Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-17 / 38. szám
Nagyvilág 1997. szeptember 17. 7 Salman Rushdie: „A védekezés egyetlen módja: kimondani, hogy nem félek” Élet a ketrec ajtajában Salman Rushdie Londonban él és alkot. Amióta Khomeini ajatollah vérdíjat tűzött ki a fejére, állandó életveszélyben van, de ezzel egyre kevesebbet törődik. Úgy ír, mintha mi sem történt volna, mintha az iszlám fanatikusok nem fennék rá a fogukat. Legutóbb Kelet, Nyugat címmel jelent meg egy regénye. Olykor interjút ad, ami merész dolog, ám ez jelenti számára a legjobb védekezést. Pedig a vérdíj időközben kétmillió dollárról két és félmillióra emelkedett. Testőrei egy percre sem tévesztik szem elől, mozgása korlátozott. Ketrecben él. A Kelet, Nyugat című regényében Hasim zsarnok megtalálja a próféta hajszálát rejtő üvegcsét. Az „igazhitűek” számára sokat jelent az Ilyen hajszál. Nem fél, hogy még jobban meggyűlölik? A regényt még 1982-ben írtam, mielőtt a problémáim elkezdődtek. Valós eseményre épül: Kasmírban, ahol a regény cselekménye játszódik, van egy mecset, amelyben a próféta hajszálát őrzik. A hatvanas évek elején valaki ellopta, azóta válságban van a Föld. Mit érez az ellenségeivel szemben? Szeretné, ha visszaszállna a fejükre az átok? Nem lenne csoda, ha ilyesmit éreznék. A gyűlölettel azonban az a probléma, hogy méreggé válik, s belülről rágja az embert. Ha az ember a bosszú gondolatával él együtt, önmagát pusztítja. Rájöttem, hogy a fenyegetettség legjobb ellenszere a félelem legyőzése. Meg kell mutatnom, hogy semmi sem zökkent ki a nyugalmamból, amitől nem tudnék élni és dolgozni. A fejére kitűzött vérdíj összegét megemelték. Hogyan fogadta a hírt? Szerintem a legjobb figyelembe sem venni a dolgot, vagy nevetni rajta. Úgy gondolom, hogy a személyemre kimondott fatwa (átok) tévedés volt. Valamennyien megijedtünk, és több ezer rendőrt mozgósítottunk. A félelem légkörét alakítottuk ki, s ezzel valószínűleg nagy örömet szereztünk az ellenségeimnek. Úgy érezhették, erősek. Most már úgy hiszem, nem szabad figyelembe venni a fenyegetésüket. Rushdie Londonban teázik A nyolc év fenyegetettség megtanította leküzdeni a halálfélelmet? Inkább azt mondanám, úgy gondolkodom, mint a korombeli emberek. Ez alatt az idő alatt meghalt néhány barátom, egészen más okok miatt. A halál kivédhetetlen. Élni kell, amíg megadatik. Barátaim vannak, családom van, munkám van, tehát azt mondom: az ördögbe velük! Még mindig nehezen viseli el a mozgásszabadság korlátozottságát? Nem zárkózhatok el teljesen a világtól, mert azzal beismerném, hogy legyőztek. Sikerült egyfajta szabadságot elérnem, főleg a hivatásomban. Amikor a legutóbbi könyvem megjelent, kedvet kaptam, hogy találkozzak az olvasóimmal, hogy dedikáljam a könyveimet, hogy interjúkat adjak. Sikerült is, vagy húsz országban, s ezt Archív-felvétel bizonyos fokú győzelemnek tartom. Nem érezte úgy magát, mint egy ketrecbe zárt állat? Eleinte igen. Szörnyű érzés volt. Most javult a helyzet, a ketrecnek azonban csak az ajtaja nyílt ki. Még hátravan az összetörése. Mit vett el és mit adott önnek a belső emigráció? Megismertem az emberi létezés legrosszabb oldalait: a szektás- ságot, az erőszakot, a fanatizmust, a támadást. Ugyanakkor találkoztam a figyelemre méltó emberi tulajdonságokkal is: a bátorsággal, a barátsággal, a szeretettel. Ha a legnehezebb időkben nem éreztem volna a családom és a barátaim támogatását, csődöt mondtam volna. Mondhatjuk úgy is, hogy győzött, de az átkot nem vonták vissza... Az átoknak három célja volt, s úgy gondolom, kettővel sikerült megbirkózni. Először: meg akarta akadályozni a Sátáni versek további kiadását. Ebben nem ért célt, hiszen a könyvet szinte az egész világon kapni. Másodszor: el akart hallgattatni. Ez sem sikerült, mert ha meg is ölnének, további öt könyvem vár kiadásra, melyeket időközben írtam. A harmadik cél az volt, hogy félelmet keltsen a világon az iszlámmal kapcsolatban. Tartok tőle, hogy ez sikerült. Igaz, hogy csak az vonhatja vissza a „fatwát”, aki kimondta, tehát Khomeini ajatollah? Ő már halott... Néhány értelmes síita teológus szerint az átok megszűnik annak a halálával, aki kimondta. A gond az, hogy a mostani kormánynak megvan a hatalma hozzá, hogy felújítsa a „fatwát”. Az ajatollah nemrég megemelte a vérdíjat, s bejelentette, nem muzulmán Is elnyerheti, beleértve a testőreit is. Nem fél a környezetétől? Nem. Ez a módszer középkori, barbár, és semmi köze az iszlám valláshoz. Olyan ez, mint az iskolában. Ha hagyja magát az osztálytársaitól megfélemlíteni, kihasználják. Az egyetlen védekezési mód kijelenteni: Nem félek. Elképzelhetőnek tartja, hogy egyes iszlám országokban, mint például Algériában, győz az erőszak? Mindegyikben