Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-17 / 38. szám
Politika 1997. szeptember 17. 3 Interjú Ralph Johnsonnal, az USA szlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetével „Optimista vagyok” Polák László Ralph Johnson az Amerikai Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Szlovákiában. Meglehetősen változatos diplomáciai pályafutásának eddigi állomásai: Guyana (1969-71), Lengyelország (1973-76), Bolívia (1977-79), 1996-tól pedig Pozsony. Nagykövet úr, melyik állomáshelye volt a „legbonyolultabb”? A maga nemében minden ország egyedülálló kihívást jelent. Nem mondhatnám, hogy bármelyik is problematikusabb lett volna a többinél. Mielőtt pozsonyi nagykövetté nevezték ki, a Közép- és Kelet- Európának nyújtott segélyprogramot koordinálta. Mit jelentett ez? 1990 óta az USA Kongresszusa 1,29 milliárd USD-t fordított Közép- és Kelet-Európa támogatására. Ez volt az ün. SEED-Act, amelynek keretében Szlovákia több mint 200 millió dollárt kapott. Amíg az e térségnek nyújtott támogatás koordinátora voltam, tanúja lehettem a térség példa nélküli történelmi, politikai és gazdasági változásainak. Nagykövet úr, ön szépen beszél szlovákul. Egy amerikai diplomata számára „házi feladat”, hogy megtanulja az illető ország nyelvét? Köszönöm a bókot. Amerikai diplomataként, szerencsémre, lehetőségem nyílt megtanulni azoknak az országoknak a nyelvét, ahová kiküldtek. Szlovák nyelvtudásomat igyekszem javítani, s megragadni minden alkalmat, hogy gyakorolhassam. Az ön elődje, Theodore Russel nyilván vegyes benyomásokkal távozott Pozsonyból. Milyen érzésekkel jött ön a szlovák fővárosba? Derűlátó vagyok Szlovákia jövőjét illetően. Optimizmusomra a szlovák nép ad okot. Egész Szlovákiát bejártam, megismertem lakosait. Minél jobban megismerem az embereket, annál inkább meggyőződöm arról, hogy értik a demokrácia lényegét, és képesek felelősséget vállalni érte. Szlovákia polgárainak többséMeg akartuk magyarázni a szlovákoknak a Szlovákiához fűződő viszonyunkat Lőrincz János felvétele ge rokonszenwel fogadta az On előadását a madridi NATO-dön- tés után, kisebb hányada Ingerülten. Ön „no comment”-tel reagált arra, amikor személyét Cservonyenkóhoz hasonlították. Nagykövet úr, változatlanul ragaszkodik a „no comment”- hez? Kormányom úgy döntött, meg kell magyarázni a szlovák népnek, miért nem támogathatta az USA Szlovákiát a NATO-bővítés első hullámában. De meg akartuk magyarázni azt is, hogyan látjuk a Szlovákiához fűződő viszonyunkat, és miért vagyunk hosszú távon optimisták. Nem hajlandó kommentálni azokat a szlovák vádakat sem, hogy ön nem a valóságnak megfelelően tájékoztatja a szlovákiai történésekről Albright asz- szonyt? Ezt az illető politikus más szavakkal fejezte ki, de az elemi illendőség szabályai azt kívánják, hogy ne idézzem szó szerint. A szlovákiai helyzetről pontos képet adunk Albright külügyminiszternek, folyamatosan tájékozódunk, rendszeresen találkozunk a kormány, a gazdaság, a hadsereg és a nem kormány- szintű szervezetek képviselőivel. Fontosnak tartom, hogy megismerjem Szlovákia népét és gondolkodásmódját. Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy derűlátó Szlovákia NATO- és EU-csatlakozását illetően, és szurkol országunknak. Madrid és Brüsszel után is változatlanul derűlátó, vagy csak a diplomáciai udvariasság mondatja ezt önnel? Derűlátó vagyok Szlovákia jövőjét illetően. Az ország makrogazdasági mutatói a közép-európai utat jelzik. Az infláció alacsony, a gazdasági növekedés erőteljes. A szlovák hadsereget a békepartnerségi program egyik legjobb szereplőjének tartják. Megyőződésem, hogy Szlovákia teljes jogú tagja lesz a liberális demokráciák euroat- lanti közösségének. Optimizmusomnak több oka is van: Szlovákiában sok kormányon kívüli szervezet működik, a helyi önkormányzatok azon dolgoznak, hogy javítsák az emberek életét, a magánszektor igyekszik kivívni helyét az exportpiacon, és mindent megtesz a termékek minőségének javulásáért. Miként vélekedik ön a kisebbségi kérdés megoldásának lehetőségéről Szlovákiában? A személyes kapcsolatok szintjén a szlovákiai magyarokhoz fűződő viszony általában jó. Örömmel vettük tudomásul a Magyarországgal kötött alap- szerződés magyarázatát a kormány részéről. Ám azóta néhány olyan döntés született, amelyek túllépnek a szlovákiai magyar kisebbség kérdésén. A kisebbségi nyelvhasználati törvényt közel két éve ígérték meg, de még mindig hiányzik. Az EBESZ aggódik a kisebbségi kultúra támogatására szánt összeg szétosztása miatt. Reméljük, hogy ezek a kérdések könnyen és gyorsan megoldódnak. Ön azt nyilatkozta, hogy a demokrácia több a szabad választásoknál. Szlovákia esetében mit értsünk „többön”? A tolerancia kulcsfontosságú a szlovákiai demokrácia fejlődésében. Akik a kormánnyal ellentétes véleményen vannak, azokat gyakran szlovákellenesnek kiáltják ki. A jog és a törvény tisztelete fontos szükségszerűsége a demokrácia fejlődésének. Anélkül, hogy túl sok példát sorolnék, nyugtalanító például, hogy a kormány félt engedélyezni a májusi népszavazást. A „Cservonyenko”-esetet követően találgatások jelentek meg a sajtóban, hogy önt esetleg hazarendelik konzultációra. Nem gondoltunk ilyen lépésre. Nagykövet úr, megköszönve, hogy időt szakított a Vasárnap olvasóira, röviden: mit üzenne Szlovákia lakosainak és a magyar kisebbségnek? Elsősorban azt, hogy Szlovákia kihagyása a NATO és az EU első hullámából nem kudarc. Mint említettem, Szlovákia lakosságának minden oka megvan az optimizmusra a jövőt illetően. Úgy tekintek a jelenlegi helyzetre, mint ideiglenes sikertelenségre, és várom, hogy Szlovákia hamarosan elfoglalja jogos helyét az európai és transzatlanti szervezetekben. Bízom benne, hogy Szlovákia állampolgárai olyan politikára fognak törekedni, amely a demokrácia erősítéséhez, a hatalom decentralizálásához szükséges. És ahhoz, hogy erősödjön a szabadság légköre, a demokratikus párbeszéd. Visszhang Alkotmány. Bíróság? Miklósi Péter kezett;a frankfurti FÁZ a szlovákiai magyarok asszimi- Közel másfél esztendei vizs- lációjának eszközét látta bengálódás után az Alkotmány- ne. A tények között említenbíróság alapjában véve elve- dő, hogy ugyanekkor Gyimetette azt a beadványt, amely- si György, a HZDS „magyar” ben a pozsonyi parlament 33 szabadcsapatának elnöke kiellenzéki képviselője az ál- jelentette: érthetetlennek lamnyelvről szóló törvény ki- tartja, miért fejtenek ki a lene rendelete, illetve a jog- nyelvtörvény miatt olyan erőszabály preambuluma alkot- teljes nyomást a szlovák kormányos voltának elbírálását mányra. A tények sorába tarkérte. Igen, elvetette, hiszen tozik az is, hogy a ’95 