Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-17 / 38. szám
2 1997. szeptember 17. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Soviniszta indulatok... Fekete Marian _________ Eg y év választ el bennünket a parlamenti választásoktól, de a kampányt már megkezdték a pártok. Meciar azzal, hogy felvetette a lakosságcsere ötletét. Erről a nemzetközi fórumokon is elmarasztalt agyrémről mindenkinek az 1946-os csehszlovák-magyar lakosság- csere jutott az eszébe. Innen kezdve az értékelések már eltérőek voltak. Volt, aki a szlovákiai magyarok deportálását önkéntes áttelepülés- nek, volt, aki a második világháború logikus következményének, s volt, aki a sztálinizmus megnyilvánulásának tekintette. Holott nem erről van szó. Az akkori Csehszlovákia és Magyarország közötti lakosságcsereegyezmény a hitleri ideológia nemzetközi jogi szentesítése volt. Hitler hirdette, hogy az európai kisebbségi problémákat lakosságcserével kell megoldani. Sztálin, Hitler őszinte csodálójaként, a Szovjetunión belül gyakorolta a lakosságcserét. Clementis, Benes elnök és társaik kiharcolták a nácizmus szellemiségét tükröző lakosságcsere-egyezményt Magyarországgal. Nem véletlen, hogy Meciar ilyen szerződés megkötését ajánlotta fel. Az 51 évvel ezelőtti egyezmény jóformán csak a csehszlovák fél jogairól és a Magyar Köztársaság kötelességeiről szólt. A szlovákiai magyarok és Magyarország számára is megalázó volt a szerződés. Clementis ügynökei szabadon grasszálhattak Magyarországon. Ennek dacára sem sikerült megoldani Szlovákia kisebbségi gondjait. Meciar sem hihette komolyan, hogy a magyar kormányfővel ilyen jellegű szerződést köthet, és a több mint félmilliós elégedetlen magyar kisebbségtől megszabadulhat. A célja alighanem ismét a soviniszta indulatok felkorbácsolása volt. A szlovákiai valóságról sokat elárul az is, hogy az úgynevezett Szlovák Demokratikus Koalíció minderről hallgat. Nem is marasztalja el a lakosságcsere bizarr ötletét. Vendégkommentár Megint jönnek, kopogtatnak... Barak László __________ Úja bb botrány készülődik a jobb sorsra érdemes Szlovákiában. Akkor is jobb sorsra érdemes, ha éppen a minap került sor legnagyobb lélekszámú kisebbsége hivatalos kimúlására belőle. Lojális vagy nem lojális valaki, mindenképpen ekként gondolkodik, ha csak nem a szenvedhetnék a krédója. Rövidesen itt kopogtat Le Pen, a fasisztoid. Mégpedig nyugat-európai! Lám, mondhatnánk, a demokráciában sok minden lehetséges. Ami valamiképpen igaz is. Csakhogy míg Le Pen Franciaországban csupán részegítő álmokat szövögethet holmi kormányrúdról, egyes helyeken, többek között Szlovákiában, elvtársai hetykén és keményen markolják azt. Nem csupán Slotára, a Szlovák Nemzeti Párt vezérére kell gondolni. Van itt Le Pen- rokon egyéb posztokon is. Mert vajon kicsoda Meciar? Hiba lesz a részéről, ha esetleg nem fogadja Le Pent, annál is inkább, mivel jó pontra úgysem számíthat már a civilizált Európától. Ha viszont kormányfőként lebra- tyizik vele, learathat egy-két rendet a Szlovák Nemzeti Párt választási parcelláján. Neki, Meciamak, aztán egyáltalán nem kell bizonygatni ugye, hogy a cél szentesíti az eszközt... Szóval, ha botrány, akkor Szlovákia - állapíthatná meg az egyszerű amerikai turista... Botrányügyben azonban további lehetősége is van kormányfőnknek. Slotán is felülkerekedhet, ha akar. Azzal nevezetesen, ha még ez évben meginvitálja hivatalos baráti találkozóra Fidel Castrót, a kommunizmus utolsó mohikánját, amíg meg nem hal. Mármint Fidel... Szlovákiának már úgyis mindegy! Meciar meg jobb sorsra nem érdemes. A szerző a Nap Kiadó igazgatója Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A személyiségvédelem határai Hol kezdődik a nyilvánosság? S. Forgon Szilvia Az utóbbi napokban Diana walesi hercegnő tragikus halála kapcsán egyre többen tették fel a kérdést, s egyre élesebbé vált a vita: meddig mehet el az újságírói kíváncsiság, ha ismert vagy Q Jogos kíváncsiság O Sértő tolakodás ről van szó, s honnantól érvényes a személyiség védelme, ha érvényes egyáltalán? Mi az a határ, amit nem illik átlépni, s hol kezdődik a sajtószabadság, amelyet ápolni, fejleszteni kell? A témával kapcsolatban kérdeztünk meg néhány szakkedvelt közéleti személyiségek- mabelit és kívülállót. Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy aki miniszterelnökök cseréjét szeretné, jelentkezzék... Rajz: MS-Rencín Cséfalvay Eszter, az Új Nő szerkesztője: A Felháborít, hogy embereket nem hagynak élni. Gyerekkoromtól színészképeket gyűjtök, természetesen érdekel az életük, de azt is látom, hogy hírességük folytán mennyire nincs magánéletük. Én is elítélem, ha valakit éjjel-nappal figyelnek, nincs egy perc nyugalma, nem lehet egyedül azzal, akivel akar. Az ilyen újságírók, fotóriporterek belegázolnak a hírességek magánéletébe, pénzért mindenre hajlandóak. Újságíróként mindig visszakozom, ha a kérdezett riportalany azt mondja, nem. Én ezt tiszteletben tartom, s lehet, hogy nem leszek jobb újságíró, de emberileg ezt nem tudom másképp megoldani. Édes Árpád református lelkész: A Minden embernek joga van ^ a magánéletre. Jézus még az imádsággal kapcsolatban is azt mondta: Van, ami nem tartozik másra. Menj a Te belső szobádba, a Te mennyei atyád lát és hall téged. Hogy mennyire kell az emberek kíváncsiságát kielégíteni? Én is szívesen elolvasom, ha híres emberekről írnak, s így vannak ezzel mások is. Ebben valószínűleg közrejátszik az öröm, de a káröröm is, az egyszerű ember saját baját, bánatát látja igazolva általuk, hogy lám, ők sem mások. Hogy hol a határ, az egyénenként változó. Valaki szeret rivaldafényben állni, valaki zárkózottabb. De azt hiszem, minden ember személyiségének van egy határa, amit ha túllépünk, védekező pozícióba helyezkedik, mert az már zaklatásnak minősül. Kellene, hogy legyen egy emberi jogként megszabott határ, amit nem lenne szabad túllépni. Persze az sem mellékes, kinek mi a szerepköre. Amit én, egyszerű ember megtehetek, elmondhatok, azt nem teheti meg, mondhatja el egy ismert politikus. Az senkit nem érdekel, hogy egy koldus hogyan él, de az ismert személyiségeknek még a fürdőszobatitkaira is kíváncsiak az emberek. Azt hiszem, az újságíróknak is javukra válna, ha egy határt betartanának, ami meghatározná, eddig erkölcsös a kíváncsiság, ezen túl sértő tolakodás. Barak László publicista: a a Újságíróként én is arra ” biztatom az embereket, hogy tudjanak meg minél többet. Azonban a magánéletet nem kellene háborgatni, mert arra mindenkinek joga van. Diana hercegnő ennek tipikus esete volt, aki ugyan nem volt politikus, az életét mégis állandó bujkálás jellemezte a tolakodó újságírók elől. A politikusnak, aki közszereplést vállal, természetesen ügyelnie kell, hogy rendezett legyen a magánélete, és az ország erkölcsi normái szerint éljen. Azt a fajta újságírói magatartást, amit a paparazzók művelnek, magam is elítélem. De az is tény, hogy amíg ezekre a lapokra lesz vevő, addig az is lesz, aki ezt árusítani fogja. Az olvasóknak is önmérsékletet kellene gyakorolniuk, mert ha nem vásárolnák meg ezeket a lapokat, nem lenne piacuk az ilyen újságíróknak, fényképészeknek sem. Viszont a szenzációhajhász újságírás nem tévesztendő össze a politikai publicisztikával. A politikáról ugyanis szabadon kell hogy véleményt mondhassanak az újságírók. Ez a sajtószabadság. Nálunk a helyzet annyiban is más, hogy nem a közéleti személyiségeknek kell menekülniük a kíváncsiskodó újságírók elől, hanem esetenként az igazságot leíró publicistának... Csekes Erika jogász: A a Az európai normához ^ hasonlóan, a szlovák jogrendben is van