenforgalmi kapcsolatok érdekében. Tévedés! Ez egy fontos katonai-stratégiai létesítmény Szlovákia lehetséges megszállására. Most, hogy Magyarország maga mögött érzi a NATO-t, bízik a megtorlás nélküli katonai akciókban is. Ki vonja őt felelősségre? A nemzetközijog? Ez a fogalom csak arra jó, hogy leplezze a durva katonai erőt. Adjátok ide önként, amit követelünk, mert ha nem, rákényszerítlek” - írja a lap egyik olvasója, akinek hazug, uszító szavait felesleges cáfolni, de veszélyességét nem lehet tagadni. Ugyanabban a számban találtam még egy bárgyúságot: „A magyarok úgy képzelik, hogy ha Poprádon az üzletben paprikát vagy paradicsomot kérnek magyarul, a boltos tolmácsot alkalmaz, akit a mi adóinkból fizetnek.” Ilyen hangulatkeltés mellett nem csoda, hogy a miniszterelnök magyarok eltávolítását célzó ötleteit a tömeg lelkesedéssel fogadja. A kérdés felvetése politikai ballépés volt akkor, amikor a két ország közötti megbékélésről, az alapszerződés betartásáról és a nemzetiségek jogainak szavatolásáról folynak a tárgyalások. A megegyezés egyre inkább elhúzódik, ez azonban nem jelenti azt, hogy fel kell mondani az alapszerződést, ahogyan azt egyesek javasolják. A kisebbségi lét örökös küzdelem, ezt bizonyítja a nyelvtörvény Alkotmánybíróság általi jóváhagyása, a kisebbségi nyelv- használati törvény halogatása és a miniszterelnök szerecsen- mosdatása is.