novem- a sok rendelet közül csupán herében született nyelvtöregyet talált alkotmánysértő- vény a harmadik évezred künek! Nem vagyok jogász, így szöbén konyhanyelvvé zül- nem az én tisztem a döntés lesztette 600 ezer szlovákiai szakmai boncolgatása; ami- magyar anyanyelvét; mint ként a szóban forgó felter- ahogy az is tagadhatatlan, jesztés céhbeli értékelése sem hogy ez a Szlovákiában imaz én dolgom, noha arról az már megfellebbezhetetlen s Alkotmánybíróság elnöke a így hatalmi önkényeskedésre testületi határozat indoklása is lehetőséget nyújtó jogszakapcsán megjegyezte: az el- bály azt üzeni nekünk: hiába lenzéki beadvány alkotjuk a Szlotöbb pontatlansá- —_ , ..................... vák Köztársaság go t is tartalma- oZlOVUKia- lakosságának 11 zott, és az alkot- Kan minrlia százalékát, nem mánybírósági ha- Dali rniIKilg vagyunk egyentározat is merő- akadnak lőek a többséggel, ben más lehetne, ....—.—.............. Az alkotmányosba néhány eset- dolgok...........nak minősült be n a beadottól -------------------^----- nyelvtörvény a el térő jogi érveié- amelyek gyakorlatban szasen alapult vol- ----rr bad utat nyitott a na... De hát a OSSZe- felvidéki magyarvolnára a vigéc rsPnöPflpTf ság szinte korlátsem ad, ezért e L-acngcncJX. lan jogi-politikai baljós kimenetelű asszimilációjányelvcsatában is csak a saját nak, önazonosságtudatunk hírlapírói kíváncsiságomra ködösíthetőségének, az anyahagyatkozhatok. Az furkálja nemzettől elkülönítő köztuaz oldalamat, vajon az alkot- dat erőltetésének, a gyökérmánybíróság elnöke ezúttal telenség fabrikálásának. Saj- miért érezte szükségét a nos, az Alkotmánybíróság mentegetőzésnek? Miért nyi- döntése hozzájárul ahhoz, latkozta az újságíróknak, hogy Szlovákiában az államhogy eleve tudják, sokan elé- nacionalista beszédstílus belgedetlenek lesznek ezzel a ügyi dirigálásával olyan kidöntéssel; hogy az alkot- sebbségi közérzetet és közálmánybírák is csak emberek, lapotot teremthessenek, akik nem tévedheteüenek; amelyben több a jövő iránti hogy ez ügyben Szlovákiában gyanú és lemondás, mint a jömár nincs további jogorvos- vőbe vetett hit. Az Alkotlat, ám Strasbourgba el lehet mánybíróság 16 hónapig fog- vele menni. Száz szónak is lalkozott a nyelvtörvény alegy a vége: a szlovákiai ma- kotmányossági elbírálásának gyarságot ért nyelvlopás dől- kérdésével. S mit ad isten: gában igyekszem a puszta té- döntését 5 nappal azt követő- nyekre szorítkozni. Mert pél- en hozta nyilvánosságra, dául tagadhatatlan, hogy az hogy Vladimír Meéiar felfedeurópai közvélemény az első te az önkéntes lakosságcsere perctől élesen bírálta a szlo- javaslatát. Érdekes, Szlovákivák nyelvtörvényt. A Le Mon- ában mindig akadnak dóidé rögvest rámutatott, hogy a gok, amelyek furcsán össze- jogszabály fittyet hány az em- csengenek, bizarrul egybeberi és kisebbségi jogokat ga- vágnak... Bizonyos szavak, rantáló nemzetközi konven- esetünkben az Álkotmánybí- ciókra; a Die Presse a szlovák róság fogalmának értelmét nacionalizmus diadaláról cik- viszont különválasztják. Vonal alatt Nemzetállami rögeszme Szűcs Béla Ezekben a hetekben gyakran olvasunk arról, hogy a második világháború után Dél-Szlováki- ából Magyarországra kitelepített családok hazalátogatnak szülőfalujukba, és megemlékeznek a felvidéki történelem egyik legcsúfosabb fejezetének