személyiségvédelem. Az alkotmány alapvetően garantálja ezt, de a Polgári Törvénykönyv és a Sajtótörvény is rendelkezik a személyi- ségvédelemről. A személyiségvédelemhez tartozik, hogy mindenkinek joga van a magánjellegű megnyilvánulásainak, emberi méltóságának védelmére. Az újságíróknak, fotósoknak is joguk van arra, hogy fényképeket készítsenek a híres személyiségekről, hanghordozókra vegyék fel megnyilatkozásaikat, azok beleegyezése nélkül is, amennyiben ez a híradás célját szolgálja. Ez az információhoz való jog. A két jognak az ütközése jelenti a problémát, hogy mettől meddig lehet elmenni, respektálva mindkét jogot, mint az legutóbb, Diana hercegnő esetében is történt. Nehéz megállapítani, hol a határ. A hercegnő nem volt politikus, de híres személyiség volt, ám neki is joga volt a magánjellegű megnyilvánulásainak védelmére. Nem állítom, hogy a fotósok megsértették a személyiség védelmére való jogot. Ha azonban igaz, hogy nem nyújtottak segítséget, ez már büntetőjogi felelősség kérdése, hiszen minden embernek kötelessége segítséget hívni és nyújtani, ha valaki élete, egészsége veszélyben forog. Olvasói levél Szezont a fazontól A Hang-Képet olvasva örömmel töltött el az a tudat, hogy milyen nagy terjedelemben jelenik meg a Vasárnap, amely összetartja szétzilált magyarságunkat. Lelkesedésemben el is határoztam, hogy másnap szerzek egy új megrendelőt, no nem a „pólóért”, mert a magamfajta nagymama már ilyesmibe nem öltözik. Azt a bizonyos „pólót” a megrendelőnek szántam. Az egész napi házimunka után, az est csendjében a Vasárnapot olvasom, sokszor mellőzve a tévéműsort is. Például: Miklósi Péter úr cikkjeit nagy előszeretettel olvasom, gazdag szókincse és humorérzéke elbűvöl, ő az, aki még egy temetést is „rózsaszínben” tudna szemléltetni. Meg kell említenem még Kopasz Csillát is, aki hajdanán, ifjúságom tavaszán oly bájosan szavalta Czuczor Gergely Falusi kislány Pesten című versét (Érsekújvárban...) Az augusztus 17-i szám 8. oldalán közölt cikket olvasva azonban lelkesedésem a fagypontra zuhant! Le is mondtam szándékomról az újabb megrendelőt illetően. Csak azért, mert ilyen „gatyaszaggató” hőségben nem fogom tolni a tisztelt Zalaba Zsuzsa szekerét, ha netán még egy „Jó kis zuhé” is a nyakamba szakadna, anélkül meglehetek. Nem kétlem, hogy akiket említ, „nagyfejek”. Volt alkalmam tavaly nyáron meggyőződni ama bizonyos „nagyfejek” intelligenciájáról. Nagy volt a faluban a szenzáció, nagymama létemre én is kimentem, hogy a Vág-parton, a természet ölén valami szép és andalító zenébe merülve feledjem a sok bajt és gondot. Szemet fárasztó fények vibráltak a színpadon, csupa ápolatlan, tépett,rongyos, hanyag öltözetű fiatalember. Az egyikük éppen a következő mondattal üdvözölte a közönséget: „Eljöttünk közétek, hogy szórakoztassunk titeket, remélem, nem rúgtok seggbe bennünket!” Hát engem „seggbe rúgott”, mert azonnal távoztam! A falu túlsó végéig hallatszott a vad üvöltés, a dobolás, az ordíto- zás, akcióba léptek a „sátán démonai”. Lehet, hogy én maradi nagymama vagyok, aki nem érti meg az idők szavát, mert hazaérve feltettem egy gyönyörű Beethoven-lemezt. Sajnos Lőrincze Lajos tanár úr még a sírjában sem nyugodhat, hogy miként bitorolják az édes anyanyelvet, az már siralom! Megyünk suliba, és nem biciklizni, de bringázni, nem tulajdonos, de tulaj, nem leány, de csaj, nem fiú, de krapek! stb. Az újság azt a célt szolgálja, hogy értelmileg műveljen, élményt nyújtson, tájékoztasson stb. Félő, hogy az én unokáim, mire felnőnek, nem fogják tudni a szezont a fazontól megkülönböztetni. Senkit nem áll szándékomban megbántani, és bocsánatot kérek, amiért nem tudom a „gatyarohasztó” cikket lenyelni.,Ariéi” mosóporral kellene kimosni azt a fránya gatyát. (Koszi a megértést. Csaó...) Bajtek Erzsébet Szímő