nem, de némelyikben igen, ugyanis politikai dinamizmust rejt magában. A fundamentalisták megpróbálják elhitetni velünk, hogy az iszlám minden modem változata eltévelyedés. Ezekben az országokban egy csomó ember hajlamos elhinni az érveiket. Egy hetedik századi ideológiát alkalmazni huszadik századi országban azonban csak katasztrófához vezethet. Az írótól meg szokás kérdezni, mit vésetne a sírkövére. Van ilyen üzenete? Nincs. De tetszett egy sírfelirat, amelyet valahol Floridában láttam. Ez állt ott: „Hiszen mondtam neked, hogy beteg vagyok! ” A Paris Match alapján Budapesti levél Karadzsics sem kerülheti el a sorsát Nagy Mélykúti Edit _____ Sz ökött már Oroszországba, bevonult már az Athosz kolostorköztársaságba, megelőlegezték neki valamelyik dél-amerikai ország állampolgárságát is; halálhírét nem költötték még. Nem tudni, hogy ez utóbbi tény kétségbe vonhatja-e Radovan Karadzsics hosszúéletűségét. Többek szerint már így is túl sokáig élt - hat évvel ezelőtt kellett volna politikai halált halnia, hogy ezzel a nemes cselekedettel életben hagyja azt a negyedmillió boszniait, akik az ő politikájának áldozataivá lettek. A boszniai szerb vezér - civilben pszichiáter - viszont eléggé el nem ítélhető módon felismerte, hogy a politikai halál köny- nyen az életébe is kerülhet, így aztán Dayton után kevésbé látványosan ugyan, de továbbra is kézben tartotta a Boszniai Szerb Köztársaságot. S tartja ma is, annak ellenére, hogy a nagyhatalmak remélték: Biljana Plavsicsnak sikerül teljesen kiütnie a nyeregből elődjét. Nagy baj, hogy nem így történt. Most ugyanis még az is elképzelhető, hogy az őszi boszniai választásokon - úgymond a nép akaratából a paléi vezér teljes pompával visszatér a politikai és közéletbe. Ezért fokozódik napról napra a nyugati nyomás Radovan Karadzsicsra, sokasodnak az elfogására felállított kommandóról szóló hírek. A külföldi politikusok felváltva üzengetnek az egykor tárgyalópartnerként kezelt boszniai szerb vezetőnek: jobb, ha meghúzza magát, és vállalja a politikai száműzetést. Nyomatékül időnként kiszivárogtatják az elfogására összeállított katonai rohamosztag hírét. Valószínű, hogy Karadzsics nem kerülheti el a sorsát. A Nyugatnak valóban érdeke, hogy Hágába citálja a háborús bűnösök listavezetőjét. Úgy tűnik, most már a kockázatos kommandó-akciót sem zárja ki az eszközök sorából, de ezzel a végső lépéssel még megvárná a boszniai választásokat. Radovan Karadzsics számára még mindig ez lenne a jobbik megoldás. Szűkebb hazájától keletre ugyanis esetleg olyan rohamosztag készülődik, amely nem Hágába, hanem a másvilágra küldené. Mert munkaadójának nem Karadzsics vallomása, hanem hallgatása a fontos. A boszniai szerb vezér felismerte, hogy a politikai halál az életébe is kerülhet. >]OZO>jZS0 SOÜJBIMA !SB1JBJZBL| tiodtojna ■ ■ eurotech háztartási villamos eszközök Vasárnapi pletyka Megölte az uralkodó unokaöccsét Rovarirtót adagolt öreg férje kávéjába. Amikor elkábult, elaludt, beengedte a házba fiatal barátját. Egy napon áldozata nem ébredt fel. „Igen, én mérgeztem meg a férjemet” - vallotta be Bangkokban Khalaszai Jugala, Szirikitthai királynő fogadott lánya. Thitipand herceg, Bhumibol király dúsgazdag unokaöccse 1995 augusztusában kómába esett, majd tíz nap múlva meghalt. Bár özvegye gyanúba keveredett, a rendőröknek nem volt elegendő bizonyítékuk ahhoz, hogy letartóztassák és vád alá helyezzék. A gyilkosságra mégis fény derült: Khalaszait épp fiatal barátja SziriKit királynő örökbe fogadta az árva kislányt Fotó: archív árulta el. Bosszút állt, mert a hercegnő megunta és elhagyta. „Kidobott, mint egy koszos rongyot” - panaszolta a 19 éves gesztenyeárus fiú. Khalaszai a börtönben várja az ítélethirdetést. A történtek ellenére mégis van esélye, hogy felmentsék, illetve a király kegyelemben részesítse: a 25 éves hercegnő maga is egy tragédia áldozata. Négyéves volt, amikor Szirikit királynő az utcáról a palotába hozta, és örökbe fogadta. Dédelgette, kényeztette, aranyos halacskának nevezte. Tizenegy éves korában Khalaszai mégis a pokolba került. Thitipand Jugala, a királyi unokaöcs megerőszakolta a kislányt, akinek attól a naptól kezdve a csúf öregember rendelkezésére kellett állnia. Amikor két és fél évvel ezelőtt Khalaszai megszökött a palotából, Thitipand a rendőrséggel kerestette, a nyomravezetőnek szép összeget ígért. Végül a rendőrök hozták vissza a hercegnőt, akit büntetésből három napra egy mennyezeti kam- pósszegre akasztottak. Hogy eltussolják az óriási botrányt, a király megparancsolta unokaöccsének, hogy vegye feleségül a lányt. Khalaszaiban forrt a düh, csak a bosszúra vágyott... Frau lm Spiegel A gesztenyeárus fiú (jobbra), aki bosszúból elárulta a hercegnőt VKV-450