félévszázados évfordulójáról. Ezek a találkozók nem a gyűlölködést szítják, hanem a megbékélés szellemében hirdetik: soha többé ilyen embertelen nemzetiségi „rendezést”! Hál’ istennek a szlovákiai magyarok lojális állampolgárokként élik hétköznapjaikat, és ha akadnak is nemzetiségi ösz- szekoccanások, nacionalista túlkapások, komoly villongások nincsenek. A szlovák-magyar alapszerződés is keretet teremt a békés együttélésre. S ebben a feszültségektől nem mentes, de alapjában konszolidált légkörben Meciar kormányfő a legutóbbi pozsonyi tömeggyűlésen azzal állt elő a lelkesen ujjongó tömegnek, hogy győri találkozóján felvetette Horn miniszterelnöknek, mit szólna egy önkéntes szlovák-magyar lakosságcseréhez? Ha a nemzeti párt valamelyik politikusa röppentette volna világgá ezt az agyrémet, talán nem döbbentette volna meg annyira az embert, de a szlovák kormányfő részéről tett ajánlat arról tanúskodik, hogy a magyarellenes rögeszme nemcsak néhány tucat mélyhazafiban él, hanem Szlovákia miniszterelnökében is. Aki, kormánya programja szerint, az európai struktúrákba akarja elvezetni az országot, ahol a határok elvesztik jelentőségüket, és mindenki ott találja meg a boldogulását, ahol akarja. Amikor nem lesz akadálya annak, hogy a magyar- országi szlovákokat „hazatelepítsék” a hazafiak. Nem véletlen, hogy Meciar a választások közeledtével húzta elő a magyar kártyát, hogy elnyerje a mélyszlovák tömegek szavazatait, hogy a nemzet atyjaként a fajtiszta szlovák állam megteremtésének bajnokát lássák benne. Az állami tévében is rendszeresen folyik a magyarellenes uszítás. A szlovák közvéleményt legutóbb azzal hergelték, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció választási győzelme esetén állítólag a magyaroknak ígérte az iskolaügyi és kulturális miniszteri posztot. Ez annyira átlátszó hazugság, hogy szót sem érdemelne, ha a kormánypárti sajtó nem komoly problémaként tárgyalná a kitalációt, és nem heccelné olvasóit a magyarok ellen. A szándék átlátszó: megpróbálják lejáratni az ellenzéki koalíciót, amelyet a legutolsó felmérések szerint a választók 32,6 százaléka támogatna, míg a jelenlegi kormánypártot (DSZM) csupán 23,8 százalék. Kormányalakításhoz mindkét párt támogatottsága kevés. Ha viszont a Demokratikus Baloldal Pártja 12,2 százalékával és a Magyar Koalíció 9,4 százalékával támogatná az ellenzéket, akkor a 150 tagú parlamentben 55 helyet szerezhetnének Meciarék 41 helyével szemben. Persze, ez még csak előzetes latolgatás, mivel a felmérés szerint a megkérdezetteknek csupán 63,9 százaléka menne el szavazni. A hiányzó közel 40 százalékjócskán megváltoztathatná az arányokat. A két tábor között most az ingadozók bizalmáért folyik a küzdelem. Azért idéztem ilyen részletesen a felmérést, hogy lássuk, miért akarja a kormánypárt elidegeníteni a választókat az ellenzéktől, amely együttműködésre törekszik a magyarokkal. Sajnos elég lassan folynak az egyeztetések és a nemzeti érzelmű ellenzéki párttagokje- lentős része legszívesebben a választások utánra hagyná a megegyezést a Magyar Koalícióval. Ez azonban nem egyenes dolog, és reméljük, hogy az SZDK vezetősége, amely az utóbbi hetekben memorandumával és készülő gazdasági programjával azt bizonygatja, hogy komolyan készül a választásokra, megtalálja a közös nevezőt a magyar pártokkal.
